Az őrsön
- Ismét volt valaki, aki nem bírt magával – meredt Castle-re
az egyik fegyveres – Nem baj, lesz egy áldozati bárány, ha szükséges.
- Főnök, a zsaruk körbevették az egész kócerájt.
- A francba – mondta, aztán tovább szitkozódott oroszul –
Na de mindegy, tudjuk mi a teendő. Elleszünk itt egy darabig, azt hiszem
jobban megismerjük egymást, de lehet, hogy valakinek hamarabb véget ér az
itteni idő. – a mondat végét már csak elnevette és közben Castle-re meredt.
A cellák felől megjelent az egyik gépfegyveres.
- Nem csiripel a madárka, Főnök.
- Bobby – kezdte, majd közelebb lépett a csatlósához –
Hányszor mondjam el neked, hogy ezt ne a túszok előtt, értve? Különben meg mit
vártál? Meg kell szorongatni, te észkombájn…
Bobby sarkon fordult, majd követte őt a Főnök is.
Castle közelebb húzódott Gates-hez, majd alig hallhatóan
folytatta:
- Mit gondol?
- Sok jót nem. De annyi leszűrhető, hogy ezek csak bábuk,
ráadásul elég felkészületlenek és könnyen kijönnek a sodrukból. – suttogta a
kapitány.
- Nem lesz könnyű velük tárgyalni. – vonta le a
következtetést az író, de a következő pillanatban egy gépfegyverrel nézett
farkasszemet.
- Sok a duma! Kuss legyen!
Castle visszahúzódott, majd körbenézett: Minden menekülési
útvonalnál áll egy gépfegyveres, a telefonokat összeszedték, jelezni a
külvilágnak képtelenség… Vajon, hogy
jutunk ki innen? Élve vagy hullazsákban? Az írót a telefon csörgése
zökkentette ki.
Mindenki pontosan tudta, hogy ki van a vonal túlsó végén. A
Főnök ismét megjelent és felkapta a telefont:
- Gyors leszek – hadarta, és meg sem várta, hogy a másik fél
szóhoz jusson – 10 perc múlva hívjon újra, addig kíváncsian várom az ajánlatát.
– majd egy mozdulattal levágta a telefont a helyére, és ismét elsétált.
- Letette, meg sem várta, hogy megszólaljak. – mondta Fallon
miközben levette a fülest a fejéről. A férfi megőrizte a hidegvérét, teljesen
nyugodtan vette tudomásul, hogy nem sikerült még előrébb jutni a
”tárgyalásban”. Crowell szólalt meg először:
- Mit gondol? – szegezte a férfihoz a kérdést.
- Azt se tudják, hogy mit kérjenek, tőlem várják, hogy
megmondjam. – tárta szét a kezét a férfi.
- Akkor egyszerű: ajánl nekik egy buszt, aztán amint
kijönnek az embereim leszedik őket.
Fallon eddigi arckifejezése kissé megváltozott a nő
kijelentése után.
- Crowell ügynök, nem azt mondtam, hogy hülyék, ezek
kiszámíthatatlanul cselekednek, nem fogom veszélybe sodorni a bentieket, értve?
- De…
- Nincs ellenvetés. Én vezetem az akciót, én adom ki az
utolsó szót. Mit nem ért?
- Akkor mit tegyek?
- Az emberei maradjanak készenlétben, és egy kicsit sürgesse
meg az informátorokat. Maguk mindenről tudnak, nem? – mutatott a monitorokra a
férfi.
Az ügynők már lépett volna ki, mikor megfordult:
- És az árnyékom? Nem kértem magam mellé senkit… - bökött
Molly felé.
- Molly Beckett nyomozó a jobb kezem, ha nem tetszik szólok
a felettesének, és mehet egy plázába biztonsági őrnek. Értve?
Ryan megvárta, míg a nő távozik, majd folytatta:
- Most mi lesz?
- Ismerem ezt a típust. A főnökük nélkül senkik. Mivel őket
is mindig ugratta valaki, nincs egy önálló véleményük, szavuk, kérésük. De
éppen ezért veszélyesebbek, mert gondolkodás nélkül cselekednek. Át kell venni
felettük az irányítást, de csak óvatosan.
Fallon visszatette a fülest, és újra hívta az őrsöt.
- Maga aztán pontos! – szólt bele a Főnök vonal túlvégéről.
- Egyszerű fiú vagyok, ha azt akarja hívjam vissza,
visszahívom. – felelte közönyösen Fallon.
- És? Mit ajánl?
- Azt, hogy senkinek ne essen bántódása. – az ügynök
hallotta, hogy a férfi szitkozódik, nem igazán tudta mit mondjon, de Fallon
megkönnyíttette a dolgát és folytatta: - Aztán beszélhetünk arról, hogy maga
mit akar!
- Nagy a szája, mert ott kint van, és nem itt velem szemtől
szemben!
- Bemegyek én, ha kiengedi a túszokat!
- Nem, nem ez nem így megy. Én szabom a feltételeket.
- Arra várok, hogy végre mondja. – Fallon érezte, most
igazán összezavarta a túszejtőt.
A Főnök kicsit tétovázott, majd rávágta azt, amire az ügynök
számított:
- Egy buszt!
- Úticél?
- Kösz a jegyeket majd én elrendezem. – majd lecsapta a
telefont.
- Ez a maga zseniális ötlete, hogy feldühíti?
- Nyugodjon meg Ryan nyomozó, nem adhatom át nekik teljes
mértékben az irányítást. - Beckett, jól van? – nézett a nyomozónőre, aki
összeroskadva ült a széken. Majd próbált bólogatni, de ez nem győzte meg
Fallon-t:
- Menjen haza! Ha lesz valami, azonnal hívom.
- Nem – állt fel és lépett az ügynök elé – itt akarok
maradni. Összeszedem magam, és örülnék, ha hasznomat venné a továbbiakban. –
jelentette ki határozottan, ami már meggyőzőbb volt.
A továbbiakban az aktákat bogarászták, és az őrs alaprajzát
nézegették. Majd Molly lépett be szitkozódva:
- Ezzel a ” megvárom amíg a számba repül minden”
stílussal nem megyünk semmire.
Fallon tudta, hogy valószínűleg Crowell-re utalt az előbbi
kijelentés.
- Ezért – folytatta – magam jártam utána a dolgoknak. – majd
egy aktát nyújtott át Fallon-nak.
A férfi sokáig vizslatta a dokumentumokat, majd mikor
meglátta a lényeget, megengedett magának egy kis mosolyt:
- Nagyszerű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése