Az új évad 14. rész

Kate otthon feküdt a kanapén és azon gondolkozott, hogy hogyan szúrhatta el. Ismét… Vajon még helyrehozhatná a dolgokat? Már egy jó ideje csak ez járt a fejében, de mindig ugyanarra a következtetésre jutott: egy jó kapcsolat alapja az őszinteség. Gondolataiból halk kopogás zökkentette ki. Megtörölte az arcát és vett egy mély levegőt mielőtt az ajtóhoz lépett volna. Nem is gondolta, hogy ki lehet az, aki a késői órákban eljött hozzá.

Mikor kinyitotta az ajtót, kissé megdöbbent, mert rá nem számított.

Rick - aki a még mindig érzett dühét most félretette – megkövülve állt az ajtóban. Ahogy a szeretett nőre nézett, teljesen elgyengült. Látta szerelmén a szomorúságot és a megbánást is, és persze azt is észrevette, hogy a nő sírt. 

 Egy-két percig csak csöndben álltak egymással szemben, majd Castle törte meg a csendet.

- Bejöhetek?

Kate-nek csak egy bólintásra futotta, mert még mindig teljesen le volt dermedve…

Rick belépett és mikor látta, hogy a nő leült a kanapéra, mellé telepedett. Nem közvetlen mellé, egy kis távolságot hagyott kettejük között.

- Tudod, csak meg akartam köszönni, amit értem tettél, hogy kihoztál. – hezitált az író.

- Egyszer megígértem, és nem hagytalak volna ott. De különben is, én tartozom neked köszönettel, mert megmentetted az életem.

Castle nem felelt semmit, remélte, hogy a nő majd folytatja és Kate is érezte, hogy itt most neki kell jóvátenni a dolgokat.

- Tudod, nagyon rosszul éreztem magam, hogy átvertelek. Bűntudatom van, mert te megbíztál bennem, én pedig hazudtam. És ha ez nem lenne elég, te mindig mellettem álltál, velem voltál jóban-rosszban, vagy tucatszor elmondtad, hogy szeretsz, én pedig egyszer sem. Szóval, megértem, ha nem bocsátasz meg, de szeretném, ha tudnád, hogy mennyire szeretlek. Mindennél jobban. – suttogta.

Ez a szócska olyan volt Rick számára, mint egy gyógyszer, amitől az eddig érzett fájdalom egyszerre elillant és a vallomás egyszerre megnyugvást jelentett számára. Nem is tétlenkedett, közelebb húzódott szerelméhez és finoman megcsókolta, majd egy kicsit elhúzódott, de egyik kezét a nő arcán nyugtatta.

- Tudod, mióta két házasságom tönkrement, mindig féltem egy kicsit az új, hosszú távú kapcsolatoktól. Azt hittem ez nekem nem működhet, mert mindig elszúrtam. Téged már négy éve ismerlek és régóta szeretlek. Ez az utolsó év is arról tett tanúbizonyságot, hogy nem tudlak elhagyni és elfelejteni. De nem is akarlak. És ha te is akarod ezt a kapcsolatot, akkor valamit meg kell ígérnünk egymásnak. Nincs több titok és hazugság.

A nő helyeslően bólintott:

- Nincs, ígérem. Akkor maradsz vacsorára?

- Egész napra maradok, ha nem bánod. – mondta Rick, miközben ölébe húzta a nőt és boldogan csókolta.

Másnap reggel ketten indultak a kapitányságra, hogy újra összeálljon a nagy csapat. Mielőtt felmentek, megbeszélték, hogy jobb lesz, ha a romantikát az őrsön kívül hagyják, mert Gates biztos nem tűrné meg. Ahogy kiléptek a liftből Ryan-re és Espo-ra néztek, akik csendesen dolgoztak.

- Még ezt meg kell oldanom, legalábbis adni nekik egy lökést, hogy újra barátok legyenek. – mondta Kate. - Javi egy percre beszélhetnénk? – szólt oda a fiúkhoz.

- Persze, úgyis akartam inni egy kávét.

Mikor beértek a pihenőbe, a férfi a kávégéphez lépett, és két kis csészébe öntött a már kész italból.

- Tegnap nem volt alkalmam megköszönni, amit értünk tettél. – törte meg a csendet a nyomozó. – És látom már Castle sem neheztel rád, tehát minden a régi.

- Azért nem minden. – kortyolt bele a kávéjába a nő is. – Nézd, Javi, ami az utóbbi időben történt az mind borzalmas volt. Meg akartam oldani egy ügyet, ami tönkretett mindent: először elvesztettem Castle-t, aztán mi ketten az állásunkat, majd apám került veszélybe és ti meg börtönbe. De most újra tiszta lappal indulhatunk: visszakaptuk az állásainkat, én Rick-et, és szeretném, ha te meg Kevin újra jóba lennétek.

- Tudod Beckett, mikor azt mondtam, hogy olyan vagy nekem, mint a húgom, komolyan is gondoltam. Szóval csak maradj csak egy kistestvér, és ne menj át anya szerepbe. – viccelődött a férfi.

- Espo, nekem mindegy, akkor most nem mint egy jó barát mondom ezt, hanem mint a csapat vezetője, hogy jobb lesz ha kibékülsz Ryan-nel, különben minden ügy után te fogsz jelentést írni. – felelte a nyomozónő, aki most épp nem vette viccesre a figurát. – Javi, ne játszd a sértődött bátyót. Szóval menjünk és dolgozzunk – fejezte be Kate a mondandóját és társa kezébe nyomott még egy kávéscsészét.

Espo visszaindult a társához és leült a székre, miközben Castle a figyelő Kate mellé lépett a pihenőben:

- Szóval nekik kávét is adsz, de nekem nem. Ennyit az egyenjogúságról. – mondta durcásan.

- Azt hiszem, tegnap este különös bánásmódban részesültél, egy szót sem szólhatsz.

Rick mosolyogva bólogatott, mire Kate folytatta:

- De, ha zavarja a kivételezés Mr. Castle, akkor kénytelenek leszünk visszaállni a régi felállásban.

- Csak azt próbáld meg! – felelte és a nőhöz lépett…

 Eközben Espo egy percig gondolkozott, majd megköszörülte a torkát:

- Kéred? – kérdezte Ryan-től, miközben a még érintetlen, friss kávéra mutatott.

- Ö, igen kösz. – felelte, majd, de ahogy belekortyolt rögtön elfintorodott.

- Ó, bocs, elfelejtettem a cukrot. – mondta Javi, ahogy észrevette társa arckifejezését. – Menjünk, úgyis beszélnünk kell.

Ahogy a pihenőhöz értek, mindegyikük elmosolyodott, majd Espo szemével intett Ryan-nek, aki mosolyogva bólintott.

- Beckett nyomozó, nem zavarok?! – szólalt meg elváltoztatott hangon, amire a páros szétrebbent.

- Ez elég gyenge Gates utánzás volt. – mondta Castle.

- Tesó, szerintem működött – tette hozzá Ryan.

Mind a négyen elmosolyodtak, de az idilli pillanat nem tartott sokáig.

- Miért van az, hogy 3 ember közül egy sem veszi fel a telefont, ráadásul még firkász is eltűnt! – hallották Gates hangját.

- Jelen! – szólalt meg az író. – És újra együtt a rettenthetetlen négyes.

Vége :)

Nemsokára viszont érkezik egy új ficc, remélem elnyeri majd a tetszéseteket.