- Az nincs rendben, hogy ti itt ültök, míg én dolgozom. –
lépett be a pihenőbe Espo – És találtam valami érdekeset.
Esposito látta, hogy e két mondata teljesen más érést
váltott ki mindkét férfiból. Míg Castle a mondat első felénél ragadta le, és
válaszul szúrós tekintettel nézett Javierre, addig Ryan szemében fény csillant,
hátha végre közelebb kerülnek Beckett-hez.
A nyomozó várt egy kicsit míg mindkét társa teljesen rá koncentrált.
- Először is a kapitány beszélt a CIA-val, és Sophia
holteste szőrén-szálán eltűnt. Nagy valószínűséggel nem is halt meg, hanem egy
társa segített neki eltűnni.
- Vagy több társa… – tette hozzá gúnyosan Castle.
Javi csak megköszörülte a torkát és folytatta:
- Megnéztem a hackerünk pénzügyeit, és egy szép kis summát
utaltak át a számlájára, a számlaszámot visszanyomoztattam, de zsákutca.
- Nagyon érdekes. – gúnyolódott tovább az író.
Espo csak nyelt egyet, már közel volt hozzá az író, hogy
kihozza a béketűréséből, de csak folytatta:
- Ami érdekes, hogy ezt az összeget fogta a mi Harris
barátunk és azonnal továbbutalta egy alapítvány számlájára. Ha a barátnőjével
azért jöttek New Yorkba, mert nem tudták a házukat fenntartani, akkor egy
ilyen szép summát miért dobott el?
- Valószínűleg bűntudatból. – biztos nem önszántából
segített Sophia-nak, de az még pénzt is utalt neki. Gondolta pénzzel mindenki
megvehető. – elmélkedett Ryan.
- De a jelek szerint ki akart szállni. Nem akart a hazája
ellen fordulni. – fejezte be a gondolatmenetet Espo.
- Ez szép, de ezzel Kate nem lett meg.
Espo most veszítette el a maradék türelmét is, és szúrós
szemekkel meredt az íróra:
- Elég legyen Castle! Én itt gürcölök, míg te csak
kritizálod a munkámat. Én is aggódom miatta, a társam és a barátom. De a te
viselkedésed kezd már gyerekes lenni. Igaza volt Gates-nek, mikor ki akart
dobni!
Castle villámló szemekkel nézett a nyomozóra, miközben
teljesen a férfi elé állt.
- Ó tényleg? Tessék itt vagyok, dobj ki. Akkor legalább
Gates is elismeri, hogy volt valami haszna az eddigi munkádnak!
- Elég legyen. – állt a páros közé Ryan. – Javi, te menj,
próbáld meg kideríteni, hogy ki lehet a tettestársa vagy társai, mi addig
megnézzük, hogy találtak e valamit Sophia-ról a járőrök.
Espo még pár másodpercig állta Castle gyilkos tekintetét,
majd sarkon fordult, és kiment a pihenőből.
Ryan még egy ideig nézte társa távolodó alakját, majd vett
egy mély levegőt és Castle felé fordult:
- Ez meg mi a fene volt? Csak segíteni próbál, hűtsd le
magad haver. Én nem akarlak elküldeni, mert tudom, hogy a segítségeddel többre
megyünk, mintha önfejűsködni kezdesz, de szedd össze magad!
Castle válaszul csak bólintott és követte Ryan-t az
asztalához.
- Semmi, egyszerűen, semmi…- bosszankodott Castle, miközben
az utolsó környéken járót is kihallgatták. – A legtöbben – főleg az idősek –
azt hiszik, hogy jó móka, ha először azt mondják, hogy láttak valamit, majd
elkezdenek arról beszélni, hogy „hová fajult ez a világ”.
- Nem adhatjuk fel. Ha nem ezen a vonalon, majd máson
továbbmegyünk.
Ryan félve pillantott az íróra, mert tudta, hogy az imént
egy elég sablonos szöveggel próbálta megnyugtatni és látva, tapasztalva a
korábbi kirohanásait, attól tartott, hogy most is eldurran az agya. De a férfi
rá sem hederített, a helyszínen felvett vallomásokat olvasta tovább.
Mikor Esposito kilépett a liftből, Ryan szó nélkül
felpattant a helyéről és társa elé ment.
- Gyere a pihenőbe, beszülnünk kell. – ragadta meg a vállát
és befelé húzta.
- Mi az tesó? Sürget az idő, és az új főnökünk eredményeket
vár. – mutatott az íróra a férfi. Megjegyzése elég gúnyosra sikeredett, mert
még emlékeiben élénken élt Castle kirohanása, de aztán elhessegette a
gondolatot és nyugodtan folytatta: - Talán a mostani megfelel neki. –
lobogtatta meg a kezében lévő dossziét Javi.
- Nézd, tudom, hogy kiakasztott, és azt is tudom, hogy te
csak annyit látsz a sztoriba, hogy ő és Kate barátok, mint mi.
Esposito kérdően nézett a társára, aki gyorsan folytatta:
- Többek annál…
- Úgy érted?
- Igen, úgy. Nem rég jöttem rá, és titokban akartam tartani,
de tekintettel a mostani helyzetre és Castle viselkedésére, jobbnak láttam, ha
elmondom.
- Így már érthető a kirohanása… És hogy viseli? Úgy értem,
sikerült egy kicsit lehiggadnia?
- Kicsit, talán… De mióta elmentél a mappákat bújta… Már
szerintem tízszer is elolvasta őket.
- Akkor jobb, ha ő is hallja az új fejleményeket. –
megveregette Ryan vállát, majd elindult az író felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése