A minden lében kanál húg 19. rész

...

- Ezért – folytatta – magam jártam utána a dolgoknak. – majd egy aktát nyújtott át Fallon-nak.

A férfi sokáig vizslatta a dokumentumokat, majd mikor meglátta a lényeget, megengedett magának egy kis mosolyt:

- Nagyszerű!

 

- Az lenne, csak meg kell találnunk a bejáratot. – komolyodott el Molly.

- De legalább van valami, amit keressünk, van remény – tette hozzá Kate.

Fallon elgondolkodott, majd folytatta:

- Munkát akart Beckett, tessék. Nyomozó, nyomozza ki, hol lehet a bejárat. Természetesen én is ráállok erre a nyomra. Gyerünk emberek munkára!

Mindenki őrült módjára kereste a megoldást. A parancsnoki kocsiban feszült volt a hangulat. Csak az egerek klikkelését és az akták lapozását lehetett hallani.

- Azt hiszem találtam valamit – szólalt meg Ryan és olvasni kezdte a cikket:

 A II. világháború idején több alagútrendszert is építtettek, de ezek közül sok félrevezetés volt az idegenek számára. Az itteniek tudták, miféle jellel jelölték meg a falakat, így nem tévedtek el. Mivel a bejáratokat jól el akarták rejteni, valamikor e legabszurdabb helyre építették azokat. De volt egy főbejárat, ami minden alagúttal összeköttetésben volt.

Fallon a vállát vonogatta:

- Ez mind szép is jó, de ebből nem tudtuk meg, hol van a bejárat.

- Igaz, de itt a neve az ipsének, aki tervezte ezeket az alagutakat. Thomas Mendez, most 90 éves.

- Akkor mire várnak? Menjenek, tudják meg, hol a lejárat. Én meg megpróbálom elérni a pincsit. – az utolsó mondat hallatán férfi hangjából jól kivehető volt az undor.

- Mit is mondott, milyen alagút, egy metró? – kérdezte a bácsika, aki a tolószékből fürkészte a nyomozókat.

- Nem papa, azokról az alagutakról kérdeznek, amiket te terveztél a II. világháborúra. Elnézést, csak szegény már alig hall – magyarázkodott a fiú.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz kisfiam.

- Uram, fontos lenne megtudnunk – próbálkozott Ryan.

Az öreg csak rázta a fejét.

- Mr. Mendez, életbevágó, hogy megtudjuk, hogy hol a bejárat. Tudom, hogy még mindig tartja magát a katonai eskühöz, de mint mondtam emberek életéről van szó…

Az öregúr intett a kezével, mire közelebb léptek hozzá:

- Ugye nem mondják el senkinek?

- Nem, és amint vége ennek az egésznek, lezárjuk, hogy ne kerüljön rossz kezekbe.

Az öregúr látszólag megnyugodott, szólt a fiának, hogy a széfből vegyen ki egy papirost.

Ezután még jól megnézte magának a már sárgás papírt és átnyújtotta:

- Ezen mindent megtalálnak. De kövessék az utasításokat és a falon lévő jeleket.

A nyomozók elégedetten bólintottak, megköszönték, és már távoztak is.

- Beszéltem Fallon-nal. – kezdte Ryan – Azt mondta, hogy lezáratja a Central Parkot, menjünk oda, és küld még embereket, de neki maradnia kell. Ja és mellesleg azt üzeni, hogy ne csináljunk semmi őrültséget. 

A két testvér egymásra nézett, majd Molly megszólalt: - Ezt én nem ígérhetem!

Mire átvágtak New York utcáin, addigra Fallon kiüríttette a parkot.

- Ezt meg hogy csinálta? – tűnődött Ryan.

- Befolyásos ember, egy telefonjába került.

- Bárcsak egy telefonba kerülne kihozni onnan azokat a szemeteket.

- Ezért vagyunk mi. – válaszolta Beckett, de már folytatni nem tudta, ugyanis a rendőrök megtalálták a csapóajtót a koordináták és a fémkereső detektorok segítségével.

- Ezt idáig hogy hogy nem találták meg? Van egy pár csodabogárnak ilyen szerkentyűje.

- Csak hogy ez nem egy holmi vacak – lépett közelebb Crowell – ez képes 10 méterig lemérni.

 Ryan inkább otthagyta az ügynököt és társi mellé lépett:

- Én ezzel a nőszeméllyel nem bírom ki.

- Kevin, nem vagy vele egyedül, de ha már úgyis lemegyünk, majd elküldjük az egyik téves alagútba. – morfondírozott Molly.

- Nem lehet, még baja esik. Csapdák vannak elhelyezve és a térkép meg nálam van. – felelte Kate.

- Na jönnek, vagy megvitatják azt is, hogy hogyan ástuk ki a földet? – ironizált Crowell.

Kate Beckett már nem is törődött az ügynökkel, megfogatta, ha vége az ügynek, még leszámol vele. Az ügynök még egy utolsó eligazítást tartott.

- Figyeljenek. Nagyon veszélyesek, éppen ezért mindenki kap egy hangtompítós fegyvert. Szép sorjában kiiktatják őket.

 Mindenki fogott egy lámpát és lemásztak az alagútba…

A minden lében kanál húg 18. rész

Az őrsön

- Ismét volt valaki, aki nem bírt magával – meredt Castle-re az egyik fegyveres – Nem baj, lesz egy áldozati bárány, ha szükséges.

- Főnök, a zsaruk körbevették az egész kócerájt.

- A francba – mondta, aztán tovább szitkozódott oroszul – Na de mindegy, tudjuk mi a teendő. Elleszünk itt egy darabig, azt hiszem jobban megismerjük egymást, de lehet, hogy valakinek hamarabb véget ér az itteni idő. – a mondat végét már csak elnevette és közben Castle-re meredt.

A cellák felől megjelent az egyik gépfegyveres.

- Nem csiripel a madárka, Főnök.

- Bobby – kezdte, majd közelebb lépett a csatlósához – Hányszor mondjam el neked, hogy ezt ne a túszok előtt, értve? Különben meg mit vártál? Meg kell szorongatni, te észkombájn…

Bobby sarkon fordult, majd követte őt a Főnök is.

Castle közelebb húzódott Gates-hez, majd alig hallhatóan folytatta:

- Mit gondol?

- Sok jót nem. De annyi leszűrhető, hogy ezek csak bábuk, ráadásul elég felkészületlenek és könnyen kijönnek a sodrukból. – suttogta a kapitány.

- Nem lesz könnyű velük tárgyalni. – vonta le a következtetést az író, de a következő pillanatban egy gépfegyverrel nézett farkasszemet.

- Sok a duma! Kuss legyen!

Castle visszahúzódott, majd körbenézett: Minden menekülési útvonalnál áll egy gépfegyveres, a telefonokat összeszedték, jelezni a külvilágnak képtelenség… Vajon, hogy jutunk ki innen? Élve vagy hullazsákban? Az írót a telefon csörgése zökkentette ki.

Mindenki pontosan tudta, hogy ki van a vonal túlsó végén. A Főnök ismét megjelent és felkapta a telefont:

- Gyors leszek – hadarta, és meg sem várta, hogy a másik fél szóhoz jusson – 10 perc múlva hívjon újra, addig kíváncsian várom az ajánlatát. – majd egy mozdulattal levágta a telefont a helyére, és ismét elsétált.

- Letette, meg sem várta, hogy megszólaljak. – mondta Fallon miközben levette a fülest a fejéről. A férfi megőrizte a hidegvérét, teljesen nyugodtan vette tudomásul, hogy nem sikerült még előrébb jutni a ”tárgyalásban”. Crowell szólalt meg először:

- Mit gondol? – szegezte a férfihoz a kérdést.

- Azt se tudják, hogy mit kérjenek, tőlem várják, hogy megmondjam. – tárta szét a kezét a férfi.

- Akkor egyszerű: ajánl nekik egy buszt, aztán amint kijönnek az embereim leszedik őket.

Fallon eddigi arckifejezése kissé megváltozott a nő kijelentése után.

- Crowell ügynök, nem azt mondtam, hogy hülyék, ezek kiszámíthatatlanul cselekednek, nem fogom veszélybe sodorni a bentieket, értve?

- De…

- Nincs ellenvetés. Én vezetem az akciót, én adom ki az utolsó szót. Mit nem ért?

- Akkor mit tegyek?

- Az emberei maradjanak készenlétben, és egy kicsit sürgesse meg az informátorokat. Maguk mindenről tudnak, nem? – mutatott a monitorokra a férfi.

Az ügynők már lépett volna ki, mikor megfordult:

- És az árnyékom? Nem kértem magam mellé senkit… - bökött Molly felé.

- Molly Beckett nyomozó a jobb kezem, ha nem tetszik szólok a felettesének, és mehet egy plázába biztonsági őrnek. Értve?

Ryan megvárta, míg a nő távozik, majd folytatta:

- Most mi lesz?

- Ismerem ezt a típust. A főnökük nélkül senkik. Mivel őket is mindig ugratta valaki, nincs egy önálló véleményük, szavuk, kérésük. De éppen ezért veszélyesebbek, mert gondolkodás nélkül cselekednek. Át kell venni felettük az irányítást, de csak óvatosan.

Fallon visszatette a fülest, és újra hívta az őrsöt.

- Maga aztán pontos! – szólt bele a Főnök vonal túlvégéről.

- Egyszerű fiú vagyok, ha azt akarja hívjam vissza, visszahívom. – felelte közönyösen Fallon.

- És? Mit ajánl?

- Azt, hogy senkinek ne essen bántódása. – az ügynök hallotta, hogy a férfi szitkozódik, nem igazán tudta mit mondjon, de Fallon megkönnyíttette a dolgát és folytatta: - Aztán beszélhetünk arról, hogy maga mit akar!

- Nagy a szája, mert ott kint van, és nem itt velem szemtől szemben!

- Bemegyek én, ha kiengedi a túszokat!

- Nem, nem ez nem így megy. Én szabom a feltételeket.

- Arra várok, hogy végre mondja. – Fallon érezte, most igazán összezavarta a túszejtőt.

A Főnök kicsit tétovázott, majd rávágta azt, amire az ügynök számított:

- Egy buszt!

- Úticél?

- Kösz a jegyeket majd én elrendezem. – majd lecsapta a telefont.

- Ez a maga zseniális ötlete, hogy feldühíti?

- Nyugodjon meg Ryan nyomozó, nem adhatom át nekik teljes mértékben az irányítást. - Beckett, jól van? – nézett a nyomozónőre, aki összeroskadva ült a széken. Majd próbált bólogatni, de ez nem győzte meg Fallon-t:

- Menjen haza! Ha lesz valami, azonnal hívom.

- Nem – állt fel és lépett az ügynök elé – itt akarok maradni. Összeszedem magam, és örülnék, ha hasznomat venné a továbbiakban. – jelentette ki határozottan, ami már meggyőzőbb volt.

A továbbiakban az aktákat bogarászták, és az őrs alaprajzát nézegették. Majd Molly lépett be szitkozódva:

- Ezzel a ” megvárom amíg a számba repül minden” stílussal nem megyünk semmire.

Fallon tudta, hogy valószínűleg Crowell-re utalt az előbbi kijelentés.

- Ezért – folytatta – magam jártam utána a dolgoknak. – majd egy aktát nyújtott át Fallon-nak.

A férfi sokáig vizslatta a dokumentumokat, majd mikor meglátta a lényeget, megengedett magának egy kis mosolyt:

- Nagyszerű!

A minden lében kanál húg 17. rész

- Castle! Rick! A fenébe megszakadt a vonal…

Ryan tanácstalanul nézett a nyomozónőre, az utolsó mondatokat ő is hallotta. Kate ekkor ért oda:

- Mi történt? Miért álltatok meg?

5 perccel korábban…

Castle szokásos helyén ült múzsája asztala melletti széken. Teljesen magába roskadt, majd a lift megérkezésére lett figyelmes. Remélte, hogy Kate száll ki belőle, de csalódnia kellett: Gates kapitány és Esposito lépett ki Smith-tel az oldalán…

A férfi egy szót sem szólt, Esposito a kihallgatóba vezette. Gates megállt az épp felpattanó író mellett:

- Kate..vagyis Beckett nyomozó mikor jön vissza az őrsre?

- Ma már nem, sok volt neki a mai nap és én sem bánom, hogy ebből most kimarad. De ne aggódjon, nem marad Beckett nélkül, hugica és Ryan visszajön.

Rick csalódottan huppant vissza a székbe, de ekkor a lift ajtaja újra nyílt… Öt idegen férfi lépett ki belőle gépfegyverrel felszerelkezve. Majd a lépcső felől öt további ember érkezett. Rick azonnal lereagálta a helyzetet és gyorsan az íróasztal alá bújt be. Elővette a mobilját, és mivel úgyis tudta, hogy Kate nem veszi fel, Molly-t kezdte hívni…

Fél órával később az őrs előtt

 

- Maguk a szemközti épületre menjenek fel, de csak akkor lőnek, ha utasítást kapnak. Két embert kérek az őrs bejáratához is. – az FBI-os ügynök nem késlekedett, azonnal adta ki az utasításokat. – Maguk meg? – szúrósan méregette a két nyomozónőt.

- Itt dolgozunk, és a társaink odabent vannak.

- Remek, ha szükség lesz magukra, szólok, addig a kordon mögé, ha kérhetem.

Kate teljesen kikelt magából:

- Na ide figyeljen! Mi nem holmi bámészkodók vagyunk, hanem rendőrök és a mi barátaink odabent vannak. Nem mozdulok egy tapodtat sem.

- Nem is kell. – lépett közelebb egy férfi, aki az ügynökbe fojtotta a szót – Igazam van Crowell ügynök?

Az FBI-os beleegyezően bólintott, majd arrébb állt.

- Mondanám, hogy örülök, Fallon ügynök, de ebben a helyzetben…

- Beckett nyomozó, hasonlóképp érzek. Azt hittem magával egy bombatámadás után már nem találkozom. Csak azon lepődtem meg, hogy maga nincs odabent. Mert ugye a fagyasztóban is együtt voltak a társával, nemde?

Beckett arcáról ismét lefagyott a mosoly, ahogy Mark Fallon szóba hozta Castle-t.

- Azóta sok minden változott… - felelte kedvetlenül.

- Azt látom – válaszolta az ügynök, majd Molly-ra pillantott – És Önben kit tisztelhetek?

- Molly Beckett nyomozó vagyok, volt FBI-os ügynök.

- Örvendtem - kezet ráztak, majd a férfi folytatta – Szerintem térjünk is rá a lényegre, jöjjenek…

A nyomozónők követték a férfit a parancsnoki kocsihoz.

- Azt hittem, hogy magát csak várost fenyegető helyzetekhez hívják…

- Szerintem az is elég fenyegető, hogy egy egész őrs veszélyben van… Szóval maguk mit tudnak?

- Valószínűleg tízen vannak, és nem viselnek maszkot. – válaszolta Molly.

- Ez nem jó hír… Ebből két dolog szűrhető le: nem számítottak rá, hogy nem tudnak időben lelépni vagy nem is akartak.

- Szerintem az előbbi… Ez egy spontán akció lehetett. Különben jobban felkészültek volna és biztos, hogy nem az őrsre mennek. De sietniük kellett…

- Miért is? – Fallon továbbra is rezzenéstelen arccal figyelt Molly-ra.

- Egy emberért jöttek: Darius Owen, volt tábornok. Mi csak Smith néven ismertük, és nála van pár információ fontos emberekről, és bizonyítékok eltusolt gyilkossági ügyekről.

- Így már minden érthető. Akkor fél percen belül kérem az őrs alaprajzát, a bent lévő rendőrök névsorát, minden információt Darius Owen-ről és egy hőtérképet az épületről. Most! – sürgette az embereit Fallon.

Beckett nem igazán figyelt az ügynökre, csak egy kérdésen járt az esze, amit már magában ezerszer feltett.

- Maga szerint mennyi az esélyük?

Fallon nem lepődött meg a kérdésen, tudta, hogy előbb vagy utóbb úgyis felvetődik.

- Beckett nyomozó – kezdte erélyesen – nem azért vagyok itt, hogy statisztikákat bújjak, hanem azért, hogy ők ne kerüljenek bele a számításokba. Magának meg nem veszem hasznát, ha most feladja. Maga kiváló detektív, képességeit már megmutatta, szeretném, ha megőrizné a hidegvérét. Inkább abban segíthetne, hogy hogyan van berendezve az őrs. Ha itt lesz az alaprajz, szeretném, ha Ryan nyomozóval bejelölnék rajta, hogy mi hol van.

- És én? – Molly tétlenül állt és várta az utasítást.

- Volt FBI-os? Akkor beosztom Crowell ügynök mellé, szeretném ha mindenről tájékoztatna, amit az FBI kiderít.

Mindenki nekilátott a maga feladatának, közben Fallon megkapta az aktát, Darius Owen-ről alias Smith-ről. Ahogy tanulmányozta, egyszer csak felnézett az olvasásból:

- Azt hiszem lesz egy kis időnk…

- Hogy mi? – kérdezte Kate értetlenül.

- Az a hapsi olyan kiképzést kapott a hadseregben, hogy agyonkínozhatják, akkor se fog vallani…

Kate ettől nem, hogy nem nyugodott meg, halálsápadtan kérdezte:

- És ha a többieket használják arra, hogy valljon? 

Ryan és Fallon is azonnal tudta, hogy kire gondol a nő…

A minden lében kanál húg 16. rész

Kate egész úton feszült és ideges volt. Azon járt az agya, mekkora hibát követett el, hogy Castle-t közel engedte magához. Molly jobbnak látta, ha nem szól testvéréhez, csak mikor leparkolt az autóval, akkor fordult oda hozzá.

- Megérkeztünk. Mehetünk?

- Persze.

Evelyn Montgomery-t meglepte a nyomozók érkezése. Leültek a nappaliban.

- Tudtam, hogy egy rendőr feleség élete nehéz. De, hogy ez sose ér véget.

Kate és Molly a nő kijelentésére egymásra nézett, tudták, hogy a nő rátapintott a lényegre.

- Evelyn, ez most nagyon fontos lenne. Sok ember gyilkosát kell elkapnunk köztük Montgomery kapitányét is.

- Hiszen az ő gyilkosa halott, ha jól tudom…- a nő értetlenül pillantott, hol az egyik, hol a másik nyomozóra.

- De a felbujtó nincs meg…

- És én miben segíthetnék?

- Egy bizonyos Smith-t szeretnénk megtalálni.

- Még sosem hallottam róla…

- Azt gondoljuk, hogy egy közeli barát lehetett?

- Roy-nak sok barátja volt. De a legtöbb csak állszent volt. Így nem bízott meg igazán senkiben. De persze volt pár cimborája…

 - Úgy gondoljuk, hogy valószínűleg rendőr vagy katona…Szóval jártasnak kell lennie a rendőrségi ügyekben, ismernie kell az alvilági rétegek többségét…

- És lehetséges, hogy eltűnt a világ elől, vagyis már meghalt. – tette hozzá Ryan.

- Így már elég konkrét. – gondokozott el a nő egy pillanatra – Roy régen mindig emlegetett egy bizonyos Owen-t, akivel még a seregben szolgált, a férfiből tábornok lett, de ha jól tudom, egy akció során bombára lépett.

- Esetleg a keresztnevét is tudod?

- Daron vagy Darius, nem tudom…

- Ez nem is olyan fontos, ez is óriási segítség. – Kate Ryan-re pillantott, és ő tudta, mit kell tenni-e.

- Egy pillanat, telefonálok egyet…

Evelyn összefont kézzel ült, és próbált helyeslően mosolyogni. Kate észrevette, hogy a nő nagyon feszeng, próbálta nyugtatgatni.

- Nemsokára vége ennek az egésznek…

- Én nem hiszek ebben, Kate. De remélem igazad lesz.

Ryan tért vissza, indulásra készen.

- Beszéltem Esposito-val, Darius Owen még a seregben meghalt.

- Akkor címe nincs meg…

- Én ezt nem mondtam. Kicsit utánanézett, a férfi halála után a fia ide költözött New York-ba, ha ez még nem volna elég, az apja halála után, a számlájáról lekerült egy jelentősebb összeg, ami egy orvos zsebében landolt.

- Plasztikai műtét, és ezután szerzett új személyazonosságot. De miért rendezte meg a sáját halálát? – kérdezte Molly.

- Mondjuk úgy, hogy Darius Owen-nek feltűnt egy és más dolog a seregben. Valószínűleg beleütötte az orrát valamibe, amibe nem kellett volna…

- Jó induljunk, hozzuk be.

- Esposito és Gates már rajta van az ügyön…Ugyanis az őrstől két utcányira lakik.

A három nyomozó elköszönt Evelyn-től, majd indultak volna vissza az őrsre.

- Várj, Molly. – Kate félrehúzta testvérét, még mielőtt beszálltak volna a kocsiba. – Nekem most ki kell szellőztetni a fejemet. Nem bírok visszamenni az őrsre.

- Kate nem menekülhetsz el a problémák elől mindig. Értsd meg.

- Most te értsd meg, hogy itt két probléma is van. Nem tudok mind a kettővel megbirkózni. Castle és Smith külön is sok, de együtt….

Molly helyeslően bólintott és mielőtt az őrsre indultak volna, kirakták a nyomozónőt a háza előtt. A kocsi újra elindult, de ekkor Molly telefonja megcsörrent. A hívó Castle volt.

- Castle, mondtam, hogy adj neki időt… - de a nő nem tudta befejezni, mert az író félbeszakította:

- Ne gyertek az őrsre, most szállták meg fegyveresek.

- Mi? – Molly teljesen ledöbbent – Ryan állj meg!

- Figyelj – suttogta tovább – eddig úgy 10 vannak, nem viselnek maszkot, és fegyveresek. Innen élve ki nem jut…

- Castle! Rick! A fenébe megszakadt a vonal…

Ryan tanácstalanul nézett a nyomozónőre, az utolsó mondatokat ő is hallotta. Kate ekkor ért oda:

- Mi történt? Miért álltatok meg?

A minden lében kanál húg 15. rész

Az őrsön már nem volt ilyen meghitt a hangulat, ahogy kiléptek a liftből, a dühös Molly-val, és a talán még dühösebb kapitánnyal találták szembe magukat.

- Mégis mit képzeltek?

A kapitány viszont az ifjú nyomozónő elé állt és csendre intette:

 - Majd inkább én. Szóval, mit képzelnek? Szó nélkül elhagyják az őrsöt, mikor egy rakat fejvadász van mindkettőjük nyomában?

- Asszonyom…

- Ne, ne, kíméljen meg a szánalmas magyarázkodástól és részletektől. Mostantól egy tapodtat sem tesznek meg rendőri védelem nélkül, és a telefonjuk pedig a bekapcsolva legyen. Most pedig az irodámba, eligazítást tartok most rögtön!

- Hol voltatok? – kérdezte Molly nővérétől az irodába menet.

- Ne most, majd később elmondom, oké?

Molly durcásan, de tudomásul vette, hogy nem fog mostanában erre a kérdésre választ kapni.

Gates végignézett a teremben, és amint látta, hogy mindenki bent van – akinek szükséges – elkezdte.

- Szóval, mint bizonyára tudják, tegnap voltunk az FBI-nál, és az új ügyben talán elértünk egy fontos pontot. Mint tudják, Johanna Beckett meggyilkolása nem  bandák összecsapása miatt történt. De a találgatás nem elég, az esküdtszéknek bizonyítékok kellenek. Viszont ezek megszerzése, még a gyilkosság elkövetőinek sem sikerült. Úgymond a város jelentősebb emberei bukhatnak el az ügyön, ezért ha megtudják, hogy most már nem csak egy-két rendőr nyomozgat – ennél a résznél Gates a testvérpárra sandított - hanem már nyomozás is indul, engem azonnali hatállyal kirúgnak és egy olyan embert tesznek ide, akit nem Vaslady-nek hívhatnak, hanem Mr. Izomagyú Tuskónak.  Szóval, most már nem kérek, hanem utasítok mindenkit arra, hogy minden lépésről számoljon be. Mivel Beckett nyomozót egy éve akarták utoljára megölni, azt feltételezem, hogy Ön egyenlőre nem veszélyeztetett célpont. De van itt nekünk két másik ember, egy zsarut játszó író és egy kölyöknyomozó, a közös bennük, hogy mindenbe beleütik az orrukat. Most pedig hallgatom, Mr. Castle, maga mit tud az ügyről?

Rick nyelt egy nagyot, majd Molly-ra nézett.

- Rá hiába néz, amit ő tudott meg, azt már én is megtudtam az FBI-tól. Szóval?

- Ismerek egy férfit, akinél vannak a perdöntő akták és bizonyítékok.

- Ismeri? – Gates ironikusan folytatta is tovább: - Esetleg megtudhatom, hogy honnan, és mi a neve?

Castle nem tudta mit is mondhatna, de a kapitány már eléggé felkészült volt:

- Montgomery kapitányt már nem kell védenie, tudom, hogy azokat az aktákat még ő vitte el az őrsről. És ezt a stiklit leszámítva, kitűnő rendőr volt. És sem vagyok szívtelen, nem fogom eláztatni, természetesen őt kihagyom a jelentésből. Persze, csak ha lesz olyan Mr. Castle, magára várunk.

- Smith. Szóval Roy Montgomery neki küldte el ezeket az aktákat a halála előtt. Akkor ő fel is hívott engem, és közölte, hogy ne próbáljunk nyomozni, mert ezek tartják életben azokat, akiket érint az ügy.

Kate Beckett-et minden egyes szó sokként ért. De nem akart jelenetet rendezni a nyomozók előtt, így dühét visszafojtva várt.

- Smith? Remek abból egy rakás lehet, biztos, hogy álnév. De várjunk csak…Ha hívta Önt annak kell, hogy nyoma legyen. Esposito, maga elviszi Castle telefonját, és megnézi, van-e valami használható rajta. Beckett!

- Melyikünk? – kérdezte Molly.

- Tudja mit! Mindkettő! Maguk Ryan-nal elkezdik keresni Montgomery ismerősét, a feleségénél kezdik, talán tud valamit erről az emberről.

- És én? – kérdezte Castle.

- Maga itt marad, az őrs a legbiztonságosabb hely, itt nem eshet semmi baja.

Miután Gates kiadta az utasításokat, Kate azonnal elhagyta az irodát, Castle rohant utána:

- Kate várj, kérlek. Meg tudom magyarázni.

- Megmagyarázni? Nincs mit…Úgyis az amnéziádra kened. Vagy egyáltalán van valami bajod vagy csak eljátszod ezt? – Kate már a lift felé tartott, de Rick nem hagyta volna magát, de Molly eléje ugrott:

- Figyelj, ez nem jó ötlet. Majd beszélek vele. Ha lehiggadt, tisztán látja majd a helyzetet, de addig úgyis csak bántó dolgokat vágna a fejedhez.

Castle beleegyezően bólintott és nézte, ahogy a nyomozók beszállnak a liftbe, nem is sejtve, hogy nemsokára nem a 12-es őrs lesz a legbiztonságosabb hely, ahol lehetne….