A nyomozónő kedvtelenül állt fel az asztalától, Castle pedig
szemével követte, ahogy belépett felettese ajtaján…
- Nem azért hívtam vissza, hogy három hónapig semmit se
tegyen! – kezdte Gates – A jelentését a Maddox ügyről 1 óra múlva kérem, utána
pedig csatlakozik Ryan nyomozóhoz megoldani Johanna Beckett gyilkossági ügyét.
Beckett-nek tátva maradt a szája.
- Én…Én nem szeretnék részt venni ebben az ügyben, nem
hiszem, hogy képes vagyok rá.
- Azt én hagy döntsem el, hogy mire képes. – felelte a
Vaslady.
- Hölgyem nem szeretnék ebben részt venni.
- Már mondtam, döntöttem, a felettese vagyok, maga pedig még
a beosztottam.
A nő még egy darabig mérgesen állt majd kiviharzott az
irodából. Igazából fogalma sem volt róla, most hova mehetne, hol lehetne kicsit
egyedül. Be van zárva a négy fal közé. Majd a női mosdó felé vette az irányt.
Castle csak szemmel követte. Minden olyan gyorsan történt. Fogalma sem volt,
mit mondhatott Gates Beckett-nek, amitől ilyen pipa lett. Felpattant a székről
és a nő után ment. Női mosdó ide vagy oda, belépett az ajtón. Nem szólt egy
szót sem, csak halkan fülelt. Ekkor hallotta meg a hátulról jövő halk sírást.
Mikor meglátta a nőt a földön, szíve összeszorult. Lehajolt és mellé ült, majd
magához húzta szerelmét. Szép csendben ültek egymás mellett, majd mikor Rick
hallotta, hogy a nő már csak szipog, halkan megkérdezte:
- Mi történt?
- Azért lettem zsaru, hogy megtaláljam anyám gyilkosát.
Sosem hittem volna, hogy eddig jutok, hogy ennyit kell szenvednem, és még
másokat is belekeverek. Már másodszor döntöm el, hogy abbahagyom, de most
végleg. Erre a főnököm, aki az önfejűségem miatt felfüggesztett, azt akarja,
hogy dolgozzak ezen az ügyön? Rick, ez teljesen abszurd, már nem bírom. Nem tudok
ezzel megbirkózni.
Castle legszívesebben most azonnal elrohant volna a kapitány
irodájába és ráborította volna az asztalt.
De tudta, hogy ez most nem lenne helyes, és nem akarta
magára hagyni a nőt. Egy darabig még ültek a hideg padlón, majd az író
megszólalt:
- Gyere, menjünk ki innen, mert felfázol.
Felsegítette a földről, majd még Kate megmosta az arcát,
hogy ne látszódjon rajta, hogy sírt. Vett egy mély levegőt és kiléptek az
ajtón. Átkísérte a pihenőbe, és kisvártatva egy gőzölgő kávéval tért vissza. A
nő nem szólt semmit, csak hálásan nézett a férfira, aki csak mosolygott rá.
- Azt hiszem kicsit összeszedem a gondolataimat, és megírom
a jelentést. Nemsokára Gates asztalán kell lennie.
Castle bólintott, majd magára hagyta a nőt. Nem tudta
megállni, hogy ne menjen be Gates-hez, és így is tett.
- Mi a fenét képzel? – tört be az irodába, pedig még kint megfogadta,
hogy nyugodt marad.
- Mr. Castle túlfeszíti a húrt…
- És mit csinál kirúg? – kérdezte cinikusan a férfi.
- Akár…- kezdte, majd hangnemet váltott: - Páros lábbal ki
az irodámból!
Castle vett egy mély levegőt, majd folytatta:
- Miért kell belekevernie az ügybe? Nem látja, hogy ez már
túlnő rajta?
- Mr. Castle, tisztában vagyok vele, hogy Beckett nyomozó
mire képes, ő az egyik, ha nem a legjobb a szakmában…
- De ez az ügy személyesen érinti.
- Tudom, hogy hogyan érinti… Tudom, hogy mindent feltett egy
lapra az ügy miatt, és el is veszített mindent. – majd a nő elkapta a
pillantását Castle-ről és még hozzátette – Majdnem mindent…
- Ha tudja, miért bünteti?
- Nem büntetem, ez egy gyógyítás, egy terápia. Higgye el,
tudom, hogy mit csinálok. Azt is tudom, hogy az anyja gyilkossága miatt lett
nyomozó, és nem egy fánkzabáló rendőr, mint a néhányuk, hanem egy pokolian jó
gyilkossági nyomozó, aki egyszer talán átveszi itt a helyem…
Castle értetlenkedve nézett Gates-re.
- Természetesen, ha majd visszajön az őrsre. De tudom, hogy
visszajön, mert már nem csak az az egy ügy hajtja, hanem átérzi a családok fájdalmát,
és megnyugvást biztosít nekik.
- Elég sokkos egy terápia… - jegyezte meg Castle – De
féltem.
Gates sóhajtott egyet, majd folytatta:
- Figyeljen, ha nem lenne ebben tapasztalatom, és nem
ismerném Beckett-et, nem csinálnám ezt. De tudom, hogy jó és képes lesz kizárni
a tényezőket. Én vezetem a nyomozást, mindig ott leszek, hogy féken tartsam.
Castle kezdett megnyugodni, és már nem is szándékozott semmi
sem mondani, de még Gates utána szólt:
- Mr. Castle, még egy szóra. Ez a beszélgetés szigorúan
kettőnk között marad. – majd visszavette a szemüveget és olvasta tovább az
előtte heverő papírokat – Beckett-nek nem kell tudnia, hogy egyszer még
kapitány lehet.
Castle egy kicsit elmosolyodott, de amint a kapitány
felkapta a tekintetét és ránézett, már iszkolt is ki az irodából…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése