5x10 Significant Others

 

2. rész

Kate most először örült, hogy eljöhetett Castle lakásáról. Nem volt kedve Meredith-tel egy bájcsevejre, így annak reményében jött el, hogy a nőnek már nyoma sem lesz este. Mégis kicsit szorongva hagyta ott az írót az exével, de azzal nyugtatgatta magát, hogy megbízhat a férfiban. Ahogy kilépett a kapitányság liftjéből, azonnal a pihenő felé vette az irányt, ahová két társa is követte őt.

-         Na fiúk, eddig elég nyugodt napunk van.

-         Várd csak ki a végét, új ügyet kaptunk.

-         Mi, mikor? – csodálkozott Beckett, és érdeklődve fordult Esposito felé.

-         Tegnapi ügyet Gates elvette a csapattól, mert Davis nyomozó érintett az ügyben, csak épp elfelejtett szólni erről a kapitánynak. Az egész anyag ott van az asztalodon.

Kate kivette a főzőből az edényt és a bögréjébe töltött a kávéból.

-         Szóval az áldozat neve Melissa Blaker 28 éves. Tegnap a parkban talált rá egy kutyasétáltató. Az orvosszakértő szerint közvetlen közelről lőtték hátba egyszer.

-         Ezek szerint ismerte az elkövetőt. Milyen kapcsolatban állt Davis nyomozóval, hogy elvették tőlük az ügyet?

-         Az exe volt. – válaszolta Espo. – Egy a sok közül. – a nyomozó látva társa érdeklődő tekintetét folytatta: - Vagyis az áldozat sok exe közül. - tette hozzá.

-         És hány volt pontosan?

-         Ötről tudunk és próbáljuk mindet behozatni.

Kate az asztalához sétált és kinyitotta az áldozat mappáját.

-         Ez nem lesz könnyű. Ha öt volt neki – bár lehetett több is – akkor nagy valószínűséggel az egyik exe sokallhatott be. De az is lehet, hogy más miatt ölték meg, nem zárhatunk ki semmit. – mondta a nő. – Amint látom nem sokra jutottak tegnap a kollégák.

-         Kikértük a pénzügyi papírjait és a híváslistáját is. Most készültünk a munkahelyére.

Kate elégedetten kortyolt bele a kávájába, hisz társai reggel óta többet haladtak a nyomozással, mint a másik csapat egy teljes nap alatt. Ezért is szeretett velük dolgozni, mert először az alapvető részletekkel kezdtek, és mint egy puzzle-höz a sok-sok darabot összegyűjtötték, majd végül kirakták azt. Ez a módszer hatékonyan működött, így a csapatnak és a kapitánynak sem lehetett oka panaszra.

Délben minden nyomozónak volt egy óra szabadideje, hogy egy kisebb ebéd után újult erővel folytassák az ügyeket. Kate elhatározta, hogy vesz egy kis kínait és meglepi Castle-t otthon. Egy kicsit furcsállta, hogy az író nem jött be a kapitányságra, de gondolta, hogy a lányával maradt, hisz Rick mindig is aggódott miatta. Halkan kinyitotta az ajtót, nem akarta felkelteni Alexis-t. A nappaliban nem volt senki, majd hangokat hallott a dolgozószobából. Az ajtóhoz sétált, ahol látta, hogy Rick és Meredith beszélget halkan. Megdöbbent hisz arra számított, hogy a nő már sehol sem lesz, mire ő visszaér. Gondolataiból az szakította ki, hogy Meredith egyre közeledett a férfi felé, majd megcsókolta. A zacskó azonnal kiesett a kezéből, és szinte abban a pillanatban találkozott a tekintete az íróéval. Castle már szóra nyitotta a száját, de Kate azonnal kiviharzott a lakásból. A férfi hiába igyekezett a nyomozónő után, először a táskában botlott meg, és mikor kilépett az ajtón már sehol sem látta Kate-t…

A nyomozónő étvágya azonnal elment, ahogy megpillantotta Castle-t az exével, és magára is mérges volt, amiért kiejtette a kezéből az ételt. Kíváncsi lett volna, hogy meddig fajul a kezdetleges románc. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy már csak azt vette észre, hogy kilépett a kapitányság liftjéből. Lehajtott fejjel ment tovább, majdnem nekiütközött az épp a lift felé igyekvő párosnak.

-         Hé Beckett minden rendben? – kérdezte Espo.

-         Persze, jól vagyok. Hova mentek?

-         Az egyik ex nem jött be a kihallgatásra, épp hozzá igyekszünk. – válaszolta Ryan.

Ex. Erről csak Meredith villant be neki, amihez már az a kép társult, amit alig fél órája látott Rick lakásán. Gondolataiból Ryan hangja hozta vissza a valóságba.

-         Jössz te is?

-         Igen. Már mindenkit megnéztetek rajta kívül?

-         Akiről tudtunk azt igen.

-         Davis nyomozót is? – kérdezte Kate.

-         Ami azt illeti, mi nem…- gondolkozott el Ryan. Pont azt hagytuk ki, aki itt volt az orrunk előtt. – gondolta.

-         Akkor hallgasd ki, mi addig Espo-val behozzuk a másikat. – mondta Kate.

A két nyomozó értetlenül nézett össze, majd nem sokat akadékoskodtak, mindegyikük indult a maga dolgára. Kate tudta, hogy társainak feltűnt, hogy valami nem stimmel, hisz általában mindegyikük a saját ötletének jár utána. Ő pedig most felcserélte a szerepeket. De ez most egy cseppet sem érdekelte, tudta, hogy egy kihallgatásnál nem biztos, hogy kellőképp tudna koncentrálni és ezáltal alapos lenni. Itt meg csak be kell hozni a gyanúsítottat, mi baj történhetne? – gondolta.

5x10 Significant Others

1. rész

Richard Castle úgy érezte, hogy jelen pillanatban ő a világ legboldogabb embere. Szerelme egy hétre hozzáköltözik, így a nap 24 órájában vele lehet. Igaz mióta egy párt alkotnak elég kevésszer válnak külön, de mégis más érzés, ha a nap minden pillanatában érezheti imádott múzsája jelenlétét. Már maga a gondolat mosolyt csalt az arcára, hisz mikor megtudta, hogy Kate lakása fertőtlenítésen esik át, azonnal bevillant neki az ötlet, de egy kicsit félt is a nő reakciójától. Tudta, hogy a nő nehezen nyílik meg, és nem akarta elrontani kettőjük kapcsolatát egy esetleges rákényszerítéssel. Így megpróbálta a lehető legfinomabban végigjárni a témát, de a végén már Kate-nek is feltűnt, hogy a férfinek van valami nagy terve. „Nem kell ehhez nyomozónak lenni Castle, elég nőnek.” – mondta neki mosolyogva, mikor a férfi „lebukott”. Ezután már nem volt más választása a B-tervhez nyúlt, vagyis felvetette az ötletet, utána pedig azonnal hozzátette, hogy „ha nem szeretnéd én azt is megértem, nem sértődöm meg.” Kate mosolyogva hallgatta, ahogy Castle próbálta neki a helyzetet felvázolni minél több lehetőséggel, - mint egy kisfiú, aki valamit nagyon szeretne, de nem meri kimondani, hogy vágyik rá – és ezért is mondott igent.

Castle csak zavartan nézett a nőre, mert nem számított azonnali válaszra, majd mikor leesett neki a tantusz, akkor madarat lehetett vele fogatni.

Kate már egy ideje fent volt és mikor a férfira pillantott, elmosolyodott a látványtól. Az író még az igazak álmát aludta, és úgy látszott, hogy valamiről álmodik, mert sokáig mosolyogva szuszogott a nő mellett. A követező pillanatban viszont Castle egy gyors mozdulattal megragadta a mellett könyöklő nőt és magához húzta.

-         Engem kémlel nyomozó? Nem szégyelli magát? – kérdezte pajkosan.

-         Először is azt hittem, hogy alszol. Másodszor pedig azt mondtad, hogy ha hozzád költözöm, akkor nekem minden megengedett. – idézte fel a férfi korábbi ígéretét.

-         Valóban. – válaszolta, majd lágyan megcsókolta a nőt. Akkor felvehetem a reggeli rendelését, hölgyem?

-         Ami azt illeti, még van egy kis időnk a reggelin kívül is. Nem is tudom, hogy mivel tölthetnénk el. – tanakodott hangosan a nő.

-         Nekem lenne pár tippem. – felelte a férfi és még szorosabban magához húzta kedvesét.

Egy órával  később már felöltözve ültek a konyhapulton és a reggelijüket fogyasztották.

-         Mikor jön Meredith? – kérdezte Kate, miután belekortyolt a kávéjába.

-         Szerintem most reggel, de kiszámíthatatlan. Jobb is, hogy Alexis nem tud vele elmenni. Persze sajnálom, hogy beteg, de így is nyugodtabb vagyok.

-         Elég elviselhetetlen lehet, ha nem tudtad lerázni… - mondta halkan a nő, miközben felidézte magában a tegnapi telefonbeszélgetést Rick és az exe között.

Az író fejében is ugyanazok a gondolatok jártak, és próbált a lehető legnyugodtabban válaszolni, nehogy megint veszekedés legyen a vége.

       - Kate, hiába mondtam neki, hogy Alexis beteg lett, nem hitte el. Szerinte csak „ ez egy újabb mocskos próbálkozás, hogy a lányát távol tartsam tőle.’’ – idézte a nő szavait Castle, és a végén már Meredith hangsúlya szerint beszélt.

Kate arcára ezzel azonnal mosolyt csalt, és együttérzően folytatta:

-         Nem az bánt, hogy idejön, hanem, hogy nem hiszi el, hogy beteg a lánya. Szerintem ez nem csak Alexis-ről szól, csak szeretne betörni az atmoszférába. És azzal, hogy azt mondtad neki, hogy jöjjön csak nyugodtan, azt is sugalltad, hogy nincs tagadni valód. Ergo gondolhatta volna, hogy nem hazudsz, ő mégis jön. Biztos, hogy valami már összeállt a csinos kis fejében.

-         Kate, csak rémeket látsz. Ahogy jött, úgy fog menni is. Meredith műfaja nem épp az ápoló, gondoskodó anyuka. És hé – lépett e nőhöz és szorosan magához húzta – itt vagy velem egy teljes hétig, a negatív gondolatoknak pedig nincs helye. Meglátod, jól elleszünk. – Castle biztatásként megszorította Kate kezét, aki válaszul elkezdte simogatni a férfi kézfejét. Meghitt pillanatukat folyamatos csengetés törte meg.

Rick az ajtóra emelte a tekintetét és nagyot sóhajtott:

-         Direkt mondtam neki, hogy ne csöngessen mert felébreszti Alexis-t.

-         Majd én kinyitom kisfiam, de csak azért hogy hagyja abba a csengetést. – lépett az ajtóhoz Martha és már keze a kilincsen volt.

-         Ó Martha! – kiáltott fel Meredith, mikor meglátta a nőt.

-         Meredith, micsoda kellemes meglepetés. – köszöntötte némi gúnnyal a hangjában korábbi menyét, miközben azon gondolkozott, hogy hogyan találhatott a fiának egy ilyen feleséget. Az unokám miatt érte csak meg. – gondolta magában, majd elállt az ajtóból, így Meredith beviharzott az előtérbe.

- Richard, Beckett nyomozó! – Meredith a hangerőből még mindig nem vett vissza, ahogy a mosolyt sem lehetett levakarni az arcáról.

Kate – ahogy megpillantotta – azonnal látta rajta, hogy ez a mosoly minden, csak nem őszinte. Nem kellett ehhez rendőrnek lenni, és ahogy Martha-ra nézett, az ő tekintetéből is hasonlót olvasott ki.

Rick gyorsan cselekedett és az emelet fele mutatott.

- Fent van és nem csak a hollétére vonatkozik szerintem. – célzott az író Meredith hangorkánjára.

- Már megyek is, felkísérsz? – kérdezte, de a választ nem várta meg, már a lépcső tetején járt.

- Mintha nem találnál fel. – jegyezte meg halkan Rick, majd Kate-re nézett:

- Egy kicsit maradok, majd bent találkozunk, oké?

- Jó. – válaszolta, majd búcsúzóul megcsókolták egymást.

Castle

Üdv rajongók!

Épp ma mikor az újságosnál voltam, örömmel láttam, hogy az Epizód 51-52. heti dupla számában ismét belekerült egy Castle poszter!

Íme a kép:

a poszter: (ezt a képet a netről szedtem, de az angol mondat nincs ott az eredetin)

Comeback 5. rész

- Az nincs rendben, hogy ti itt ültök, míg én dolgozom. – lépett be a pihenőbe Espo – És találtam valami érdekeset.

Esposito látta, hogy e két mondata teljesen más érést váltott ki mindkét férfiból. Míg Castle a mondat első felénél ragadta le, és válaszul szúrós tekintettel nézett Javierre, addig Ryan szemében fény csillant, hátha végre közelebb kerülnek Beckett-hez.

A nyomozó várt egy kicsit míg mindkét társa teljesen rá koncentrált.

- Először is a kapitány beszélt a CIA-val, és Sophia holteste szőrén-szálán eltűnt. Nagy valószínűséggel nem is halt meg, hanem egy társa segített neki eltűnni.

- Vagy több társa… – tette hozzá gúnyosan Castle.

Javi csak megköszörülte a torkát és folytatta:

- Megnéztem a hackerünk pénzügyeit, és egy szép kis summát utaltak át a számlájára, a számlaszámot visszanyomoztattam, de zsákutca.

- Nagyon érdekes. – gúnyolódott tovább az író.

Espo csak nyelt egyet, már közel volt hozzá az író, hogy kihozza a béketűréséből, de csak folytatta:

- Ami érdekes, hogy ezt az összeget fogta a mi Harris barátunk és azonnal továbbutalta egy alapítvány számlájára. Ha a barátnőjével azért jöttek New Yorkba, mert nem tudták a házukat fenntartani, akkor egy ilyen szép summát miért dobott el?

- Valószínűleg bűntudatból. – biztos nem önszántából segített Sophia-nak, de az még pénzt is utalt neki. Gondolta pénzzel mindenki megvehető. – elmélkedett Ryan.

- De a jelek szerint ki akart szállni. Nem akart a hazája ellen fordulni. – fejezte be a gondolatmenetet Espo.

- Ez szép, de ezzel Kate nem lett meg.

Espo most veszítette el a maradék türelmét is, és szúrós szemekkel meredt az íróra:

- Elég legyen Castle! Én itt gürcölök, míg te csak kritizálod a munkámat. Én is aggódom miatta, a társam és a barátom. De a te viselkedésed kezd már gyerekes lenni. Igaza volt Gates-nek, mikor ki akart dobni!

Castle villámló szemekkel nézett a nyomozóra, miközben teljesen a férfi elé állt.

- Ó tényleg? Tessék itt vagyok, dobj ki. Akkor legalább Gates is elismeri, hogy volt valami haszna az eddigi munkádnak!

- Elég legyen. – állt a páros közé Ryan. – Javi, te menj, próbáld meg kideríteni, hogy ki lehet a tettestársa vagy társai, mi addig megnézzük, hogy találtak e valamit Sophia-ról a járőrök.

Espo még pár másodpercig állta Castle gyilkos tekintetét, majd sarkon fordult, és kiment a pihenőből.

Ryan még egy ideig nézte társa távolodó alakját, majd vett egy mély levegőt és Castle felé fordult:

- Ez meg mi a fene volt? Csak segíteni próbál, hűtsd le magad haver. Én nem akarlak elküldeni, mert tudom, hogy a segítségeddel többre megyünk, mintha önfejűsködni kezdesz, de szedd össze magad!

Castle válaszul csak bólintott és követte Ryan-t az asztalához.

- Semmi, egyszerűen, semmi…- bosszankodott Castle, miközben az utolsó környéken járót is kihallgatták. – A legtöbben – főleg az idősek – azt hiszik, hogy jó móka, ha először azt mondják, hogy láttak valamit, majd elkezdenek arról beszélni, hogy „hová fajult ez a világ”.

- Nem adhatjuk fel. Ha nem ezen a vonalon, majd máson továbbmegyünk.

Ryan félve pillantott az íróra, mert tudta, hogy az imént egy elég sablonos szöveggel próbálta megnyugtatni és látva, tapasztalva a korábbi kirohanásait, attól tartott, hogy most is eldurran az agya. De a férfi rá sem hederített, a helyszínen felvett vallomásokat olvasta tovább.

Mikor Esposito kilépett a liftből, Ryan szó nélkül felpattant a helyéről és társa elé ment.

- Gyere a pihenőbe, beszülnünk kell. – ragadta meg a vállát és befelé húzta.

- Mi az tesó? Sürget az idő, és az új főnökünk eredményeket vár. – mutatott az íróra a férfi. Megjegyzése elég gúnyosra sikeredett, mert még emlékeiben élénken élt Castle kirohanása, de aztán elhessegette a gondolatot és nyugodtan folytatta: - Talán a mostani megfelel neki. – lobogtatta meg a kezében lévő dossziét Javi.

- Nézd, tudom, hogy kiakasztott, és azt is tudom, hogy te csak annyit látsz a sztoriba, hogy ő és Kate barátok, mint mi.

Esposito kérdően nézett a társára, aki gyorsan folytatta:

- Többek annál…

- Úgy érted?

- Igen, úgy. Nem rég jöttem rá, és titokban akartam tartani, de tekintettel a mostani helyzetre és Castle viselkedésére, jobbnak láttam, ha elmondom.

- Így már érthető a kirohanása… És hogy viseli? Úgy értem, sikerült egy kicsit lehiggadnia?

- Kicsit, talán… De mióta elmentél a mappákat bújta… Már szerintem tízszer is elolvasta őket.

- Akkor jobb, ha ő is hallja az új fejleményeket. – megveregette  Ryan vállát, majd elindult az író felé…

Comeback 4. rész

... - A két hívás ugyanakkor történt, vagyis kész terve van, mikor mit intéz. Derítsék ki, hogy az áldozat hova ment e két időpontban.

Miután Esposito kiderítette a titkárnőtől, hogy Mr. Harris ebben az időpontban mindig egy közeli bárban evett, így a következő útjuk oda vezetett.

- Jó napot! – köszönt a pincérnő a pulthoz sétáló párosnak. – Mit hozhatok?

- Igazából csak információra lenne szükségünk. – mutatta meg a jelvényét Esposito.

A lány egy pillanatig a jelvényt tanulmányozta, majd válaszolt:

- Azt hiszem talán szólnom kellene a főnökömnek. Ha egy vendég panaszt tett…

- Nem, nem erről van szó – szakította félbe Castle – Ismeri ezt a férfit? – nyújtotta át a fényképet a nőnek.

- Igen, törzsvendég volt. Olvastuk, hogy mi lett vele… Szegény ember, olyan barátságos volt. - adta vissza a fényképet.

- Az érdekelne, hogy nem keveredett-e bele valamibe. Nem beszélt erről? – kérdezte a nyomozó.

A nő csak a fejét rázta:

- Tudják eleinte elég zárkózott volt, aztán mindig váltottunk egymással pár szót, egyre nyíltabban beszélt a családjáról és a munkájáról. De csak címszavakban, problémát nem említett. De ha jobban belegondolok…

- Igen? – türelmetlenkedett az író.

- Valami megváltozott vele az utóbbi hetekbe. Bejött és alig szólt valamit, csak kért egy italt, ismét zárkózott lett és emellett rideg is. Mikor utoljára itt járt, akkor is csak egy kávét kért, majd meg sem várta, hanem mikor megjött a barátnője, azonnal elrohant vele.

- Barátnője? – kérdezte a két férfi egyszerre. – Ő az? – mutatott egy fényképet Sophia-ról a nyomozó.

- Hát hasonlít rá. Igaz rövid haja volt, de… igen ő volt az.

Most ezzel mit értünk el? Beckett világossá tette számunkra, hogy Sophia áll az ügy mögött. Ez csak időpazarlás volt! – dühöngött Rick.

- Mr. Castle nyugodjon meg. Egyáltalán nem volt hiábavaló, mert a pincérnő segített egy fantomkép elkészítésében, amit a régi kinézetével csatolva szétküldtünk a járőrök között. Amíg elvoltak utánanéztem, hogy ki lehet a lehetséges célpontja a nőnek. Az orosz miniszterelnök tűnik a legvalószínűbb célpontnak.

- A legvalószínűbbnek? Lehet a kínai, ázsiai, bármilyen… - fakadt ki az író.

Gates-nek nyelnie kellett egyet, hogy ne kezdjen el kiabálni, mert már idegesítette Castle viselkedése, de részben meg is értette a kirohanását, hisz, mint kapitány ő is aggódott az embereiért. De azt is tudta, hogy most a férfi pátyolgatásával sincs ideje foglalkozni.

- Mr. Castle, most azonnal higgadjon le, mert ha nem teszi, akkor majd én segítek benne, de abban nem lesz köszönet! – mondta komolyan a vaslady, anélkül hogy a hangját felemelte volna.

Castle-nek ennyi is elég volt, látta a nőn, hogy komolyan gondolja az előbbi mondatát, ezért dühösen kiviharzott az irodából.

Amint kilépett, először Beckett asztalát pillantotta meg. A harag és az aggódás érzése kevergett benne, dühösen szorította ökölbe a kezét, szemében pedig könnyek gyűltek. Egy kis magányra vágyott, ezért a pihenő felé vette az irányt.

A fotelben ült, miközben az arcát kezébe temette. Arra lett figyelmes, hogy valaki a vállát megmarkolja. Mély levegőt vett, és legnagyobb megdöbbenésére Ryan-t látta maga mellett.

- Találtál valamit? – törölgette az arcát.

Ryan válaszul csak leült mellé.

- Hé haver, azzal, hogy összeomlassz, nem segítesz.  Beckett erős nő, tud magára vigyázni, mi pedig kihozzuk onnan. – Erősnek kell lenned, ő is azt akarná, hogy elméleteket gyárts, és old meg az ügyet.

- Igen azzal a különbséggel, hogy ő nincs itt. Vele minden csak úgy magától jön, mindig megadta a kezdő lökést.

- Most is megadta. Nélküle még azt találgatnánk, hogy ki rabolta el. Most te jössz haver… Tudom, hogy nehéz neked…

- Mégis honnan tudnád? – nézett a nyomozóra Rick.

- Tudom, hogy ha Jenny-vel történne valami, akkor elöntene a méreg és a düh. De ezt váltsd előnyödre, ami segít. Beckett nekünk olyan Javival, mintha a testvérünk volna. Persze ez más, mint a ti kapcsolatotok, de mi is aggódunk érte.

Castle kérdően nézett a nyomozóra. Más, mint a mi kapcsolatunk? – ismételte meg a mondatot, Ryan pedig válaszul csak bólintott.

- Honnan tudod? – kérdezte halkan.

- Hamptoni hétvégén jöttem rá. Mikor felhívtalak a nyomozással kapcsolatban, már tudtam… De nyugodj meg, nem mondom el senkinek sem. Eddig sem tettem.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben… - mondta Rick egy kis mosolyt erőltetve az arcára. Egy kicsit megkönnyebbült, hogy valaki átérzi a fájdalmát, és nem kell már mindkét nyomozó előtt titkolóznia.

- Az nincs rendben, hogy ti itt ültök, míg én dolgozom. – lépett be a pihenőbe Espo – És találtam valami érdekeset.

Comeback 3. rész

Döbbenten vette tudomásul támadója kilétét és azonnal összeállt neki a kép az egész gyilkossággal kapcsolatban. Mivel tudta, hogy úgysem menekülhet, csak úgy tud segíteni magán, ha nyomokat hagy: elsősorban a támadója nevét…

Fél órával később

Ryan még meg sem állt az autóval, Castle máris feltépte az ajtót és kiugrott a kocsiból. Mintha szíve mélyén érezte volna, hogy nagy a baj. Espo is gyorsan reagált, így még az író elé vágott a bejárati ajtó előtt. Az egyik egység a lifttel ment, a másik pedig a lépcsőkön. Castle a gyorsabb utat választotta, és a nyomozók után szélsebesen lépett be az irodába.

- Felforgatták az egészet. – jelentette ki Espo, miután körbenézett. – Nem volt ideje kipucolni maga után.

- Beckett megzavarhatta. – szólalt meg Ryan miközben a földön lévő széttaposott telefont nézte. – Ezért nem tudtuk bemérni. Még jó, hogy a kocsiban is van jeladó.

Castle aggodalmas arccal figyelte a készülék darabjait, fogalma sem volt, hogy most mitévő legyen.

A nyomszakértők hamar a helyszínre értek. Gyorsan munkához láttak és kis idő múlva nyomra bukkantak.

- Nyomozó, ezt látnia kell. – fordult az egyik szakértő Esposito-hoz.

- Ujjnyomok, méghozzá sok. – guggolt le Espo.

- És valami üzenet. – hunyorított Castle. – Számok és egy monogram: S. T.

- A számok Beckett jelvényszáma. És a monogram biztos a támadója neve, tehát ismerte.

- Monogram….- ismételgette, majd mint a villámcsapás egyszerre belenyilallt a felismerés - Az nem lehet, hisz ő meghalt. – suttogta az író.

Elmélyülve nézte a monogramot és lepörgette magában a lehetőséget, hogy hogyan is élhette túl.

- Castle, Castle! – szólongatta Espo már sokadszorra is. – Hé haver, ha van valami ötleted, velünk is megoszthatnád.

Castle értetlenül nézett, hol az egyik, hol a másik nyomozóra.

- Javi, tényleg nem tudod? – kérdezte Ryan. – CIA mond neked valamit?

- Sophia Turner? De ő tényleg meghalt. Vagy nem?

- Mond csak, hol jártál az elmúlt egy percben?! Mi itt töketlenkedünk, az az elmebeteg nő meg kitudja, hogy mit csinált Kate-el.

Castle már egy percig sem volt nyugodt, tudta, hogy Sophia bármire képes, főleg, ha valaki beleköp a levesébe.

- A III. világháború kitörését akarta elérni legutóbb. Mi van, ha nem tett le erről a tervről? Csak szüksége volt egy hackerre. Valószínűleg ő is a kirakós darabja.

- Meg kell tudnunk, hogy ki a célpont és hol jár a terve megvalósításában. - jelentette ki Ryan.

- Biztosak benne, hogy Sophia Turner az?

- Valószínűsítjük, de utánanéztünk az adatbázisban minden ”S.T.” monogramú embernek, akiket Beckett nyomozó letartóztatott. Találtunk párat, és akik szabadlábon vannak, őket a biztonság kedvéért behozattuk.

- De azt a nőt lelőtték a legutóbbi ügy során, hogy lehetséges ez? – töprengett Gates. – Azonnal felhívom a CIA vezetőjét.

- A nyomozók addig körbejárják a környéket Sophia fotójával, hátha valaki felismeri vagy látta.

- Ez mind szép és jó Detektív Esposito, de nem hinném, hogy nem változtatott már külsőt. Lehet, hogy megműttette magát.

- Ez az egyetlen, amin elindulhatunk. – csatlakozott a beszélgetéshez Castle – Továbbá ki kell derítenünk, hogy mit kellett elintéznie a számítógépes szakembernek, ezzel rájöhetnénk, hogy ki a célpont és hol tart a folyamat.

- Viszont ez nem lesz egyszerű. Sophia amiért ment az irodába, azt magával is vitte. – szólalt meg Javi.

- Akkor az áldozat híváslistáját nézzék át. Valahogy fel kellett, hogy keresse.

- Épp most kaptam meg – nyújtotta át a Ryan a papírokat a vaslady-nek.

Gates gyorsan átfutotta a számokat, a tekintete egy adaton megakadt:

- E szerint egy szám volt, ami a halála előtti időpontban hívta, és ez a szám ezen kívül még két héttel ezelőtt jelentkezett. A két hívás ugyanakkor történt, vagyis kész terve van, mikor mit intéz. Derítsék ki, hogy az áldozat hova ment e két időpontban.

Comeback 2. rész

- Ha igaz lesz a feltevésed, akkor ez lesz a leghamarabb megoldott ügyünk. Talán még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülünk. – mosolygott az író, miközben a kávét a nyomozónő elé tette. Kate csak összeráncolta a homlokát, így nézte a szokásos helyére lehuppanó férfit. Csodálta, hogy mindig tud valamiféle humort becsempészni a „gyilkossági falak” közé, ami oldottabbá teszi a légkört, de nem sérti meg az áldozat emlékét. Igaz erről már korábban kifejtette a véleményét, miszerint „ő már úgysem hallja”. Szerelmesen nézte az írót, mikor ezt viszont Castle észrevette, huncutul rámosolygott a nőre, mire az elkapta a tekintetét és próbált az előtte heverő aktára koncentrálni.

- Neked mindig viccelődnöd kell?

- Te mondtad: mint egy búgócsiga. – folytatta Castle az élcelődést.

- Addig is, amíg a fiúk megjönnek, gyűjtsük össze, hogy mit tudunk.

- Ez egy nagyon jó ötlet! Ha most összefoglaljuk, könnyebb lesz megírni a jelentést és megkaphatom a kárpótlást. – csintalankodott tovább az író.

- Milyen kárpótlást? – lépett hozzájuk Ryan.

- Semmilyet! – felelték egyszerre ösztönösen, majd Kate zavarában gyorsan témát váltott:

- Találtál valamit?

Ryan próbálta a mosolyát elrejteni. Mióta megtudta, hogy Kate és Rick a hamptoni kiruccanás óta együtt vannak, elég edzett lett, hisz nap mint nap élt a titokkal, amiről csak ő tudott. 

- Oké. Szóval Harris 10 éve dolgozott egy nagyvállalatnak, ő volt minden számítástechnikával kapcsolatos dologért felelős. Beszéltem a főnökével, aki szerint ilyen megbízható, lelkiismeretes és jó szakemberrel még nem dolgozott együtt.

- Talán a dicséretnél nagyobb elismerésre vágyott. – elmélkedett az író.

- Hahó Castle, nem a főnököt nyírták ki, hanem a beosztottat, így az elméleted mehet a levesbe.

- Igaz, de talán a főnök akarta elhallgatatni. – védte az igazát Rick.

- Szerintem ahelyett, hogy elméleteket gyártunk, oldjuk meg az ügyet. – fordult az író felé a nyomozó.

- Abban talán tudok segíteni. – jelent meg Esposito. – Utánanéztem a lakhelyének, és egy nővel közösen bérel egy házat a belvárosban. Talán tőle megtudunk valamit.

- Remek, akkor induljunk. – pattant fel Beckett és már nyúlt is a kabátjáért.

- Nem akarok beleszólni, de nem lenne egyszerűbb behívatni? – kérdezte szomorkodva az író, de a hangszínében a hangulatváltozást csak Kate fedezte fel. Tudta, hogy a férfi mihamarabb haza szeretne menni.

- Castle, egyszerűbb, ha mi megyünk oda, talán a holmija között találunk valami használhatót, nem gondolod?

- Valóban detektív, két legyet ütünk egy csapásra.

- Mily költői. – incselkedett a nő.

- Író volnék. – folytatta a humorizálást a férfi, de ezért a nyomozónőtől csak egy rosszalló pillantást kapott.

- Őszinte részvétem Ms. Newell.

A nőnek válaszul csak egy bólintásra tellett, miközben szorongva ült a nyomozókkal szemben a kanapén és szemeit törölgette.

- Tudom, hogy ez nehéz önnek, de muszáj feltennem pár kérdést.

A nő ismét csak bólintott, majd mély levegőt vett és Beckett szemébe nézett, így jelezvén, hogy valamennyire már összeszedte magát.

- Amint látom igencsak közeli kapcsolatban volt Mr. Harris-sel.

- Igen, együtt éltünk már három éve, és mikor New York-ba költöztünk, akkor vettük ki közösen a lakást.

- Mikor költöztek ide?

- Négy hónapja. Tudja Marrill már itt dolgozott a városban 10 éve, de most sem a munka könnyebb elérhetősége miatt költöztünk ide, a váltásnak anyagi okai voltak. Nem tudtuk fenntartani a szüleim házát. Kettőnknek nagy volt és nagyon költséges. Jobbnak láttuk, ha továbblépünk.

- Értem. Hogy viselték a váltást? Mikor ideköltöztek nem vett észre valami változást?

- Ez egy nagyváros nyomozó, itt minden más. – értetlenkedett a nő.

- Igen, valóban, de nem így értem. A barátjával kapcsolatban. Több telefonhívás vagy hasonló?

- Most arra céloz, hogy megcsalt-e? – háborodott fel a nő.

- Nem, természetesen nem. Csak esetleg valaki zaklatni kezdte, és valamit elintéztetni Mr. Harris-sel. Tudja ő, mint egy képzett informatikus sok bűnöző hasznára válhat, akár akar segíteni, akár nem.

- Értem. Először is elnézést az előbbi kirohanásomért, de ilyesmire nem emlékszem. Egy kicsit frusztrált volt, mert meg akart felelni a munkájának és a főnökének. A munkahelye volt a második otthona. De őt mindenki szerette, egy becsületes ember volt. Nem is értem, hogy ki és miért ölhette meg.

- Ms. Newell, köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt, még annyit kérnék, hogy a nyomszakértők és a nyomozótársaim, had nézzenek körül a holmijai között.

- Igen, természetesen, azt hiszem ez a legkevesebb, amit most tehetek és amivel segíthetek.

- Nem is olyan egyszerű ez az ügy, mint az elején hittem.

- Igen. De még így is az a legvalószínűbb, hogy a munkájának köze van a megöléséhez. De ezzel a ténnyel nem megyünk sokra.

- Hát nem. New York-ban a bűnözök többségének jól jön egy hacker, aki egy s mást elintéz nekik. – töprengett az író, majd meglátva a nyomozónő arcát, így folytatta: - Fárasztó nap volt. Rendelek valami kaját, te addig vegyél egy jó forró fürdőt.

- És mi lesz a kárpótlással? – mosolygott huncutul a nő és az író nyaka köré fonta a karjait.

- Nekem már az is elég, ha veled lehetek egy ilyen nap után. És látom rajtad, hogy fáradt vagy, szükséged van egy jókora alvásra. – felelte a férfi, miközben kezével átkarolta a nőt és gyengéden megcsókolta.

- Pedig ennél már csak nehezebb napok elé nézünk. De ha vége lesz az ügynek, akkor egy kiveszek egy pár napot, és lesz időnk egymásra is.

- Támogatom az ötletet. – mosolyodott el a férfi is.

Miután vettek egy forró fürdőt és elfogyasztották a rendelt vacsorát, fáradtan, de nyugodtan aludtak el egymás karjaiban.

***

- Jó reggelt szerelmem. – köszöntötte Rick kedvesét, aki álmosan törölgette a szemeit.

- Hány óra?

- 7 óra múlt, olyan mélyen aludtál, hogy nem akartalak felkelteni, inkább csináltam reggelit.

- Nagyon édes vagy, köszönöm.

- Neked bármikor. –mosolygott – Na gyere, mert a végén még kihűl.

- Tudod arra gondoltam, amit tegnap Harris barátnője mondott. Hogy a férfinak a munkahelye volt a második otthona. Talán az irodájából megtudhatnánk, hogy mibe keveredett. Ezért arra gondoltam, hogy mielőtt bemegyek az őrsre, beugrok az irodába, te pedig addig hazamehetnél átöltözni és az őrsön találkozunk.

- Remek ötlet. Majd addigra főzök kávét, úgyhogy siess, nehogy kihűljön.

- Hello Castle! Ez is ritkaság, hogy Beckett előtt érkezel meg az őrsre. – köszöntötte az írót Esposito.

- Miért még nem jött meg? – lepődött meg, hisz ő otthon amellett, hogy ruhát váltott, még beszélt az anyjával és a lányával. Már egy óra eltelt mióta különváltak.

- Nem, de már rég itt kéne lennie. Nem jellemző Beckett-re hogy késik. De lehet, hogy csak kimerült az ügy miatt.

- Lehet. – válaszolta az író, miközben az agya csak azon kattogott, hogy hol marad ilyen sokáig, mert ha talált volna valamit, akkor már hívta volna a fiúkat. – Nem tudnád lenyomozni a mobilját? – fordult Ryan-hez.

- Castle, nem túlzás ez egy kicsit? – kérdezte Espo. – Szerintem ő sem örülne, hogy egy kicsit késik, és máris utána szaglászunk. Az is lehet, hogy az új pasijával van.

Ryan nem is foglalkozott a társa kijelentésével, már hívta a kollégákat, hogy mérjék be a telefont. Mivel ő már tudta, hogy Castle az új barát, gondolta, hogy van alapja az aggódásnak…

Mikor Beckett épphogy elkezdte volna átnézni a fiókokat iratok után kutatva, egy alak mögé lépett és leütötte. Mikor magához tért, érezte, hogy lábai és kezei is szorosan össze vannak kötözve. Résnyire nyitotta a szemét, látta, hogy még mindig az irodában van. Döbbenten vette tudomásul támadója kilétét és azonnal összeállt neki a kép az egész gyilkossággal kapcsolatban. Mivel tudta, hogy úgysem menekülhet, csak úgy tud segíteni magán, ha nyomokat hagy: elsősorban a támadója nevét…

Comeback 1. rész

Egy gyilkosság, ami látszólag hétköznapi. Majd mikor a profi gyilkos elkövet egy hibát, minden megváltozik. A páros szétszakad, külön-külön, mégis a másik segítségével próbálják megoldani az ügyet és a bűnöst rács mögé juttatni. Örökre.

Tengerpart, pálmafák, koktélok. Ez egy sikeres írónak mindennapi esemény lehetne, de ha ehhez társul a világ legszexibb múzsája, akkor tényleg minden tökéletes. Még ha ez csak egy álom is, és pár másodperc múlva a telefon búgó zaja félbeszakítja.

A nő már nyúlna is érte, de egy erős kar megakadályozza benne és még jobban magához húzza.

- Rick, kérlek. Úgysem hagyja abba, csak felesleges köröket futunk.

A férfi durcásan engedett az ölelésen, majd kinyitotta a szemét: igaz, hogy nincs tengerpart, de a gyönyörű szerelme így is mellette van, és csak ez számít.

- Csak hogy tudd, azért engedtelek el, mert ott van a fegyvered is az éjjeliszekrényen. – mondta álmosan, miután a nő már lerakta a készüléke.

- Csak nem félt Mr. Castle, hogy esetleg bántom?

- Attól nem félek, de ha ez fegyverrel történik, akkor már igen. – incselkedett a férfi.

- Látom, ma is fel vagy húzva.

- Mint a búgócsiga. – mosolygott továbbra is.

Kate odahajolt hozzá és lágyan megcsókolta. Castle pedig gyorsan átkarolta a nőt és már húzta is le magával a lepedők közé.

- Rick mennünk kell. – mondta szomorúan a nő.

- Ne, ne. Így hogy akarhatod, hogy egész nap közömbös legyek hozzád?! Nem fogom kibírni.

A nő csak mosolygott. Imádta mikor előjött szerelméből a durcás kisgyerek, de mikor a kapcsolatuk titokban tartásáról volt szó, akkor tudta, hogy a kisgyerek igencsak követelőző tud lenni.

- Majd kárpótollak.

Erre a szóra Castle szeme felcsillant és jóleső érzéssel nyugtázta, hogy fontos helyet foglal el a nyomozónő szívében.

- De most már tényleg induljunk, így is késésében vagyunk.

Rick, mint akinek visszaadták a játékát, rögtön felpattant és újult erővel belevetette magát a reggeli készítésbe. Kate – mikor még egyedül élt – ritkán reggelizett. De mióta együtt van az íróval - mindegy, hogy épp kinek a lakásán töltik az éjszakát - a férfi minden reggel készít valami finom harapnivalót. A jóhoz könnyű hozzászokni, így Kate sem bánta, hogy reggel nem üres hassal indul munkába. Gyorsan elkészülődött, és az író már lent is várta az aznapi finomsággal: friss pirítós, egy kis rántotta és narancsdzsúz. Mint egy reggelinél sem, a kávé most sem hiányozhatott.

- Most már biztos, hogy elkésünk. – jelentette ki Kate, miután már a kocsiban ültek és a tetthely felé igyekeztek.

- Majd rám fogod, hogy szöszmötöltem, mielőtt felvettél.

- Tudod, hogy a magyarázkodással lehet a legkönnyebben lebukni. – fordult a férfi felé. – És ha együtt akarunk dolgozni, akkor titokban kell maradnia.

- Tudom, tudom. Majd világgá kürtölöm, ha már nyugdíjasok leszünk.

Kate először csak elmosolyodott a kijelentésen, majd mikor eljutott az ágyáig a mondat jelentése, elgondolkodott. Már most úgy beszél, mintha évek óta együtt lennénk? Nyugdíjasok? Tényleg velem akar maradni életem végéig?

Annyira belemerült saját gondolataiba, hogy már csak azt vette észre, hogy agya vitte el a megadott címre, nem is emlékezett rá, hogy hány lámpánál álltak meg, vagy hogy meddig tartott az út.

- Sziasztok. – köszöntötte őket Espo, és elkezdte felvázolni az eddig megtudott információkat. – Szóval 34 éves férfi, neve Marrill Harris, és egy irodaházban dolgozott informatikusként.

- A halál oka? – guggolt le a nő Lanie mellé.

- Egy lövés közvetlen közelről, de úgy tűnik, hogy előtte már elkaphatták, mert a kezén és a lábán kötéltől származó nyomokat találtam. Plusz még meg is kínozták. Többet csak a boncolás után tudok mondani.

- Kösz Lanie. Szóval, nagyon úgy néz ki, hogy barátunktól valamit meg akartak tudni.

- Informatikus volt, talán hacker is, és lehet, hogy valamibe beleütötte az orrát.

- Ez nem rossz feltevés, ezen el lehet indulni, megyek is a munkahelyére kérdezősködni. – köszönt el a párostól a nyomozó.

- Mi pedig menjünk be az őrsre. – fordult Kate az író felé.

Együtt 12. rész

A kórboncnok válasza nem sok jót ígért. De ő maga is tisztában volt vele, hogy azonnal orvosi segítségre lenne szükségük. 

Castle úgy érezte, hogy órák teltek el, mióta szerelme eszméletlenül feküdt a karjaiban. Mindegy egyes másodperc elteltével azt gondolta, hogy Kate nem fog felébredni. Egyszerre rémes érzés kerítette hatalmába. Szörnyű gondolatok cikáztak a fejében. Miért most kell minden szörnyűségnek megtörténnie? Mintha minden a boldogságuk ellen szólna. Gyengéden simogatta a nő arcát, miközben suttogva kérlelte, hogy térjen magához. Mikor az író úgy gondolta, hogy ezt már nem bírja tovább elviselni, Kate keze alig érezhetően megmozdult. Próbált mondani valamit, de még félig mindig öntudatlan állapotban volt.

- Shh, Kate – suttogta, miközben kezét az ajkaira tapasztotta. – Shh.

- Mi történt? – kérdezte nagyon halkan, és közben próbálta kinyitni a szemét. Mozdulatai nagyon lassúak voltak, ám mikor megpillantotta a napfényt, azonnal le is csukta a szemét.

- Megcsúsztál. – válaszolta halkan. – És beverted a fejed.

- Kate, ne aludj el. – guggolt le mellé Lanie, miközben a fején lévő sebet vizsgálgatta.

- Nem fogok. – suttogta egy sóhaj kíséretében.

Kate tanulva az előbbiekből, most előbb óvatosan oldalra fordította a fejét, majd lassan kinyitotta a szemét.

- Fel tudsz ülni? – kérdezte Rick.

- Segítenél?

Castle az egyik kezét a nő háta mögé csúsztatta, a másikat pedig a derekára helyezte. Mikor lassan megemelte a hátát, Beckett arca azonnal eltorzult. Éles fájdalmat érzett, miután a fejét felemelte a férfi öléből.

- Kate?

- Jól vagyok. – mondta, miközben próbált egy pontra koncentrálni és azt nézni. Nagyon fájt a feje, de túl makacs volt ahhoz, hogy bevallja. – Egy kis víz most jól esne.

Miközben Esposito a kiöblített sörösüvegbe töltött vizet, addig Kate Rick mellkasának támasztva pihentette a fejét. Miután ivott, az eget kezdte kémlelni.

- Jól vagy? – simított végig a nő arcán az író.

Kate válaszként az ujjait Castle ajkaira nyomta és továbbra is az eget kémlelte. – Ti is halljátok?

Rick is fülelni kezdett, de semmit sem hallott:

- Biztos, hogy jól vagy?

- Nem, igaza van! – ugrott fel Jenny. – Én is hallom!

- Egy motor! – kiáltott fel Kate.

Hirtelen mindenki talpra ugrott és a hang forrását keresték. Egy repülőgép motor hangja volt a távolból, de már egyre jobban hallották. Castle a kezeiből tölcsért formált, kiszűrve így a nap sugarait. Majd megpillantották a repülő fehér körvonalait a kék égen.

Kate azonnal megszorította szerelme kezét, aki válaszul mosolyogva nézett rá.

A repülő - mikor a sziget felé ért - háromszor is tett egy kört felettük, jelezve, hogy észrevették őket.

Castle megkönnyebbülten sóhajtott, majd Kate felé fordult és egy csókot adott a homlokára.

Miután megérkeztek a reptérre, mindegyiküket kórházba szállították kivizsgálásra, de Kate-re különösen figyeltek. Castle egy percre sem engedte el a kezét, és mikor a kórházban voltak, akkor sem akarta. Kate csak nagy nehezen tudta meggyőzni, hogy addig ő is menjen el a kivizsgálásra és utána találkoznak.

Miután Rick végzett, azonnal megkereste szerelme kórtermét.

- Szia. – lépett oda hozzá, miután látta, hogy Kate ébren van. – Hogy érzed magad?

- Már jobban. Kaptam fájdalomcsillapítót, de estére bent kell maradnom megfigyelésre. És te?

- Nekem kutya bajom. Pár karcolás, horzsolás.

- És beszéltél Alexis-sel és anyukáddal?

- Igen, nagyon örültek, hogy jól vagyunk. Apukádat is felhívtam.

- És hogy van?

- Jobban, mióta megtudta, hogy semmi bajod. És persze kérdezte, hogy már Mrs. Castle-t kell-e a nővérpultnál keresnie. – mosolygott a férfi.

- Hogy már apám is tudja Mr. Castle? – kérdezte pajkosan Kate.

- Miért Ön szerint kitől kértem el a lánya kezét? – felelte, majd egy lágy csókra odahajolt szerelméhez.

Kate összeszorított fogakkal dőlt vissza a párnára. Rick ezt azonnal észrevette és arckifejezése azonnal megváltozott.

- Mi a baj? – kérdezte Kate, miközben megszorította a férfi kezét, majd válaszolt a saját kérdésére. – Nyugalom, jól vagyok. Csak még nem hatott a fájdalomcsillapító.

- Tudom. Csak…

- Csak, mi? – Kate kíváncsian fürkészte a férfi arcát.

- Olyan, mintha az univerzum ellenünk lenne. Mióta felszálltunk a gépre.

A nő egy pillanatra elgondolkozott, majd folytatta:

- Két éve azt mondtad nekem, hogy az univerzum küldött egy jelet, hogy együtt kell megoldanunk azt az ügyet.

Rick az emlékek hatására újra elmosolyodott, majd Kate folytatta:

- Most is meg kell oldanunk egy ügyet, és itt vagyunk együtt, épen és egészségesen. Félig-meddig. – tette hozzá nevetne Kate, miután Rick a nő fején lévő kötésére pillantott.

- Igazad van. Szeretlek és semmivel sem tudnak megakadályozni, hogy elvegyelek. Sok mindent átéltünk már…. együtt.

Vége

Együtt 11. rész

Rick úgy érezte, hogy ez élete legszebb napja. Harmadszor is megházasodik, ami reméli, hogy már örök életre szól. Mikor megismerte Kate Beckett-et, el sem tudta képzelni, hogy a nő egyszer megkedveli őt. Hisz az első pár hetük úgy telt, hogy a nyomozó csak próbálta elviselni és megtűrni maga mellett. Ebben persze az is közrejátszott, hogy ő is nagyon szerette ugratni és felhúzni a nőt. De rájött, hogy a nyomozó össze sem hasonlítható az eddigi élete során megismert nőkkel. Egy idő után kötődni kezdtek egymáshoz. Kate egyre több titkot osztott meg vele, ami számára nagyon sokat jelentett. Az évek múlásával úgy érezte, hogy Kate Beckett személyében egy olyan nőt ismert meg, aki megértő, gondoskodó és érzékeny. Több szeretett volna lenni a barátjánál, erre csak akkor jött rá, mikor felbukkantak a nő életében más férfiak. Legmerészebb álmaiban is csak egy érintés vagy egy ölelés fordult elő, nemhogy egy csók! Majd miután megtörtént - igaz, hogy csak elterelés volt – tudta, hogy mindent egy lapra feltéve küzdenie kell érte. Hosszadalmas harc után, most egymás mellett fekszenek – már mint jegyesek – és a közös jövőn gondolkodnak. Mert álmodni és küzdött álma megvalósításáért.

Rick közelebb hajolt és kezével beletúrt a nő hajába. Mindketten elmosolyodtak, majd megcsókolták egymást. Csókjuk lassú volt, szerették volna élvezni a csendes, meghitt pillanatot. Castle az egyik kezét a nő hátán húzta végig, Kate ajka az érintés hatására megremegett. Ilyenkor mindig elmosolyodott, mert a férfi érintése, csókja mindig jóleső érzést váltott ki belőle.

- Annyira szeretnék még veled maradni kettesben, de bűntudatom van. Mi itt ünneplünk, a többiek pedig ott keseregnek az erdő közepén.

Castle beleegyezően bólintott. Hogy lehet benne mindig ennyi törődés? Ha ő nem lenne itt velük, már biztos, hogy összemarakodtak volna Espositoval. Itt is ő tartja össze a csapatot a széthullástól.

Kate mosolyogva karolt bele szerelmébe és lassan visszaindultak. Arra gondolt, hogy milyen szerencsés, és ez erőt adott neki. Ki kell tartania és úgy gondolta, hogy a férfival egymást támogatva ez sikerülni is fog.

- Igen elgondolkoztál. – szólalt meg csendesen Castle.

- Csak arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok. Gyönyörű ez a gyűrű, Castle. – mondta, miközben újra felemelte a kezét. Egy pillanatra megállt és felsóhajtott: - Rick, talán jobb lenne, ha elraknád, amíg meg nem érkezünk. Nem szeretném elveszíteni.

Castle szomorúan nézett a nőre.

- Figyelj – kezdte a nő, miközben a kezét a férfi álla alá helyezte, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzen: - Szeretlek. Hozzád akarok menni és nem akarom, hogy kételkedj benne.

- Értem. – válaszolta.

Kate látta a szemeiben a szomorúságot és bűntudatot érzett.

- Castle – kezdte, de hangja elcsuklott, nem tudta, hogy hogyan folytassa tovább, mit mondjon, hogy megnyugtassa.  – Szeretlek. – suttogta, miközben titkon azt remélte, hogy ez elegendő lesz.

- Csak néhány óráig még hagyd, kérlek. Szeretném látni, hogy az ujjadon van. – kérlelte a nőt.

Kate beleegyezően bólintott. Mikor már pár méterre voltak a csoporttól, észrevette Lanie-t, aki őt nézi, majd a tekintete a kezére vándorol. Tudhatta volna, hogy kiszúrja…

- Kislány, mi az ott az ujjadon?

Kate mosolyogva nézett Castle-re, aki válaszul csak beleegyezően bólogatott a fel sem tett kérdésre.

- Miért Lanie, még sohasem láttál jegygyűrűt? – kérdezte, miközben alig tudta türtőztetni magát, hogy végre megossza barátaival ezt a csodás hírt.

Lanie nem tétlenkedett, a következő pillanatban már barátnője nyakába borult:

- Istenem, gratulálok. Annyira megérdemelted már, hogy boldog legyél.

Miután mindenki gratulált a párosnak, Jenny már belevágott a tervezésbe.

- Szóval mikor lesz az esküvő?

- Tessék? – lepődött meg Kate.

- A nyár lenne a legjobb. – csatlakozott a beszélgetéshez Lanie.

- A nyár kissé forró egy ilyen eseményhez, nem gondolod? - válaszolta Jenny.

- De. igazad van. Akkor nem kérdés, a tavasz a legjobb időpont. Talán egy kertben. – tanakodott a kórboncnok.

- Lányok, nem várhatnák ezzel legalább holnapig? – állt a két nő közé a nyomozónő.

Másnap reggel, amint felkeltek már nekiláttak az aznapi teendőkhöz.

- Castle, hol is van az a forrásvíz? – kérdezte Lanie.

- Majd én megmutatom, addig te gyújts tüzet. – lépett hozzájuk Kate, így Castle csak beleegyezően bólintott.

Miközben már eltelt egy óra is, Castle épp az ágakat gyűjtögette Ryan társaságában, miközben egyre közeledő, gyors lépteket hallottak. Az író kíváncsian fordult a hang irányába, majd a következő pillanatban a szíve is megállt.

Kate, Esposito karjaiban feküdt mozdulatlanul. Castle az első sokkból feléledve futott feléjük.

- Mi történt? – kérdezte remegő hangon, miközben átvette a nőt Esposito-tól és lassan az ölébe fektette.

- Lecsúszott a szikláról és beverte a fejét. – hadarta a nyomozó.

A férfi úgy érezte, hogy egy világ dől össze benne. Az egyik percben még Kate ujjára húzza fel a gyűrűt, a másikban pedig már szerelme élettelenül fekszik a karjaiban. Mint egy rossz álom. Nem tudná elviselni, ha valami történne vele. Lanie szólongatása ragadta vissza a valóságba:

- Castle, ki kell tisztítanom a sebet. – mondta komolyan. – Tartsd a fejét.

Castle le sem vette a tekintetét a nőről, finom simogatta az arcát és nem érdekelte, hogy könnyeitől már alig lát.

- Mikor fog felébredni? – kérdezte Lanie-től, aki egy sóhaj kíséretében válaszolt:

- Nem tudom Castle.

A kórboncnok válasza nem sok jót ígért. De ő maga is tisztában volt vele, hogy azonnal orvosi segítségre lenne szükségük.

Együtt 10. rész

Kate türelmetlenül toporzékolt, miközben Castle próbált tüzet gyújtani.

- Öt év után úgy érzem, hogy egy kicsit jobban hihetnél bennem. – mondta Castle, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni Kate gyilkos pillantását.

- Két óra után szeretném már azt hinni, hogy ég a tűz és nem fagyok meg.

Meg kell tennie. Sikerülnie kell. Ezek a gondolatok cikáztak a fejében plusz ezernyi forgatókönyv is lejátszódott benne, szinte mindegyik ugyanúgy végződött: most felébrednének, és nem lenne sziget és nem történt volna meg ez a szörnyűség. A következő pillanatban az égető érzés húzta vissza a valóságba. Végre sikerrel járt.

- Na mit mondtam?! – nézett a többiekre diadalittasan.

Esposito – mint mindig – most is kételkedően nézett át Castle válla felett és a többiek felé fordult:

- Egy probléma megoldva. Már csak ennünk kéne.

- Étel nélkül kibírjuk egy ideig, de víz nélkül csak három napig. Ráadásul mindenhol csak sós víz van. – felelte Lanie.

- Nos…

- Castle! Csak nem az egyik regényedben vizet is palackoztál? – csipkelődött Espo.

Az író mit sem törődve az előbbi kijelentéssel, nyugodtan válaszolt:

 - Tegnap találtunk egy kis forrást, ahol egy barlang is van.

- Castle, ez remek ötlet! – ujjongott Lanie. – Már értem miért tartott meg Kate ilyen sokáig.

- Ha már Kate-ről beszélünk, hol van? – nézett körbe az író a csoporton.

- Pár perccel ezelőtt ment el, ha utána akarnál menni, még nem lehet messze.

A férfin eluralkodott a félelem és az aggodalom. Még csak észre sem vette, mikor Kate elment. Elindult megkeresni, majd egy kis idő után észrevette az elemlámpa fényét és a fatörzsön ülő nyomozónőt. Először elmosolyodott és megkönnyebbült, a következő pillanatban viszont teljesen ledermedt. Látta, hogy a dzsekije rajta van és a kis fehér dobozt szorongatta a kezében.

- Fáztam. – válaszolta anélkül, hogy megfordult volna. Mintha csak megérezte volna, hogy mögötte áll a férfi. – Mikor próbáltál tüzet gyújtani, Ryan odaadta a dzsekidet. Aztán éreztem, hogy valami kidudorodik a belső zsebből.  Én nem gondoltam, hogy…

Castle csak szó nélkül leült mellé. Kellemetlenül érezte magát. Eddig fázott, most viszont érezte, hogy belül iszonyatosan ég. A Kate iránt érzett szerelem fűtötte, de ezt most nem tudta szavakba önteni.

- Castle? – fordult a férfi felé csillogó szemekkel. – Ez az, amire gondolok?

- Igen. – válaszolta, miközben próbálta az arcára kiült rémületet egy mosollyal felváltani. – A nyaralás közben akartam.

Kate zavarában beleharapott az ajkába, majd egy mosoly kíséretében válaszolt:

- Sajnálom, hogy tönkretettem a meglepetést.

Castle csak a fejét rázta:

- Kate engem nem is a meglepetés érdekel, csak a válaszod.

Már mindketten egymás szemébe néztek, mindegyikük a másik tekintetében keresett megnyugvást.

- Úgy gondoltam, hogy már eljött az ideje, és már nem is tudtam tovább várni. – mondta halkan, majd kivette Kate kezéből a kis fehér dobozt és kinyitotta.

Kate csillogó szemekkel nézte a gyűrűt: – Castle ez gyönyörű.

- Kate, író vagyok, most mégsem találom a szavakat, hogy elmondjam neked mennyire szeretlek. Nem is gondolnád, hogy mennyire boldog vagyok, mikor reggelente kinyitom a szemem és ott látlak mellettem. Mindig mosolyogsz, mikor hozok neked kávét. Kate ez a legjobb érzés a világon. Veled szeretném leélni az életem, szeretnék neked mindent megadni, mert te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam… Lennél a feleségem?

A férfi úgy érezte, hogy az idő teljesen lelassult, pedig csak pár másodperc telt el, mikor meghallotta a nő válaszát.

- Igen.

Castle-t a következő pillanatban olyan érzés fogta el, ami ezelőtt még sohasem. Azonnal magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Legszívesebben elüvöltötte volna magát, csakhogy mindenki megtudja, hogy igent mondott. Úgy érezte, hogy sohasem kaphat eleget a szerelméből. Fogta a gyűrűt és felhúzta az ujjára:

- Szeretlek.

Kate végigsimított az arcán és mosolyogva válaszolt:

- Én is szeretlek, Castle.

Kate felemelte a gyűrűsujját és mindketten mosolyogva nézték, ahogy a hold fénye megcsillan a gyűrűn. 

Együtt 9.rész

Másnap reggel mindenki a parton ült és próbálták elütni az időt. Kicsit monoton volt számukra  ez a néhány nap, hisz reggel - miután átmozgatták elzsibbadt végtagjaikat – ettek valamit, aztán pedig egy jó ideig vagy a vizet vagy az eget kémelték egy kutatócsoport keresvén. Ez a nap sem telt másképp, de egyszerre egy robbanás zavarta meg a sziget addigi nyugalmát.

- Mindenki jól van? – pattant fel Lanie, és körbenézett, hogy minden társa a közelben van-e, utána pedig az égő gépet nézte.

- Tom, azt hittem tegnap ellenőrizted a gépet? – fordult a pilótához dühösen Espo, hisz az járt a fejében, hogy akár valamelyikük a közelben vagy épp a gépen is lehetett volna.

- Tegnap este ellenőriztem is, akkor minden rendben volt.

- Ezek szerint mégsem! – mutatott a gép fele a nyomozó, miközben szúrós szemmel méregette a pilótát.

- Nyugalom Espo. A lényeg, hogy  mindenki rendben van és a gépen már úgysem volt semmi használható, mindent lehoztunk róla a biztonság kedvéért, tehát nem ment kárba semmi. – próbálta Kate oldani a feszültséget. A nyomozónő is tisztában volt viszont a helyzet komolyságával, mert tudta, hogy ha valamelyikükkel történt volna valami, már valószínűleg a pilóta nem élne… De már belefáradt a vitatkozásba, hisz az utóbbi napok is elég feszült hangulatban teltek.

Castle rezzenéstelen arccal figyelte az eseményeket, majd miután leperegtek neki az előző nap eseményei, egyszerre bevillant neki a hiány: a gyűrű. A jegygyűrű, ami a kabátzsebében volt a repülőn. Egyszerre érzett keserűséget és bánatot. Nekem már semmi sem sikerülhet? Először lezuhan a gép, aztán felrobban, majd elveszti a gyűrűt. Vajon jelenthet ez bármit is?

A pilóta zökkentette ki a gondolataiból:

- Jobb lenne, ha elmennénk innen. Belobbanhat még egyszer és a füst miatt sem bírnánk ki.

Mindenki gyorsan felpattant és a cuccokkal együtt elindultak a sziget túloldalára.

- Szerintem a füst a legkevesebb problémánk. – mormogta Esposito. – Mi van ha továbbterjed a tűz?

- Még a füst a hasznunkra is válhat. – nyugtatgatta a társát Kate.

- Gondolod, hogy meglátják? – kérdezte szomorkásan Castle. – Mindjárt besötétedik és…

- Nem tudom Castle, reménykedjünk.  

Mikor látta Kate arcán a reménytelenséget és a kétségeket, azonnal elhatározásra jutott.

- Szükségünk van egy tervre. Menedék nélkül kell átvészelnünk egy hosszúnak ígérkező éjszakát. Ráadásul hideg van és tüzünk sincs.

- Az van. – mutatott az égő gép irányába Esposito. Plusz ha leég az egész sziget, akkor lesz is.

- Nem hiszem, akkor már belobbant volna. És a szél is az óceán felé fúj, így nem látok rá sok esélyt. Ami pedig a tüzet illeti, a füst miatt életveszélyes lenne visszamenni.

- És akkor, hogy gyújtunk tüzet? Az öngyújtóm a gépen maradt.

Castle elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy mikor először ajánlotta fel a segítségét a tűzgyújtásnál és mindenki nekiugrott egyszerre. Bevillant neki az, amit az ötödik regényében írt. Mivel mindig a hitelességre törekedett, így ott sem ő találta ki a tűzgyújtási módszert, hanem alaposan utánanézett a dolgoknak. Most végre a csapat hasznára lehet. Egy gazdag író és tud tüzet gyújtani 21. századi luxuscikkek nélkül.

- Egy kis időbe fog telni. Először is keresnünk kell egy bizonyos fajta fát.

Ryan bekapcsolta a zseblámpát, és az íróra világított:

- Gyerünk Castle, mond mit kell keresnünk. – mondta bizakodva.

Castle először elmosolyodott, majd mikor Ryan-re pillantott hirtelen ledermedt.

- Honnan vetted azt a dzsekit?

- Ezt? – mutatott a rajta lévő ruhadarabra. – A tiéd igaz? Még este vettem fel, mert kissé fáztam. Gondoltam nem bánod.

 Castle Ryan mellé lépett, és vigyorogva paskolta meg a nyomozót.

- Castle, ez csak egy dzseki, minek örülsz ennyire? – kérdezte Kate.

- Csak, csak új. – próbálta terelni a témát a férfi. Elég bénán tudok hazudni – gondolta.

- Azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy nem dőlt volna össze a világ, ha a gépen marad. – Kate még mindig furcsállta, hogy miért ragaszkodik a dzsekihez a férfi.

- Castle? A tűzifa? - türelmetlenkedett Esposito.

- Igen, igen menjünk.

Együtt 8. rész

- Találtam pár gyümölcsöt, kérsz? – fordult szerelme felé Rick, miközben a kezében tartott néhány banánt és almát.

Kate nem felelt csak a víz irányába nézett. Rick csodálkozva nézett rá:

- Kate?

- Eltűntél… - suttogta.

- Mi?

- Amikor felkeltem, nem voltál ott. Pánikba estem. – felelte könnyes szemmel.

A férfi odalépett a nőhöz és szorosan magához ölelte.

- Sajnálom. De nem kell aggódnod miattam Kate.

- Mindig aggódom miattad. Szeretlek. Nem akarom, hogy bármi is történjen veled. – mondta már egy aprócska mosoly kíséretében és megfogta a férfi kezét.

- Menjünk, sétáljunk egyet.

Ugyanabba az irányba indultak el, mint tegnap este, de most tovább mentek hisz nappal volt, így nem féltek attól, hogy esetleg eltévednek. Fel akarták fedezni a szigetet, miközben abban reménykedtek, hogy találnak valamit, ami a hasznukra válhat. Már egy jó ideje mentek és a napsütés következtében a férfi homloka gyöngyözni kezdett. Kate egy pillanatra megtorpant  és a dzsungel felé mutatott.

- Ott egy magas szikla, amiről belátnánk az egész szigetet.

Egy kis időbe telt mire áthámozták magukat a növényzeten. Egy tisztásra értek, ahol egy barlang volt a szikla aljában, melyet páfrányok vettek körbe. Emellett a szikla még elég széles is volt és a repedések megkönnyítették a dolgukat a felmászásban. Mikor felértek hihetetlen látvány tárult a szemük elé: egy kis patakocska volt a másik oldalon, kristálytiszta vizét a rásütő nap tette még szebbé. Castle nem is értette, hogy az évszázadok során, hogy nem fedezték fel ezt a helyet. Majd jobban belegondolva arra a következtetésre jutott, hogy talán ezért is gyönyörű ez a hely: teljesen érintetlen és éppen ezért természetesen szép.

- Ez gyönyörű. – mondta Kate, Castle pedig beleegyezően bólintott, majd szétnézett a távolba. Se egy másik sziget, csak mindenhol vizet látott. Majd egy csobbanás zökkentette ki a gondolataiból.

Kate. Körbenézett, sehol sem látta. Leesett volna a szikláról? A hang irányába sietett, a nagy sietségben alig tudott szikla peremén megállni. Majd tőle jobbra meglátta a nő ruháit, ezután pedig meglátta a nyomozónőt, aki már lent úszott a vízben és intett neki, hogy csatlakozzon hozzá. Nem tétlenkedett, gyorsan csatlakozott szerelméhez, nem törődve a víz hőmérsékletével.

Majd mikor átölelték egymást, már nem érzett hideget, csak forróságot, ami bentről fűtötte.

Két órával később már kézen fogva bandukoltak vissza. Mikor visszaértek, Lanie kíváncsian nézett rájuk.

- Szóval? Találtatok valamit?

- Tessék?

- Azért mentetek el, hogy körbenézzetek a szigeten.

- Ó, igen… Mi, szóval… - kezdte a magyarázkodást az író.

Lanie önelégülten mosolygott:

- Értem.

- Mi nem… - tiltakozott Kate is, de amint meglátta Lanie „ pontosan tudom, hogy mit csináltatok” pillantását, abbahagyta a magyarázkodást.

- Szóval találtunk egy sziklát, amire felmásztunk, de nem láttunk semmit.

Lanie nem szólt semmit, csak karba tett kézzel figyelte a párost, akik félve néztek össze… Pontosan tudták, hogy a kórboncnokot nem lehet ilyen könnyen átverni.