Molly csak a mennyezetet bámulta és egyfolytában töprengett.
- Rick, ebből, hogy jövünk ki jól?
- Nem tudom Molly, fogalmam sincs. Nem tudom, mit mondjunk
Gates-nek.
- Mond csak, tényleg nem emlékszel arra sem, hogy elküldted
anyukádat és a lányodat?
- De erre emlékszem, csak nem akartam Gates előtt megtörni. Hogyisne
emlékeznék rájuk, életem legfontosabb részei.
- Már ne is haragudj Rick, de Kate-re akkor miért nem
emlékszel? Miatta kezdtél el nyomozni!
- Kérlek ne kezd már te is! Kicsit idegesítő, hogy mindenki
bemeséli nekem, hogy ismertem, én pedig kicsit sem emlékszem rá.
- Jó, sajnálom. Akkor mire emlékszel a balesettel
kapcsolatban?
- Mindenre. Mentünk az egyik FBI-os haverodhoz, mert
megtudott valamit anyád ügyéről.
- Anyánk ügye. Kate-é és az enyém. – suttogta Molly…
***
Kate Beckett meglehetősen nyugtalanul járkált fel-alá pszichológusánál.
- Érti? Nem emlékszik rám! Ez abszurd, mennyi az ilyennek az
esélye?! – Kate a férfira nézett, mintha tőle várt volna választ.
- Pontosan mi is a baja? Milyen amnéziáról van szó?
- Számít az? – kérdezte durcásan, majd válaszolt: -
Retrográd amnézia, azt hiszem.
- Igen hallottam már erről. Ebben az amnéziában általában a tudatalattink
is közrejátszik.
- Tudatalattink? Ezt hogy érti?
- Tudja, hogy hogyan értem. Magára gondolt abban a
helyzetben is. Fontos magának Kate, csak maga nem akarja elismerni.
- Én nem elismerni nem akarom, hanem félek attól, hogy nem
változik meg az én kedvemért.
- És félni fog örök életére? És gyötrődni? Ha nem próbálja
meg, soha nem is tudja meg, hogy mi lett volna,ha….
Kate leült a kanapéra. Az utolsó mondat ismerősen csengett
számára. Már a második embertől hallja ezt.
- Nem tudom. - hezitált a nő - De most mindegy is, hisz nem
emlékszik rám.
- Fogja fel ezt úgy, mintha tiszta lappal kezdene. Újra
megismerheti magát, egy olyan oldalát, amely képes lesz közel engedni magához.
Új fejezetet nyithat…
- És mi van, ha így nem is szeret.
- Kate, nem az érzéseit veszítette el, hanem az emlékeit. És
higgyen nekem, ha maga is kimutatja az érzéseit, talán az is segíti őt az
újraemlékezésben.
***
- Az már bizonyos, hogy egy és ugyanaz a szervezet intézte
mindkét támadást, a kocsi keréknyomai megegyeztek a kávéháznál találtakkal.
- Köszönöm a tájékoztatást nyomozó, de erre magamtól is
rájöttem. Castle körül mindig is a baj volt, ahogyan mostanság Beckett-tel is.
És úgy látom, ez nincs másképp a testvérével sem. Makacs, önfejű…. – Gates még
folytatta volna monológját, mikor belépett az ajtón Castle és Molly.
- Na, csak emlegetni kell őket. – Gates látta, hogy Molly
már elkezdte volna mondandóját, de ezt nem hagyta: - Idefigyeljen, volt időm
gondolkozni. Mondja el, hogy mibe keveredtek, és akkor megússza egy szóbeli
figyelmeztetéssel a dolgot, de ha nem akarja, akkor kirúgom. Nem szórakozok! Az
ügyet mindenhogy megoldom! Választhat, hogy itt marad köztünk vagy elmegy, és
már csak hullaként tér vissza!
Molly arra nem számított, hogy a kapitány így kikel magából.
De be kellett látnia, hogy igaza volt. Ha nem kér segítséget, akkor ő is a
boncasztalon végzi és most már Castle sincs biztonságban. Rick, akinek ott a
lánya, édesanyja és szerelme, Kate Beckett.
- Nem, azért jöttünk, hogy elmondjuk mi történt.
Gates nem erre számított:
- Örülök, hogy helyesen döntött. Hallgatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése