Gates meglepően nyugodtan hallgatta Molly történetét, nem
szólt közbe.
- Szóval összefoglalva, maguk Johanna Beckett meggyilkolása
után szaglásztak, ezért kerültek veszélybe. De azt mondja meg nekem, hogy mire
jutottak. Mert valaminek történnie kellett, hogy maga a családját elküldte a
városból, nem sokkal később meg majdnem meghaltak. Szóval?
Castle a halálsápadt lányra nézett és készült folytatni:
- Ismerek…
- Ismerek egy FBI ügynököt, aki valamit megtudott az üggyel
kapcsolatban. Ezért is mentünk az FBI-hoz. – szakította félbe Molly az írót.
- Jó. Maguk mostantól nem teszik ki innen a lábukat az
utasításom nélkül. Az ügyet pedig Esposito és Ryan nyomozó viszi tovább. –
jelentette ki határozattan Gates.
- De kapitány!
- Nincs ellenvetés. Örüljön neki, hogy nem rúgom ki. De
ígéretet tettem és betartom. – a nő látta, hogy ez nem nyugtatta meg Molly-t,
így folytatta: - Figyeljen! Tudom, hogy milyen fontos ez az ügy számukra! De
magukat ez túlságosan érinti. Én nem azért vagyok itt, hogy folyton ordibáljak
vagy hogy úgy vigyázzak magukra, mintha tinédzserek lennének. Én is rendőr
vagyok, és ezt az ügyet én fogom vezetni és megoldani. És még valami, Beckett
nyomozóval én szeretnék beszélni.
- Hölgyem, szerintem ez nem túl jó ötlet! – ellenkezett
Molly.
- Mit mondtam?! Nem azért vagyok, hogy kiabáljak, vagy
ápolgassam a lelkét. De nem akarom, hogy ez a remek csapat szétessen. Maguk
kiváló nyomozók. És még jobbak lesznek, ha lezárjuk ezt az ügyet.
Gates beinvitálta Kate Beckett-et is az irodájába.
- Figyeljen, most egy kényes témáról fogok beszélni. Nem
szeretném, ha közbevágna, hallgasson végig. Bár nem tudom, hogy ez sikerülni
fog-e. – az utolsó mondatot Victoria Gates már csak elharapta.
- Nem tudom, miről akar beszélni. Nem hiszem, hogy Castle
amnéziája…
- Nem, dehogy arról. Sajnos nem azt felejtette el, hogy itt
téblábolt korábban vagy éppen a 12-es körzetet.
Kate már megszokta a kapitány hozzáállását a férfihoz, ezért
nem csodálkozott a kijelentésen.
- Most másról van szó, egy ügyről. Kate, maga gondolom
tudja, hogy miért próbálták lelőni, nem?
- Valakinek az útjában voltam, gondolom.
- Beckett nyomozó, ne nézzen hülyének magát azok az emberek
akarták eltenni láb alól, akik az anyját megölették. Nem igaz?
Kate nyelt egyet, tudta, hogy ezt nem magyarázz ki:
- Mit számít ez most?
- A húgát és egy őrült - rendőrnek képzelem magam- írót,
megpróbáltak megölni, rémlik?
Kate-nek nem kellett tovább magyarázni, tudta, hogy a háta
mögött nyomoztak. Ismét.
- Megölöm…
- Melyiket? – kérdezte Gates kedélyesen – Figyeljen, maga
miatt is tették. Mindegyik szerette volna lezárni a múltat, és a jövőre
összpontosítani.
- Molly-t még megértem, de Castle? Nem az ő múltja…
- Ezt nem hiszem el. Komolyan mondom elmegyek apácának vagy
lelkésznek. Mindent a szájukba kell rágnom? Hát nem világos? Nem a múlt miatt,
a jövő miatt. Maga miatt!
Kate-et meghatotta a kapitány előző mondata, de kicsit
kesergett is, hogy mindenkinek egyértelmű, hogy Castle szereti, pedig nem a
pszichiáterének, Molly-nak vagy épp Gates-nek vallotta be ezt az író.
Molly már várta, hogy nővére leveszi a fejét, ehelyett a nő
odalépett hozzá, és átölelte:
- Figyelj, hagyd ezt abba, nem akarlak elveszíteni téged is.
– suttogta Kate.
A kapitány jelenléte szakította félbe az idilli pillanatot:
- Minden lében kanál hugi, maga most velünk jön az FBI-hoz. És mielőtt
közbeszólnának – a kapitány Castle-re és Beckett-re mutatott- itt maradnak! Ma
ismerekedési napot tarthatnak. – Gates-en látszott, hogy élvezi a helyzetet,
pedig nem a rosszindulat vezérelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése