5x10 Significant Others

 

2. rész

Kate most először örült, hogy eljöhetett Castle lakásáról. Nem volt kedve Meredith-tel egy bájcsevejre, így annak reményében jött el, hogy a nőnek már nyoma sem lesz este. Mégis kicsit szorongva hagyta ott az írót az exével, de azzal nyugtatgatta magát, hogy megbízhat a férfiban. Ahogy kilépett a kapitányság liftjéből, azonnal a pihenő felé vette az irányt, ahová két társa is követte őt.

-         Na fiúk, eddig elég nyugodt napunk van.

-         Várd csak ki a végét, új ügyet kaptunk.

-         Mi, mikor? – csodálkozott Beckett, és érdeklődve fordult Esposito felé.

-         Tegnapi ügyet Gates elvette a csapattól, mert Davis nyomozó érintett az ügyben, csak épp elfelejtett szólni erről a kapitánynak. Az egész anyag ott van az asztalodon.

Kate kivette a főzőből az edényt és a bögréjébe töltött a kávéból.

-         Szóval az áldozat neve Melissa Blaker 28 éves. Tegnap a parkban talált rá egy kutyasétáltató. Az orvosszakértő szerint közvetlen közelről lőtték hátba egyszer.

-         Ezek szerint ismerte az elkövetőt. Milyen kapcsolatban állt Davis nyomozóval, hogy elvették tőlük az ügyet?

-         Az exe volt. – válaszolta Espo. – Egy a sok közül. – a nyomozó látva társa érdeklődő tekintetét folytatta: - Vagyis az áldozat sok exe közül. - tette hozzá.

-         És hány volt pontosan?

-         Ötről tudunk és próbáljuk mindet behozatni.

Kate az asztalához sétált és kinyitotta az áldozat mappáját.

-         Ez nem lesz könnyű. Ha öt volt neki – bár lehetett több is – akkor nagy valószínűséggel az egyik exe sokallhatott be. De az is lehet, hogy más miatt ölték meg, nem zárhatunk ki semmit. – mondta a nő. – Amint látom nem sokra jutottak tegnap a kollégák.

-         Kikértük a pénzügyi papírjait és a híváslistáját is. Most készültünk a munkahelyére.

Kate elégedetten kortyolt bele a kávájába, hisz társai reggel óta többet haladtak a nyomozással, mint a másik csapat egy teljes nap alatt. Ezért is szeretett velük dolgozni, mert először az alapvető részletekkel kezdtek, és mint egy puzzle-höz a sok-sok darabot összegyűjtötték, majd végül kirakták azt. Ez a módszer hatékonyan működött, így a csapatnak és a kapitánynak sem lehetett oka panaszra.

Délben minden nyomozónak volt egy óra szabadideje, hogy egy kisebb ebéd után újult erővel folytassák az ügyeket. Kate elhatározta, hogy vesz egy kis kínait és meglepi Castle-t otthon. Egy kicsit furcsállta, hogy az író nem jött be a kapitányságra, de gondolta, hogy a lányával maradt, hisz Rick mindig is aggódott miatta. Halkan kinyitotta az ajtót, nem akarta felkelteni Alexis-t. A nappaliban nem volt senki, majd hangokat hallott a dolgozószobából. Az ajtóhoz sétált, ahol látta, hogy Rick és Meredith beszélget halkan. Megdöbbent hisz arra számított, hogy a nő már sehol sem lesz, mire ő visszaér. Gondolataiból az szakította ki, hogy Meredith egyre közeledett a férfi felé, majd megcsókolta. A zacskó azonnal kiesett a kezéből, és szinte abban a pillanatban találkozott a tekintete az íróéval. Castle már szóra nyitotta a száját, de Kate azonnal kiviharzott a lakásból. A férfi hiába igyekezett a nyomozónő után, először a táskában botlott meg, és mikor kilépett az ajtón már sehol sem látta Kate-t…

A nyomozónő étvágya azonnal elment, ahogy megpillantotta Castle-t az exével, és magára is mérges volt, amiért kiejtette a kezéből az ételt. Kíváncsi lett volna, hogy meddig fajul a kezdetleges románc. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy már csak azt vette észre, hogy kilépett a kapitányság liftjéből. Lehajtott fejjel ment tovább, majdnem nekiütközött az épp a lift felé igyekvő párosnak.

-         Hé Beckett minden rendben? – kérdezte Espo.

-         Persze, jól vagyok. Hova mentek?

-         Az egyik ex nem jött be a kihallgatásra, épp hozzá igyekszünk. – válaszolta Ryan.

Ex. Erről csak Meredith villant be neki, amihez már az a kép társult, amit alig fél órája látott Rick lakásán. Gondolataiból Ryan hangja hozta vissza a valóságba.

-         Jössz te is?

-         Igen. Már mindenkit megnéztetek rajta kívül?

-         Akiről tudtunk azt igen.

-         Davis nyomozót is? – kérdezte Kate.

-         Ami azt illeti, mi nem…- gondolkozott el Ryan. Pont azt hagytuk ki, aki itt volt az orrunk előtt. – gondolta.

-         Akkor hallgasd ki, mi addig Espo-val behozzuk a másikat. – mondta Kate.

A két nyomozó értetlenül nézett össze, majd nem sokat akadékoskodtak, mindegyikük indult a maga dolgára. Kate tudta, hogy társainak feltűnt, hogy valami nem stimmel, hisz általában mindegyikük a saját ötletének jár utána. Ő pedig most felcserélte a szerepeket. De ez most egy cseppet sem érdekelte, tudta, hogy egy kihallgatásnál nem biztos, hogy kellőképp tudna koncentrálni és ezáltal alapos lenni. Itt meg csak be kell hozni a gyanúsítottat, mi baj történhetne? – gondolta.

5x10 Significant Others

1. rész

Richard Castle úgy érezte, hogy jelen pillanatban ő a világ legboldogabb embere. Szerelme egy hétre hozzáköltözik, így a nap 24 órájában vele lehet. Igaz mióta egy párt alkotnak elég kevésszer válnak külön, de mégis más érzés, ha a nap minden pillanatában érezheti imádott múzsája jelenlétét. Már maga a gondolat mosolyt csalt az arcára, hisz mikor megtudta, hogy Kate lakása fertőtlenítésen esik át, azonnal bevillant neki az ötlet, de egy kicsit félt is a nő reakciójától. Tudta, hogy a nő nehezen nyílik meg, és nem akarta elrontani kettőjük kapcsolatát egy esetleges rákényszerítéssel. Így megpróbálta a lehető legfinomabban végigjárni a témát, de a végén már Kate-nek is feltűnt, hogy a férfinek van valami nagy terve. „Nem kell ehhez nyomozónak lenni Castle, elég nőnek.” – mondta neki mosolyogva, mikor a férfi „lebukott”. Ezután már nem volt más választása a B-tervhez nyúlt, vagyis felvetette az ötletet, utána pedig azonnal hozzátette, hogy „ha nem szeretnéd én azt is megértem, nem sértődöm meg.” Kate mosolyogva hallgatta, ahogy Castle próbálta neki a helyzetet felvázolni minél több lehetőséggel, - mint egy kisfiú, aki valamit nagyon szeretne, de nem meri kimondani, hogy vágyik rá – és ezért is mondott igent.

Castle csak zavartan nézett a nőre, mert nem számított azonnali válaszra, majd mikor leesett neki a tantusz, akkor madarat lehetett vele fogatni.

Kate már egy ideje fent volt és mikor a férfira pillantott, elmosolyodott a látványtól. Az író még az igazak álmát aludta, és úgy látszott, hogy valamiről álmodik, mert sokáig mosolyogva szuszogott a nő mellett. A követező pillanatban viszont Castle egy gyors mozdulattal megragadta a mellett könyöklő nőt és magához húzta.

-         Engem kémlel nyomozó? Nem szégyelli magát? – kérdezte pajkosan.

-         Először is azt hittem, hogy alszol. Másodszor pedig azt mondtad, hogy ha hozzád költözöm, akkor nekem minden megengedett. – idézte fel a férfi korábbi ígéretét.

-         Valóban. – válaszolta, majd lágyan megcsókolta a nőt. Akkor felvehetem a reggeli rendelését, hölgyem?

-         Ami azt illeti, még van egy kis időnk a reggelin kívül is. Nem is tudom, hogy mivel tölthetnénk el. – tanakodott hangosan a nő.

-         Nekem lenne pár tippem. – felelte a férfi és még szorosabban magához húzta kedvesét.

Egy órával  később már felöltözve ültek a konyhapulton és a reggelijüket fogyasztották.

-         Mikor jön Meredith? – kérdezte Kate, miután belekortyolt a kávéjába.

-         Szerintem most reggel, de kiszámíthatatlan. Jobb is, hogy Alexis nem tud vele elmenni. Persze sajnálom, hogy beteg, de így is nyugodtabb vagyok.

-         Elég elviselhetetlen lehet, ha nem tudtad lerázni… - mondta halkan a nő, miközben felidézte magában a tegnapi telefonbeszélgetést Rick és az exe között.

Az író fejében is ugyanazok a gondolatok jártak, és próbált a lehető legnyugodtabban válaszolni, nehogy megint veszekedés legyen a vége.

       - Kate, hiába mondtam neki, hogy Alexis beteg lett, nem hitte el. Szerinte csak „ ez egy újabb mocskos próbálkozás, hogy a lányát távol tartsam tőle.’’ – idézte a nő szavait Castle, és a végén már Meredith hangsúlya szerint beszélt.

Kate arcára ezzel azonnal mosolyt csalt, és együttérzően folytatta:

-         Nem az bánt, hogy idejön, hanem, hogy nem hiszi el, hogy beteg a lánya. Szerintem ez nem csak Alexis-ről szól, csak szeretne betörni az atmoszférába. És azzal, hogy azt mondtad neki, hogy jöjjön csak nyugodtan, azt is sugalltad, hogy nincs tagadni valód. Ergo gondolhatta volna, hogy nem hazudsz, ő mégis jön. Biztos, hogy valami már összeállt a csinos kis fejében.

-         Kate, csak rémeket látsz. Ahogy jött, úgy fog menni is. Meredith műfaja nem épp az ápoló, gondoskodó anyuka. És hé – lépett e nőhöz és szorosan magához húzta – itt vagy velem egy teljes hétig, a negatív gondolatoknak pedig nincs helye. Meglátod, jól elleszünk. – Castle biztatásként megszorította Kate kezét, aki válaszul elkezdte simogatni a férfi kézfejét. Meghitt pillanatukat folyamatos csengetés törte meg.

Rick az ajtóra emelte a tekintetét és nagyot sóhajtott:

-         Direkt mondtam neki, hogy ne csöngessen mert felébreszti Alexis-t.

-         Majd én kinyitom kisfiam, de csak azért hogy hagyja abba a csengetést. – lépett az ajtóhoz Martha és már keze a kilincsen volt.

-         Ó Martha! – kiáltott fel Meredith, mikor meglátta a nőt.

-         Meredith, micsoda kellemes meglepetés. – köszöntötte némi gúnnyal a hangjában korábbi menyét, miközben azon gondolkozott, hogy hogyan találhatott a fiának egy ilyen feleséget. Az unokám miatt érte csak meg. – gondolta magában, majd elállt az ajtóból, így Meredith beviharzott az előtérbe.

- Richard, Beckett nyomozó! – Meredith a hangerőből még mindig nem vett vissza, ahogy a mosolyt sem lehetett levakarni az arcáról.

Kate – ahogy megpillantotta – azonnal látta rajta, hogy ez a mosoly minden, csak nem őszinte. Nem kellett ehhez rendőrnek lenni, és ahogy Martha-ra nézett, az ő tekintetéből is hasonlót olvasott ki.

Rick gyorsan cselekedett és az emelet fele mutatott.

- Fent van és nem csak a hollétére vonatkozik szerintem. – célzott az író Meredith hangorkánjára.

- Már megyek is, felkísérsz? – kérdezte, de a választ nem várta meg, már a lépcső tetején járt.

- Mintha nem találnál fel. – jegyezte meg halkan Rick, majd Kate-re nézett:

- Egy kicsit maradok, majd bent találkozunk, oké?

- Jó. – válaszolta, majd búcsúzóul megcsókolták egymást.

Castle

Üdv rajongók!

Épp ma mikor az újságosnál voltam, örömmel láttam, hogy az Epizód 51-52. heti dupla számában ismét belekerült egy Castle poszter!

Íme a kép:

a poszter: (ezt a képet a netről szedtem, de az angol mondat nincs ott az eredetin)

Comeback 5. rész

- Az nincs rendben, hogy ti itt ültök, míg én dolgozom. – lépett be a pihenőbe Espo – És találtam valami érdekeset.

Esposito látta, hogy e két mondata teljesen más érést váltott ki mindkét férfiból. Míg Castle a mondat első felénél ragadta le, és válaszul szúrós tekintettel nézett Javierre, addig Ryan szemében fény csillant, hátha végre közelebb kerülnek Beckett-hez.

A nyomozó várt egy kicsit míg mindkét társa teljesen rá koncentrált.

- Először is a kapitány beszélt a CIA-val, és Sophia holteste szőrén-szálán eltűnt. Nagy valószínűséggel nem is halt meg, hanem egy társa segített neki eltűnni.

- Vagy több társa… – tette hozzá gúnyosan Castle.

Javi csak megköszörülte a torkát és folytatta:

- Megnéztem a hackerünk pénzügyeit, és egy szép kis summát utaltak át a számlájára, a számlaszámot visszanyomoztattam, de zsákutca.

- Nagyon érdekes. – gúnyolódott tovább az író.

Espo csak nyelt egyet, már közel volt hozzá az író, hogy kihozza a béketűréséből, de csak folytatta:

- Ami érdekes, hogy ezt az összeget fogta a mi Harris barátunk és azonnal továbbutalta egy alapítvány számlájára. Ha a barátnőjével azért jöttek New Yorkba, mert nem tudták a házukat fenntartani, akkor egy ilyen szép summát miért dobott el?

- Valószínűleg bűntudatból. – biztos nem önszántából segített Sophia-nak, de az még pénzt is utalt neki. Gondolta pénzzel mindenki megvehető. – elmélkedett Ryan.

- De a jelek szerint ki akart szállni. Nem akart a hazája ellen fordulni. – fejezte be a gondolatmenetet Espo.

- Ez szép, de ezzel Kate nem lett meg.

Espo most veszítette el a maradék türelmét is, és szúrós szemekkel meredt az íróra:

- Elég legyen Castle! Én itt gürcölök, míg te csak kritizálod a munkámat. Én is aggódom miatta, a társam és a barátom. De a te viselkedésed kezd már gyerekes lenni. Igaza volt Gates-nek, mikor ki akart dobni!

Castle villámló szemekkel nézett a nyomozóra, miközben teljesen a férfi elé állt.

- Ó tényleg? Tessék itt vagyok, dobj ki. Akkor legalább Gates is elismeri, hogy volt valami haszna az eddigi munkádnak!

- Elég legyen. – állt a páros közé Ryan. – Javi, te menj, próbáld meg kideríteni, hogy ki lehet a tettestársa vagy társai, mi addig megnézzük, hogy találtak e valamit Sophia-ról a járőrök.

Espo még pár másodpercig állta Castle gyilkos tekintetét, majd sarkon fordult, és kiment a pihenőből.

Ryan még egy ideig nézte társa távolodó alakját, majd vett egy mély levegőt és Castle felé fordult:

- Ez meg mi a fene volt? Csak segíteni próbál, hűtsd le magad haver. Én nem akarlak elküldeni, mert tudom, hogy a segítségeddel többre megyünk, mintha önfejűsködni kezdesz, de szedd össze magad!

Castle válaszul csak bólintott és követte Ryan-t az asztalához.

- Semmi, egyszerűen, semmi…- bosszankodott Castle, miközben az utolsó környéken járót is kihallgatták. – A legtöbben – főleg az idősek – azt hiszik, hogy jó móka, ha először azt mondják, hogy láttak valamit, majd elkezdenek arról beszélni, hogy „hová fajult ez a világ”.

- Nem adhatjuk fel. Ha nem ezen a vonalon, majd máson továbbmegyünk.

Ryan félve pillantott az íróra, mert tudta, hogy az imént egy elég sablonos szöveggel próbálta megnyugtatni és látva, tapasztalva a korábbi kirohanásait, attól tartott, hogy most is eldurran az agya. De a férfi rá sem hederített, a helyszínen felvett vallomásokat olvasta tovább.

Mikor Esposito kilépett a liftből, Ryan szó nélkül felpattant a helyéről és társa elé ment.

- Gyere a pihenőbe, beszülnünk kell. – ragadta meg a vállát és befelé húzta.

- Mi az tesó? Sürget az idő, és az új főnökünk eredményeket vár. – mutatott az íróra a férfi. Megjegyzése elég gúnyosra sikeredett, mert még emlékeiben élénken élt Castle kirohanása, de aztán elhessegette a gondolatot és nyugodtan folytatta: - Talán a mostani megfelel neki. – lobogtatta meg a kezében lévő dossziét Javi.

- Nézd, tudom, hogy kiakasztott, és azt is tudom, hogy te csak annyit látsz a sztoriba, hogy ő és Kate barátok, mint mi.

Esposito kérdően nézett a társára, aki gyorsan folytatta:

- Többek annál…

- Úgy érted?

- Igen, úgy. Nem rég jöttem rá, és titokban akartam tartani, de tekintettel a mostani helyzetre és Castle viselkedésére, jobbnak láttam, ha elmondom.

- Így már érthető a kirohanása… És hogy viseli? Úgy értem, sikerült egy kicsit lehiggadnia?

- Kicsit, talán… De mióta elmentél a mappákat bújta… Már szerintem tízszer is elolvasta őket.

- Akkor jobb, ha ő is hallja az új fejleményeket. – megveregette  Ryan vállát, majd elindult az író felé…

Comeback 4. rész

... - A két hívás ugyanakkor történt, vagyis kész terve van, mikor mit intéz. Derítsék ki, hogy az áldozat hova ment e két időpontban.

Miután Esposito kiderítette a titkárnőtől, hogy Mr. Harris ebben az időpontban mindig egy közeli bárban evett, így a következő útjuk oda vezetett.

- Jó napot! – köszönt a pincérnő a pulthoz sétáló párosnak. – Mit hozhatok?

- Igazából csak információra lenne szükségünk. – mutatta meg a jelvényét Esposito.

A lány egy pillanatig a jelvényt tanulmányozta, majd válaszolt:

- Azt hiszem talán szólnom kellene a főnökömnek. Ha egy vendég panaszt tett…

- Nem, nem erről van szó – szakította félbe Castle – Ismeri ezt a férfit? – nyújtotta át a fényképet a nőnek.

- Igen, törzsvendég volt. Olvastuk, hogy mi lett vele… Szegény ember, olyan barátságos volt. - adta vissza a fényképet.

- Az érdekelne, hogy nem keveredett-e bele valamibe. Nem beszélt erről? – kérdezte a nyomozó.

A nő csak a fejét rázta:

- Tudják eleinte elég zárkózott volt, aztán mindig váltottunk egymással pár szót, egyre nyíltabban beszélt a családjáról és a munkájáról. De csak címszavakban, problémát nem említett. De ha jobban belegondolok…

- Igen? – türelmetlenkedett az író.

- Valami megváltozott vele az utóbbi hetekbe. Bejött és alig szólt valamit, csak kért egy italt, ismét zárkózott lett és emellett rideg is. Mikor utoljára itt járt, akkor is csak egy kávét kért, majd meg sem várta, hanem mikor megjött a barátnője, azonnal elrohant vele.

- Barátnője? – kérdezte a két férfi egyszerre. – Ő az? – mutatott egy fényképet Sophia-ról a nyomozó.

- Hát hasonlít rá. Igaz rövid haja volt, de… igen ő volt az.

Most ezzel mit értünk el? Beckett világossá tette számunkra, hogy Sophia áll az ügy mögött. Ez csak időpazarlás volt! – dühöngött Rick.

- Mr. Castle nyugodjon meg. Egyáltalán nem volt hiábavaló, mert a pincérnő segített egy fantomkép elkészítésében, amit a régi kinézetével csatolva szétküldtünk a járőrök között. Amíg elvoltak utánanéztem, hogy ki lehet a lehetséges célpontja a nőnek. Az orosz miniszterelnök tűnik a legvalószínűbb célpontnak.

- A legvalószínűbbnek? Lehet a kínai, ázsiai, bármilyen… - fakadt ki az író.

Gates-nek nyelnie kellett egyet, hogy ne kezdjen el kiabálni, mert már idegesítette Castle viselkedése, de részben meg is értette a kirohanását, hisz, mint kapitány ő is aggódott az embereiért. De azt is tudta, hogy most a férfi pátyolgatásával sincs ideje foglalkozni.

- Mr. Castle, most azonnal higgadjon le, mert ha nem teszi, akkor majd én segítek benne, de abban nem lesz köszönet! – mondta komolyan a vaslady, anélkül hogy a hangját felemelte volna.

Castle-nek ennyi is elég volt, látta a nőn, hogy komolyan gondolja az előbbi mondatát, ezért dühösen kiviharzott az irodából.

Amint kilépett, először Beckett asztalát pillantotta meg. A harag és az aggódás érzése kevergett benne, dühösen szorította ökölbe a kezét, szemében pedig könnyek gyűltek. Egy kis magányra vágyott, ezért a pihenő felé vette az irányt.

A fotelben ült, miközben az arcát kezébe temette. Arra lett figyelmes, hogy valaki a vállát megmarkolja. Mély levegőt vett, és legnagyobb megdöbbenésére Ryan-t látta maga mellett.

- Találtál valamit? – törölgette az arcát.

Ryan válaszul csak leült mellé.

- Hé haver, azzal, hogy összeomlassz, nem segítesz.  Beckett erős nő, tud magára vigyázni, mi pedig kihozzuk onnan. – Erősnek kell lenned, ő is azt akarná, hogy elméleteket gyárts, és old meg az ügyet.

- Igen azzal a különbséggel, hogy ő nincs itt. Vele minden csak úgy magától jön, mindig megadta a kezdő lökést.

- Most is megadta. Nélküle még azt találgatnánk, hogy ki rabolta el. Most te jössz haver… Tudom, hogy nehéz neked…

- Mégis honnan tudnád? – nézett a nyomozóra Rick.

- Tudom, hogy ha Jenny-vel történne valami, akkor elöntene a méreg és a düh. De ezt váltsd előnyödre, ami segít. Beckett nekünk olyan Javival, mintha a testvérünk volna. Persze ez más, mint a ti kapcsolatotok, de mi is aggódunk érte.

Castle kérdően nézett a nyomozóra. Más, mint a mi kapcsolatunk? – ismételte meg a mondatot, Ryan pedig válaszul csak bólintott.

- Honnan tudod? – kérdezte halkan.

- Hamptoni hétvégén jöttem rá. Mikor felhívtalak a nyomozással kapcsolatban, már tudtam… De nyugodj meg, nem mondom el senkinek sem. Eddig sem tettem.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben… - mondta Rick egy kis mosolyt erőltetve az arcára. Egy kicsit megkönnyebbült, hogy valaki átérzi a fájdalmát, és nem kell már mindkét nyomozó előtt titkolóznia.

- Az nincs rendben, hogy ti itt ültök, míg én dolgozom. – lépett be a pihenőbe Espo – És találtam valami érdekeset.

Comeback 3. rész

Döbbenten vette tudomásul támadója kilétét és azonnal összeállt neki a kép az egész gyilkossággal kapcsolatban. Mivel tudta, hogy úgysem menekülhet, csak úgy tud segíteni magán, ha nyomokat hagy: elsősorban a támadója nevét…

Fél órával később

Ryan még meg sem állt az autóval, Castle máris feltépte az ajtót és kiugrott a kocsiból. Mintha szíve mélyén érezte volna, hogy nagy a baj. Espo is gyorsan reagált, így még az író elé vágott a bejárati ajtó előtt. Az egyik egység a lifttel ment, a másik pedig a lépcsőkön. Castle a gyorsabb utat választotta, és a nyomozók után szélsebesen lépett be az irodába.

- Felforgatták az egészet. – jelentette ki Espo, miután körbenézett. – Nem volt ideje kipucolni maga után.

- Beckett megzavarhatta. – szólalt meg Ryan miközben a földön lévő széttaposott telefont nézte. – Ezért nem tudtuk bemérni. Még jó, hogy a kocsiban is van jeladó.

Castle aggodalmas arccal figyelte a készülék darabjait, fogalma sem volt, hogy most mitévő legyen.

A nyomszakértők hamar a helyszínre értek. Gyorsan munkához láttak és kis idő múlva nyomra bukkantak.

- Nyomozó, ezt látnia kell. – fordult az egyik szakértő Esposito-hoz.

- Ujjnyomok, méghozzá sok. – guggolt le Espo.

- És valami üzenet. – hunyorított Castle. – Számok és egy monogram: S. T.

- A számok Beckett jelvényszáma. És a monogram biztos a támadója neve, tehát ismerte.

- Monogram….- ismételgette, majd mint a villámcsapás egyszerre belenyilallt a felismerés - Az nem lehet, hisz ő meghalt. – suttogta az író.

Elmélyülve nézte a monogramot és lepörgette magában a lehetőséget, hogy hogyan is élhette túl.

- Castle, Castle! – szólongatta Espo már sokadszorra is. – Hé haver, ha van valami ötleted, velünk is megoszthatnád.

Castle értetlenül nézett, hol az egyik, hol a másik nyomozóra.

- Javi, tényleg nem tudod? – kérdezte Ryan. – CIA mond neked valamit?

- Sophia Turner? De ő tényleg meghalt. Vagy nem?

- Mond csak, hol jártál az elmúlt egy percben?! Mi itt töketlenkedünk, az az elmebeteg nő meg kitudja, hogy mit csinált Kate-el.

Castle már egy percig sem volt nyugodt, tudta, hogy Sophia bármire képes, főleg, ha valaki beleköp a levesébe.

- A III. világháború kitörését akarta elérni legutóbb. Mi van, ha nem tett le erről a tervről? Csak szüksége volt egy hackerre. Valószínűleg ő is a kirakós darabja.

- Meg kell tudnunk, hogy ki a célpont és hol jár a terve megvalósításában. - jelentette ki Ryan.

- Biztosak benne, hogy Sophia Turner az?

- Valószínűsítjük, de utánanéztünk az adatbázisban minden ”S.T.” monogramú embernek, akiket Beckett nyomozó letartóztatott. Találtunk párat, és akik szabadlábon vannak, őket a biztonság kedvéért behozattuk.

- De azt a nőt lelőtték a legutóbbi ügy során, hogy lehetséges ez? – töprengett Gates. – Azonnal felhívom a CIA vezetőjét.

- A nyomozók addig körbejárják a környéket Sophia fotójával, hátha valaki felismeri vagy látta.

- Ez mind szép és jó Detektív Esposito, de nem hinném, hogy nem változtatott már külsőt. Lehet, hogy megműttette magát.

- Ez az egyetlen, amin elindulhatunk. – csatlakozott a beszélgetéshez Castle – Továbbá ki kell derítenünk, hogy mit kellett elintéznie a számítógépes szakembernek, ezzel rájöhetnénk, hogy ki a célpont és hol tart a folyamat.

- Viszont ez nem lesz egyszerű. Sophia amiért ment az irodába, azt magával is vitte. – szólalt meg Javi.

- Akkor az áldozat híváslistáját nézzék át. Valahogy fel kellett, hogy keresse.

- Épp most kaptam meg – nyújtotta át a Ryan a papírokat a vaslady-nek.

Gates gyorsan átfutotta a számokat, a tekintete egy adaton megakadt:

- E szerint egy szám volt, ami a halála előtti időpontban hívta, és ez a szám ezen kívül még két héttel ezelőtt jelentkezett. A két hívás ugyanakkor történt, vagyis kész terve van, mikor mit intéz. Derítsék ki, hogy az áldozat hova ment e két időpontban.