A minden lében kanál húg 14. rész

Rick igazi gavallérként viselkedett. Érezte, hogy fontos számára a nyomozónő, még akkor is, ha most kezdi újonnan megismerni. A kettejük közötti kémia működött és ezt érezte is. Ahogy Rick házába beléptek, a férfi ragaszkodott hozzá, hogy a nő üljön le, míg ő főz.

- Áu! A fenébe, fránya kés.

- Gyakorlott szakács, mi? – lépett oda a férfihoz Kate.

- Jól van, ezt nem fogom az amnéziára, bevallom, hogy máskor is előfordult már.

- Akkor gondolom van ragtapaszod is itthon.

- Egy rakattal. Itt a fiókban, ne kelljen messzire menni érte. – mosolyodott el a férfi.

Kate elő is vette, és elkezdte bekötni a férfi elvágott ujját.

Rick a szabad kezével a nő álla alá nyúlt, és felemelte a fejét. A férfi látta a nő szemében a ragyogást. Az író nem gondolkodott azonnal cselekedett: odahajolt a nőhöz és lassan megcsókolta. Kate nem tudta, hogyan kéne neki erre reagálnia. A fejében bekapcsolt a vészvillogó, de Rick csókja erősebb volt és mással nem tudott törődni, így visszacsókolt. Mikor ezt a férfi megérezte, kezei a nő derekára vándoroltak, szorosabban tartva őt, és lehetetlenné tette így a menekülést. De Kate-nek esze ágában sem volt elmenekülni. Nem volt ereje hozzá. És azt is tudta, ha most is ellöki magától a férfit, az talán soha nem bocsát meg neki. Így ő is átkarolta a férfit, és lassan a hálószoba felé vették az irányt.

Másnap először Kate ébredt fel. Először nem merte kinyitni a szemét, mert nem tudta, hogy a fantáziája játszott vele, vagy a tegnap este tényleg megtörtént. Ahogy ezt a gondolatot elhessegette, érezte, hogy a derekán nyugszik a férfi keze. Lassan kinyitotta a szemét, és megpillantotta az írót, aki még édesdeden aludt. Mivel nem akarta felkelteni, átadta magát a megnyugtató ölelésnek.

Nem tudta mennyi idő telhetett el, de arra lett figyelmes, hogy Rick is felébredt és őt nézi.

- Nagyon elgondolkoztál, mi a baj? – kérdezte és kezével végigsimította a nő haját.

Kate egy mosolyt erőltetett az arcára:

- Semmi.

- Kate, lehet, hogy nem emlékszem rád, de érzem, hogy nagyon fontos vagy nekem, érzem, hogy…..szeretlek. – fejezte be a mondatot végül.

Szeret. Már másodszor mondja ezt nekem, én pedig arra sem méltatom, hogy elmondjam neki az igazat?

- Figyelj… Amikor megkértél, hogy beszéljek rólunk, valamit nem mondtam el…Pedig fontos lett volna…

Castle-nek fogalma sem volt, hova akar kilyukadni…

- Mikor meglőttek a temetőben, te…Szóval bevallottad, hogy szeretsz. És mikor később rákérdeztél, hogy mire emlékszem arról a napról, azt mondtam, hogy semmire…

Rick teljesen összezavarva érezte magát…Nem is tudta, hogy mit mondhatná, de a nő folytatta.

- Elzárkóztam teljesen, talán azért is, mert nem akartam, hogy, annak, aki fontos nekem bármi baja essen.

- És már nem félsz ettől?

- De félek…De rájöttem, hogy ha túlságosan féltelek, akkor is elveszíthetlek…Mert nem várhatom el tőled, hogy örökké várj rám.

Rick még mindig nem tudta, mit is mondhatná, de a nő megkönnyítette a helyzetét:

- Kérlek bocsáss meg nekem. Szeretlek.

Rick közelebb húzta magához és megcsókolta:

- Olyan dolog miatt nekem nem kell haragudnom, amire nem emlékszem. – mosolyodott el és ismét megcsókolta: - De köszönöm, hogy őszinte voltál velem és elmondtad.

Kate felkelt megkereste a telefonját, és döbbenten látta, hogy vagy 50 nem fogadott hívása van….

- Molly ki fog nyírni. – mondta miközben próbálta visszahívni húgát.

- Ha ez megnyugtat engem is... Ó engem csak 49-szer hívott.

- Nem veszi fel. Menjünk be az őrsre.

- Jó, de mivel a vacsorából nem lett semmi, előbb ennünk kéne.

- Igaz, de a desszert viszont nagyon jóra sikeredett. – felelte a nő, mire mindketten elmosolyodtak.

A minden lében kanál húg 13. rész

- Szóval ketten maradtunk – fordult az íróhoz a nő.

- Igen, igen – Castle zavarában nem igazán tudta, hogy mit kellene mondania: - Kérsz egy kávét?

Az ismerős mondatra Kate elmosolyodott, érezte, hogy az ő imádott írója most is ott van mellette:

- Persze, és köszönöm.

- Bármikor.

A nyomozó ismét elmosolyodott, de belül nagyon fájt neki, hogy a férfi ezeket a mondatokat úgy mondja neki, hogy közben nem is emlékszik rá.

Rick is elég kellemetlenül érezte magát, látta a nőn, hogy fáj neki az, hogy nem tudja, ki is ő.

- Talán mesélhetnél kettőnkről. Úgy értem arról, hogy hogyan nyomoztunk együtt vagy épp hogyan ismerkedtünk meg.

- Nem is tudom, jó ötlet ez?

- Igen, szeretnék emlékezni, és csak te segíthetsz.

Kate nem igazán tudta, hol is kezdhetné. Mindig a temetői kép villant be neki, mikor a férfi bevallotta neki, hogy mit is érez iránta. Próbálta ezt a gondolatot most elhessegetni, hiszen nem támadhatja le ezzel az emlékképpel. Most nem. Még nem.

Castle látta a nőn, hogy gondban van:

- Talán, ha az elején kezdenéd…- próbálkozott az író.

Kate meglepődött a mondaton: „Mintha olvasna a gondolataimban”- gondolta.

De végül elkezdte, Castle tágra nyílt szemekkel figyelte a nőt. Az elején még rezzenéstelen arckifejezéssel hallgatta, majd mikor Kate megemlítette neki, hogy az egyik ügyüknél megmentette az életét egy pezsgősüveggel, egyszerre mosoly költözött az arcára.

- Bocsánat, hogy félbe szakítalak, de ha jól értelmezem, akkor én többször mentettem meg az életedet, mint te az enyémet.

Kate csak csóválta a fejét, és vágyakozva nézte az írót, aki most és épp úgy mosolygott, mint egy kisfiú, aki valami rossz fát tett a tűzre. Majd folytatta a történetet. Végül elért Montgomery kapitány temetésének napjához. Még mindig nehéz volt neki mesélni a történtekről. Kate a kezeit tördelte idegességében, de egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a férfi megfogja mindkét kezét. Ujjaik összekulcsolódtak. Kate elmosolyodott, de jobbnak látta, ha itt áll meg a történetmesélésben, és lassan elengedte a férfi kezét, majd felállt és indulni készült.

Rick-et egy megmagyarázhatatlan érzés fogta el.

- Nem lenne kedved ma velem vacsorázni? – tette fel a kérdést.

Kate teljesen ledöbbent. Ez most, hogy jön ide? Eddig csak az életéről kérdezett, most pedig be akar ismét vonni az életébe? Ilyen hirtelen?

Rick látta rajta, hogy egy kisebb sokként érte a feltevés:

- Persze, tudom ez most furcsa neked is. Nem akartalak azonnal letámadni, csak…

- Nem kell szabadkoznod….Végül is…egy vacsorából baj nem lehet…

Rick nagyon megörült, felpattant a székről, és felsegítette Kate-nek a kabátot.

- Nem akarok tolakodó lenni, de én inkább otthon főznék valamit.

Kate-nek nem volt ellenvetése, nem nagyon volt kedve étterembe menni:

- És mi lesz a menü?

- Spagetti á la Castle. Jó lesz?

- Spagettit ettem már, de hogy a te verziódban milyen lesz…

Castle legyintett egyet:

- Semmi különös, csak a tészta helyett bonbon meggy, a hús helyett eperszósz van benne, és végül pedig csokiöntettel zárom a sort.

A nő a hallottaktól elmosolyodott:

- És a desszert akkor mi lesz?

- Meglepetés.  Indulhatunk? – tette fel a költői kérdést az író, a nyomozónő pedig válaszul belekarolt a férfiba.

A minden lében kanál húg 12. rész

Gates meglepően nyugodtan hallgatta Molly történetét, nem szólt közbe.

- Szóval összefoglalva, maguk Johanna Beckett meggyilkolása után szaglásztak, ezért kerültek veszélybe. De azt mondja meg nekem, hogy mire jutottak. Mert valaminek történnie kellett, hogy maga a családját elküldte a városból, nem sokkal később meg majdnem meghaltak. Szóval?

Castle a halálsápadt lányra nézett és készült folytatni:

- Ismerek…

- Ismerek egy FBI ügynököt, aki valamit megtudott az üggyel kapcsolatban. Ezért is mentünk az FBI-hoz. – szakította félbe Molly az írót.

- Jó. Maguk mostantól nem teszik ki innen a lábukat az utasításom nélkül. Az ügyet pedig Esposito és Ryan nyomozó viszi tovább. – jelentette ki határozattan Gates.

- De kapitány!

- Nincs ellenvetés. Örüljön neki, hogy nem rúgom ki. De ígéretet tettem és betartom. – a nő látta, hogy ez nem nyugtatta meg Molly-t, így folytatta: - Figyeljen! Tudom, hogy milyen fontos ez az ügy számukra! De magukat ez túlságosan érinti. Én nem azért vagyok itt, hogy folyton ordibáljak vagy hogy úgy vigyázzak magukra, mintha tinédzserek lennének. Én is rendőr vagyok, és ezt az ügyet én fogom vezetni és megoldani. És még valami, Beckett nyomozóval én szeretnék beszélni.

- Hölgyem, szerintem ez nem túl jó ötlet! – ellenkezett Molly.

- Mit mondtam?! Nem azért vagyok, hogy kiabáljak, vagy ápolgassam a lelkét. De nem akarom, hogy ez a remek csapat szétessen. Maguk kiváló nyomozók. És még jobbak lesznek, ha lezárjuk ezt az ügyet.

Gates beinvitálta Kate Beckett-et is az irodájába.

- Figyeljen, most egy kényes témáról fogok beszélni. Nem szeretném, ha közbevágna, hallgasson végig. Bár nem tudom, hogy ez sikerülni fog-e. – az utolsó mondatot Victoria Gates már csak elharapta.

- Nem tudom, miről akar beszélni. Nem hiszem, hogy Castle amnéziája…

- Nem, dehogy arról. Sajnos nem azt felejtette el, hogy itt téblábolt korábban vagy éppen a 12-es körzetet.

Kate már megszokta a kapitány hozzáállását a férfihoz, ezért nem csodálkozott a kijelentésen.

- Most másról van szó, egy ügyről. Kate, maga gondolom tudja, hogy miért próbálták lelőni, nem?

- Valakinek az útjában voltam, gondolom.

- Beckett nyomozó, ne nézzen hülyének magát azok az emberek akarták eltenni láb alól, akik az anyját megölették. Nem igaz?

Kate nyelt egyet, tudta, hogy ezt nem magyarázz ki:

- Mit számít ez most?

- A húgát és egy őrült - rendőrnek képzelem magam- írót, megpróbáltak megölni, rémlik?

Kate-nek nem kellett tovább magyarázni, tudta, hogy a háta mögött nyomoztak. Ismét.

- Megölöm…

- Melyiket? – kérdezte Gates kedélyesen – Figyeljen, maga miatt is tették. Mindegyik szerette volna lezárni a múltat, és a jövőre összpontosítani.

- Molly-t még megértem, de Castle? Nem az ő múltja…

- Ezt nem hiszem el. Komolyan mondom elmegyek apácának vagy lelkésznek. Mindent a szájukba kell rágnom? Hát nem világos? Nem a múlt miatt, a jövő miatt. Maga miatt!

Kate-et meghatotta a kapitány előző mondata, de kicsit kesergett is, hogy mindenkinek egyértelmű, hogy Castle szereti, pedig nem a pszichiáterének, Molly-nak vagy épp Gates-nek vallotta be ezt az író.

Molly már várta, hogy nővére leveszi a fejét, ehelyett a nő odalépett hozzá, és átölelte:

- Figyelj, hagyd ezt abba, nem akarlak elveszíteni téged is. – suttogta Kate.

A kapitány jelenléte szakította félbe az idilli pillanatot:

- Minden lében kanál hugi, maga most velünk jön az FBI-hoz. És mielőtt közbeszólnának – a kapitány Castle-re és Beckett-re mutatott- itt maradnak! Ma ismerekedési napot tarthatnak. – Gates-en látszott, hogy élvezi a helyzetet, pedig nem a rosszindulat vezérelte.

A minden lében kanál húg 11.rész

Molly csak a mennyezetet bámulta és egyfolytában töprengett.

- Rick, ebből, hogy jövünk ki jól?

- Nem tudom Molly, fogalmam sincs. Nem tudom, mit mondjunk Gates-nek.

- Mond csak, tényleg nem emlékszel arra sem, hogy elküldted anyukádat és a lányodat?

- De erre emlékszem, csak nem akartam Gates előtt megtörni. Hogyisne emlékeznék rájuk, életem legfontosabb részei.

- Már ne is haragudj Rick, de Kate-re akkor miért nem emlékszel? Miatta kezdtél el nyomozni!

- Kérlek ne kezd már te is! Kicsit idegesítő, hogy mindenki bemeséli nekem, hogy ismertem, én pedig kicsit sem emlékszem rá.

- Jó, sajnálom. Akkor mire emlékszel a balesettel kapcsolatban?

- Mindenre. Mentünk az egyik FBI-os haverodhoz, mert megtudott valamit anyád ügyéről.

- Anyánk ügye. Kate-é és az enyém. – suttogta Molly…

***

Kate Beckett meglehetősen nyugtalanul járkált fel-alá pszichológusánál.

- Érti? Nem emlékszik rám! Ez abszurd, mennyi az ilyennek az esélye?! – Kate a férfira nézett, mintha tőle várt volna választ.

- Pontosan mi is a baja? Milyen amnéziáról van szó?

- Számít az? – kérdezte durcásan, majd válaszolt: - Retrográd amnézia, azt hiszem.

- Igen hallottam már erről. Ebben az amnéziában általában a tudatalattink is közrejátszik.

- Tudatalattink? Ezt hogy érti?

- Tudja, hogy hogyan értem. Magára gondolt abban a helyzetben is. Fontos magának Kate, csak maga nem akarja elismerni.

- Én nem elismerni nem akarom, hanem félek attól, hogy nem változik meg az én kedvemért.

- És félni fog örök életére? És gyötrődni? Ha nem próbálja meg, soha nem is tudja meg, hogy mi lett volna,ha….

Kate leült a kanapéra. Az utolsó mondat ismerősen csengett számára. Már a második embertől hallja ezt.

- Nem tudom. - hezitált a nő - De most mindegy is, hisz nem emlékszik rám.

- Fogja fel ezt úgy, mintha tiszta lappal kezdene. Újra megismerheti magát, egy olyan oldalát, amely képes lesz közel engedni magához. Új fejezetet nyithat…

- És mi van, ha így nem is szeret.

- Kate, nem az érzéseit veszítette el, hanem az emlékeit. És higgyen nekem, ha maga is kimutatja az érzéseit, talán az is segíti őt az újraemlékezésben.

***

- Az már bizonyos, hogy egy és ugyanaz a szervezet intézte mindkét támadást, a kocsi keréknyomai megegyeztek a kávéháznál találtakkal.

- Köszönöm a tájékoztatást nyomozó, de erre magamtól is rájöttem. Castle körül mindig is a baj volt, ahogyan mostanság Beckett-tel is. És úgy látom, ez nincs másképp a testvérével sem. Makacs, önfejű…. – Gates még folytatta volna monológját, mikor belépett az ajtón Castle és Molly.

- Na, csak emlegetni kell őket. – Gates látta, hogy Molly már elkezdte volna mondandóját, de ezt nem hagyta: - Idefigyeljen, volt időm gondolkozni. Mondja el, hogy mibe keveredtek, és akkor megússza egy szóbeli figyelmeztetéssel a dolgot, de ha nem akarja, akkor kirúgom. Nem szórakozok! Az ügyet mindenhogy megoldom! Választhat, hogy itt marad köztünk vagy elmegy, és már csak hullaként tér vissza!

Molly arra nem számított, hogy a kapitány így kikel magából. De be kellett látnia, hogy igaza volt. Ha nem kér segítséget, akkor ő is a boncasztalon végzi és most már Castle sincs biztonságban. Rick, akinek ott a lánya, édesanyja és szerelme, Kate Beckett.

- Nem, azért jöttünk, hogy elmondjuk mi történt.

Gates nem erre számított:

- Örülök, hogy helyesen döntött. Hallgatom.

A minden lében kanál húg 10. rész

Molly abban reménykedett, hogy egy doktor hamarabb érkezik a kórterembe nővére előtt, de nem így történt. Miután az ominózus párbeszéd lezajlott közte és Castle között – miszerint az író nem emlékszik Kate Beckett-re - öt perc múlva belépett a nyomozónő a kórterembe.

- Sziasztok, amint látom, már jobban vagytok! – mosolyodott el Kate.

- Szia, Kate, szólnál egy orvosnak? – Molly próbált mihamarabb megszabadulni testvérétől.

- Miért, baj van? Rosszul vagytok? Castle, veled is minden rendben?

- Igen, köszönöm kérdésed. Mellesleg – elnézést a kérdésért – de mi ismerjük egymást?

- Ezt most nem egészen értem? – Kate nem tudta az előbbi kérdést hova tenni és értelmezni.

- Kate, kérlek, hívj egy orvost! Amint látod, nincs jól. A nyomozónő még mindig nem értette, hogy mi történt, de miután az orvos megvizsgálta Rick-et, felvilágosította:

- Úgy tűnik, hogy úgynevezett retrográd amnéziában szenved.

- Ezt nem egészen értem, elmagyarázná?

- Igen, természetesen. A retrográd amnézia következtében a páciens nem emlékszik bizonyos dolgokra a múltjából. Ebben az esetben most személyekre.

- Miért, még kire nem emlékszik?

- Kicsit elbeszélgettem vele, és mindenkire emlékezett magán kívül.

Kate nem hitt a fülének, az orvos pedig folytatta tovább:

- Tudja, hogy van egy lánya, emlékszik arra is, hogy kétszer volt házas, hogy író és a 12-es rendőrkapitányságon téblábol.

Kate arcára ez mosolyt csalt. Úgy látszik legalább a humora megmaradt. – gondolta.

- És meddig fog ez tartani?

- Ezt nem lehet megmondani nyomozónő. De azt tanácsolom, hogy ne zaklassa fel. Attól csak dühösek lesznek az ilyen sérültek. A legjobb, amit tehet, hogy újból megismerteti magát vele.

A nyomozónő beleegyezően bólintott, nem is volt más választása. Ismét belépett a kórterembe, de ekkor már Gates is utána ment.

- Beckett, maga menjen ki!

- Én? – szólt Molly viccelődve a kapitányhoz.

- Dehogy maga! Magával beszélnivalóm van! Gyerünk nyomozónő, menjen ki! Szeretném kihallgatni őket és ehhez nem kell nézőközönség! – Gates határozottan mutatott az ajtó vele. Mikor Kate kiment, a kapitány rá is tért a lényegre:

- Szóval, hova is indultak maguk ketten?

- Az FBI-hoz leadni az áthelyezési kérelmem. – jelentett ki az ifjú detektív.

- Ketten? – értetlenkedett a Vaslady.

- Én csal elkísértem. – szólt közbe az író.

- Maga nem kapott szót Mr. Castle!

- Remek, egy bírósági kihallgatás.

- Nekem mindegy, ha már így fel van húzva, akkor maga mondja meg, hogy miért küldte el a családját New York-ból?

- Elküldtem?

- Miért nem?

- Nem?

- Most ezt tőlem kérdezi, kezdek kijönni a sodromból! – Gates egyre dühösebb lett:

- Maga meg, ha nem kezd el csiripelni most, akkor elérem, hogy többet a rendőrséghez köze ne legyen! Kivéve akkor, ha bilincsben elvitetem a hatóság elöl eltitkolt információ miatt!

Ekkor Kate lépett be az előbbi orvossal a jobbján:

- Asszonyom, ha kérhetném, ezt halassza máskorra. Pihenniük kell.

Gates tekintetével először a betegágyon fekvő párost, majd az orvost, végül pedig Kate Beckett-et nyársalta fel a tekintetével, majd kilépett az ajtón.

Ész és a szív harca (teljes)

 Ész és a szív harca

1. rész

Nikki a sötét utcán hazafelé tartott. Ahogy egyre csak ment, úgy érezte, hogy követik. Először azt gondolta, hogy ez csak szakmai ártalom. De azért a kezével odanyúlt a fegyvertáskájához és fegyvere közelsége megnyugtatta. Majd zajt hallott és valaki megérintette a vállát. Fordulásból azonnal hátrarúgott, majd egy pillanat alatt kezében tartotta a fegyverét a földön fekvő férfira.

- Rook?....

- Richard, fiam hallasz? – Martha közelebb lépett fiához és lecsukta a laptop tetejét.

- Anya, most ezt miért csináltad? Éppen írtam.

- Igen fiacskám, de ez nem mehet így tovább. Most először fejezted be a regényedet a határidő lejárta előtt egy hónappal. Ilyen még sohasem fordult elő.

- Még pontos sem lehetek?

- Figyelj, ez így nem mehet tovább. Tudom, hogy megbántott, de nem viselkedhetsz úgy, mint egy durcás kisfiú. Mondtam, hogy beszélj vele vagy lépj tovább.

- Pont ezt tettem, nem mentem be az őrsre.

- Igen, de látom, hogy ez nem megoldás. Nem kesereghetsz itthon. Szereted őt!

- De ő nem szeret viszont! – Rick felkelt a fotelból és az ablakhoz lépett.

- Ez butaság fiacskám! És én úgy látom, hogy bűntudatod is van.

- Nekem bűntudatom? Már miért is lenne?
- Az anyja halála miatt. Nyomoztál és kihagytad belőle őt!

- Igen, mert nem akartam, hogy valami baja essen.

- És szerinted Montgomery nem tehette?

- Mármint, mit? – Castle elgondolkodott - Nem tehette!

- Ugyan miért ne tette volna meg?

- Mert....mert ő nem volt ilyen.

- Honnan tudod?

- Azt hittem, hogy ismerem!

- Talán tévedtél.

- Az nem lehet! – Roy Montgomery nem gyilkos. Rick az anyjára nézett, aki elmosolyodott. – Anya, te ezt nem is gondoltad komolyan. Csak azt akartad, hogy…- de az író nem tudta befejezni a mondatot:

- Mi lenne, ha bemennél az őrsre és elmondanád neki, amit tudsz. Talán továbbléphetnél te is. Nem kell a titkot tovább hordoznod.

- Nem is tudom, lehet, hogy igazad van. Bemegyek az őrsre.

2. rész

Castle bejárta a már jól ismert utat a 12-es őrsig, majd míg a liftben volt, ott próbálta magát felkészíteni a Kate-tel való találkozására. Mereven bámulta a lift világító gombjait és nagy levegőt vett, mielőtt az ajtó kinyílt volna. Amint kilépett a liftből összeütközött a nyomozónővel.

- Oh, sajnálom, minden oké? – nézett a nőre.

- Igen, szia minden rendben.

- Még jó, hogy nem volt nálam kávé. – viccelődött Castle és próbálta oldani a feszültséget.

- Nézd Castle, nekem nincs erre időm, sietek.

- Új ügyünk van?

- Nem, csak nekem.

- Segítsek? – az író tovább feszegette a határokat.

- Nem!

- Akkor mit csináljak?

- Menj el! - Kate épp kikerülte volna a férfit, aki elé lépett.

- Azzal segítek?

- Nem. 

- Akkor maradok. Kérlek, hadd menjek veled!

- Nekem mindegy Castle, most nincs kedvem vitatkozni veled.

   Majd együtt indultak a tetthelyre.

A kocsiban egy szót sem szóltak egymáshoz. Castle jobbnak érezte, ha nem erőlteti a dolgot. Amint a tetthelyre értek, Ryan, Espo és Lanie meglepetten néztek az épp megérkező párosra.

- Castle, hiányoztunk, mi? – próbálkozott be Espo, de Kate nem engedett meg magának egy kis mosolyt sem, azonnal a lényegre tért.

- Lanie, mink van?

- 40-es éveiben lévő ismeretlen fehér férfi, a víz dobta partra.

- Amint látom nem megfulladt. – nézett Kate a holttestre, akinek a mellkasában egy golyó fúródott.

- Igen nagy kaliberű fegyverrel lőtték le, úgy saccolom, hogy 2 napja ölhették meg.

- Valószínűleg nem így tervezték – lépett közelebb Ryan – a folyó sodrása ilyenkor nem túl nagy, így csak annak köszönhető, hogy partra vetődött, hogy motorcsónak versenyt rendeztek itt ma. A búvárok még a folyóban vannak, hátha lesz még valami.

Az őrsön folytatták tovább a nyomozást, ahol kiderült, hogy a férfi neve Jamie Carrick, 37 éves férfi, akinek nincs családja, leszerelt katonaként élt.

- Valami esetleg arról, hogy pénzügyi gondjai lettek volna? – kérdezte a nyomozónő Espoito-tól.

- Ez miért olyan lényeges? – vágott közbe Castle – Úgy értem, miért ez érdekel?

- Azért Castle, mert a helyszínen a ruhájából ítélve elég rossz körülmények között élhetett mostanság, de az akta szerint jómódú családból származott.

- Meglehet- folytatta Castle - de szerintem nem a saját ruhája volt rajta.

- Ezt meg honnan veszed?

- Onnan, hogy a nadrágja úgy a rajta lévő póló tízszeresébe kerülhetett.

A nyomozónő nem szeretett volna igazat adni az írónak és folytatta is volna, de Espo közbelépett:

- Most tényleg muszáj ezt? Mindig ezt csináljátok, ha harapós kedvetekben vagytok?

- Igen! / Nem! – jött a két válasz azonnal.

3. rész

Castle nem így képzelte el az első napját ismét az őrsön. Egész végig fagyos volt a hangulat közte és Beckett között, és nem úgy tűnt, hogy enyhülni fog. Mikor hazaért, először Alexis-sel találta magát szemben. A lánynál egy doboz volt, mosolyogva lépett apja elé. Rick belenézett és egy szőrpamacsot pillantott meg. A szőrös kis állatka megmozdult, majd vakarózni kezdett.

- Honnan szerezted ezt? – nézett a lányára meglepetten.

- Anne-tól kaptam. Hát nem aranyos?

- De az, milyen állat is ez?

- Egy hörcsög apu, nemrég született.

- Tudod kislányom ez óriási felelősség…

- Nyugi apa, nem örökre marad. Csak vigyázok rá pár napig, ja persze nem probléma.

- Persze, hogy nem mosolyodott el az író és egy puszit nyomott lánya fejére.

 Martha épp a konyhában sürgött forgott:

- Szerbusz fiacskám, milye napod volt?

- Átlagos.

- Ezek szerint nem beszéltél vele. – Martha a fejét csóválta.

- Nem, de ha egy szót is szóltam, örülhettem, hogy nem harapta le a fejem. – Castle közelebb lépett és a gázon lévő lábasba és az abban lévő ételre nézett, aminek az illata olyan volt, mint a rothadt alma és az égett csirke keveréke, de azért látványnak sem volt utolsó a dolog.

Martha észrevette fia fintorgását:
- Neked aztán nem lehet a kedvedben járni! De nagyon remélem, hogy ez az arckifejezést Beckett-hez köthető. Szóval?

- Nem volt merszem elmondani neki…- de a mondatot nem tudta befejezni, mert megcsörrent a telefonja.

- Halló, Mr. Castle.

- Smith? Nem hittem volna, hogy még hívni fog.

- Mondtam, hogy keresem, ha szükséges.

Castle ledermedt egy pillanatra.

- Mi történt?

- Még semmi, de hamarosan fog. Ma találtak egy holtestet igaz? Mennyit tudnak róla?

- A nevét, korát és hogy katona volt. Miért?

- Ő volt az, aki lelőtte a nyomozónőt. És, ha azok az emberek rájönnek, hogy megtalálták a hullát, a nyomozónőt minél előbb ki akarják majd iktatni. Mert ha Beckett rájön, hogy ki is az a katona ismét nyomozni kezd majd.

Castle mély lélegzetet vett. Nem hitte el, hogy megint kezdődik minden előröl.

- Mit kell tennem?

- Beszélnie kell vele.

- És mit mondjak? Kate hazudtam neked eddig, van valaki, aki nekem dirigál, hogy mit tegyek?! – tette fel cinikusan a kérdést Castle, de Smith megőrizte a szokásos idegtépő nyugodt stílusát:

- Mr. Castle! Tudom, hogy nem lesz könnyű, de van jobb ötlete? – tette fel a kérdést a férfi, de a választ már nem várta meg: Majd értesítem a fejleményekről! – ezzel letette.

Castle aznap éjszaka szinte semmit sem aludt. Csak egyvalami járt a fejében: „Most mitévő legyek?” Már minden lehetséges párbeszéd végigfutott az agyán, de mindegyik ugyanúgy végződött: Beckett teljesen kiborul, ismét nyomozni kezd és nem hagyja, hogy megvédjem.

Megvédeni!  Bármi áron de meg fogom védeni!

4. rész

Az író erőt vett magán, és eldöntötte: Elmondja azt, amit tud.

- Szia- köszöntötte a nyomozónőt- beszélhetnék veled?

- Szia! Komolynak tűnsz! Mi a baj?

- Ne itt, menjünk be oda – mutatott a kis helyiségre a férfi, ahol a kávéautomata volt.

Amint beléptek, Castle becsukta maga mögött az ajtót.

- Ülj le, kérlek!

- Castle, most nem érek rá a tegnapról beszélni. Te elmentél, megérthetnéd, hogy nem tetszik, hogy lelépsz majd visszasétálsz.

Castle elgondolkodott: „Legszívesebben most közölném vele, hogy tudom, hogy hazudott.” De helyette visszatért a témához:

- Nem, nem erről akarok beszélni, az ügyről van szó!

- Van valami őrült elméleted? – kérdezte gyanakodva Beckett.

A férfi egy nagy levegőt vett.

Beckett kíváncsian meredt rá:

- Úgy tűnik valami olyan, aminek nem fogok örülni.

- Nem is tudom, hogy hogyan kezdjem…

- Talán az elején! – a nyomozónő próbált az író szemébe nézni, de a férfi kerülte a szemkontaktust. Lehajtott fejjel folytatta:

- Tudom, hogy ki az a férfi. Az a férfi egy bérgyilkos.

- Ezt nem egészen értem. Honnan veszed ezt?

- Montgomery régi barátjától. – most Castle kereste a nő tekintetét, de mindhiába.

- És mióta tart ez? Mióta nyomozol a hátam mögött?!

- Kate, nem nyomoztam, csak próbáltalak megvédeni.

- Megvédeni? Mitől? Te nem vagy rendőr, ez nem a te ügyed!

- Kate…

- Menj el Castle, látni sem akarlak! – ezzel a nő kiviharzott a helyiségből.

Castle addig nézett utána, míg el nem tűnt egy ajtó mögött. Lehajtott fejjel elindult a lift felé, Esposito szólt utána:

- Mi volt ez? – értetlenkedett a nyomozó.

- Vigyázz rá! Úgy tűnik én nem védhetem meg. Kérlek nagyon vigyáz rá!

Beckett nem tudott az ügyre koncentrálni, bármennyire is akart csak Castle járt a fejében. Az esze mérhetetlen nagy dühöt diktált, a szíve viszont szeretetet. Szerelmet.

Erőt vett magán és az asztalához lépett.

- Espo, van valami hasonlóság Jamie Carrick és az az ember között, aki lelőtt engem?

- Igen, Martin Holst társa volt. Holstté volt az a fegyver amivel meglőttek téged. És mikor Holst meghalt, a fegyvere is eltűnt.

- Carrick vitte el. – Beckett felsóhajtott, érezte, hogy már közel jár a megoldáshoz.

A kirakós egy újabb darabja került a helyére.

Beckett elindult hazafelé. A fejében egyáltalán meg sem fordult, hogy most pihenni fog. Az járt a fejében, hogy talán ha otthon összegyűjtött anyagát átnézi az anyja gyilkosságáról, valami újra értelmet nyer. A bejárathoz lépett, de nem tudta kinyitni az ajtót.

- A fenébe, mi van ezzel a zárral?!

Amint ez a mondat elhagyta a száját, valaki mögé lépett és egy kábító folyadékkal bekent zsebkendőt szorított az orra elé.

5. rész

Rick eközben otthon ücsörgött tehetetlenül és ő is az esetet vizsgálta.

- Úgy látom beszéltél vele- ült le mellé Martha és kezét fia hátára tette.

- Igen beszéltem vele. Elküldött…

- Erre számítani lehetett…De Richard nyugodj meg, ha majd tisztán lát, belátja, hogy hibázott.

- Lát? A szívével vagy az eszével?

- A szív fog győzni meglátod. – Martha és Rick egymásra néztek is egy kicsit elmosolyodtak:

- Remélem. – ebben a pillanatban megszólalt a férfi mobilja. –Igen?

- Esposito vagyok, Beckett-et elrabolták.

- Mi? Mikor? Hogyan? – a férfi nem bírta magát türtőztetni. Bekövetkezett az amitől a legjobban félt. Nem tudta megvédeni szerelmét.

- Nem tudjuk, a szomszéd az előbb jelentette, hogy egy férfit látott maszkban, és egy eszméletlen nőt húzott ki a házból.

- És van valamitek, amin elindulhatunk?

- Nincs! De ne aggódj Castle, találunk valamit!

- Azt hiszem már van is valami…Le tudsz nyomozni ismeretlen telefont, ami a mobilomat hívta?

- Attól függ mikori a hívás. Egy napig visszamenőleg letudjuk.

- Remek, indulok azonnal!

Amint lenyomozták Smith számát, az író azonnal felhívta.

- Halló?

- Én vagyok az Smith, segítenie kell.

A vonal végén a férfi az ismerős hang hallatán összeszorult:

- Nem szabadna hívnia.

- Segítenie kell! Elrabolták őt! Kérem, azt mondta, hogy segít nekem.

- Jól van, mit akar?

- Eljutni az emberekhez, akik ezt tették.

- Maga megőrült?

- Lehet, de ez nem számít! Segítsen.

Smith elgondolkodott, majd egy eddig tőle sosem hallott hangnemben beszélt:

- Tőlem kér segítséget?! Hiszen magánál vannak perdöntő iratok, amik a végét okozhatják. Magánál vannak…- Smith ezt ismételgette, és Castle egy pillanatig hezitált, majd leesett neki a tantusz: Biztosan lehallgatják a beszélgetésüket.

- Igen nálam vannak! – jelentette ki Castle a legnagyobb magabiztossággal.

Smith visszaváltott a szokásos higgadt stílusára:

- Akkor, Mr. Castle? Mire vár? – majd letette a telefont.

- Ez meg mi volt? – kérdezte Espo- Milyen iratok?

- Azok az iratok, amik nála vannak! Csak elterelésként használta, nemsokára jönnek értem. El kell tűnnötök.

- Előbb valami nyomkövetőt kell rád szerelnünk.

- Reménytelen, úgyis átvizsgálnak. Vagy várjunk csak…

- Mi az Castle?

- Alexis most kapott egy hörcsögöt, ha őt belerakom a zsebembe és rászereltek a nyakörvére egy nyomkövetőt, akkor talán sikerülne.

- Jól van, nincs más választásunk, szólok a technikusoknak.

 Esposito egy kis nyakörvvel tért vissza, amin egy medál volt.

- Vigyázz magadra! – majd átadta a medaliont.

- Azon leszek. Majd Castle elsietett és egyedül sétált tovább az utcán. Szörnyű érzés fogta el. Arra vár, hogy lecsapjanak rá a semmiből. De, amint Kate-re gondolt sikerült neki ezt a gondolatot elhessegetnie.

A következő pillanatban egy kocsi fényszórói világították meg az utcát. Két símaszkos ember kiugrott belőle és bevonszolta a fekete terepjáróba, majd elhajtottak.

6. rész

Ezután már csak egy sötét helyen tért magához, ahogy vonszolták végig a folyosón. Minkét oldaláról körülfogta egy-egy férfi, majd kinyitották egy pincehelyiséget és bedobták oda. Fogait összeszorította, majd próbált felkelni, és ahogy körbenézett a helyiségen, megpillantotta Kate-et , ahogy a földön fekszik összegörnyedve.

- Istenem – a férfi, nem törődve fájdalmaival, azonnal a nőhöz sietett. – Kate, Kate! – szólongatta az eszméletlen nőt.

- Rick… - nyögte erőtlenül a nyomozónő, majd a férfi szemébe nézett.

- Ugye nincs nagy bajod, jól vagy ugye, tarts ki! – az író közben végignézett a nyomozónőn, külsérelmi nyomokat nem látott. De ahogy karjaiba akarta fektetni a nőt, Kate halkan felkiáltott.

- Sajnálom! – majd óvatosan megtapogatta a hátát és ekkor észlelte, hogy pár bordája eltörhetett. Gyorsan letépett az ingéből egy darabot, és átkötözte vele, hogy a bordái nehogy elmozduljanak.

- Igazad volt, és sajnálom azt, amit a fejedhez vágtam. Nem gondoltam komolyan.

A férfi végigsimította a kezét a nő haján, majd az arcán:

- Tudom, de most pihenj.

- Rick…Én is szeretlek…

Ahogy ezt a nő kimondta, mélyen egymás szemébe néztek. Castle közelebb hajolt és gyengéd csókot nyomott a nő ajkára.
- Ki kell innen jutnunk…- Rick-nek hirtelen ötlete támadt. Felkapta a nőt és az ajtó mellé vitte.

Nem sokat kellett várnia, mikor a kis résen benéztek a cellába.

- Ezek meg hova tűntek? – mormolta az egyik símaszkos, majd kinyitotta az ajtót. A férfi azonnal nekiesett és leütötte, majd elvette tőle a fegyverét. Felkapta Kate-et ismét, és elindultak kifelé. Egy nagy terembe belépve óriási tartályokat pillantottak meg. Biztosak voltak benne, hogy valami gyárhelyiségben vannak. Elbújtak az egyik mögé, mikor a férfi megpillantotta a kijáratot, amit természetesen őriztek.. Rick-nek ismét egy nagyszerű ötlete támadt: Elővette a zsebéből a hörcsögöt, levette róla a nyomkövetőt és átrakta saját zsebébe, majd fogta a jószágot, letette a földre a zakója alá. Zajt csapott, az őr, amint megpillantotta a ruhát lehajolt, a hörcsög pedig megharapta a kezét. Ezalatt gyorsan elindult a kijárat felé karjában a nyomozónővel, de hátulról lövést kapott.

Ekkor ellepték az egész gyárat a rendőrök.

- Castle, jól vagy? – lépett oda Ryan a földön térdelő íróhoz.

- Jól, ez semmiség, csak a karomat súrolta a lövés.

- Kint vár egy mentő, várj segítek – Ryan átvette Kate-et a férfitól, majd elindultak kifelé….

7. rész

*Két héttel később*

Rick épp a vacsoránál segédkezett, mikor Kate közelebb hajolt és megcsókolta:

- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?

A férfi felvonta a szemöldökét:

- Igen, de nem hiszem, hogy elégszer.

- Telhetetlen. – felelte a nő, majd ismét megcsókolták egymást.

A vacsora után Rick a nő elé lépett, féltérdre ereszkedett, majd elővett egy kis dobozt, amiben egy csodaszép gyűrű volt:

- Katherine Beckett, hozzám jönnél feleségül?
A nyomozó válaszul elkerekedett szemmel nézett rá. Sosem hitte, hogy hallhat ilyet a szájából. Majd végül elmosolyodott és szerelme nyakába borult:

- Igen, igen, igen. – a nő nem tudta boldogságát leplezni, de nem is akarta, azon az időn már túl volt.

***

- Kate, drágám most lesz az esküvőd, és azt kell, hogy mondjam, hogy a lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg!- Lanie próbálta sürgetni barátnőjét.

- Jól van sajnálom, tiszta ideg vagyok.

- Vegyél példát Castle-ről, szerintem úgy állhat már az oltár előtt, mint egy nyugodt kisfiú.

Ebben nem volt igaza Lanie-nek…

Rick Castle idegesen állt a templomban, Esposito állt mellette, mint kiválasztott tanú, ő próbálta elviccelni a dolgot:
- Hát Castle ebben az öltönyben úgy festesz, mint egy kezdő múzeumőr.

Az író idegességében nem tudta értékelni a poént:

- Köszönöm! Te is jól nézel ki.- majd folytatta: - Tényleg szörnyen festek?

- Dehogy tesó, ha nem lenne menyasszonyod megkérném a kezed. – Esposito ekkor pillantotta meg Kate Beckett-et, aki ekkor jelent meg a padsorok végén: - De nála nem nézel ki jobban. – jegyezte meg tátott szájjal.

Rick lélegzete elállt, ahogy megpillantotta imádott múzsáját.

Ahogy egymás után ismételték az esküt, végig ragyogással néztek a másik szemébe. Úgy érezték, mintha ketten lennének a külvilág megszűnt számukra létezni.

Az esküvő után sorra fogadták a gratulációkat, Gates kapitány fellökött mindenkit az útjából, és elsők között lépett az ifjú pár elé.

- Á, Gates kapitány ez ám a meglepetés. – Castle mosolyogva nézett a kapitányra.

- Mr. Castle…Á várjunk ez a maga nagy napja, inkább nem szólok semmit. Vegye ezt ajándéknak. – majd az ifjú menyasszonyhoz fordult: - Vigyázzon rá, tudja, rosszabb, mint egy gyerek.

Mindenki nevetésben tört ki, Castle csak kínjában mosolygott és rázta a fejét.

- És hova mentek nászútra? – fordult a pároshoz Lanie.

- A Déli sarkvidékre. – viccelődött a férfi.

- Most ez komoly? Szerintem senki sem menni ilyen fagyos helyre nászútra.

- Főleg az nem, aki Hőhullám-okról ír. És különben is, ki nem állhatom a pingvineket! – jelentette ki Kate mosolyogva.

- Igazából Párizsba megyünk.

- Óh, de romantikus, a szerelem városába. – Lanie teljesen elámult, majd Esposito-hoz fordult:

- Javi példát vehetnél Rick-ről.

- Látod Castle, kellett neked elmondanom, hogy oda akarom vinni Lanie-t.

- Javi, ebből már nem jössz ki jól…De ha tényleg ez volt a célod, indulhatunk is. – Lanie elmosolyodott, majd belekarolt a férfiba.

8. rész

Rook úgy érezte most vagy soha. Van amikor nem számítanak a szavak. Csak a tettek, és azok közül is csak azok, melyeket gondolkodás nélkül, határokat feszegetve tesz meg az ember. – gondolta, majd közelebb húzta magához Nikki-t.

"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok."

- Rick, ezt mintha nem is Rook gondolná. – hajolt közelebb Kate férjéhez, majd megcsókolta: - Ez csodálatos.

- A csók vagy az amit írtam. – mosolyodott el a férfi.

- Mindkettő, de most arra gondoltam, amit az előbb írtál.

- Igen ez a kedvenc idézetem Nicholas Sparks-tól, gondoltam beleírom.

- És mennyire igaz…

Rick Castle író, apa és már férj is. Míg csak az író titulusa volt meg, akkor nem érezte magát sikeresnek. Mikor apa lett egyszerre költözött boldogság az életébe. Most, hogy már férj is, úgy érzi a föld felett jár. És sikerült neki leküzdeni egy kemény, hosszan tartó harcot…

Amiben a szív győzött.

A minden lében kanál húg 9. rész

- Ezek meg hova tűntek? – nézett körbe Kate, ahogy kilépett a liftből..

- Beckett nyomozó, az irodámba! - lépett ki az irodaajtón Gates. - Foglaljon helyet! – a kapitány megvárta, amíg a nő leül, majd folytatta: - Nem tudja, hogy a testvére és Castle hova indultak el egy órája?

- Nem asszonyom, fogalmam sincs. Miért bajban vannak?

- Azt hittem maga megtudja nekem mondani, hogy mibe keveredtek. De ezek szerint magát is kihagyták belőle.

- Asszonyom, nem igazán értem, hogy miről beszél.

Gates kapitány felállt az ajtóhoz sétált és szólt a másik két detektívnek is.

- Esposito, maga ma Beckett mellé van beosztva, Ryan nyomozó pedig velem jön.

- De mi történt?! – Kate már egyáltalán nem volt nyugodt, érezte, hogy valami nincs rendben.

- Balesetet szenvedtek. – suttogta alig hallhatóan Gates.

A nyomozónő ebben a pillanatban tört össze teljesen. Nem bírt megszólalni, minta a világ megszűnt volna körülötte létezni, csak meredt maga elé.

A kapitány látta rajta, hogy nem tud mit kezdeni a hallottakkal, ezért folytatta:

- Kórházba szállították őket, súlyosan megsérültek. – a nő most Esposito-hoz fordult: - Kísérje be a kórházba.

A nyomozó bólintott odasétált Beckett mellé, átkarolta és felsegítette a székről.

A kórházba érkezve leültek a műtő közelébe és várták a fejleményeket. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, Kate feszülten ült a széken.

- Doktor úr, van valami fejlemény? – Esposito állt fel, amint megpillantott egy orvost a műtőből kijövet.

- Sajnálom, de most sietnem kell vissza, amint végeztünk tájékoztatjuk Önöket.

Idegtépő várakozás vette kezdetét. Kate nem szólat egy szót sem, csak maga elé nézett.

Tudta, hogy a páros valamibe belekeveredhetett, hogy mindkettőjükkel már másodjára akarnak végezni.

Egy óra is eltelt, mikor a műtőből kitolták Molly-t.

- Doktor Úr, ugye rendbe jön? – lépett közelebb Kate az orvoshoz.

- A nehezén ő már túl van. Most az intenzívre visszük és folyamatos megfigyelés alá helyezzük.

Kate nagyot nyelt, majd remegő hangon megkérdezte:

- És a másik sérült?

- Ő súlyosabban sérült, nagyobb ütés érte a fejét. Nemsokára vége lesz a műtétnek, de a következő napok kritikusak lesznek a számára.

Kate halálsápadtan ült vissza a székre, nem hitte el, hogy ez megtörténhet. És most tudatosult benne, hogy Castle mit is érezhetett, mikor ő volt ilyen helyzetben….

Kate mindennap szerettei ágya mellett ült. Húga nem sérült meg olyan súlyosan, de az intenzíven hagyták az íróval egy szobában. Az ajtó előtt rendőrök álltak, és mindenkit ellenőriztek, aki be akart menni.

Molly az egyik nap kinyitotta a szemét, körbenézett a kórterembe, majd meglátta az épp őt figyelő Castle-t.

- Jól vagy?

- Igen, a fejem még hasogat, de ezt leszámítva remekül.

- Atyaég, mit mondunk mi Kate-nek.

- Kinek? – kérdezte a férfi.

- Rick, ne bohóckodj már.

- Én nem bohóckodom, ki az a Kate?