Az új évad 6. rész

Beckett a telefonját szorongatta. A hívó felet már kikereste, de mindannyiszor kinyomta. Ránézett a jelentésre - ami már félig kész volt – majd újra kikereste a számot és most a hívás

gombot nyomta meg. Kicsöngött. Igazából két dologra számított: az illető vagy kinyomja vagy nem veszi fel. Legalábbis Lanie így járt, mikor próbálkozott.

- Szia Kate.

- Javi, szia. – kezdte a nő, de nem is tudta mit mondhatna. A fejében már párszor lezajlott a párbeszéd, de mind sablonosnak tűnt számára. De még mielőtt bármit is mondhatott volna, Esposito folytatta:

- Figyelj, tudom, hogy hibásnak érzed magad és ezért hívtál. De ne legyen bűntudatod, én mentem bele és nem bántam meg.

Kate a könnyivel küszködött, meghatódott a férfi szavain:

- De akkor is sajnálom.

- Nincs mit. Mióta az őrsön vagyunk egy csapatba tartozunk. Társak lettünk, barátok. Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél.

- Köszönöm hogy segítettél. Most már belátom, hogy őrültség volt az, amit tettünk.

- Igazából nekem van bűntudatom. Hogyan tudott az a kis nyikhaj leütni? Gyúrnom kell. – viccelődött a férfi.

Kate is megengedett magának egy halk nevetést:

- Nem gondoltam, hogy felveszed, Lanie-nek sem vetted fel.

- Mondtam, hogy nem haragszom rád. Akkor miért ne vettem volna fel? Hogy tovább marcangold magad? Azt nem. Ami pedig Lanie-t illeti, két dologból nem vettem fel. Az egyik, mert letolt volna, amiért nem akadályoztam meg, hogy Maddox után menj. A másik pedig, hogy nem akartam, hogy sajnálkozzon.

- És Ryan? – kérdezte Kate félve.

- Csalódtam benne. A barátom, a legjobb barátom és szó nélkül elárult.

- Javi, ha nem teszi, már nem élnék. Józanul gondolkodott, ő is a mi érdekünket nézte. A csapatét.

- Kár, hogy már nincs csapat. – sóhajtott a férfi – Tényleg, te meg mi a fészkes fenéért mondtál fel? Mihez kezdesz?

- Most épp az új szobámat csinosítgatom az őrsön, miközben írhatom a jelentést életem legfájdalmasabb ügyéről…

- Várj, ezt most nem értem. Elmondanád úgy, hogy én is felfogjam?

- Maddox tegnap megint megtámadott. Most a lakásomon. Gates pedig azt mondta, hogy ki kell töltenem a felmondási időmet, és itt kell maradnom az őrsön… Plusz, ha ez nem lenne elég visszavett az ügybe.

- Ez kemény, hogy bírod?

- Nehéz még ezt megmondani. Mikor először közölte kiborultam, de összeszedtem magam egy kis segítséggel.

Esposito a vonal végén már mosolygott, de nem szólt közbe, hanem megköszörült a torkát, és így folytatta:

- És mi van az írófiúval? Kitekerem a nyakát, ha még nem jelentkezett.

- Ami azt illeti – Kate egy kicsit habozott – jelentkezett.

- Nyugi Kate, 3 perce már mindent tudok, tudod akinek ilyen kotnyeles barátnője van. Áu, Lanie!

A nyomozónő már nevetett, hallotta, amint a háttérbe Lanie próbálja elvenni a telefont Javi-tól, nem sok sikerrel.

- Na jó, igazából csak egy szívecskét mutatott, mikor arról beszéltél, hogy hogy vagy. Várj, most azt kérdezi, hogy haragszol-e rá, amiért ilyen szószátyár volt.

- Nem, dehogyis! Ti vagytok a legjobb barátaim, ráadásul hallottam, hogy még egyszer fogadtatok is ránk.

- Lanie, te aztán tényleg nem tudsz titkot tartani – viccelődött Espo, Kate hallotta, hogy Lanie már kezd kiakadni a férfira, aki imádja húzni a nő idegeit… Mint a hazások.

- Még egyszer köszönök nektek mindet.

- Nem kell megköszönnöd, ha segítségre lenne szükséged, bármiben, habozás nélkül hívj. Számíthatsz rám.

Kate örült, hogy ilyen barátai vannak, ez erőt adott neki és újra belefogott a jelentésbe. 

Ekkor még nem is sejtve, hogy az a segítség nemsokára elkél....

Az új évad 5. rész

A nyomozónő kedvtelenül állt fel az asztalától, Castle pedig szemével követte, ahogy belépett felettese ajtaján…

- Nem azért hívtam vissza, hogy három hónapig semmit se tegyen! – kezdte Gates – A jelentését a Maddox ügyről 1 óra múlva kérem, utána pedig csatlakozik Ryan nyomozóhoz megoldani Johanna Beckett gyilkossági ügyét.

Beckett-nek tátva maradt a szája.

- Én…Én nem szeretnék részt venni ebben az ügyben, nem hiszem, hogy képes vagyok rá.

- Azt én hagy döntsem el, hogy mire képes. – felelte a Vaslady.

- Hölgyem nem szeretnék ebben részt venni.

- Már mondtam, döntöttem, a felettese vagyok, maga pedig még a beosztottam.

A nő még egy darabig mérgesen állt majd kiviharzott az irodából. Igazából fogalma sem volt róla, most hova mehetne, hol lehetne kicsit egyedül. Be van zárva a négy fal közé. Majd a női mosdó felé vette az irányt. Castle csak szemmel követte. Minden olyan gyorsan történt. Fogalma sem volt, mit mondhatott Gates Beckett-nek, amitől ilyen pipa lett. Felpattant a székről és a nő után ment. Női mosdó ide vagy oda, belépett az ajtón. Nem szólt egy szót sem, csak halkan fülelt. Ekkor hallotta meg a hátulról jövő halk sírást. Mikor meglátta a nőt a földön, szíve összeszorult. Lehajolt és mellé ült, majd magához húzta szerelmét. Szép csendben ültek egymás mellett, majd mikor Rick hallotta, hogy a nő már csak szipog, halkan megkérdezte:

- Mi történt?

- Azért lettem zsaru, hogy megtaláljam anyám gyilkosát. Sosem hittem volna, hogy eddig jutok, hogy ennyit kell szenvednem, és még másokat is belekeverek. Már másodszor döntöm el, hogy abbahagyom, de most végleg. Erre a főnököm, aki az önfejűségem miatt felfüggesztett, azt akarja, hogy dolgozzak ezen az ügyön? Rick, ez teljesen abszurd, már nem bírom. Nem tudok ezzel megbirkózni.

Castle legszívesebben most azonnal elrohant volna a kapitány irodájába és ráborította volna az asztalt.

De tudta, hogy ez most nem lenne helyes, és nem akarta magára hagyni a nőt. Egy darabig még ültek a hideg padlón, majd az író megszólalt:

- Gyere, menjünk ki innen, mert felfázol.

Felsegítette a földről, majd még Kate megmosta az arcát, hogy ne látszódjon rajta, hogy sírt. Vett egy mély levegőt és kiléptek az ajtón. Átkísérte a pihenőbe, és kisvártatva egy gőzölgő kávéval tért vissza. A nő nem szólt semmit, csak hálásan nézett a férfira, aki csak mosolygott rá.

- Azt hiszem kicsit összeszedem a gondolataimat, és megírom a jelentést. Nemsokára Gates asztalán kell lennie.

Castle bólintott, majd magára hagyta a nőt. Nem tudta megállni, hogy ne menjen be Gates-hez, és így is tett.

- Mi a fenét képzel? – tört be az irodába, pedig még kint megfogadta, hogy nyugodt marad.

- Mr. Castle túlfeszíti a húrt…

- És mit csinál kirúg? – kérdezte cinikusan a férfi.

- Akár…- kezdte, majd hangnemet váltott: - Páros lábbal ki az irodámból!

Castle vett egy mély levegőt, majd folytatta:

- Miért kell belekevernie az ügybe? Nem látja, hogy ez már túlnő rajta?

- Mr. Castle, tisztában vagyok vele, hogy Beckett nyomozó mire képes, ő az egyik, ha nem a legjobb a szakmában…

- De ez az ügy személyesen érinti.

- Tudom, hogy hogyan érinti… Tudom, hogy mindent feltett egy lapra az ügy miatt, és el is veszített mindent. – majd a nő elkapta a pillantását Castle-ről és még hozzátette – Majdnem mindent…

- Ha tudja, miért bünteti?

- Nem büntetem, ez egy gyógyítás, egy terápia. Higgye el, tudom, hogy mit csinálok. Azt is tudom, hogy az anyja gyilkossága miatt lett nyomozó, és nem egy fánkzabáló rendőr, mint a néhányuk, hanem egy pokolian jó gyilkossági nyomozó, aki egyszer talán átveszi itt a helyem…

Castle értetlenkedve nézett Gates-re.

- Természetesen, ha majd visszajön az őrsre. De tudom, hogy visszajön, mert már nem csak az az egy ügy hajtja, hanem átérzi a családok fájdalmát, és megnyugvást biztosít nekik.

- Elég sokkos egy terápia… - jegyezte meg Castle – De féltem.

Gates sóhajtott egyet, majd folytatta:

- Figyeljen, ha nem lenne ebben tapasztalatom, és nem ismerném Beckett-et, nem csinálnám ezt. De tudom, hogy jó és képes lesz kizárni a tényezőket. Én vezetem a nyomozást, mindig ott leszek, hogy féken tartsam.

Castle kezdett megnyugodni, és már nem is szándékozott semmi sem mondani, de még Gates utána szólt:

- Mr. Castle, még egy szóra. Ez a beszélgetés szigorúan kettőnk között marad. – majd visszavette a szemüveget és olvasta tovább az előtte heverő papírokat – Beckett-nek nem kell tudnia, hogy egyszer még kapitány lehet.

Castle egy kicsit elmosolyodott, de amint a kapitány felkapta a tekintetét és ránézett, már iszkolt is ki az irodából…

Az új évad 4. rész

Később már Castle ébredt fel először és ránézett az órára, ami fél hatot mutatott. Végigsimított Kate arcán, amire most a nő ébredt fel.

- Lassan fel kell kelnünk. – mondta Castle.

- Köszönöm. – felelte a nő.

- Mit?

- Mindent, ezt az éjszakát és hogy mellettem vagy.

- Nem kell megköszönnöd. Ez természetes, hisz szeretlek.

Felöltöztek és lassan a nyomozók is szállingóztak be az őrsre. Ryan is megjött, de még ő sem tette túl magát a történteken. Biccentett a kávéautomatánál álló párosnak, majd ment is az asztalához.

- Beszélnem kéne Ryan-nel. Magát hibáztatja. – fordult Kate Rick-hez.

Rick odalépett hozzá és átölelte. Ekkor lépett be Lanie a kis szobába, aki az első döbbenettől szóhoz sem jutott, majd megköszörülte a torkát.

- Zavarok?

Rick és Kate azonnal szétlibbent, mint akiket az óvónéni csínytevésen kapott volna. Castle szólalt meg először:

- Én megnézem Ryan-t, hogy mire jutott.

A férfi elhagyta a szobát, Kate pedig leült a kanapéra:

- Most azért jöttél, hogy fejmosást tarts? – fordult a kórboncnokhoz.

- Hát eredetileg igen. De szándékaim megváltoztak, miután megláttalak az írófiúval. Szóval mi történt? – kérdezte mosolyogva.

- Megadtam magam az utolsó pillanatban.

Lanie csak tovább mosolygott:

- Kate Beckett ez rád vall! Halálközeli élmény kell, hogy bevalld az érzéseidet? Csak hogy tudd, ha nem így tettél volna, most épp futhatnál előlem.  – a kórboncnok egy kis szünet tartott, majd folytatta: - De akkor is felmondasz, normális vagy?

- Na ez már a régi Lanie. Akkor ez tűnt a leghelyesebb döntésnek, de mint tudod még mindig rendőr vagyok, csak most rab minősítésben.

Lanie csak csóválta a fejét, végül Kate törte meg a csendet:

- Espo-ról tudsz valamit?

- Nem semmit. Próbáltam hívni, de kinyomja. Jobbnak láttam, ha nem keresem meg.

Kate teljesen letört. Most tudatosult benne igazán, hogy a csapatát is tönkretette. Ahogy kipillantott az ajtón és látta Ryan és Castle próbál keresgélni Maddox után, látta a nyomozón, hogy most nem úgy dolgozik, mint máskor. Most nem a tűz hajtja, hogy megtalálja a bűnöst, hanem automatikusan, érzelmeket kizárva keresgél.

- Kate ez nem a te hibád. Gondolj bele, ti egy nagy családdá nőttetek össze az évek során. – próbálta Lanie vigasztalni.

- Igen családdá, amit tönkretettem.

- Nem. Ők mindig megtettek érted mindent, ahogy te is. Ha megkérdeznéd Espo-t ő is ezt mondaná. Ha te kerültél volna ilyen helyzetbe és megkérdeznék, hogy megbántad-e, mit mondanál?

- Természetesen nemet. De Ryan ésszerűen gondolkodott és most elvesztette a legjobb barátját.

- Minden rendbe fog jönni. Ha Gates visszaveszi, akkor megbeszélik.

Egy jó ideig még beszélgettek, majd Lanie elindult dolgozni. Kate is munkához látott. Leült az íróasztalához és az ott heverő papírokat nézegette, majd az e-mail fiókját. Castle lépett oda hozzá és leült a szokásos helyére.

- Mit dolgozol?

- Visszatérésem örömére, még írhatok egy jelentést az utolsó ügyemről…

- Megírhatod később is, van rá három hónapod. – próbálta jobb kedvre deríteni az író.

- Nehogy azt gondold, hogy három hónapig itt fogok senyvedni. Főleg nem e fölött a jelentés fölött – mutatott a papírokra. – Gondolni sem akarok rá.

- Akkor gondolj az utána lévő dolgokra – mondta egy huncut mosollyal Castle.

Most már Kate is mosolygott:

- Akkor viszont ezzel nem végzek.

Egy darabig még egymást nézték, de a kapitány megzavarta a pillanatot:

- Beckett, az irodámba! Most!

Az új évad 3. rész

Castle amint meghallotta a kiáltást, szíve hevesebben kezdett verni és a hang irányába futott, nem törődve Ryan-nel, akit ma már nem egyszer hagyott faképnél.

A folyosó végén a nagy lendülettől alig bírt megállni, majd megpillantották a lépcsőn fekvő nőt.

- Istenem…- térdelt le szerelméhez Castle, akinek a fején lévő sebből fojt le végig az arcán a vér.

Ryan a tetőre szaladt a támadó után. A férfi pedig karjaiba vette a nőt és a lakásába sietett vele. Óvatosan a kanapéra fektette és egy vizes ruhát tett a homlokára. Kate kezdett magához térni, de azonnal a fejéhez kapott.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva a  férfi.

- Igen, csak a fejem… Szörnyen hasogat…

- Amint visszajön Ryan, beviszlek a kórháza – felelte az író, miközben kezével végigsimított a nő arcán.

A nyomozóra nem kellett sokáig várni, gondterhelt arccal lépett be az ajtón, miközben letette a telefont.

- Betelefonáltam az őrsre, mindjárt kijön egy osztag – Ryan ahogy Kate-re pillantott a lényegre tért – de Maddox elmenekült.

Castle arcáról mindent le lehetett olvasni: „Ennek sosem lesz már vége?” De csak megszorította a nő kezét, aki félve nézett rá:

- Minden rendben lesz, de induljunk. – nyugtatgatta az író.

- És még valami – szólalt meg Ryan -  Gates azt kéri menj be az őrsre, ha megnézetted magad.

Kate bólintott, és Castle segítségével elindultak a kórházba.

- Beckett nyomozó, remélem jól van – invitálta be a vaslady irodájába korábbi emberét.

- Nyomozó? – sandított rá Beckett.

- Igen, ez az amiről beszélni akartam magával. Tudom, hogy felmondott, de a felmondási időt, ami 3 hónap, még a szolgálatunkban kell töltenie. Ezennel állományba helyezem és mint felettese, itt tartom az őrsön, amíg a nyomozás le nem zárul.

- Tessék? Ugye most csak viccel velem?

- Nem szokásom, de ha nem veszi tudomásul a parancsomat, akkor kénytelen leszek parancsszegésért letartóztatni és a cellában is eltöltheti ezt az időt. Választhat. – jelentette ki nemes egyszerűséggel Gates.

Kate nem válaszolt. Majd egy kis idő elteltével csak biccentett egyet.

- Akkor a váróban aludhat. A lakásáról pedig majd elhozunk pár holmit.

A nő szó nélkül vette tudomásul ez előbbieket, felpattant és kiviharzott felettese irodájából.

Castle szokásos helyén figyelte az eseményeket, majd Beckett után ment, miután az a kávéautomatákhoz rohant.

A férfi csak szó nélkül mögé lépett és kezét a nő derekára helyezte. Kate még most is egy kicsit beleremegett az író érintésébe, de nagyon jól esett neki, főleg, hogy már több mint baráti kapcsolat van közöttük. Egy ideig csak így álltak szó nélkül, majd Kate megfordult és átölelte Rick-et. A férfi viszonozta a gesztust és szorosan ölelte magához szerelmét.

- Már soha nem lesz ennek vége? – kérdezte könnyes szemmel.

- Vége lesz, együtt átvészeljük. – felelte a férfi és letörölte a könnycseppeket Kate arcáról.

- Sajnálom, ez megint az én hibám. Te kérted hogy hagyjam abba, de nem tettem, vagyis nem időben. És veszélybe sodortalak téged is.

- Ezen már kár rágódni, hogy mi lett volna, ha… És senki sem lesz veszélyben. Felhívtam Alexis-t, hogy addig ne jöjjön haza, amíg nem hívom. Anyámat erre már nehezebb volt rávenni, de sikerült. Én pedig veled maradok, és nem lesz semmi baj.

- Köszönöm. – lehelte halkan.

- Bármikor. De most már dőlj le egy kicsit, az orvos azt mondta, hogy még azért pihenned kell.

Kate ment és lepihent a kanapéra. Miután mindenki elhagyta az őrsöt, csak az őrök maradtak épület előtt és a tetőn. Rick is a nő után ment, aki már aludt. A kórházba sok fájdalomcsillapítót kapott, így várható volt, hogy hamar elszenderül. A férfi mellébújt és egy darabig még figyelte, ahogy a nő ott szuszog mellette egyenletesen, majd őt is elnyomta az álom.

 Kate ébredt fel először hajnali 3-kor. Elmosolyodott, ahogy érezte a férfi kezét a derekán. Közelebb hajolt hozzá, és egy puszit nyomott az arcára. Rick azonnal felébredt erre.

- Nem tudunk aludni? – incselkedett a férfi.

- Már eleget aludtam, és úgy érzem, hogy egy börtönben vagyok.

Az író hosszan megcsókolta a nőt és közben a keze lejjebb csusszant. Kate egy pillanatig hezitált:

- Itt?

- És most – fejezte be Castle a mondatot és ajkai ismét a nő ajkaihoz tapadtak…

Az új évad 2. rész

Rick boldogan ült kocsiba és vette az irányt a kapitányság felé. Akkor érezte magát utoljára ilyen boldognak, mikor Alexis megszületett. Akkor azt hitte, az a pillanat többé nem következik be, még egy percig sem, nemhogy egy egész életre. Miközben azon gondolkozott, hogy vajon mi lesz a nővel a tizenkettes kapitányság nélkül, már meg is érkezett az őrsre. Ahogy kiszállt a liftből, még azt gondolta, hogy az arcáról a mosoly egy darabig nem tűnik el, de amint megpillantotta Ryan-t, már tudta, hogy nagy a baj. A nyomozó szokásos helyén ült, borostás ábrázata és karikás szemei tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem sokat aludt a múlt éjszaka. Mikor megpillantotta az írót először visszamerült az asztalon heverő  papírokba, majd mint akiben késve tudatosult, hogy kit is látott az imént, felpattant a helyéről:

 - Hol voltál? Mit nem értesz azon, hogy siess? Talán Beckett-nek kellett volna szólnom, hogy hívjon, akkor egyből jöttél volna.

- Szólhattál volna neki is, ha még itt dolgozna… - felelte közömbösen Castle, de meg is bánta a kijelentését, ahogy eszébe jutott a nő mondata: Megmentette az életemet.

- Igaz…De erről te meg honnan tudsz?

- Én…Az nem lényeges – vágta rá Castle – Inkább mond miért hívtál?

Ryan azt gondolta, hogy az író haragszik rá Beckett miatt, ezért kerülve a szemkontaktust folytatta:

- Ma találtunk rá egy eszméletlen férfira. Kómában van. És a híváslistája alapján téged elég sűrűn hívott az utóbbi időben. Smith-nek hívják.

Castle nem hitt a fülének, majd nem is foglalkozott a nyomozóval, azonnal a mobilját kereste és Beckett-et hívta.

- Vedd már fel, vedd már fel! A fenébe – nyomta ki idegesen, majd a lift felé indult futva.

Ryan, aki nem értette az egészet, és kicsit a kimerültségtől le is volt lassulva, még utolérte az írót és bevetődött mellé a liftbe.

- Mi történt?

- Figyelj Ryan, vészhelyzet van, mindent elmesélek, csak előbb el kell mennünk Kate lakására. Veszélyben van…

Kate is nagyon boldogan szállt ki az autójából a lakása előtt. Már nem érzett aggodalmat, úgy érezte, hogy azzal, hogy felhagyott a munkájával és elment Rick-hez, minden teher és probléma lehullott a válláról. Ahogy belépett a lakásba a háló fele vette az irányt. Gyorsan átöltözött és már ment is a konyhába. Ahogy a pulthoz lépett, egyszerre rossz érzés fogta el…Úgy érezte, mintha valaki lenne mögötte. Lehunyta a szemét, ezzel is lehetővé téve, hogy jobban tudjon koncentrálni az egyik érzékszervére, vagyis a hallására. Nem kockáztatott, a jobb lábát behajlította, majd egy fél fordulatot téve hátrarúgott. A mozdulat nem ért célt, ugyanis a férfi elkapta a lábát. A nő teljesen elgyengült, ahogy felismerte támadóját…

- Maddox…

- Ami a tetőn életben tartott, már nem áll az utamba… - mondta a férfi, aki nagyon magabiztos volt, ugyanis fegyvere még mindig az oldalán lógott.

Kate nem tudta, hogy mitévő legyen. Küzdenie kell, nem adhatja meg magát, de nem tudja legyőzni a férfit. Gyorsan felkapta a pulton heverő almát és fejbe dobta a támadóját. Ez csak arra volt elég, hogy a lábát kiszabadítsa. Majd a konyhakésért nyúlt és megsebezte a férfit, és rohanni kezdett, Maddox pedig a nyomába eredt, mikor is Kate tűzlépcső felé vette az irányt…

Castle azonnal kipattant a kocsiból és a bejárat felé rohant. Ryan észbe kapott és mikor felértek Kate lakásának emeletére, az író elé lépett és szépen araszolva mentek egymás után. Egy kiáltást hallottak, Ryan és Castle egyszerre kiáltott fel:

- Beckett!

Az új évad 1. rész

Egy éjszaka nem old meg semmit. Nem oldja meg a fent álló problémát, azt, ami elől már évek óta menekül az ember. És mi van akkor, ha a probléma mát túlnő rajtad? Ha nincs hova futnod, utolér, nincs más választásod: szembe kell nézned vele…Ami újabb harcokat követel, rosszabb esetben áldozatokat. És ha az áldozat életed szerelme vagy egy számodra fontos személy? Magadat hibáztatod, de rájössz, ez most nem segít. Győzhetsz, ha a félelmet és aggódást erővé alakítod. De időben sikerül?

Fájdalmat érez, egyre növekvő fájdalmat. És nem csak fizikai, hanem lelki fájdalmat is. Ahogy a földhöz csapódik, szerelme képe jelenik meg lelki szemei előtt. Ez két dologra ösztönzi: Álljon fel és küzdjön vagy maradjon a földön. Előbbi ésszerűbbnek tűnik, és ha már nem hallgatott a szívére, ebben a helyzetben már badarság lenne feladni. Újra feláll, nekirugaszkodik és ráveti magát, de a következő pillanatban már a falba kapaszkodik. Támadója közelebb nép, megvetve néz rá. Már nem foglalkozik vele. Itt a vég. De nem tudja, hogy még a papírok megmentik az életét. Cole Maddox elsétál. De nem tudja felhúzni magát és már tartani sem. Csak rá tud gondolni. A férfira, aki négy éven át kísérte hűségesen mindenhova, aki megmentette mindentől, de most nincs itt, hogy segítsen. Ujjai már nem bírják, elengedi a falat és a mélybe hullik…

Zihálva tér magához, Castle próbálja nyugtatgatni. Körbenéz, ekkor fogja fel, hogy hol van és mi történt valójában. Még szorosabban bújik a férfihoz, aki a fejét simogatja, majd az arcán simít végig, letörölve a könnycseppeket. Kezeibe foglalja a nő arcát, aki még mindig szorosan öleli:

- Minden rendben van, csak egy álom volt. Csak egy rossz álom… - újra átöleli a nőt és a fejük ismét a párnára ér…

Reggel Castle a nap sugaraira ébred. Ahogy kinyitja a szemét, első pillantása a karjaiban fekvő nőre esik, majd újra lecsukja a szemét és elmosolyodik. Egyszerűen nem hiszi el. Nem képes felfogni, hogy ő végre az övé. Tudja, hogy a fal még nem teljesen omlott le, de azon már át tudott lépni és az övé lett. Újra kinyitja a szemét, megigézve nézi őt. Nem tudja megállni, hogy kezét ne simítsa végig rajta. Négy évig, mindennap arra várt, hogy ha csak egy kicsit is megérinthesse őt. És most már nem akadályozza meg ebben semmit. Ujjai végigjárják a nő testét. Kate is felébred, ahogy meglátja a férfi szemében a csillogást, még közelebb bújik hozzá. Rick csak ekkor veszi észre a nő kezén és vállán lévő zúzódásokat, lila foltokat.

Újra lehunyja a szemét és a tegnap estére gondol. Mikor a nő megjelent az ajtajában, csak annyit mondott, hogy téged akarlak. Neki pedig nem volt másra szüksége, de most tudnia kell, mi vezette el hozzá a nőt. Tudnia kell, hogy min ment keresztül.

- Mi történt azután, hogy elmentem tőled? – kérdezte lesütött szemmel.

Kate sóhajtott egyet:

- Megtaláltuk azt az embert, aki lelőtt engem.

Rick a nő összes szavában a fáradságot és a bánatot fedezte fel. Megcsókolta a homlokát, majd bűnbánóan nézett rá:

- Sajnálom. Veled kellett volna lennem.

Kate az ujját a férfi szája elé rakta, ezzel is csendre intve:

- Ez nem a te hibád. És most már minden rendben, Ryan megmentett.

Castle kicsit elhúzódik, de csak azért, hogy a nő szemébe tudjon nézni:

- Megmentett?

- Mikor megtaláltuk a férfit, az leütötte Javi-t és elfutott, de én utánamentem. A tetőn mikor kerestem, nekem ugrott. A következő pillanatban pedig már az épület oldalán lógtam.

Kate becsukta a szemét, Castle pedig a kezét ismét a sebhelyre helyezte. A nő mély levegőt vett, majd folytatta:

- És Ryan az utolsó pillanatban megmentett. Azt hittem ott vagy, de nem voltál…

Castle ismét közelebb hajolt, homlokuk összeért. A férfi érezte, hogy fáj a nőnek erről beszélni, ezért megcsókolta, így is enyhítve a bánatán.

 - Csak nagyon megijedtem. Négy évig mindig mellettem voltál, és most nem. Akkor láttam be, hogy mit tettem. Mindig féltem közel engedni magamhoz, és erre eltaszítottalak…

Rick ismét odahajolt és megcsókolta:

- És mi történt azután?

Kate ismét lehunyta a szemét és mély levegőt vett. Érezte, hogy Rick végigsimít az arcán, majd folytatta:

- Gates irtó dühös volt. Espo-t és engem felfüggesztett, de én felmondtam.

Castle nem tudta leplezni a meglepettségét, tátott szájjal nézett a nőre:

- Felmondtál?

- Igen. Úgy éreztem, hogy választanom kell. És nem akartalak elveszíteni.

- És megbántad?

- Nem. Egyáltalán nem. – felelte határozottan.

A férfi boldog volt, hogy őt választotta, de egyben sajnálta is a nőt, amiért ekkora áldozatot hozott.

- Rick? Mi lesz, ha nem megyek vissza ha nem leszek többé nyomozó?

Castle látta a nő szemében a kétségbeesést, gyorsan elmosolyodott, majd megnyugtatta:

- Lehet, hogy egy nyomozóval ismerkedtem meg, de én Kate-be szerettem bele. És különben is 50 könyvre elegendő anyagom van. – viccelődött a férfi. – És én is csak téged akarlak.

Erre a nő is elmosolyodott. Boldog pillanatukat Castle telefonjának csörgése szakította félbe.

- Szia Ryan miújság?

- Szia. Azonnal be kell jönnöd az őrsre – hadarta a férfi – Az ügy nem tűr halasztást.

Castle-nek fogalma sem volt, hogy miről lehet szó:

- Valami baj van?

- Nem telefontéma, kérlek mihamarabb gyere be. – és ezzel bontották is a vonalat.

Az író meglepetten tette vissza a telefont az éjjeliszekrényre, persze Kate figyelmét sem kerülte el az előbbi párbeszéd:

- Mi történt?

- Nem tudom, be kell mennem az őrsre, de nem tudom, hogy miért. – a férfi kicsit tétovázott – Bejössz?

- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne…De, én hazaugrok addig, átöltözök és készítek valamit ebédre. Hogy hangzik?

- Mint egy remek ötlet! – felelte és odahajolt a nőhöz megcsókolta, majd felkelt és elkezdett felöltözni.

- Én pedig készítek reggelit és utána bemegyek.

A nő tanácstalanul nézett rá, majd körbenézett az egész szobában.

- Véletlenül nem tudod, hogy hol vannak a ruháim?

Rick elmosolyodott:

- Hm, nem tudom, de akkor pontosítsunk a terven: előbb ruhakeresés, aztán reggeli.

A minden lében kanál húg 25. rész (Befejező rész)

 

6 év múlva

- Kate, kijelenthetem, hogy a lányod ugyanolyan makacs, mint te. – fordult az író a feleségéhez.

- Édesem, mikor én hasonlóképpen szóltam a napokban a fiadról, csak lapítottál. – felelte.

- Csak azért lapítottam, mert együtt érzek a fiammal.

Kate elmosolyodott, de Castle még nem fejezte be az iménti mondatát:

- Mert ha eljön az idő, lesz neki száz barátnője, de egyik mellett sem lesz sokáig boldog. Aztán felbukkan egy hercegnő, aki először rá se néz, majd az őrületbe kergeti.

A nő csak rázta a fejét, majd odalépett szerelméhez és megcsókolta:

- A lányunk pedig attól félhet, hogy lesz egy százegyedik, és így tovább. És tudod, hogy nem szeretem, ha a múlttal dobálózol.

Castle aggódva nézett át a nő válla felett:

- Ha jól tudom azt sem szereted, ha a fiúnk ruhástól ugrik a medencébe és viszi magával a húgát…

Kate hátranézett és csípőre tett kézzel elkiáltotta magát:

- Alexander Castle, mit mondtam neked a medence használatártól?

A kicsi óriási szemekkel nézett az anyjára. Hogy lehetne rá haragudni? Alex tiszta apja. Az ismerősök vagy éppen Martha is sokszor hívja kicsi Ricky-nek.

- Én megmondtam! – öltette ki rá a nyelvét a testvére.

- Molly Castle mi ez a viselkedés? Ha nem lesztek jók, megmondom a keresztanyátoknak, hogy ne jöjjön át hozzátok.

Most már mindkét kicsi bűnbánóan nézett a szüleikre. Nagyon okosak voltak, ha rossz fát tettek a tűzre, elég volt ez a módszer, szinte mindig bevált. Legalább is Castle-nél.

- Ne légy velük ilyen szigorú! És most ne gyere azzal, hogy túl engedékeny vagyok, Molly rontja el őket.

- Na ezt kikérem magamnak – lépett be az ajtón Molly Beckett – Rick ez már mindennek a teteje! Én rontom el őket?

- Molly, Molly – futottak hozzá a kicsik – ugye kimegyünk megint a kilátóhoz?

Most már Castle is karba tett kézzel állt Kate mellett, és mindketten a nyomozónőre meredtek:

- Nekem fogalmam sincs, hogy ők ketten miről beszélnek – mutatott a gyerekekre – a sok mesétől megeredt a fantáziájuk. – magyarázkodott tovább Molly. – Menjünk is ki játszani.

A gyerekeknek sem kellett több, megragadták keresztanyjuk kezét és már húzták is maguk után.

- Ne hidd, hogy megmentettek – intett neki Castle – még számolunk.

Molly nem tudta komolyan venni a férfit el is nevette magát:

- Ne engem akarj nevelni, oké?

Castle kérdően meredt a szerelmére:

- Te érted ezt?

- Mit nem lehet ezen érteni, Castle? A húgomat már nem tudod megnevelni, láthatod milyen önfejű. – mosolygott Kate.

- Igen, látom. Azt hiszem a kis Molly nem csak név ügyileg hasonlít a húgodra.

4 éve, mióta megtudták, hogy Kate terhes, kiköltöztek egy kertes házba. Martha maradt a régi lakásban, de fenntartottak neki egy szobát. Alexis már sikeresen lediplomázott, törvényszéki kórboncnokként tanult Lanie oldalán. Lanie és Esposito egy kis kerítőnői – Kate – segítséggel újra egymásra talált, és a férfi nem sokáig tétlenkedett, megkérte szerelme kezét. Ryan és Jenny boldog házasságban éltek már négy lurkóval együtt.

Kate és Rick pedig az ikrekkel – Alex-el és Molly-val - éltek boldogan.

Kate húga, mikor megtudta, hogy róla nevezik el a kislányt, a meghatódottságtól szóhoz sem jutott. A kicsi, meg mintha megérezte volna az első hasonlóságot közte és keresztanyja között, hamarosan követte a többi is: mindenbe beleszólt, aki nem volt neki szimpatikus, azt megjegyezte és később egy kis tréfát eszelt ki ellene, ezzel is ”méltó” maradt a Molly névhez.

Ebéd után még a délutáni alvás előtt mindig beiktattak egy sétát. Ha Kate húga is ráért, sokszor csatlakozott hozzájuk.

- Anya, anya - kiabálta Alex, miközben Kate karjaiba vetette magát.

- Köszönöm kicsim – felelte a nő, mikor elvette a rózsát, amit fia szakított le a kertből.

- Ne fuss olyan gyorsan, még orra buksz. – dorgálta a fiát Rick.

Kate egy percre megállt és kezeit a férfi nyaka köré fonta:

- Csak nem a gyereket fegyelmezted meg az előbb, Mr. Castle?

Az író elmosolyodott és egy csókot nyomott a nő ajkaira, majd kéz a kézben követték a gyerekeket. 

 

„ Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bújkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép,
És csak veled teljes az élet.”

Vége

Mint mondani szokás, minden vég valami újnak a kezdete. És hamarosan egy új fanfiction-t és olvashattok, egy kis ízelítő:

Egy éjszaka nem old meg semmit. Nem oldja meg a fent álló problémát, azt, ami elől már évek óta menekül az ember. És mi van akkor, ha a probléma mát túlnő rajtad? Ha nincs hova futnod, utolér, nincs más választásod: szembe kell nézned vele…Ami újabb harcokat követel, rosszabb esetben áldozatokat. És ha az áldozat életed szerelme vagy egy számodra fontos személy? Magadat hibáztatod, de rájössz, ez most nem segít. Győzhetsz, ha a félelmet és aggódást erővé alakítod. De időben sikerül? 

Az új évad fanfiction hamarosan!

A minden lében kanál húg 24. rész

 

Kate már Rick ágya mellett ült a kezét szorongatva. A férfi sebei nem voltak súlyosak, ellátták és bekötözték őket. Az orvos is csak a sérült feje miatt aggódott, enyhe agyrázkódása volt, de a múltkori balesetet is belekalkulálva már nem lehetett enyhének nevezni.

Kate a szabad kezével végigsimított a férfi arcán és egy könnycsepp gördült le a sajátján. Fájt neki így látni a férfit.

- Szeretlek – suttogta – hallod szeretlek!

 Rick lassan kinyitotta a szemét, majd felemelte a kezét és letörölte a könnycseppet a nő arcáról.

- Én is – nyögte erőtlenül – tehát nem álmodtam. Ha ezt előbb tudom, már bevállaltam volna egy ütést a fejemre.

- Ne hülyéskedj, inkább pihenj.

- De tényleg, az amnéziás énem sokkal tökösebb. – viccelődött tovább.

- De én még így is össze tudtam vele veszni, szóval igazából két ütés kellett, és ismét az én kedvenc íróm mosolyog rám – mondta Kate, majd odahajolt a férfihoz és szenvedélyesen megcsókolta. – Ugye akkor megbocsátasz nekem? A lövés…

A férfi nem hagyta, hogy folytassa, ismét magához húzta és megcsókolta.

- Szeretném, ha mostantól a jelenre koncentrálnánk. És a jövőre, a kettőnk jövőjére, amit együtt írunk meg. – felelte.

Egymás kezét szorongatták, mikor Alexis tört be az ajtón kitűnő örömmel.

- Apa, apa – rohant az ágyhoz és átölelte az édesapját.

- Rick – lépett be az ajtón Martha is – végre, istenem már úgy aggódtunk. Fiacskám ebből nem csinálsz rendszert, most pedig elmesélitek, hogy mi is történt.

Elérkezett a nap, mikor Castle elhagyhatta a kórházat, mikor kiléptek Fallon-ba „botlottak”.

- Huh, örülök, még épp időben. – lihegte az ügynök. – Látom, már jól van Castle.

- Igen és köszönöm, amit értünk tett.

- Én is örülök, hogy látom! – folytatta Kate - Azt hittem már elment és nem volt alkalmam megköszönni, a segítségét. Maga nélkül…

- A húga oroszlánrészt vállalt az ügyből, az alagút, Crowell ”kiiktatása”, majd maga. – az utolsó szót a férfi már mosolyogva mondta, ahogy lenézett Rick és Kate összekulcsolt kezeire.

- Molly-tól hallottam, hogy már beiktatta az sms-t, mint figyelmeztető-rendszert, elég célszerű, örülök, hogy megfogadta a bombás eset óta a tanácsomat! – viccelődött az író.

- Igen látom már teljesen rendbe jött. Most az lett volna igazán nagy tragédia, ha a humorát veszíti el.

- Vagy magára nem emlékeznék! – nevette az író. - Tényleg Kate, hol a te minden lében kanál húgod? – kérdezte Castle.

- Az FBI-nál jelentést tesz az ügyről, én is oda igyekszem. – felelte az ügynök

- Akkor jobb ha siet, még Crowell-el összefutnak.

- Gates is vele ment, a biztonság kedvéért.

- És mi lett az üggyel?

- Lezártuk, csak magunk között szólva - vagyis Castle, nem szeretném ezt a könyvében viszontlátni – pár ember, aki beleszólt az ország mindennapjaiba, másodállásban drogbáróknak adtak engedélyt behozatalra vagy éppen megszerveztek pár terrortámadást is.

Kate és Rick az utolsó mondat tekintetében nem is kérdezett semmit az ügynöktől, tudták ez fájdalmas emlék a férfi számára, hisz feleségét is így veszítette el.

- De most már tényleg indulok én is. Nem lenne szép, ha pont az akció vezetője késne. Crowell biztos megjegyezné. - Fallon csak mosolygott, majd kezet ráztak és elbúcsúztak.

 - És most vezethetek? – kérdezte ajakbiggyesztve az író.

- Rick most engedtek ki a kórházból, én vezetek – jelentette ki Kate – Te inkább élvezd, hogy a nők körbeugrálnak.

- Nők? Mi ez a királyi többes Beckett nyomozó?

- Alexis és Martha. Édesanyád épp egy fenséges vacsorával vár otthon.

- Jaj ne! Nem akarok visszakerülni a kórházba.

- Ne legyél gonosz! Lex és én is segítettünk neki.

- Akkor a hullaházban kötök ki – sóhajtott a férfi, de közben persze csibészesen mosolygott.

Kate csak vállon legyintette:

- De gonosz vagy!

- Ne haragudj, tudod, hogy csak viccelek. – de a mondat végét már alig lehetett hallani, mert közben szenvedélyesen megcsókolta a nőt, majd kézenfogva indultak a kocsi irányába…

A minden lében kanál húg 23. rész

A minden lében kanál húg

 

 

- Miért beszélnék? – kérdezte a Főnök, miközben az előtte járkáló férfira pillantott.

Smith csak rázta a fejét:

- Maga ilyen naiv? Ha nem adja fel magát önként, amint a papírok a rendőrök kezébe jutnak, a maga cimboráinak annyi. Tudja, véletlenül egy börtönbe kerülhet velük vagy együttműködik, vádalkut köt és a főnökeit esetleg az öregek otthonába láthatja. Persze, ha megélik. Mert az FBI külön fegyenceknek kialakított helye is a börtön, de ha oda bekerül…

A földön ülő férfi nyelt egyet, majd helyeslően bólintott…

Smith visszatért a Főnökkel karöltve.

- Magára szükségem lesz – bökött Molly-ra – Beckett nyomozó pedig maradjon itt vele.

Molly a fegyveréért nyúlt és mielőtt kiléptek volna a terembe, még egyeztettek:

- Maradjon mellettem, és fedezzen, hogy ne tudjanak lelőni. A többit bízza rám. A lány bólintott, majd Smith kilépett:

- Mindenki marad! Fegyvereket szépen lassan eldobni, vagy a főnöküknek annyi.

Az össze rendőr döbbenten kapta fel a fejét a férfira, nem is beszélve a túszejtőkről. Gates és Esposito tekintete hol Smith-re hol a mellette álló Molly-ra vándorolt. Hogy került ő ide?

Smith kihúzta a Főnök szájából a ruhát, és az beszélni kezdett:

- Tegyétek le, vége van. – mondta.

Az összes fegyveres tanácstalanul nézett egymásra, majd az egyikük lerakta a fegyvert, ezután követte őt a többi is. Smith bólintott, Molly pedig szépen lassan araszolva összeszedte a gépfegyvereket, majd elkezdte kioldozni a nyomozókat.

- Én most kimegyek rendőrökért és orvosért, Espo kérlek menj hátra Kate-hez.

A nyomozó bólintott és azonnal hátrarohant.

1 perc múlva fegyveresek hada lepte el a kapitányságot, és vezették ki a túszejtőket. Majd egy hordággyal mentősök siettek hátra a cellákhoz. Rögzítették az író nyakát, majd felrakták a hordágyra a még mindig eszméletlen férfit. A zokogó Kate-t Esposito húzta fel a földről és próbálta nyugtatgatni. Ahogy kiléptek az őrsről, Crowell haladt feléjük tajtékozva.

Amíg Kate a mentőbe szállt be, addig Molly a mentő és Crowell közé állt. Ezt most neki kell megoldania.

- Ezt mégis hogy képzelte? – lépett Crowell a nyomozónő elé.

Fallon és Gates sietett oda:

- Valami baj van?

- Tudja azt maga jól – nézett dühösen Fallon-ra.

- Nem tudom miről beszél. Egy fáklya a fejére esett és ezért Beckett nyomozót okolja?

- Inkább lehetne óvatosabb – folytatta Gates - Felelőtlenség FBI-os létére sisak nélkül levinni az embereket. És az akció sikeres lett, csak azt bánhatja, hogy nem villoghat a főnöke előtt. De sebaj, majd máskor.

Crowell szó nélkül tovább állt, az arcáról mindent le lehetett olvasni.

- Szép munka nyomozónő, de azt hiszem az egész sztorit jobb ha nem hallom – bökött Crowell után a vaslady, majd elsétált.

- Magának is csak azt tudom mondani, mint a testvérének, örülök, hogy megismertem – nyújtotta a férfi a kezét Molly-nak. Azért még a kórházba benézek, remélem nem súlyosak Castle sérülései.

- Én is, főleg a feje miatt aggódunk, mert legutóbb mikor beütötte, amnéziás lett…

Fallon értetlenül nézett a nőre:

- Jöjjön, útközben elmesélem.

Ahogy Fallon és Molly beléptek a kórházba, Kate-el találták szemben magukat.

Kate reményvesztve nézett húgára, Fallon pedig intett, hogy keres egy kávéautomatát.

- Mi történt? – kérdezte Molly miközben belekarolt a nővérébe és leültek egy közeli székre.

- Én ezt nem tudom megcsinálni.

- Mégis mit?

- Miattam van ott, megint! Nem tudok a szemébe néni.

- Kate ne hülyéskedj velem. Most komolyan itt akartad hagyni?! Ezt nem hiszem el, ő életed szerelme, te meg egyszerűen itt hagynád? Nem értelek.

- Nem is kell. Az én ügyem miatt van itt, ráadásul Martha és Alexis már halálra lehet rémülve.

- Nincs olyan, hogy a tied. Ha valakit szeretsz akkor nincs én és enyém. Csak mi és miénk van.

Kate-nek könnybe lábadt a szeme, és átölelte a húgát.

- Köszönöm.

- Tudod néhanapján valakinek seggbe kell billentenie, hogy észhez térj – nevette Molly és egy zsebkendőt nyújtott át testvérének.

A minden lében kanál húg 22. rész

Molly és Kate egymásra nézett, majd egy kis habozás után óvatosan lenyitották a kissé korhadt faajtót. Felette egy vékony falréteg volt. Elkezdték óvatosan leütni, majd látni lehetett a műpadlót is. Először egy kis darabot szabtak ki belőle.

- Ha jól látom az a régi barna. Ilyen már csak a bizonyíték-raktárban van. – állapította meg Kate.

Elkezdték feltépni a műpadlót, majd Molly óvatosan kikukucskált.

– Tiszta a levegő.

Óvatosan kimásztak és leporolták magukat.

- Gondolkozzunk. Szóval innen a csak cellákat lehet megközelíteni anélkül, hogy az asztaloknál látnának minket.

- Fallon! – suttogta Kate. – Talán a hőtérkép alapján tud nekünk mondani valamit… Előhúzta a mobilját és már hívta is a férfit.

- Beckett nyomozó, mi történt? – szólt bele a férfi. – Ezek szerint nincsenek már az alagútban, ott nem lenne térerejük.

- Nem, már bejutottunk – mondta halkan – A segítségére van szükségünk. Az alagútból a raktárba jutottunk, innen a cellákhoz tudunk eljutni. De tudnunk kell, hogy van-e ott valaki.

- Várjon – nézett a hőtérképre Fallon – Négy ember van ott, abból kettő van mozgásban. Akkor kell ott túsznak is lennie. De, ha engem kérdez, ketten vannak… - felelte a férfi csalódottan.

- Ezt honnan veszi? – kérdezte Kate.

- Az előbb beszéltem azzal a szeméttel – kezdte – valakit megvertek, és a rácsos ajtónak csapták…Hallottam…

Kate nyelt egyet, azonnal Castle-re gondolt. Fallon érezte, hogy el kell terelnie a nő gondolatait, mert így önfejűen fog cselekedni…

- Lehet, hogy Smith az…

Kate nem habozott:

- Akkor hátramegyünk, leszereljük a két fegyverest, és a két túszt kihozzuk, majd szép sorjában a többit is kiiktatjuk.

- Várjon, várjon…A kettő csak találgatás. Lehet, hogy hárman vannak, ezt nem tudni. És van nekem is egy ötletem. Az egyik mindig előrejön, mikor telefonálok. Felhívom őket és maguknak is könnyebb dolguk lesz. Tényleg hányan vannak odabent?

Kate tétovázott. Most kezdje el mondani, hogy az egész FBI-t félrevezették, Crowell-t leütötték és ketten hősködnek a húgával?

- Mark, kérem hívja fel az őrsöt és legyen vége ennek a rémálomnak – felelte, mire az ügynök nem késlekedett tovább, elkezdte a hívást.

- Az egyikük mozgásban van, az asztalhoz megy a telefonért. Most mehetnek…

Molly óvatosan kinyitotta az ajtót, majd kikukucskált rajta. Nem láttak senkit sem. Lassan kiléptek és a cellák felé vették az irányt. Minden egyes lépést megfontoltak. Mikor a sarokhoz értek még jobban megmarkolták a fegyverüket. Kate lépett ki először, testvére fedezte. Meglátták az egyetlen őrt. Smith amint meglátta a nyomozókat – elterelésképpen – a túszejtőhöz szólt:

- Te gyáva kutya! Velem nincs merszed kiállni mi?

Bobby vigyorogva lépett a férfi elé, de mielőtt még bármit szólhatott volna, Kate lassan odasétált és a fegyverével tarkón ütötte. Bobby azonnal a földre zuhant. A nő körülnézett, döbbenten vette tudomásul, hogy Castle eszméletlenül fekszik a földön. Azonnal odarohant hozzá és a hátára fordította.

- Rick, Rick szólalj meg kérlek.

Smith látva a nő kétségbeesését, Molly-hoz fordult.

- Oldozzon ki kérem. Segíthetek kiiktatni őket.

Molly bólintott, levágta a kötelet a férfi kezéről a és Bobby fegyverét átnyújtotta a férfinak.

Smith ismét az eszméletlenül fekvő íróra pillantott és a mellette halkan zokogó nyomozónőre, majd összeszorított ököllel folytatta:

- Én leszerelem ezt a tahót, ha visszajön, addig kösse be annak a másiknak a száját.

Molly nem sokat késlekedett, még elővigyázatosságból odabilincselte a rácsos ajtónak is a túszejtőt, majd testvéréhez lépett.

- Be kell kötöznünk a sebeit, főleg a fején lévőt. Gyerünk Kate, mindjárt kivisszük innen, nyugalom.

Az író elég rosszul festett. A fejét is bevágta a rácsba és felszakadt a bőr.

Molly telefonja megrezzent a zsebében, megnézte az üzenet tömör és rövid volt: ,,Megy”

Smith felkészülve várta a Főnököt, amint belépett, az kilépett az ajtó mögül és leütötte.

- Legszívesebben egy tárral beleeresztenék a mocsokba – sziszegte – vagy a puszta két kezemmel verném agyon, ismerje csak meg az érzést.

- Ki kell vinnünk – térdelt le Molly ismét az író mellé.

- Nem lehet! Bordája is törhetett, ráadásul eszméletlen, jobb lenne, ha nem mozgatnánk.

De – folytatta Smith – felkeltem ezt az ostobát és leszereljük a többit is. Elkezdte pofozgatni a Főnököt, aki nagy nehezen magához is tért, de mozdulni és kiabálni sem tudott.

- Most lennél nagylegény te szerencsétlen. Na idefigyelj! Segítesz nekünk a többi kis csicskádat elküldeni.

A Főnök csak rázta a fejét.

- Így is jó – folytatta – hátraviszem abba a cellába, elbeszélgetünk kicsit.

Smith eltűnt a Főnökkel a hátsó cellába, addig Castle feje alá ruhákat tettek. Kate vagy ezerszer végignézett a férfin, és mindannyiszor könnybe lábadt a szeme, ahogy a csukott szemeire pillantott…

A minden lében kanál húg 21. rész

 ....

Crowell csak a szemét forgatta, és mind a négyen elindultak az alagútba. Molly haladt leghátul és mikor egy már egy 10 perce haladtak, egy nagyobb csörömpölésre, majd egy halk puffanásra lettek figyelmesek.

 
Kate hátranézett, majd mikor látta, hogy Crowell a földön fekszik, Molly pedig elégedetten vigyorog, nem is tudta mit mondhatna, helyette Ryan hajolt le az ügynökhöz:

- Molly, neked elment az eszed, ezt meg mi a fészkes fenéért csináltad?

- Nyugi Kevin, nem lesz semmi baja, csak már az agyamra ment.

A nyomozó még mindig Crowell fejét vizsgálta, de nem látott külsérelmi nyomokat.

- Csak elájult, és amúgy is akadályozott volna minket. – mondta Kate, ahogy magához tért a döbbenettől.

- És most? Nem hagyhatjuk itt. Ha felébred akkora hisztit levág itt nekem.

- Egyszerű: Ryan maradj itt vele, mi tovább megyünk. Úgyis pontosan tudjuk, hogy ez a jó alagút. – nézett Molly a testvérére.

- Na azt hiszem, most vesztetem el a fonalat. – sóhajtott a férfi.

- Csak kivettem egy papírt azokból, amiket a bácsika adott az alagútról. Abból világosan kiderül, hogy ez az alagút, ami nekünk kell. Nem nagy ügy.

- Nem nagy ügy? Molly, most ütöttél le egy FBI ügynököt és eltérítetted a csapatot!

- Nyugodj meg Ryan. Nem egyedül csinálta. Igaz Crowell elintézése nekem is meglepetés. De nincs sok időnk. Maradj itt vele Kevin.

- Ketten mire mentek? – kérdezte reményvesztve a férfi.

- Többre, mint egy vagon FBI-os. – mondta Molly.

Ryan végül beleegyezően bólintott:

- Hozzátok ki őket! Ezt meg majd elintézem – pillantott le az eszméletlen nőre.

A két nyomozónő szótlanul ment tovább az alagútban.

Kate próbált koncentrálni, de ez csak többé-kevésbé sikerült neki. Castle járt a fejében. Bármennyire is megbántva érezte magát, szerette a férfit. És arra gondolt, hogy ő hogyan lehet megbántva, mikor ő is hazudott Rick-nek. Igaz már bevallotta neki, hogy hallotta a vallomást, de ezt csak a már amnéziás férfinak. Szíve mélyén már alig várja, hogy magához ölelje az írót. A gondolataiból végül Molly zökkentette ki:

- Szóval?

Kate értetlenül nézett rá, Molly pedig nagyot sóhajtott, majd folytatta:

- Mi történt Castle-vel? Láttam, hogy valami megváltozott. Ráadásul mielőtt eljöttünk az őrsről nagyon kiakadtál rá…

- Hazudott nekem. Nem hagyta abba az ügyet, és most hol tartunk? Az én ügyem miatt van ő veszélyben.

Molly megállt egy pillanatra:

- Nem csak az ő hibája volt, én is benne voltam.

- Figyelj, neked az édesanyád volt, neki nem.

- Az lehet, de téged viszont szeret, jó lenne, ha belátnád végre.

- Beláttam – suttogta.

Molly nem tudta leplezni örömét:

 - Ez azt jelenti?

Kate beleegyezően bólintott:

- Elmondtam neki azt is, ami a temetőben történt, azt hogy emlékszem.

- Ez remek, csak tudod, jó lenne, ha majd annak a Castle-nek mondanád el, aki emlékszik is rá.

- Bárcsak már ott tarthatnánk. – ahogy ezt kimondta, egy könnycsepp gördült végig az arcán. Bele sem mert gondolni, hogy mi lehet a férfival.

- Itt volnánk. – néztek fel egyszerre a csapóajtóra.

- Igen, már csak az a kérdés, hova jutunk…

A minden lében kanál húg 20. rész

 

 

Az őrsön

Castle nem igazán törődött a bent történtekkel, már nem érdekelte mi lesz, csak Kate járt a fejében. Vajon még haragszik rám? Megbocsát valaha? És egyáltalán tud arról, hogy mi folyik itt? Jobb lenne, ha nem tudná. – válaszolt saját kérdésére.

 Eközben Smith-t akárhogy kínozták nem vallott. A Főnök intett Bobby-nak:

- Az a pasas lesz a kulcs, hogy megtörjön az a szerencsétlen.

- Milyen pasas?

- Te tényleg ennyire hülye vagy ennyire nehéz a felfogásod. Kiről pofázott a nagyfőnök idáig és ki rontatta el a mai bulinkat?

Bobby bugyután elkezdett nevetni:

- A Rambó!

- Az, az, a Rambó, na hozd ide!

Bobby előre ment, odalépett az íróhoz, és felhúzta a padlón ülő férfit. Esposito azonnal felpattant:

- Miért vele kezdesz? Miért nem engem viszel?

- Na, na ülj csak vissza! Téged is vihetlek, de csak hullazsákban, ha itt hősködsz.

Már két fegyveres lépett volna Esposito-hoz, mikor Gates visszarántotta a nyomozót a földre.

- Most nem tehetünk semmit. Csak bízni Smith-ben és a kintiekben. – suttogta. 

A nyomozó aggódva nézett Castle után. Ha nem lett volna Gates, lehet nekiugrik annak a mocsoknak, de rájött, hogy akármennyire erős is, az egy fegyverrel szemben nem sokat ér…

Bobby hátravitte az írót és belökte a Smith-tel szemközti cellába. Majd a főnökére nézett:

- Most?

A Főnök fel-alá járkált, majd egy pillanatra megállt, kiköpte a szájából a dohányt, majd anélkül, hogy ránézett volna a csatlósára, közönyösen közölte:

- Intézd el!

Annak meg mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog a világon, odalépett a még földön fekvő íróhoz, felhúzta, majd a rácsos ajtónak nekilökte. Castle próbálta leplezni, mennyire sajog a háta, ahogy a rácsokról a földre zuhant. A csicskás ismét odalépett hozzá, de most nem felhúzta, hanem a hasba rúgta. Rick összegörnyedve feküdt a földön.

Smith nem bírta tovább nézni, felpattant, és próbált átjutni a másik cellába.

- Na öreg, valami nem tetszik? – kérdezte gúnyosan a Főnök. – Áruld el, hogy hol vannak a papírok és már végeztünk is.

- És mi a garancia, hogy nem veritek tovább? – kérdezte.

A Főnök csak gúnyosan mosolygott:

- Semmi, de nincs más választásod. Bobby mondtam, hogy hagyd abba? 

Bobby ismét felhúzta az írót és folytatta amit az imént elkezdett…

- Hagyd abba, elmondom, csak hagyd abba – a mondat végét már szinte suttogta, ahogy a földön fekvő férfira pillantott. 

 Az alagútban 

Kate az ügynökök után haladt szépen lassan, közben a térképet nézte. Vigyázniuk kellett, jól kivilágították az alagutat. A falakon láttak pár felfestést, és elterelő-járatokkal is találkoztak már. A falakon kiégett fáklyák, a napok és nevek felvésése, reménykeltő amerikai idézetek sokasága tett tanúbizonyságot arról, hogy sok embernek nyújtott menedéket a rejtekhely a háború idején. Ahogy haladtak az úticélnak megfelelően, egy elágazáshoz értek…Crowell egy pillanatig habozott, majd a csapat felé fordult:

- Úgy tűnik szét kell válnunk. Előre leszögezem, hogy nem kezd senki magánakcióba, ha valaki megtalálja a feljárót, értesíti a többi csapat tagjait. Maguk négyen jobbra, maguk balra, én meg csatlakozom Beckett nyomozóékhoz.

- Ez valami remek – jegyezte meg gúnyosan Molly, ami persze a nő figyelmét nem kerülte el:

- Mondott valamit?

- Á, az ég világon semmit, úgy értem a földalatti világhoz semmit, ha már stílusos akarok lenni.

Crowell csak a szemét forgatta, és mind a négyen elindultak az alagútba. Molly haladt leghátul és mikor már egy 10 perce haladtak egy nagyobb csörömpölésre, majd egy halk puffanásra lettek figyelmesek.