- Ezek meg hova tűntek? – nézett körbe Kate, ahogy kilépett
a liftből..
- Beckett nyomozó, az irodámba! - lépett ki az irodaajtón
Gates. - Foglaljon helyet! – a kapitány megvárta, amíg a nő leül, majd
folytatta: - Nem tudja, hogy a testvére és Castle hova indultak el egy órája?
- Nem asszonyom, fogalmam sincs. Miért bajban vannak?
- Azt hittem maga megtudja nekem mondani, hogy mibe
keveredtek. De ezek szerint magát is kihagyták belőle.
- Asszonyom, nem igazán értem, hogy miről beszél.
Gates kapitány felállt az ajtóhoz sétált és szólt a másik
két detektívnek is.
- Esposito, maga ma Beckett mellé van beosztva, Ryan nyomozó
pedig velem jön.
- De mi történt?! – Kate már egyáltalán nem volt nyugodt,
érezte, hogy valami nincs rendben.
- Balesetet szenvedtek. – suttogta alig hallhatóan Gates.
A nyomozónő ebben a pillanatban tört össze teljesen. Nem
bírt megszólalni, minta a világ megszűnt volna körülötte létezni, csak meredt
maga elé.
A kapitány látta rajta, hogy nem tud mit kezdeni a
hallottakkal, ezért folytatta:
- Kórházba szállították őket, súlyosan megsérültek. – a nő
most Esposito-hoz fordult: - Kísérje be a kórházba.
A nyomozó bólintott odasétált Beckett mellé, átkarolta és
felsegítette a székről.
A kórházba érkezve leültek a műtő közelébe és várták a
fejleményeket. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, Kate feszülten ült a széken.
- Doktor úr, van valami fejlemény? – Esposito állt fel,
amint megpillantott egy orvost a műtőből kijövet.
- Sajnálom, de most sietnem kell vissza, amint végeztünk
tájékoztatjuk Önöket.
Idegtépő várakozás vette kezdetét. Kate nem szólat egy szót
sem, csak maga elé nézett.
Tudta, hogy a páros valamibe belekeveredhetett, hogy
mindkettőjükkel már másodjára akarnak végezni.
Egy óra is eltelt, mikor a műtőből kitolták Molly-t.
- Doktor Úr, ugye rendbe jön? – lépett közelebb Kate az
orvoshoz.
- A nehezén ő már túl van. Most az intenzívre visszük és
folyamatos megfigyelés alá helyezzük.
Kate nagyot nyelt, majd remegő hangon megkérdezte:
- És a másik sérült?
- Ő súlyosabban sérült, nagyobb ütés érte a fejét. Nemsokára
vége lesz a műtétnek, de a következő napok kritikusak lesznek a számára.
Kate halálsápadtan ült vissza a székre, nem hitte el, hogy
ez megtörténhet. És most tudatosult benne, hogy Castle mit is érezhetett, mikor
ő volt ilyen helyzetben….
Kate mindennap szerettei ágya mellett ült. Húga nem sérült meg
olyan súlyosan, de az intenzíven hagyták az íróval egy szobában. Az ajtó előtt
rendőrök álltak, és mindenkit ellenőriztek, aki be akart menni.
Molly az egyik nap kinyitotta a szemét, körbenézett a
kórterembe, majd meglátta az épp őt figyelő Castle-t.
- Jól vagy?
- Igen, a fejem még hasogat, de ezt leszámítva remekül.
- Atyaég, mit mondunk mi Kate-nek.
- Kinek? – kérdezte a férfi.
- Rick, ne bohóckodj már.
- Én nem bohóckodom, ki az a Kate?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése