Comeback 4. rész

... - A két hívás ugyanakkor történt, vagyis kész terve van, mikor mit intéz. Derítsék ki, hogy az áldozat hova ment e két időpontban.

Miután Esposito kiderítette a titkárnőtől, hogy Mr. Harris ebben az időpontban mindig egy közeli bárban evett, így a következő útjuk oda vezetett.

- Jó napot! – köszönt a pincérnő a pulthoz sétáló párosnak. – Mit hozhatok?

- Igazából csak információra lenne szükségünk. – mutatta meg a jelvényét Esposito.

A lány egy pillanatig a jelvényt tanulmányozta, majd válaszolt:

- Azt hiszem talán szólnom kellene a főnökömnek. Ha egy vendég panaszt tett…

- Nem, nem erről van szó – szakította félbe Castle – Ismeri ezt a férfit? – nyújtotta át a fényképet a nőnek.

- Igen, törzsvendég volt. Olvastuk, hogy mi lett vele… Szegény ember, olyan barátságos volt. - adta vissza a fényképet.

- Az érdekelne, hogy nem keveredett-e bele valamibe. Nem beszélt erről? – kérdezte a nyomozó.

A nő csak a fejét rázta:

- Tudják eleinte elég zárkózott volt, aztán mindig váltottunk egymással pár szót, egyre nyíltabban beszélt a családjáról és a munkájáról. De csak címszavakban, problémát nem említett. De ha jobban belegondolok…

- Igen? – türelmetlenkedett az író.

- Valami megváltozott vele az utóbbi hetekbe. Bejött és alig szólt valamit, csak kért egy italt, ismét zárkózott lett és emellett rideg is. Mikor utoljára itt járt, akkor is csak egy kávét kért, majd meg sem várta, hanem mikor megjött a barátnője, azonnal elrohant vele.

- Barátnője? – kérdezte a két férfi egyszerre. – Ő az? – mutatott egy fényképet Sophia-ról a nyomozó.

- Hát hasonlít rá. Igaz rövid haja volt, de… igen ő volt az.

Most ezzel mit értünk el? Beckett világossá tette számunkra, hogy Sophia áll az ügy mögött. Ez csak időpazarlás volt! – dühöngött Rick.

- Mr. Castle nyugodjon meg. Egyáltalán nem volt hiábavaló, mert a pincérnő segített egy fantomkép elkészítésében, amit a régi kinézetével csatolva szétküldtünk a járőrök között. Amíg elvoltak utánanéztem, hogy ki lehet a lehetséges célpontja a nőnek. Az orosz miniszterelnök tűnik a legvalószínűbb célpontnak.

- A legvalószínűbbnek? Lehet a kínai, ázsiai, bármilyen… - fakadt ki az író.

Gates-nek nyelnie kellett egyet, hogy ne kezdjen el kiabálni, mert már idegesítette Castle viselkedése, de részben meg is értette a kirohanását, hisz, mint kapitány ő is aggódott az embereiért. De azt is tudta, hogy most a férfi pátyolgatásával sincs ideje foglalkozni.

- Mr. Castle, most azonnal higgadjon le, mert ha nem teszi, akkor majd én segítek benne, de abban nem lesz köszönet! – mondta komolyan a vaslady, anélkül hogy a hangját felemelte volna.

Castle-nek ennyi is elég volt, látta a nőn, hogy komolyan gondolja az előbbi mondatát, ezért dühösen kiviharzott az irodából.

Amint kilépett, először Beckett asztalát pillantotta meg. A harag és az aggódás érzése kevergett benne, dühösen szorította ökölbe a kezét, szemében pedig könnyek gyűltek. Egy kis magányra vágyott, ezért a pihenő felé vette az irányt.

A fotelben ült, miközben az arcát kezébe temette. Arra lett figyelmes, hogy valaki a vállát megmarkolja. Mély levegőt vett, és legnagyobb megdöbbenésére Ryan-t látta maga mellett.

- Találtál valamit? – törölgette az arcát.

Ryan válaszul csak leült mellé.

- Hé haver, azzal, hogy összeomlassz, nem segítesz.  Beckett erős nő, tud magára vigyázni, mi pedig kihozzuk onnan. – Erősnek kell lenned, ő is azt akarná, hogy elméleteket gyárts, és old meg az ügyet.

- Igen azzal a különbséggel, hogy ő nincs itt. Vele minden csak úgy magától jön, mindig megadta a kezdő lökést.

- Most is megadta. Nélküle még azt találgatnánk, hogy ki rabolta el. Most te jössz haver… Tudom, hogy nehéz neked…

- Mégis honnan tudnád? – nézett a nyomozóra Rick.

- Tudom, hogy ha Jenny-vel történne valami, akkor elöntene a méreg és a düh. De ezt váltsd előnyödre, ami segít. Beckett nekünk olyan Javival, mintha a testvérünk volna. Persze ez más, mint a ti kapcsolatotok, de mi is aggódunk érte.

Castle kérdően nézett a nyomozóra. Más, mint a mi kapcsolatunk? – ismételte meg a mondatot, Ryan pedig válaszul csak bólintott.

- Honnan tudod? – kérdezte halkan.

- Hamptoni hétvégén jöttem rá. Mikor felhívtalak a nyomozással kapcsolatban, már tudtam… De nyugodj meg, nem mondom el senkinek sem. Eddig sem tettem.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben… - mondta Rick egy kis mosolyt erőltetve az arcára. Egy kicsit megkönnyebbült, hogy valaki átérzi a fájdalmát, és nem kell már mindkét nyomozó előtt titkolóznia.

- Az nincs rendben, hogy ti itt ültök, míg én dolgozom. – lépett be a pihenőbe Espo – És találtam valami érdekeset.