Együtt 5. rész

Alexis belépett a kollégiumi szobájába, és örült, hogy még a szobatársa nem érkezett meg. Kicsit szeretett volna pihenni, és ez egy állandóan csacsogó barátnő mellett nehéz lenne. Így elfeküdt az ágyon, és a zsebéből előkotorta a telefonját. Az apja még mindig nem hívta. Kicsit neheztelt rá, mert még egy üzenetet sem küldött, hogy épségben megérkeztek. Felült és a könyveiért nyúlt és elkezdte bejelölni azokat az oldalakat, amiket még reggelig el kell olvasnia. Mikor végzett, a távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a tévét. Fáradtan meredt a képernyőre, majd a főcímet látva felhangosította a készüléket…

Ma egy repülőgépnek meg kellett volna érkeznie a Karib szigetekre, de információnk szerint viharba keveredett, és azóta nem adott hírt magáról. A keresés nagy erőkkel folyik, és egy informátorunk szerint a gépen utazott a híres krimiíró, Richard Castle is…

A lány az adás többi részére már nem figyelt, hangos zokogásban tört ki.

 ***

Már besötétedett, mire Rick valamelyest megnyugodott, így felkeltek a nyirkos homokról. Kate belekarolt a férfiba, és még mielőtt elindultak volna, arcon csókolta.

Rick elhúzódott és rámosolygott a nőre, így tértek vissza a géphez. Mikor Kate elmondta neki, hogy a fiúk ételt keresnek a gépen, akkor jött rá, hogy már reggel óta nem evett.

A fiúk egy tál gyümölccsel jöttek le a gépről. Miután elfogyasztották, csendben ültek egymás mellett. Ugyanaz a csend uralkodott, mint mikor arra vártak a gépen, hogy az eső elálljon. Castle úgy érezte, hogy valamit mondania kellene. Legalább bocsánatot kérnie. De nem tudott megszólalni. Egy író, aki nem találja a szavakat…

Csak ültek szó nélkül, és nézték, ahogy a hold fénye az óceánon tükröződik. Kate elkezdett remegni és a kezét dörzsölni.

- Fázol? – kérdezte halkan Rick.

- Csak kicsit hideg van.

Castle nem tétlenkedett, magához húzta a nőt, átkarolta és szorosan ölelte magához.

- Nem tudunk tüzet gyújtani? – kérdezte.

- Tüzet – ismételte Kate – Igen, meg kell gyújtani. Mi van, ha most is keresnek minket, vagy egy hajó jön erre és…

- Megtalálnak minket. – fejezte be Rick a mondatot.

Mindenki felpattant és a sziget fele futottak. Gyorsan ágakat és gallyakat kezdtek gyűjteni, és egy helyre dobálták őket.

Lanie, ahogy letett egy nyalábbal a kupac tetejére, egyszer csak megállt.

- Várjunk. Hogy fogunk tüzet gyújtani?

- Nos az ötödik regényemben…

- Castle! – szólt rá erélyesen Esposito, de mikor meglátta a férfi szomorú tekintetét, folytatta:

- Nem akartalak megbántani, de a táskámban van egy öngyújtó…

- Te egy öngyújtót hoztál magaddal, ez komoly? – értetlenkedett Lanie.

- Nos – mutatott körbe a szigeten Espo – Sosem tudhatod, hogy mikor lesz rá szükséged…

- Azt próbálod nekem bemesélni, hogy elővigyázatosságból hoztál fel egy öngyűjtőt a repülőgépre? – gúnyolódott Lanie.

- Most miért csinálsz mindenből felhajtást?

- Én nem csinálok mindenből felhajtást!

Castle csak sóhajtott, tudta, hogy ez még egy darabig el fog tartani. Kate mellélépett és a fülébe suttogott:

- Nem akarsz sétálni? Elmenekülni innen?

Castle elmosolyodott és kezét nyújtotta a nőnek:

- De igen, menjünk…

Együtt 4. rész

A nap már kezdett eltűnni a horizontról, mikor az eső alábbhagyott. Így az utasok végre elhagyhatták a gépet.

Kate a part mellé sétált és hiába nézett távolba, a vízen kívül nem látott semmit. Mivel már sötétedett, ezért megbeszélték, hogy ma már nem mennek el messzire a géptől.

- Emberek nyugalom, valaki meg fog találni minket. – nyugtatgatta Lanie a többieket.

- És mi van, ha nem? Mit fogunk csinálni? Ételünk sincs. – felelte Esposito.

- A repülőben tudunk aludni.

Esposito felhúzta a szemöldökét:

- Most komolyan a székekben akarsz aludni?

- Miattam aludhatsz a vizes homokon is… Különben, muszáj mindenbe belekötnöd, amit én mondok?

- Srácok, nyugalom. – állt a veszekedő páros közé Ryan. – Ez nem segít, csak hagyjátok abba, elég frusztráltak vagyunk is.

A páros karba tett kézzel állt és Ryan-re néztek:

- Remek. – felelte a nyomozó – Akkor már csak valami ételt kéne találnunk.

- Az van a gépen. – csatlakozott a beszélgetéshez Tom.

- És valami kütyü van a gépen, ami alapján megtudják, hogy lezuhantunk? – kérdezte Espo.

- Igen hátul van, csak meg kell találnunk a kulcsokat, és a farban megnézni. Rochelle már keresi.

A fiúk csatlakoztak Tom-hoz és a másodpilótához megkeresni a kulcsokat.

Kate közben körbenézett, de nem látta sehol sem Castle-t. Elindult a gép másik oldala felé, nem szerette volna szem elöl téveszteni a férfit, főleg, hogy már sötétedett. Nem sokat kellett mennie, hamar megpillantott a férfit, aki a homokban ült. Kate letelepedett mellé és a kezét a vállára rakta.

- Beszéljünk.

Castle nagyot sóhajtott. Szemeit pedig lehunyta.

- Annyira sajnálom Kate, ez az én hibám – suttogta.

- Castle…

- Csak meg akartalak lepni az évfordulónkra. Fontos volt ez nekem, hisz 5 éve ismerkedtünk meg…

- Castle ez nem a te hibád. – próbálta Kate nyugtathatni a férfit, és a hátát simogatta, szerette volna, ha végre a szemébe néz.

- De Kate…

- Nincs de. Nem te irányítod az időjárást, oké?

- Mi van ha nem találnak meg minket? – a hangjából jól kivehető volt a félelem, legfőképp a pánik. A gyomra összeszorult, és most az először emelte a tekintetét a nőre. A szeméből kiveszett a csillogás.

- Castle, ha nem érkezik meg a gép, akkor elkezdenek keresi minket.

- De ha…

- Nincs több ha.  Minden rendben lesz.

- Sajnálom Kate. Nagyon sajnálom…

Együtt 3. rész

Sziasztok! Egy kicsit ismét rövidke rész következik, de megpróbálok a hétvégén mindig feltenni új részt! Jó olvasást!

- Kate, Kate! Kate, kérlek.

Egy gyenge hangot hallott, ahogy őt szólongatja. Próbált magához térni, és a szemét kinyitni. Nem volt könnyű, hisz minden porcikája fájt. Lassan összpontosított és megpillantotta a felette hajoló Castle-t, aki a karjaiban tartja.

- Oh Kate. Hál’ Istennek. – fújtatott a férfi.

Miközben a nő észlelte, hogy a földön fekszik, azonnal próbált felülni, de Castle óvatosan lefogta a karjait, majd az egyik kezével végigsimított szerelme arcán.

- Ne, maradj fekve. Lanie először megvizsgál.

- Mi történt?

- Nem… nem emlékszel?

Kate csak rázta a fejét, de tettét azonnal meg is bánta, mert hasogató fejfájás tört rá.

- Ne mozogj Kate. – lépett közelebb Lanie, és leguggolt mellé – Ellenőriznem kell, hogy nincs-e agyrázkódásod.

- Mi történt? – kérdezte ismét, de Lanie nem foglalkozott vele, csak csöndben vizsgálta barátnőjét.

- Mi a foglalkozásod?

- Nyomozó vagyok és ha most itt lenne a fegyverem, lelőném Castle-t. – válaszolta.

Lanie felállt mellőle és Rick-re nézett:

- Jól van. De azért a következő órákban még megfigyeljük.

- Felkelhetek? – kérdezte Kate, miközben tekintete Rick és Lanie között vándorolt.

Lanie bólintott, mire Castle megfogta a nő kezét és lassan felhúzta. Beckett fájdalmasan nézett végig a karján, amin lila foltok díszelegtek.

- Szóval, valaki elmondaná végre, hogy mi történt?

- A gép rázkódni kezdett, majd belecsapott egy villám és a pilótának még volt annyi lélekjelenléte, hogy letegye a gépet.

A fejében lassan lepörögtek a nap eseményei és vele együtt az emlékei is lassan kezdtek visszatérni, majd félve megkérdezte:

- És a többiek? Ugye jól vannak?

- Igen, mindenki jól van. A te biztonsági öved kiszakadt és a fejed beverted az ülésbe. És mikor megláttalak, hogy fekszel és percek óta csak szólongattalak… - az író nem bírta a befejezni a mondatot.

Kate odalépett hozzá és átölelte:

 - Jól vagyok. – nyugtatgatta a férfit – Még a gépen vagyunk, ez biztonságos?

- A jobb szárny és a gép orra károsodott, és a pilóta – Tom – nem észlelt szivárgást, így nem vagyunk veszélyben. Különben kint szakad az eső, ezért is vagyunk itt bent, nem tudunk sehová se menni

- Miért hol vagyunk?

- Nem tudjuk, egy szigetre tette le a gépet Tom.

- Ugye most csak álmodom? Azt álmodom, hogy mi vagyunk a LOST szereplői, ugye?

Rick csak rázta a fejét.

Órákon keresztül ültek a gépben és hallgatták, ahogy kint szakad az eső. Kate összekuporodott Rick ölében, aki pedig átölelte és így nézték, ahogy a víz folyik le az ablakon. 

Együtt 2. rész

Kate ismét körbenézett a gépen. Ryan és Jenny hátul ültek és boldogan beszélgettek, miközben egymás kezét szorongattak. Esposito volt előttük, egész ideáig csöndben ült, hisz Lanie foglalt mellette helyet, köszönhetően a mögötte ülő házaspárnak. Ugyanis mikor Esposito felszállt, csomagját azonnal maga mellé rakta, de Ryan hátramenet felkapta azt, és átrakta egy másik székre. Lanie-t pedig Jenny invitálta maguk elé, és Espo mellé. Lanie sem viselte túl jól a dolgot, hogy az exe mellett kell utaznia. Már legurított két pohár pezsgőt is.

Kate lassan kifújta a levegőt és megigazította a biztonsági övét. Érzi, hogy Castle őt nézi, és látja a győzedelmes vigyort az arcán, de ő mégsem akarja neki megadni az örömöt azzal, hogy rámosolyogna.

Castle még érzi a szerelmén a feszültséget, és tölt neki egy kis pezsgőt.

- Talán ettől majd ellazulsz. – nyújtotta át a poharat.

- Rick, nem kell állandóan mentegetőznöd. – felelte Kate, és belekortyolt a pezsgőbe. – Csak tudod egy hét távol a várostól, napozni és az időnket együtt tölteni… Biztos jó lesz. Biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat.

Castle elmosolyodott és megpaskolta a dzsekije rejtett zsebét. Igen, nagyon jó nyaralás lesz.

Kint vihar dúlt. Kate nyugodtan ült a székben, és próbált pihenni, de ezt nem lehetett elmondani Castle-ről. A férfi egyfolytában fészkelődött, a lábai folyamatosan rángatóztak, kezeivel hol az arcát, hol a fejét tapogatta.

- Castle. Ülj nyugodtan, ha unatkozol, akkor nézz filmet.

Rick csak rázta a fejét.

- Nem unatkozom, csak nyugtalan vagyok.

 - Rick, már felét megtettük az útnak. Épségben meg fogunk érkezni. És különben is a te ötleted volt ilyen időben felszállni.

A férfi csak sóhajtott és még jobban belefúródott a székbe.

- Igen. Rendben.

Mikor ezt kimondta a gép hirtelen megrázkódott. Azonnal elkapta Kate kezét és csak szorította.

- Castle, nyugalom. Csak az időjárás miatt van. – mondta a nő, és próbálta megnyugtatni szerelmét. Megszorította a kezét és hüvelykujjával elkezdte masszírozni azt. – Még mindig repülünk, nem? A gépeket úgy tervezik, hogy biztonságosak legyenek ilyen időjárásban is.

Castle nem nyugodott meg, és mikor meghallotta a villámcsapást, Kate-el azonnal egymásra néztek. A gép zuhanni kezdett. Hiába voltak bekapcsolva, a nagy ütéstől Kate biztonsági öve kiszakadt, és a teste irányíthatatlanul csapódott neki a másik széknek. Majd minden elsötétült…

Együtt 1. rész

Sziasztok. A következő ficcem kicsit egyedi lesz, ugyanis egy német nyelvű írás fordítása lesz beleszőve pár ötletemmel. Remélem tetszeni fog. :)

Ha egyszer New York-ban elkezd esni az eső, akkor az viszonylag mindig eltart pár napig. Sokan ilyenkor szabadulnának a városból valami napfényes helyre. Így volt vele Rick Castle is, akinek épp kapóra jött, hogy a 12-es őrs teljes felújításon esik át, és az átalakítás a gyilkosságiakhoz is megérkezett, az ottaniakat pedig szabadságra küldték. Ha egyszer rossz az idő, és még szabadságra is küldenek, miért maradnál New York-ban?

- Castle, ezt nem hiszem el!

- Kate, nem tudnál egy kicsit kikapcsolódni és élvezni ezt? – szólt előre Lanie.

- Pontosan ezért nem szóltam egy szót sem. – folytatta Castle és megfogta a nő kezét, ujjaikat összekulcsolta. - Tudtam, hogy tiltakozni fogsz.

- Még jó, hogy tiltakozom! Legalább szólhattál volna, és nem egyből a reptérre hozol.

- Kate, köztünk szólva: te maradtál volna ilyen időben a városban? Egy ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. Hamptons-ban már idén voltunk, ezért is választottam a Karib szigeteket.

Kate továbbra sem engedett az igazából, elkapta a tekintetét a férfiról és az előtte lévő ülést bámulta. Igaza van, de akkor is…

- Ne csináld ezt kérlek. Most egy hétig ilyen leszel? – Castle csillogó szemekkel meredt a nőre. Olyan, mint egy nagy gyerek. Nem lehet neki csalódást okozni.

- Jól van. De ajánlom, hogy jó legyen. – jelentette ki a nő.

Már a gépet látva is elámult. Kívülről kicsinek tűnt, amit a belsejéről már nem lehetett elmondani. Tágas, kényelmesen ülhetnek a székeken, nem érzi úgy, hogy össze lennének zsúfolva. Ha az nem lenne elég, egy kisasztalt bármikor kihúzhatnak és a stewardess máris hoz valami frissítőt vagy ennivalót. Még egy tv is gondoskodik arról, hogy a kényelem teljes legyen.

Kate ahogy még egyszer körbenézett a gépen, nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg:

- Miért nem volt jó a földi közlekedés?

Castle csak sóhajtott:

- Szerettem volna, ha minden klappol. És nem sokszor adódik meg, hogy mindannyian el tudjunk szabadulni az őrsről. Csak lazulj el, és élvezd. – nyomott egy csókot kedvese arcára.

Kate becsukta a szemeit, és megpróbált kikapcsolni. De még mindig zavarta a dolog. Talán nem szólt volna, de mit csináljon, ha egyszer nem szereti a meglepetéseket. Várjunk csak, meglepetés?

- Castle, pontosan mikor is kezdted el ezt tervezni? – nézett a férfira, miközben felhúzta a szemöldökét.

- Hát… Tudod a polgármesterrel még a felújítás kezdete előtt összefutottam és akkor szólt róla, hogy egy hét múlva várhatóan elkezdik a munkálatokat…

- Egy hét alatt leszerveztél mindent? – kérdezte a nő, de már a hangsúlyából világossá vált az író számára, hogy kedvese kételkedik. Forró nyomon van. Nemhiába lett zsaru. – gondolta.

- Csak szerencsém volt.

- Igen, nagy szerencse. De azt tudtad, hogy Lanie ezelőtt sosem hagyta el az országot?

Castle próbált meglepettséget színlelni:

- Tényleg?

- Tényleg. Tudod nagy családból származik, sok testvére van, így nem volt rá pénzük, helyette az egyetemre gyűjtött. Vagyis eddig útlevele sem volt. Szóval, mióta is tervezed ezt? – nézett az íróra dühösen, miközben megcsípte a karját.

- Áu… Oké, már egy hónapja.

- És te nem mondtad el nekem?

A nő meggondolatlanul válaszolt, és tudta, hogy lebukott.

- Hé várjunk csak…Te azért vagy rám dühös, hogy nem szóltam korábban, nem is azért, mert eljöttünk?

Kate karba tette a kezeit és ismét maga elé nézett:

- Mindkettő miatt.

- Kate sajnálom, meglepetést akartam.

- De tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.

- Nem Kate, te csak azt nem szereted, hogy nem szólok róla, de utána örülsz neki. Ha előre tudsz róla, akkor hol marad a varázs? – Rick már kiskutya szemekkel nézett a nőre.

- És most ilyen alkalomból leptél meg?

- Három nap múlva lesz az évfordulónk.

- Rick, az májusban van.

- Igaz, de ez egy másik évforduló. – Csóválta a fejét, miközben mosolygott. - Öt éve, hogy találkoztunk. Először.

Kate a szavak hallatára képletesen letette a fegyvert, amivel azóta küzdött, hogy felszálltak a gépre, a férfihoz hajolt, és megcsókolta.

- Nem hittem, hogy emlékszel rá… Ez nagyon édes.

Castle elmosolyodott:

- Na most nézz magadra, mint egy igazi lány.

- Egy lány, aki bármelyik pillanatban hátsón billenthet.

- Ez már a régi lány. – morgott Castle – De azért örülsz?

Kate még egyszer odahajolt hozzá és megcsókolta:

- Igen, nagyon örülök.

Az új évad 14. rész

Kate otthon feküdt a kanapén és azon gondolkozott, hogy hogyan szúrhatta el. Ismét… Vajon még helyrehozhatná a dolgokat? Már egy jó ideje csak ez járt a fejében, de mindig ugyanarra a következtetésre jutott: egy jó kapcsolat alapja az őszinteség. Gondolataiból halk kopogás zökkentette ki. Megtörölte az arcát és vett egy mély levegőt mielőtt az ajtóhoz lépett volna. Nem is gondolta, hogy ki lehet az, aki a késői órákban eljött hozzá.

Mikor kinyitotta az ajtót, kissé megdöbbent, mert rá nem számított.

Rick - aki a még mindig érzett dühét most félretette – megkövülve állt az ajtóban. Ahogy a szeretett nőre nézett, teljesen elgyengült. Látta szerelmén a szomorúságot és a megbánást is, és persze azt is észrevette, hogy a nő sírt. 

 Egy-két percig csak csöndben álltak egymással szemben, majd Castle törte meg a csendet.

- Bejöhetek?

Kate-nek csak egy bólintásra futotta, mert még mindig teljesen le volt dermedve…

Rick belépett és mikor látta, hogy a nő leült a kanapéra, mellé telepedett. Nem közvetlen mellé, egy kis távolságot hagyott kettejük között.

- Tudod, csak meg akartam köszönni, amit értem tettél, hogy kihoztál. – hezitált az író.

- Egyszer megígértem, és nem hagytalak volna ott. De különben is, én tartozom neked köszönettel, mert megmentetted az életem.

Castle nem felelt semmit, remélte, hogy a nő majd folytatja és Kate is érezte, hogy itt most neki kell jóvátenni a dolgokat.

- Tudod, nagyon rosszul éreztem magam, hogy átvertelek. Bűntudatom van, mert te megbíztál bennem, én pedig hazudtam. És ha ez nem lenne elég, te mindig mellettem álltál, velem voltál jóban-rosszban, vagy tucatszor elmondtad, hogy szeretsz, én pedig egyszer sem. Szóval, megértem, ha nem bocsátasz meg, de szeretném, ha tudnád, hogy mennyire szeretlek. Mindennél jobban. – suttogta.

Ez a szócska olyan volt Rick számára, mint egy gyógyszer, amitől az eddig érzett fájdalom egyszerre elillant és a vallomás egyszerre megnyugvást jelentett számára. Nem is tétlenkedett, közelebb húzódott szerelméhez és finoman megcsókolta, majd egy kicsit elhúzódott, de egyik kezét a nő arcán nyugtatta.

- Tudod, mióta két házasságom tönkrement, mindig féltem egy kicsit az új, hosszú távú kapcsolatoktól. Azt hittem ez nekem nem működhet, mert mindig elszúrtam. Téged már négy éve ismerlek és régóta szeretlek. Ez az utolsó év is arról tett tanúbizonyságot, hogy nem tudlak elhagyni és elfelejteni. De nem is akarlak. És ha te is akarod ezt a kapcsolatot, akkor valamit meg kell ígérnünk egymásnak. Nincs több titok és hazugság.

A nő helyeslően bólintott:

- Nincs, ígérem. Akkor maradsz vacsorára?

- Egész napra maradok, ha nem bánod. – mondta Rick, miközben ölébe húzta a nőt és boldogan csókolta.

Másnap reggel ketten indultak a kapitányságra, hogy újra összeálljon a nagy csapat. Mielőtt felmentek, megbeszélték, hogy jobb lesz, ha a romantikát az őrsön kívül hagyják, mert Gates biztos nem tűrné meg. Ahogy kiléptek a liftből Ryan-re és Espo-ra néztek, akik csendesen dolgoztak.

- Még ezt meg kell oldanom, legalábbis adni nekik egy lökést, hogy újra barátok legyenek. – mondta Kate. - Javi egy percre beszélhetnénk? – szólt oda a fiúkhoz.

- Persze, úgyis akartam inni egy kávét.

Mikor beértek a pihenőbe, a férfi a kávégéphez lépett, és két kis csészébe öntött a már kész italból.

- Tegnap nem volt alkalmam megköszönni, amit értünk tettél. – törte meg a csendet a nyomozó. – És látom már Castle sem neheztel rád, tehát minden a régi.

- Azért nem minden. – kortyolt bele a kávéjába a nő is. – Nézd, Javi, ami az utóbbi időben történt az mind borzalmas volt. Meg akartam oldani egy ügyet, ami tönkretett mindent: először elvesztettem Castle-t, aztán mi ketten az állásunkat, majd apám került veszélybe és ti meg börtönbe. De most újra tiszta lappal indulhatunk: visszakaptuk az állásainkat, én Rick-et, és szeretném, ha te meg Kevin újra jóba lennétek.

- Tudod Beckett, mikor azt mondtam, hogy olyan vagy nekem, mint a húgom, komolyan is gondoltam. Szóval csak maradj csak egy kistestvér, és ne menj át anya szerepbe. – viccelődött a férfi.

- Espo, nekem mindegy, akkor most nem mint egy jó barát mondom ezt, hanem mint a csapat vezetője, hogy jobb lesz ha kibékülsz Ryan-nel, különben minden ügy után te fogsz jelentést írni. – felelte a nyomozónő, aki most épp nem vette viccesre a figurát. – Javi, ne játszd a sértődött bátyót. Szóval menjünk és dolgozzunk – fejezte be Kate a mondandóját és társa kezébe nyomott még egy kávéscsészét.

Espo visszaindult a társához és leült a székre, miközben Castle a figyelő Kate mellé lépett a pihenőben:

- Szóval nekik kávét is adsz, de nekem nem. Ennyit az egyenjogúságról. – mondta durcásan.

- Azt hiszem, tegnap este különös bánásmódban részesültél, egy szót sem szólhatsz.

Rick mosolyogva bólogatott, mire Kate folytatta:

- De, ha zavarja a kivételezés Mr. Castle, akkor kénytelenek leszünk visszaállni a régi felállásban.

- Csak azt próbáld meg! – felelte és a nőhöz lépett…

 Eközben Espo egy percig gondolkozott, majd megköszörülte a torkát:

- Kéred? – kérdezte Ryan-től, miközben a még érintetlen, friss kávéra mutatott.

- Ö, igen kösz. – felelte, majd, de ahogy belekortyolt rögtön elfintorodott.

- Ó, bocs, elfelejtettem a cukrot. – mondta Javi, ahogy észrevette társa arckifejezését. – Menjünk, úgyis beszélnünk kell.

Ahogy a pihenőhöz értek, mindegyikük elmosolyodott, majd Espo szemével intett Ryan-nek, aki mosolyogva bólintott.

- Beckett nyomozó, nem zavarok?! – szólalt meg elváltoztatott hangon, amire a páros szétrebbent.

- Ez elég gyenge Gates utánzás volt. – mondta Castle.

- Tesó, szerintem működött – tette hozzá Ryan.

Mind a négyen elmosolyodtak, de az idilli pillanat nem tartott sokáig.

- Miért van az, hogy 3 ember közül egy sem veszi fel a telefont, ráadásul még firkász is eltűnt! – hallották Gates hangját.

- Jelen! – szólalt meg az író. – És újra együtt a rettenthetetlen négyes.

Vége :)

Nemsokára viszont érkezik egy új ficc, remélem elnyeri majd a tetszéseteket.