5x10 Significant Others

1. rész

Richard Castle úgy érezte, hogy jelen pillanatban ő a világ legboldogabb embere. Szerelme egy hétre hozzáköltözik, így a nap 24 órájában vele lehet. Igaz mióta egy párt alkotnak elég kevésszer válnak külön, de mégis más érzés, ha a nap minden pillanatában érezheti imádott múzsája jelenlétét. Már maga a gondolat mosolyt csalt az arcára, hisz mikor megtudta, hogy Kate lakása fertőtlenítésen esik át, azonnal bevillant neki az ötlet, de egy kicsit félt is a nő reakciójától. Tudta, hogy a nő nehezen nyílik meg, és nem akarta elrontani kettőjük kapcsolatát egy esetleges rákényszerítéssel. Így megpróbálta a lehető legfinomabban végigjárni a témát, de a végén már Kate-nek is feltűnt, hogy a férfinek van valami nagy terve. „Nem kell ehhez nyomozónak lenni Castle, elég nőnek.” – mondta neki mosolyogva, mikor a férfi „lebukott”. Ezután már nem volt más választása a B-tervhez nyúlt, vagyis felvetette az ötletet, utána pedig azonnal hozzátette, hogy „ha nem szeretnéd én azt is megértem, nem sértődöm meg.” Kate mosolyogva hallgatta, ahogy Castle próbálta neki a helyzetet felvázolni minél több lehetőséggel, - mint egy kisfiú, aki valamit nagyon szeretne, de nem meri kimondani, hogy vágyik rá – és ezért is mondott igent.

Castle csak zavartan nézett a nőre, mert nem számított azonnali válaszra, majd mikor leesett neki a tantusz, akkor madarat lehetett vele fogatni.

Kate már egy ideje fent volt és mikor a férfira pillantott, elmosolyodott a látványtól. Az író még az igazak álmát aludta, és úgy látszott, hogy valamiről álmodik, mert sokáig mosolyogva szuszogott a nő mellett. A követező pillanatban viszont Castle egy gyors mozdulattal megragadta a mellett könyöklő nőt és magához húzta.

-         Engem kémlel nyomozó? Nem szégyelli magát? – kérdezte pajkosan.

-         Először is azt hittem, hogy alszol. Másodszor pedig azt mondtad, hogy ha hozzád költözöm, akkor nekem minden megengedett. – idézte fel a férfi korábbi ígéretét.

-         Valóban. – válaszolta, majd lágyan megcsókolta a nőt. Akkor felvehetem a reggeli rendelését, hölgyem?

-         Ami azt illeti, még van egy kis időnk a reggelin kívül is. Nem is tudom, hogy mivel tölthetnénk el. – tanakodott hangosan a nő.

-         Nekem lenne pár tippem. – felelte a férfi és még szorosabban magához húzta kedvesét.

Egy órával  később már felöltözve ültek a konyhapulton és a reggelijüket fogyasztották.

-         Mikor jön Meredith? – kérdezte Kate, miután belekortyolt a kávéjába.

-         Szerintem most reggel, de kiszámíthatatlan. Jobb is, hogy Alexis nem tud vele elmenni. Persze sajnálom, hogy beteg, de így is nyugodtabb vagyok.

-         Elég elviselhetetlen lehet, ha nem tudtad lerázni… - mondta halkan a nő, miközben felidézte magában a tegnapi telefonbeszélgetést Rick és az exe között.

Az író fejében is ugyanazok a gondolatok jártak, és próbált a lehető legnyugodtabban válaszolni, nehogy megint veszekedés legyen a vége.

       - Kate, hiába mondtam neki, hogy Alexis beteg lett, nem hitte el. Szerinte csak „ ez egy újabb mocskos próbálkozás, hogy a lányát távol tartsam tőle.’’ – idézte a nő szavait Castle, és a végén már Meredith hangsúlya szerint beszélt.

Kate arcára ezzel azonnal mosolyt csalt, és együttérzően folytatta:

-         Nem az bánt, hogy idejön, hanem, hogy nem hiszi el, hogy beteg a lánya. Szerintem ez nem csak Alexis-ről szól, csak szeretne betörni az atmoszférába. És azzal, hogy azt mondtad neki, hogy jöjjön csak nyugodtan, azt is sugalltad, hogy nincs tagadni valód. Ergo gondolhatta volna, hogy nem hazudsz, ő mégis jön. Biztos, hogy valami már összeállt a csinos kis fejében.

-         Kate, csak rémeket látsz. Ahogy jött, úgy fog menni is. Meredith műfaja nem épp az ápoló, gondoskodó anyuka. És hé – lépett e nőhöz és szorosan magához húzta – itt vagy velem egy teljes hétig, a negatív gondolatoknak pedig nincs helye. Meglátod, jól elleszünk. – Castle biztatásként megszorította Kate kezét, aki válaszul elkezdte simogatni a férfi kézfejét. Meghitt pillanatukat folyamatos csengetés törte meg.

Rick az ajtóra emelte a tekintetét és nagyot sóhajtott:

-         Direkt mondtam neki, hogy ne csöngessen mert felébreszti Alexis-t.

-         Majd én kinyitom kisfiam, de csak azért hogy hagyja abba a csengetést. – lépett az ajtóhoz Martha és már keze a kilincsen volt.

-         Ó Martha! – kiáltott fel Meredith, mikor meglátta a nőt.

-         Meredith, micsoda kellemes meglepetés. – köszöntötte némi gúnnyal a hangjában korábbi menyét, miközben azon gondolkozott, hogy hogyan találhatott a fiának egy ilyen feleséget. Az unokám miatt érte csak meg. – gondolta magában, majd elállt az ajtóból, így Meredith beviharzott az előtérbe.

- Richard, Beckett nyomozó! – Meredith a hangerőből még mindig nem vett vissza, ahogy a mosolyt sem lehetett levakarni az arcáról.

Kate – ahogy megpillantotta – azonnal látta rajta, hogy ez a mosoly minden, csak nem őszinte. Nem kellett ehhez rendőrnek lenni, és ahogy Martha-ra nézett, az ő tekintetéből is hasonlót olvasott ki.

Rick gyorsan cselekedett és az emelet fele mutatott.

- Fent van és nem csak a hollétére vonatkozik szerintem. – célzott az író Meredith hangorkánjára.

- Már megyek is, felkísérsz? – kérdezte, de a választ nem várta meg, már a lépcső tetején járt.

- Mintha nem találnál fel. – jegyezte meg halkan Rick, majd Kate-re nézett:

- Egy kicsit maradok, majd bent találkozunk, oké?

- Jó. – válaszolta, majd búcsúzóul megcsókolták egymást.