Kate türelmetlenül toporzékolt, miközben Castle próbált
tüzet gyújtani.
- Öt év után úgy érzem, hogy egy kicsit jobban hihetnél
bennem. – mondta Castle, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni Kate gyilkos
pillantását.
- Két óra után szeretném már azt hinni, hogy ég a tűz és nem
fagyok meg.
Meg kell tennie. Sikerülnie kell. Ezek a gondolatok cikáztak
a fejében plusz ezernyi forgatókönyv is lejátszódott benne, szinte mindegyik
ugyanúgy végződött: most felébrednének, és nem lenne sziget és nem történt
volna meg ez a szörnyűség. A következő pillanatban az égető érzés húzta vissza
a valóságba. Végre sikerrel járt.
- Na mit mondtam?! – nézett a többiekre diadalittasan.
Esposito – mint mindig – most is kételkedően nézett át
Castle válla felett és a többiek felé fordult:
- Egy probléma megoldva. Már csak ennünk kéne.
- Étel nélkül kibírjuk egy ideig, de víz nélkül csak három
napig. Ráadásul mindenhol csak sós víz van. – felelte Lanie.
- Nos…
- Castle! Csak nem az egyik regényedben vizet is
palackoztál? – csipkelődött Espo.
Az író mit sem törődve az előbbi kijelentéssel, nyugodtan
válaszolt:
- Tegnap találtunk
egy kis forrást, ahol egy barlang is van.
- Castle, ez remek ötlet! – ujjongott Lanie. – Már értem
miért tartott meg Kate ilyen sokáig.
- Ha már Kate-ről beszélünk, hol van? – nézett körbe az író
a csoporton.
- Pár perccel ezelőtt ment el, ha utána akarnál menni, még
nem lehet messze.
A férfin eluralkodott a félelem és az aggodalom. Még csak
észre sem vette, mikor Kate elment. Elindult megkeresni, majd egy kis idő után észrevette
az elemlámpa fényét és a fatörzsön ülő nyomozónőt. Először elmosolyodott és
megkönnyebbült, a következő pillanatban viszont teljesen ledermedt. Látta, hogy
a dzsekije rajta van és a kis fehér dobozt szorongatta a kezében.
- Fáztam. – válaszolta anélkül, hogy megfordult volna.
Mintha csak megérezte volna, hogy mögötte áll a férfi. – Mikor próbáltál tüzet
gyújtani, Ryan odaadta a dzsekidet. Aztán éreztem, hogy valami kidudorodik a
belső zsebből. Én nem gondoltam, hogy…
Castle csak szó nélkül leült mellé. Kellemetlenül érezte
magát. Eddig fázott, most viszont érezte, hogy belül iszonyatosan ég. A Kate
iránt érzett szerelem fűtötte, de ezt most nem tudta szavakba önteni.
- Castle? – fordult a férfi felé csillogó szemekkel. – Ez
az, amire gondolok?
- Igen. – válaszolta, miközben próbálta az arcára kiült
rémületet egy mosollyal felváltani. – A nyaralás közben akartam.
Kate zavarában beleharapott az ajkába, majd egy mosoly
kíséretében válaszolt:
- Sajnálom, hogy tönkretettem a meglepetést.
Castle csak a fejét rázta:
- Kate engem nem is a meglepetés érdekel, csak a válaszod.
Már mindketten egymás szemébe néztek, mindegyikük a másik
tekintetében keresett megnyugvást.
- Úgy gondoltam, hogy már eljött az ideje, és már nem is
tudtam tovább várni. – mondta halkan, majd kivette Kate kezéből a kis fehér
dobozt és kinyitotta.
Kate csillogó szemekkel nézte a gyűrűt: – Castle ez
gyönyörű.
- Kate, író vagyok, most mégsem találom a szavakat, hogy
elmondjam neked mennyire szeretlek. Nem is gondolnád, hogy mennyire boldog
vagyok, mikor reggelente kinyitom a szemem és ott látlak mellettem. Mindig mosolyogsz,
mikor hozok neked kávét. Kate ez a legjobb érzés a világon. Veled szeretném
leélni az életem, szeretnék neked mindent megadni, mert te vagy a
legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam… Lennél a feleségem?
A férfi úgy érezte, hogy az idő teljesen lelassult, pedig
csak pár másodperc telt el, mikor meghallotta a nő válaszát.
- Igen.
Castle-t a következő pillanatban olyan érzés fogta el, ami
ezelőtt még sohasem. Azonnal magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta.
Legszívesebben elüvöltötte volna magát, csakhogy mindenki megtudja, hogy igent
mondott. Úgy érezte, hogy sohasem kaphat eleget a szerelméből. Fogta a gyűrűt
és felhúzta az ujjára:
- Szeretlek.
Kate végigsimított az arcán és mosolyogva válaszolt:
- Én is szeretlek, Castle.
Kate felemelte a gyűrűsujját és mindketten mosolyogva
nézték, ahogy a hold fénye megcsillan a gyűrűn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése