Együtt 8. rész

- Találtam pár gyümölcsöt, kérsz? – fordult szerelme felé Rick, miközben a kezében tartott néhány banánt és almát.

Kate nem felelt csak a víz irányába nézett. Rick csodálkozva nézett rá:

- Kate?

- Eltűntél… - suttogta.

- Mi?

- Amikor felkeltem, nem voltál ott. Pánikba estem. – felelte könnyes szemmel.

A férfi odalépett a nőhöz és szorosan magához ölelte.

- Sajnálom. De nem kell aggódnod miattam Kate.

- Mindig aggódom miattad. Szeretlek. Nem akarom, hogy bármi is történjen veled. – mondta már egy aprócska mosoly kíséretében és megfogta a férfi kezét.

- Menjünk, sétáljunk egyet.

Ugyanabba az irányba indultak el, mint tegnap este, de most tovább mentek hisz nappal volt, így nem féltek attól, hogy esetleg eltévednek. Fel akarták fedezni a szigetet, miközben abban reménykedtek, hogy találnak valamit, ami a hasznukra válhat. Már egy jó ideje mentek és a napsütés következtében a férfi homloka gyöngyözni kezdett. Kate egy pillanatra megtorpant  és a dzsungel felé mutatott.

- Ott egy magas szikla, amiről belátnánk az egész szigetet.

Egy kis időbe telt mire áthámozták magukat a növényzeten. Egy tisztásra értek, ahol egy barlang volt a szikla aljában, melyet páfrányok vettek körbe. Emellett a szikla még elég széles is volt és a repedések megkönnyítették a dolgukat a felmászásban. Mikor felértek hihetetlen látvány tárult a szemük elé: egy kis patakocska volt a másik oldalon, kristálytiszta vizét a rásütő nap tette még szebbé. Castle nem is értette, hogy az évszázadok során, hogy nem fedezték fel ezt a helyet. Majd jobban belegondolva arra a következtetésre jutott, hogy talán ezért is gyönyörű ez a hely: teljesen érintetlen és éppen ezért természetesen szép.

- Ez gyönyörű. – mondta Kate, Castle pedig beleegyezően bólintott, majd szétnézett a távolba. Se egy másik sziget, csak mindenhol vizet látott. Majd egy csobbanás zökkentette ki a gondolataiból.

Kate. Körbenézett, sehol sem látta. Leesett volna a szikláról? A hang irányába sietett, a nagy sietségben alig tudott szikla peremén megállni. Majd tőle jobbra meglátta a nő ruháit, ezután pedig meglátta a nyomozónőt, aki már lent úszott a vízben és intett neki, hogy csatlakozzon hozzá. Nem tétlenkedett, gyorsan csatlakozott szerelméhez, nem törődve a víz hőmérsékletével.

Majd mikor átölelték egymást, már nem érzett hideget, csak forróságot, ami bentről fűtötte.

Két órával később már kézen fogva bandukoltak vissza. Mikor visszaértek, Lanie kíváncsian nézett rájuk.

- Szóval? Találtatok valamit?

- Tessék?

- Azért mentetek el, hogy körbenézzetek a szigeten.

- Ó, igen… Mi, szóval… - kezdte a magyarázkodást az író.

Lanie önelégülten mosolygott:

- Értem.

- Mi nem… - tiltakozott Kate is, de amint meglátta Lanie „ pontosan tudom, hogy mit csináltatok” pillantását, abbahagyta a magyarázkodást.

- Szóval találtunk egy sziklát, amire felmásztunk, de nem láttunk semmit.

Lanie nem szólt semmit, csak karba tett kézzel figyelte a párost, akik félve néztek össze… Pontosan tudták, hogy a kórboncnokot nem lehet ilyen könnyen átverni.