Együtt 10. rész

Kate türelmetlenül toporzékolt, miközben Castle próbált tüzet gyújtani.

- Öt év után úgy érzem, hogy egy kicsit jobban hihetnél bennem. – mondta Castle, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni Kate gyilkos pillantását.

- Két óra után szeretném már azt hinni, hogy ég a tűz és nem fagyok meg.

Meg kell tennie. Sikerülnie kell. Ezek a gondolatok cikáztak a fejében plusz ezernyi forgatókönyv is lejátszódott benne, szinte mindegyik ugyanúgy végződött: most felébrednének, és nem lenne sziget és nem történt volna meg ez a szörnyűség. A következő pillanatban az égető érzés húzta vissza a valóságba. Végre sikerrel járt.

- Na mit mondtam?! – nézett a többiekre diadalittasan.

Esposito – mint mindig – most is kételkedően nézett át Castle válla felett és a többiek felé fordult:

- Egy probléma megoldva. Már csak ennünk kéne.

- Étel nélkül kibírjuk egy ideig, de víz nélkül csak három napig. Ráadásul mindenhol csak sós víz van. – felelte Lanie.

- Nos…

- Castle! Csak nem az egyik regényedben vizet is palackoztál? – csipkelődött Espo.

Az író mit sem törődve az előbbi kijelentéssel, nyugodtan válaszolt:

 - Tegnap találtunk egy kis forrást, ahol egy barlang is van.

- Castle, ez remek ötlet! – ujjongott Lanie. – Már értem miért tartott meg Kate ilyen sokáig.

- Ha már Kate-ről beszélünk, hol van? – nézett körbe az író a csoporton.

- Pár perccel ezelőtt ment el, ha utána akarnál menni, még nem lehet messze.

A férfin eluralkodott a félelem és az aggodalom. Még csak észre sem vette, mikor Kate elment. Elindult megkeresni, majd egy kis idő után észrevette az elemlámpa fényét és a fatörzsön ülő nyomozónőt. Először elmosolyodott és megkönnyebbült, a következő pillanatban viszont teljesen ledermedt. Látta, hogy a dzsekije rajta van és a kis fehér dobozt szorongatta a kezében.

- Fáztam. – válaszolta anélkül, hogy megfordult volna. Mintha csak megérezte volna, hogy mögötte áll a férfi. – Mikor próbáltál tüzet gyújtani, Ryan odaadta a dzsekidet. Aztán éreztem, hogy valami kidudorodik a belső zsebből.  Én nem gondoltam, hogy…

Castle csak szó nélkül leült mellé. Kellemetlenül érezte magát. Eddig fázott, most viszont érezte, hogy belül iszonyatosan ég. A Kate iránt érzett szerelem fűtötte, de ezt most nem tudta szavakba önteni.

- Castle? – fordult a férfi felé csillogó szemekkel. – Ez az, amire gondolok?

- Igen. – válaszolta, miközben próbálta az arcára kiült rémületet egy mosollyal felváltani. – A nyaralás közben akartam.

Kate zavarában beleharapott az ajkába, majd egy mosoly kíséretében válaszolt:

- Sajnálom, hogy tönkretettem a meglepetést.

Castle csak a fejét rázta:

- Kate engem nem is a meglepetés érdekel, csak a válaszod.

Már mindketten egymás szemébe néztek, mindegyikük a másik tekintetében keresett megnyugvást.

- Úgy gondoltam, hogy már eljött az ideje, és már nem is tudtam tovább várni. – mondta halkan, majd kivette Kate kezéből a kis fehér dobozt és kinyitotta.

Kate csillogó szemekkel nézte a gyűrűt: – Castle ez gyönyörű.

- Kate, író vagyok, most mégsem találom a szavakat, hogy elmondjam neked mennyire szeretlek. Nem is gondolnád, hogy mennyire boldog vagyok, mikor reggelente kinyitom a szemem és ott látlak mellettem. Mindig mosolyogsz, mikor hozok neked kávét. Kate ez a legjobb érzés a világon. Veled szeretném leélni az életem, szeretnék neked mindent megadni, mert te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam… Lennél a feleségem?

A férfi úgy érezte, hogy az idő teljesen lelassult, pedig csak pár másodperc telt el, mikor meghallotta a nő válaszát.

- Igen.

Castle-t a következő pillanatban olyan érzés fogta el, ami ezelőtt még sohasem. Azonnal magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Legszívesebben elüvöltötte volna magát, csakhogy mindenki megtudja, hogy igent mondott. Úgy érezte, hogy sohasem kaphat eleget a szerelméből. Fogta a gyűrűt és felhúzta az ujjára:

- Szeretlek.

Kate végigsimított az arcán és mosolyogva válaszolt:

- Én is szeretlek, Castle.

Kate felemelte a gyűrűsujját és mindketten mosolyogva nézték, ahogy a hold fénye megcsillan a gyűrűn. 

Együtt 9.rész

Másnap reggel mindenki a parton ült és próbálták elütni az időt. Kicsit monoton volt számukra  ez a néhány nap, hisz reggel - miután átmozgatták elzsibbadt végtagjaikat – ettek valamit, aztán pedig egy jó ideig vagy a vizet vagy az eget kémelték egy kutatócsoport keresvén. Ez a nap sem telt másképp, de egyszerre egy robbanás zavarta meg a sziget addigi nyugalmát.

- Mindenki jól van? – pattant fel Lanie, és körbenézett, hogy minden társa a közelben van-e, utána pedig az égő gépet nézte.

- Tom, azt hittem tegnap ellenőrizted a gépet? – fordult a pilótához dühösen Espo, hisz az járt a fejében, hogy akár valamelyikük a közelben vagy épp a gépen is lehetett volna.

- Tegnap este ellenőriztem is, akkor minden rendben volt.

- Ezek szerint mégsem! – mutatott a gép fele a nyomozó, miközben szúrós szemmel méregette a pilótát.

- Nyugalom Espo. A lényeg, hogy  mindenki rendben van és a gépen már úgysem volt semmi használható, mindent lehoztunk róla a biztonság kedvéért, tehát nem ment kárba semmi. – próbálta Kate oldani a feszültséget. A nyomozónő is tisztában volt viszont a helyzet komolyságával, mert tudta, hogy ha valamelyikükkel történt volna valami, már valószínűleg a pilóta nem élne… De már belefáradt a vitatkozásba, hisz az utóbbi napok is elég feszült hangulatban teltek.

Castle rezzenéstelen arccal figyelte az eseményeket, majd miután leperegtek neki az előző nap eseményei, egyszerre bevillant neki a hiány: a gyűrű. A jegygyűrű, ami a kabátzsebében volt a repülőn. Egyszerre érzett keserűséget és bánatot. Nekem már semmi sem sikerülhet? Először lezuhan a gép, aztán felrobban, majd elveszti a gyűrűt. Vajon jelenthet ez bármit is?

A pilóta zökkentette ki a gondolataiból:

- Jobb lenne, ha elmennénk innen. Belobbanhat még egyszer és a füst miatt sem bírnánk ki.

Mindenki gyorsan felpattant és a cuccokkal együtt elindultak a sziget túloldalára.

- Szerintem a füst a legkevesebb problémánk. – mormogta Esposito. – Mi van ha továbbterjed a tűz?

- Még a füst a hasznunkra is válhat. – nyugtatgatta a társát Kate.

- Gondolod, hogy meglátják? – kérdezte szomorkásan Castle. – Mindjárt besötétedik és…

- Nem tudom Castle, reménykedjünk.  

Mikor látta Kate arcán a reménytelenséget és a kétségeket, azonnal elhatározásra jutott.

- Szükségünk van egy tervre. Menedék nélkül kell átvészelnünk egy hosszúnak ígérkező éjszakát. Ráadásul hideg van és tüzünk sincs.

- Az van. – mutatott az égő gép irányába Esposito. Plusz ha leég az egész sziget, akkor lesz is.

- Nem hiszem, akkor már belobbant volna. És a szél is az óceán felé fúj, így nem látok rá sok esélyt. Ami pedig a tüzet illeti, a füst miatt életveszélyes lenne visszamenni.

- És akkor, hogy gyújtunk tüzet? Az öngyújtóm a gépen maradt.

Castle elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy mikor először ajánlotta fel a segítségét a tűzgyújtásnál és mindenki nekiugrott egyszerre. Bevillant neki az, amit az ötödik regényében írt. Mivel mindig a hitelességre törekedett, így ott sem ő találta ki a tűzgyújtási módszert, hanem alaposan utánanézett a dolgoknak. Most végre a csapat hasznára lehet. Egy gazdag író és tud tüzet gyújtani 21. századi luxuscikkek nélkül.

- Egy kis időbe fog telni. Először is keresnünk kell egy bizonyos fajta fát.

Ryan bekapcsolta a zseblámpát, és az íróra világított:

- Gyerünk Castle, mond mit kell keresnünk. – mondta bizakodva.

Castle először elmosolyodott, majd mikor Ryan-re pillantott hirtelen ledermedt.

- Honnan vetted azt a dzsekit?

- Ezt? – mutatott a rajta lévő ruhadarabra. – A tiéd igaz? Még este vettem fel, mert kissé fáztam. Gondoltam nem bánod.

 Castle Ryan mellé lépett, és vigyorogva paskolta meg a nyomozót.

- Castle, ez csak egy dzseki, minek örülsz ennyire? – kérdezte Kate.

- Csak, csak új. – próbálta terelni a témát a férfi. Elég bénán tudok hazudni – gondolta.

- Azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy nem dőlt volna össze a világ, ha a gépen marad. – Kate még mindig furcsállta, hogy miért ragaszkodik a dzsekihez a férfi.

- Castle? A tűzifa? - türelmetlenkedett Esposito.

- Igen, igen menjünk.

Együtt 8. rész

- Találtam pár gyümölcsöt, kérsz? – fordult szerelme felé Rick, miközben a kezében tartott néhány banánt és almát.

Kate nem felelt csak a víz irányába nézett. Rick csodálkozva nézett rá:

- Kate?

- Eltűntél… - suttogta.

- Mi?

- Amikor felkeltem, nem voltál ott. Pánikba estem. – felelte könnyes szemmel.

A férfi odalépett a nőhöz és szorosan magához ölelte.

- Sajnálom. De nem kell aggódnod miattam Kate.

- Mindig aggódom miattad. Szeretlek. Nem akarom, hogy bármi is történjen veled. – mondta már egy aprócska mosoly kíséretében és megfogta a férfi kezét.

- Menjünk, sétáljunk egyet.

Ugyanabba az irányba indultak el, mint tegnap este, de most tovább mentek hisz nappal volt, így nem féltek attól, hogy esetleg eltévednek. Fel akarták fedezni a szigetet, miközben abban reménykedtek, hogy találnak valamit, ami a hasznukra válhat. Már egy jó ideje mentek és a napsütés következtében a férfi homloka gyöngyözni kezdett. Kate egy pillanatra megtorpant  és a dzsungel felé mutatott.

- Ott egy magas szikla, amiről belátnánk az egész szigetet.

Egy kis időbe telt mire áthámozták magukat a növényzeten. Egy tisztásra értek, ahol egy barlang volt a szikla aljában, melyet páfrányok vettek körbe. Emellett a szikla még elég széles is volt és a repedések megkönnyítették a dolgukat a felmászásban. Mikor felértek hihetetlen látvány tárult a szemük elé: egy kis patakocska volt a másik oldalon, kristálytiszta vizét a rásütő nap tette még szebbé. Castle nem is értette, hogy az évszázadok során, hogy nem fedezték fel ezt a helyet. Majd jobban belegondolva arra a következtetésre jutott, hogy talán ezért is gyönyörű ez a hely: teljesen érintetlen és éppen ezért természetesen szép.

- Ez gyönyörű. – mondta Kate, Castle pedig beleegyezően bólintott, majd szétnézett a távolba. Se egy másik sziget, csak mindenhol vizet látott. Majd egy csobbanás zökkentette ki a gondolataiból.

Kate. Körbenézett, sehol sem látta. Leesett volna a szikláról? A hang irányába sietett, a nagy sietségben alig tudott szikla peremén megállni. Majd tőle jobbra meglátta a nő ruháit, ezután pedig meglátta a nyomozónőt, aki már lent úszott a vízben és intett neki, hogy csatlakozzon hozzá. Nem tétlenkedett, gyorsan csatlakozott szerelméhez, nem törődve a víz hőmérsékletével.

Majd mikor átölelték egymást, már nem érzett hideget, csak forróságot, ami bentről fűtötte.

Két órával később már kézen fogva bandukoltak vissza. Mikor visszaértek, Lanie kíváncsian nézett rájuk.

- Szóval? Találtatok valamit?

- Tessék?

- Azért mentetek el, hogy körbenézzetek a szigeten.

- Ó, igen… Mi, szóval… - kezdte a magyarázkodást az író.

Lanie önelégülten mosolygott:

- Értem.

- Mi nem… - tiltakozott Kate is, de amint meglátta Lanie „ pontosan tudom, hogy mit csináltatok” pillantását, abbahagyta a magyarázkodást.

- Szóval találtunk egy sziklát, amire felmásztunk, de nem láttunk semmit.

Lanie nem szólt semmit, csak karba tett kézzel figyelte a párost, akik félve néztek össze… Pontosan tudták, hogy a kórboncnokot nem lehet ilyen könnyen átverni.

Együtt 7. rész

Mikor másnap reggel Castle felébredt, érezte, hogy minden porcikája sajog. Nem volt kellemes a székben aludni, hiába volt kipárnázva. Miközben próbálta fáradt és elzsibbadt végtagjait kinyújtani, érezte, hogy mellette Kate a takarójáért nyúl és feljebb húzza. Megsimogatta szerelme arcát, miközben ismét átfutott az agyán a gondolat, hogy hiba volt elhozni a csapatot. Kate ismét mocorogni kezdett, Rick pedig elemelte a kezét kedveséről. Még nem akarta felébreszteni. Felkapta a dzsekijét és leszállt a gépről. A tegnapi esőnek már nyoma sem volt, a nap már a víz tükrén csillogott vissza. Egy percre elgondolkozott, hogy milyen jó lenne egy séta a parton, hisz így az elgémberedett végtagjait is megmozgatná. Majd elvetette az ötletet, mert félt tőle, hogy Kate pánikba esne, ha eltűnne. Helyette a víz felé vette az irányt, ahol leült a homokba, lábait pedig kinyújtotta a meleg vízben. Ismét a dzsekijéért nyúlt, és a rejtett zsebből kivette a kis fehér dobozkát, ezzel egy időben a háta mögött egy kisebb sikoltást hallott.

Lanie állt mögötte és a kezében lévő dobozt nézte:

- Richard Castle ez az amire gondolok?

- Igen. – felelte halkan.

- Ó, ó miért ne mondtad el, hogy erre készülsz?

Castle vállat vont:

- Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy Kate igent mondana.

- Te igazán idióta tudsz enni, tudod? Évek óta ismerem Kate-t és még sohasem láttam ilyen boldognak és ez miattad van.

- Igen, de…

- Nincs de, Castle.

- De…

- Castle, Kate igent fog mondani.

- Mire mond igent? – jelen meg Jenny a hátuk mögött.

Lanie izgatottan fordult a nő felé:

- Castle megkéri Kate kezét!

Jenny egy pillanat alatt elmosolyodott:

- Gratulálok Castle.

- Persze, ha Kate igent mond. – felelte a férfi.

- Persze, hogy igent mond! – felelte Jenny.

- De…

- Castle, mit mondtam neked? – kérdezte szigorúan Lanie.

- Nem kell aggódnod Castle. – nyugtatgatta Jenny – Mi mind látjuk, hogy Kate még sohasem volt ilyen felszabadult, mint most. Biztos, hogy igen mond.

- De milyen volt az utazással kapcsolatban is? Ha előre elmondom, hogy mire készülök, akkor nemet mond és az egyet jelentett volna a tervem megsemmisülésével is.

- Richard Castle, még egy szó, és megkergetlek! Nem kell aggódnod miatta.

- Jó, de szeretném én elmondani neki, és nem szeretném azt hallani, hogy ti erről beszéltek a háta mögött.

- Fogadok húsz dollárban, hogy Ryan mindenki előtt észreveszi Kate kezén a gyűrűt. – mondta Jenny, miközben kezét Lanie felé nyújtotta.

- Állom. – felelte, majd kezet ráztak.

- Hé, mi van azzal, amit az előbb mondtam?

- Várjunk… Gyűrű. – kiáltott fel Jenny – Láthatjuk?

- Oh igen – kiáltott fel Lanie is, majd megpróbálta Rick ujjait lehámozni a kis dobozról, nem sok sikerrel, és a férfi visszarakta a zsebébe a gyűrűt.

- Sajnálom, de azt akarom, hogy Kate lássa először.

- De édes – mondta Jenny, majd a következő pillanatba a dzsekiért nyúlt – De látni szeretnénk.

- Nem, sajnálom. – felelte a férfi, miközben a kabátot még jobban az ölébe gyömöszölte.

- Castle, meg fogom nézni – mondta Lanie határozottan – Szóval időt spórolhatnál meg.

Castle csak a fejét rázta, a dzsekit pedig erősen markolta, de ez nem tántorította el a lányokat.

Helyett hirtelen lecsaptak rá, Lanie a kezét akarta lefogni, míg Jenny a dzsekiért nyúlt. Már majdnem sikerrel jártak, mikor Kate hangjára lettek figyelmesek.

- Ti mit csináltok?

Castle már épp megszólalt volna, mikor Lanie és Jenny is fejen legyintette, mire Kate csak kérdően nézett a hármasra.

- Szóval nekem nem kell aggódnom, hogy két nő is rajtad lóg?

Castle most nem tudott mosolyogni, pánik ült az arcán továbbra is:

- Nem, nem kell aggódnod.

Kate összefont karral állt még mindig és kérdően nézett a férfira:

- Szóval elmondod, hogy mi történt?

- Titok. – felelte a férfi, miközben elindult a gép felé, hogy elrejtse a dzsekit. 

Együtt 6. rész

Valahogy sikerült úgy elsettenkedniük úgy, hogy senki sem vette őket észre. Esposito és Lanie hangját még sokáig hallották a csöndes éjszakában, jó 10 percet sétáltak, mikor már a víz hullámzásán kívül semmit sem hallottak. Kate ekkor letelepedett a hűvös homokra, Rick pedig mellé feküdt. Így nézték az égen a csillagokat.

- Annyira szeretem a városi életet, a sürgés-forgást, a sok embert, és éppen ezért még sosem hiányoltam, hogy esténként a csillagokat nézzem. Pedig egy-egy fárasztó nap után így is ki lehet kapcsolódni.

Rick is a csillagokat csodálta, de a képzelete megtréfálta és mint egy gyerekújságban, ő is összekötötte a sok kis pontot az égen, és egy kis nyaraló képe körvonalazódott előtte.

- Többször kimehetnénk Hamptons-ba. Margaritákat inni, nyugágyon feküdni és a csillagokat bámulni. Jó volna.

Kate elnevette magát és ujjaikat összekulcsolta.

- Igen, valóban.

Sokáig csendben feküdtek egymás mellett, míg a férfi gondolatai elkalandoztak. Vajon most mit csinálnánk, ha ez nem történik meg?

- Foglalásunk volt az estére egy étteremben a móló végén…

Kate a férfi felé fordult, de Rick még mindig nem tudott a szemébe nézni. Magát hibáztatta.

- Egy asztal csodás kilátással… Gyertyafényes vacsora, egy kis borozgatással…

- Ez is szép. – válaszolta. – Melletted feküdni és nézni a csillagokat.

- Ott is nézhettük volna. – mondta, miközben a nőre emelte a tekintetét – Elmehettünk volna táncolni vagy esetleg egy könnyed séta a strandon és elmerülni a vízben a csillagok alatt.

Kate kérdően nézett Castle-re:

- Ki mondta, hogy ezt itt nem tehetjük meg?

- Mit?

Kate csak mosolygott, majd felült és elkezdte levenni a ruháit. Rick csak nézte, ahogy egy kupacra dobálja őket, majd az óceán felé fut.

- Jössz Castle?

Nem kellett kétszer megkérdeznie. A férfi követte a nő példáját, és pár másodperc múlva már a vízben állt szerelmével szemben.

Ahogy odaért, a kezét a nő derekára rakta és szenvedélyesen megcsókolta. Kate is átkarolta a férfit és viszonozta a csókot. Egész testét átjárta a megnyugtató érzés és már egyikük sem gondolkodott. Kate lábival átfonta szerelme derekát, és így is közelebb préselődött hozzá. Egy pillanatra megszakították csókjukat, és Kate boldogan nyugtázta, hogy a férfi szemébe visszatért a csillogás. Mindketten elmosolyodtak, majd ott folytatták, ahol abbahagyták: minden gondjukat elfelejtve.

Pár órával később visszatértek a repülőhöz.

- Meg kellene keresned Lanie-t. – fordult a szerelméhez Castle.

A nyomozónő válaszul csak adott neki egy csókot. Majd halk kuncogásra, majd folyamatos nevetésre lettek figyelmesek. Átmentek a gép túloldalára, ahol megpillantották a kórboncnokot, aki a gépnek támaszkodva ült és egy pezsgősüveget szorongatott, körülötte pedig szanaszét feküdtek az üvegek…

- Beszélned kell vele – mondta Ryan, miközben kezét Espo vállára tette.

- Tesó, te is hallottad, hogy mi lett a legutóbbi beszélgetésünkből, nem?

- Espo, jobb lenne, ha nem duzzognál, mint egy gyerek. – szólt közbe Kate.

Lanie nevetése törte meg a további társalgást, Kate intett a fiúknak, hogy jobb, ha most elmennek, majd barátnőjéhez sétált.

- Lanie beszélhetnénk?

Lanie felnézett a nyomozónőre:

- Most? Olyan jól elvagyok…

Kate leült mellé. A még megmaradt teli üvegeket arrébb tolta, majd folytatta:

- Tudod azzal nem oldasz meg semmit, hogy mindig vitázol Espo-val.

- Nem akarok róla beszélni.

- Lanie, mindig csak veszekedtek, ahelyett, hogy megbeszélnétek a problémátokat.

- Pont te akarsz engem kioktatni?! Te, meg az írófiú négy éven keresztül játszottátok ugyanezt.

Kate értetlenül nézett maga elé, egy kicsit dühös is volt barátnője előbbi kijelentése után, de így folytatta:

- Figyelj, nem fogok rád haragudni, mert totál részeg vagy. És igen szörnyű volt, amit Castle-el műveltem, de most együtt vagyunk, szeretjük egymást. Ahogy szerintem ti is. – tette hozzá.

Lanie dühösen nézett maga elé, miközben egy könnycsepp gurult végig az arcán. Egy könnycsepp, amit két ellentétes érzelem váltott ki: a düh és a szeretet.

Kate a kezét barátja vállára rakta:

- Figyelj, kettőnk közül mindig te gondolkodtál józanul ilyen ügyekben. Még sosem kellett a magánéleti problémáidról beszélnünk, mert te mindig tudtad kezelni őket. De most itt vagyok. Biztos nem akarsz róla beszélni?

- Igen biztos. – suttogta.

- Megértem, de kérlek gondolkozz el azon, hogy ez nem vezet semmihez, amit most műveltek. Legalábbis semmi jóhoz. Most pedig jobb, ha kijózanodsz, és szerintem többet nem fogsz inni, csak az esküvődön…