Comeback 8. rész

Tom elgondolkozva hallgatta a nő előbbi monológját, majd egy ragasztóval betapasztotta a száját…

A férfi zavarodottan járkált fel-alá. Fejében a nő előbbi kijelentése visszhangzott és dühében már a poharat is földhöz vágta. Kate kissé megijedt a váratlan cselekedettől, és reflexszerűen fordult el, nehogy egy szilánk eltalálja. Tudta, hogy sikerült végképp elbizonytalanítania a férfit, de nem tudta eldönteni, hogy ezzel a cselekedetével milyen reakciót váltott ki belőle. Megbánás lesz-e vagy teljes elzárkózás.

Tom a következő pillanatban a nő mellé lépett és letépte a szájáról a ragasztót.

-         Honnan veszi, hogy Sophia-nak aljas tervei vannak?

-         És maga honnan veszi ennek az ellentettjét? – kérdezte Kate magabiztosan.

A férfi nagyot sóhajtott, majd odahúzott egy széket és leült a nővel szembe.

-         Mikor már megismertem, akkor nagyon érdeklődött a hazám iránt. Azt mondta, hogy nagyon kíváncsi, hogy Oroszország hogyan viszonyul Amerikához. Ő is sokat mesélt nekem az országról és azt is mondta lenne egy terve, amiből a két ország csak jól jöhet ki.

-         Legutóbb Japánnal próbálkozott, csak akkor a csodás terve egy újabb világháború kirobbantása volt. Nem hiszem, hogy most teadélutánt szervez a két országnak. – felelte a nő, és válaszából tisztán kivehető volt a cinizmus.

Tom nem tudta, hogy mit higgyen, teljesen elbizonytalanodott.

-         Miért hinnék magának? Sophia volt, aki tanított és törődött velem, mikor idekerültem. Erre jön maga?

-         Kicsit gondolj bele… Nem furcsa, hogy mindenki halottnak hitte?

-         Azt mondta, hogy ez is a terv része… Az FBI-nál ez amúgy sem mindennapi, hogy valaki eltűnik az egyik napról a másikra. Aki ügynök lesz, annak vállalnia kell a velejárókat.

Kate már meg sem lepődött a fiú naivságán. Neki is sikerült tíz perc alatt leszűrni, hogy könnyen befolyásolható, és ez neki ebben a helyzetben csak jól jön. Annyi volt a feladata, hogy előhozza a fiúból a becsületes énjét, és rávilágítson Sophia sötét terveire.

-         Mit intéztél eddig Sophia-nak? – kérdezte pár másodperc gondolkodás után a nő.

-         Pár dokumentumot kellett elhoznom neki, ő pedig egy gépet intézett az orosz miniszterelnöknek.

-         Marrill Harris neve ismerős?

-         Harris… Igen azt hiszem ő Sophia barátja, aki a repülőgépet intézte.

-         Jó barát lehet, ha egy golyóval hálálta meg neki… Ha nekem nem hiszel, nézd meg Sophia fegyverét. Mint egy kezdő ügynöknek, neked is tudnod kell, hogy lőttek e vele mostanság.

-         Nincs itt, nála van.

-         Ügyes fiú vagy, ha visszajött, majd megoldod.  És ha lehet egy tanácsom, akkor a fegyverrel együtt menj, és add fel magad. A 12 őrsön már így is nyomoznak utánatok, csak megkönnyítenéd a helyzetedet.

Tom még szólásra nyitotta volna a száját, mikor Sophia belépett az ajtón. A férfi azonnal feléje fordult, Kate pedig ezt kihasználva a lábával egy üvegszilánkot közelebb húzott magához.

Sophia kérdően a társára nézett, aki egy szót sem szólt.

-         Na? Mi van?

-         Semmi… Sikerrel jártál? – Tom hangja rekedt volt, és minden idegszála megfeszült, miközben azért imádkozott, hogy Sophia ne kérdezgesse tovább.

-         El. De mi ez a vallatás? – kíváncsiskodott a nő.

-         Vallatás? Csak megkérdeztem, hogy mikor lesz meg az egész terv. Tudod társak vagyunk, érdekelnek a fejlemények.

-         Minden a lehető legnagyobb rendben van. Nem most kezdtem a szakmát, viszont neked még sokat kell tanulnod. És mik ezek a szilánkok? – mutatott a széthullott darabokra.

-         Elejtettem egy poharat. – rögtönzött gyorsan. – Kérsz inni? – kérdezte, és azonnal beugrott neki, hogy hogyan szerezze meg a fegyvert.

Sophia bólintott, majd Tom addig ügyetlenkedett, míg ráöntötte a vizet.

A nő dühösen nézett a fiúra, lecsatolta a fegyvertáskáját és az asztalra dobta.

-         Még jó, hogy van még egy tiszta váltóruhám! Te fogod kimosni és megszárítani a ruháimat, ha így folytatod! – csapott az asztalra és elindult átöltözni.

A férfi gyorsan kivette a fegyvert, megszagolta, és megnézte a tárat is. Majd Sophia fegyverét kicserélte a sajátjával.

Kate faarccal követte az eseményeket, de mikor Sophia hitetlenkedve ugrott fel a kiloccsant víz hatására, majdnem elnevette magát.

Fél órával később

Tom zavartan lépkedett az egyik lábáról a másikra, miközben arra várt, hogy a lift felvigye a megadott emeletre. Mikor kilépett a nyüzsgő rendőrök hadával találta szembe magát, aztán észrevett egy férfit, aki egy fehér tábla előtt ült.

Mintha Castle megérezte volna a hátán az ügynök tekintetét, megfordult, majd hol a táblára hol a lift előtt álló Tom-ra pillantott. Az író gyors léptekkel elindult a férfi felé és egy határozott mozdulattal ragadta meg a kabátja gallérját, majd óriási erővel a liftajtónak vágta a meglepett fiút.

Comeback 7. rész

- Tudom, hogy ezt már egyszer megbeszéltük és ha nem akarod, én azt is megértem.

- Rick, hagynál végre engem is szóhoz jutni?

A férfi kérdő tekintettel fürkészte a nő arcát. Már egyszer felvetette neki az összeköltözés lehetőségét, de akkor Kate ezt még túl korainak érezte. A nyomozónő azt mondta, hogy ha elérkezettnek látja az időt, akkor lehet róla szó. Castle pedig nem bírta ki, szerette volna az ötletet újra feldobni, de igazából nagyon félt a választól, az újbóli elutasítástól.

- Igen, már egyszer ezt megbeszéltük, és mondtam, hogy szólak, ha készen állok… - kezdte a nő, mire Rick csalódottan lesütötte a szemét.

- De úgy érzem, hogy nem várhatunk az örökkévalóságig. Különben is, így is majdnem együtt laktunk, csak hol nálad, hol nálam...

- Ez igent jelent? – ujjongott Castle.

Kate látta, hogy az író szemébe visszatér a csillogás, miközben úgy mosolyog, mint egy kisfiú. Válaszul mosolyogva hajolt közel a férfihoz, egy lágyan megcsókolta.

- Castle…Castle!!!

Az író zihálva tért magához, ahogy a nevét hallotta. Először aludt pár órát, mióta Kate-nek nyoma veszett, de most is a nővel álmodott. Eszébe jutott az a kisebb „vita” a költözésről, ami még az első próbálkozásánál adódott. Azt hiszem ez volt a legkisebb problémánk. – gondolt vissza az álomra, majd a pihenőbe belépő Esposito-ra emelte a tekintetét.

-         Bocs haver, hogy felkeltettelek.

-         Azt hiszem jobb is. Találtatok valamit?  

-         Igen, Sophia bűntársainak a listáját leszűkítettük egy emberre.

-         Volt lista? – kérdezte döbbenten Castle. – Mióta aludtam?

-         Csak két órát. És azért nem keltettelek fel eddig, mert amilyen állapotban voltál, nem vettük volna sok hasznodat. Szóval egy bevándorló fiú – Tom Sabbagh – részt vett az FBI kiképzőprogramjában, és Sophia volt a kiképzője is. Ám mikor a nő „meghalt”, hősünk lelépett nyomtalanul. Valószínűleg már ő segített neki eltűnni és most is vele van.

Castle próbálta megemészteni a hallottakat, miközben érezte, hogy az alvástól egyáltalán nem érzi magát pihentebbnek.

-         És hogy találjuk meg?

-         Dolgozunk rajta, de nem egyszerű. De ha már egyszer hibázott, másodszor is fog.

-         Nem bízhatunk ebben… Valamit ki kell találni… - tanakodott a férfi, de rájött, hogy Kate nélkül nem is olyan egyszerű…

-         Igaza van mikor azt mondja, hogy nem vagyok rendőr…Sosem értettem, hogy miért olyan lényeges ez, de most rájöttem…Csak fekszek itt és nem teszek semmit, tehetetlen vagyok. Nem tudom őt megmenteni, csak egy szerencsétlen író vagyok, aki zsarut játszik.

-         Castle, ez már kezd átmenni önsajnálatba. Haver egy jó tanács: szedd össze magad, és állj elő valami lehetetlen ötlettel. Az kell most ide. – mondta Javi, és együttérzően megveregette barátja vállát.

Az író csak keserűen bólintott, majd követte a nyomozót vissza Ryan asztalához.

-         Mi tartott ilyen sokáig? – csattant fel Sophia, miközben a belépő Tomra szegezte dühös tekintetét.

-         Nem egyszerű árnyékként mozogni New Yorkban. – válaszolta szemrebbenés nélkül.

-         Mindegy. Sikerült?

-         Igen, minden eltüntetve.

-         Lehetne nem előtte? – mutatott a nyomozónőre.

-         Előtte kérdezted. – válaszolta higgadtan.

Sophia mérgében elmosolyodott, jelezvén, hogy nem kíván reagálni társa előbbi szemtelen válaszára.

-         Most maradj, elmegyek. Még pár részlet hiányzik.

Miután a nő elhagyta az épületet, a férfi egy pohárral a kezében a nyomozóhoz sétált. Letette a poharat mellé, és a zsebéből egy kést, valamint egy gyógyszeres dobozt vett elő. Levágta a nő kezéről a kötelet.

-         Gondolom így már be tudja venni.

Kate kérdően nézett a férfira.

-         Miért segít nekem?

-         Nem segítek, de nem akarom, hogy valami baja essen. Én nem bántok senkit, erre tanított még az édesapám is.

Miután Kate bevette a gyógyszert, csak azután válaszolt:

-         Akkor miért segít ennek a szörnyetegnek? Tudja, hogy mire készül? Ártatlan emberek fognak meghalni, és ez a maguk lelkén szárad! – fakadt ki a nő. Már nem tudta visszafogni magát, kikívánkozott belőle az igazság.

Tom elgondolkozva hallgatta a nő előbbi monológját, majd egy ragasztóval betapasztotta a száját…

Comeback 6. rész

Kate – mikor újból magához tért – úgy érezte, hogy minden porcikája sajog. Nem emlékezett rá, hogy hogyan jöttek el az irodából, és ahogy körbenézett, látta, hogy egy elhagyatott raktárépületben lehetnek. A végtagjai szorosan össze voltak kötözve, érezte, hogy a kezén lévő kötél már belemart a bőrébe. Könnyek gyűltek a szemében, ahogy arra gondolt, hogy talán sosem jut ki élve innen. Összeszorult a szíve a gondolatra, hogy talán többet nem csókolhatja meg a szeretett férfit, nem mondhatja el neki még egyszer, hogy mennyire szereti.

Erőt vett magán és próbálta a negatív gondolatokat kiverni a fejéből. Tudta, hogy a fiúk már biztos keresik és nem fogják feladni, ezért neki sem szabad. Megmozdulni nem tudott, és nem látott a közelben egy éles tárgyat sem, ami segíthetne a reménytelennek tűnő helyzeten. Hangokat hallott. Azonnal visszacsukta a szemét, tudta, hogy egy kis időt nyerhet vele és talán megtudhatja, hogy támadója mire készül.

- Hogy állunk Tom? – sétált az asztalhoz Sophia, miközben a kezében lévő zacskót az asztalra dobta.

- Minden a legnagyobb rendben, elintéztem a következő dolgot.

- Remélem ezúttal sikeresen. – csattant fel a nő – A legutóbbi hibád majdnem végzetesek bizonyult.

- Most minden rendben ment, ígérem.

- Ajánlom is. De nekem még van egy kis elintéznivalóm, addig vigyázz rá. Még beszédem van vele. – mosolygott a nő, miközben Kate-re nézett.

Beckett miután hallotta, hogy Sophia távozott, résnyire kinyitotta a szemét, és úgy próbálta a másik fogvatartóját szemügyre venni. 25 év körüli férfi volt, az előbbi beszélgetés alapján az akcentusából ítélve bevándorló. Kate, ahogy mozdulni akart, éles fejfájás tört rá, és halkan felszisszent. A férfi a hangra azonnal ránézett, és pár pillanatig farkasszemet néztek.

- Kér inni? – törte meg a csendet, de testbeszédéből látszott, hogy zavarban van.

Kate úgy gondolta, hogy Tom bizonytalansága még a javára válhat, így alig hallhatóan válaszolt:

- Egy kicsit.

Fogvatartója elsétált a hűtőig, ahol egy műanyagpohárba öntött egy kis vizet. Majd leguggolt a nyomozónő mellé és lassan megitatta.

- Fáj a feje? – kérdezte, miután egy ideig nézte a nő homlokán lévő kisebb vágást.

- Voltam már jobban is. – válaszolta a nő némi cinizmussal a hangjában.

- Ha visszajött a főnök, akkor kiugorhatok egy gyógyszertárba fájdalomcsillapítóért.

- Nem hiszem, hogy rajongana az ötletért. – válaszolta Kate a feltevésre.

- Neki sem kell mindenről tudni.

- Szerintem mindegy, hogy fájó fejjel halok meg, vagy anélkül. – folytatta Kate a játszadozást. Látta a fiún, hogy valamifajta bűntudat gyötri a lelke mélyén, és most ezt próbálta előhozni belőle.

A férfi azonban nem válaszolt, csak felkelt és az asztalhoz sétált. Ezzel lesz még némi munkám. – gondolta Kate, érezte, hogy talán elsiette a dolgot, de azt is tudta, hogy nincs sok ideje. Meg kell akadályoznia Sophia-t a tervében, és innen ezt  képtelen megoldani.

Sophia mikor visszatért önelégülten vette tudomásul, hogy Kate már magához tért.

- Most pedig indul a harmadik felvonás – mondta mosolyogva, míg átadott a csatlósának egy cetlit. – Intézd el ezt, de siess vissza.

A férfi válaszul csak bólintott, majd elsietett az épületből.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar viszont látjuk egymást. – sétált oda a nyomozónőhöz.

- Elhiheti, hogy nekem sem örömteli ez a találkozás. – gúnyolódott Kate. – Nem tett le a tervéről, ugye?

Sophia csak mosolyogva csóválta a fejét.

- Tudja mi a baj magával? Hogy mindenbe beleüti az orrát. De erre már többet nem lesz sansza. Kicsit dühös voltam Tom-ra, mikor elszúrta az akciót. De talán jobb is így, legalább már nem köphet bele a levesembe.

- Azt majd meglátjuk.

- Szerintem most nincs abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzön.

Kate megvetően nézett a nő után, aki kisétált az épületből…

5x10 Significant Others

5. rész

Eddig sem tudta, hogy mit mondhatna, de Rick szemébe nézve megszólalni sem tudott. A férfi kék szeme a bánattól és az aggódástól együttesen csillogott, és tekintetét egy pillanatra sem vette le a nyomozóról.

-         Nagyon fáj? – kérdezte halkan, miközben már a nő bekötözött karját vizsgálgatta.

-         A fájdalomcsillapító sok mindenre képes, de egyes sebeket az nem tud begyógyítani. – válaszolta kissé sértetten.

-         Sajnálom. Ez az én hibám. Ha erélyesebben viselkedem, akkor ez nem történik meg.

-         Rick, ez nem a te hibád. Több évnyi tapasztalattal érzelmeket kizárva, rendőrként kellett volna viselkednem.

-         Ami az én hibám. Akaratlanul is fájdalmat okoztam neked. De hinned kell nekem, hogy nem történt volna semmi. Nem tudnálak megsebezni.

Rick másodpercekig tanulmányozta a nő arcát, aki halványan elmosolyodott:

-         Tudom. – mondta, majd megszorította a férfi kezét.

-         Akkor megbocsátasz? – kérdezte reménykedve, majd finoman ő is megszorította a nő kezét. – Kiengesztellek. – tette hozzá, majd egy kis mosoly kíséretében a nyomozóra kacsintott.

-         Hát… mit tud felajánlani Mr. Castle? – ment bele a játékba a nő.

-         Először is hazajössz velem, vacsorázunk, készítek neked egy habfürdőt, majd megmasszírozlak. – válaszolta, és közben úgy csinált, mintha a fejében listát készítene a teendőkről. – Megfelel?

-         Azt hiszem kezdetnek jó lesz. Segítesz? – nyújtotta a kezét a férfi elé.

Rick finoman átkarolta a nőt, és segített neki felkelni.

Hazafelé vettek egy kis kínait, hisz már elég későre járt ahhoz, hogy vacsorát főzzenek. Mikor beléptek az ajtón, nem várt személlyel találták szembe magukat.

-         Sziasztok…

-         Meredith, te meg mit keresel még itt, azt hittem elég világos voltam, nem? – szegezte a kérdést a nőnek Rick, és már kész volt kihajítani a lakásból a volt feleségét.

-         Ú sajnálom, ami történt, de tényleg! Megígértem Alexis-nek, hogy megnézünk egy filmet, mert holnap nekem már jelenésem van Los Angelesben. – mosolygott a nő. – Mi az ott a kezedben Rick?

-         Ez? – mutatott a zacskóra – semmi.

-         Nekem a kínai étterem táskájának tűnik.

-         Nem hallottál még a táska újra felhasználhatóságáról? – kérdezte felháborodottan.

Maredith nem szólt semmit, majd Kate törte meg a már kínossá váló csendet.

-         Te menj és várj meg a hálóban, majd megyek. – mondta a férfinak, aki rémülten rázta a fejét, de Kate válaszul szemével a háló felé intett.

-         Tudod tisztázni akartam a helyzetet. – kezdte Meredith, mintha már előre tudta volna, hogy ezt a beszélgetést nem ússza meg…

-         Beszélni? Nem tudom, hogy mi újat tudnál nekem mondani. – válaszolta, majd a fegyverét leemelte az oldaláról és a pultra helyezte azt.

Meredith a jelenetet látva nyelt egyet, igaz tisztában volt vele, hogy a nyomozónő biztos nem bántaná, de belegondolva magát a helyzetébe, kicsit elbizonytalanodott.

-         Beszéltem Alexis-sel és mondta, hogy jól megvagytok. De ez azután történt, hogy én bepróbálkoztam. – tette hozzá.

Kate nem szólt semmit, csak leült a nővel szemben.

-         És azt is tudom, hogy elég aljas dolog volt kikezdeni Richarddal, már bánom az egész dolgot.

-         Ennyi? Végeztél? – kérdezte, majd felállt és fegyverét ismét a kezébe vette.

-         Holnap már megyek is el, és ha nem bánod, most megyek lefeküdni. – mondta zavartan és sietősen ment fel a lépcsőn.

-         Meredith, csak még egy szóra. – szólt utána Kate, mire a nő félve megfordult. – Tudod dühösnek kellene lennem, de nem vagyok. Volt egy félelmem, mielőtt belevágtam volna ebbe a kapcsolatba és neked köszönhetően ez elszállt.

Meredith halványan elmosolyodott, majd Beckett komor hangjától az arcáról azonnal eltűnt a mosoly.

-         De azért meg nem fogom köszönni… - mondta, majd sarkon fordult és a hálószoba felé vette az irányt…

Amint belépett a szobába Rick azonnal felugrott az ágyról:

-         Már azt hittem, hogy nem is jössz.

-         Ó persze… Az ígéretedet be fogom hajtani rajtad. – mondta, miközben a karját a férfi nyaka köré fonta, aki válaszul lágyan megcsókolta.

-         Kicsit éhes lettem.

-         Mitől nyomozó? – kérdezte pajkosan a férfi, majd újra megcsókolta.

-         Talán a mézédes ajkaidtól… - suttogta halkan.

-         Hm, az első fogást feltálaltam, amit a habfürdőben ellazulva fogunk elfogyasztani egy pohár bor társaságában.

-         Jól hangzik… És mi lesz a kényeztető masszázzsal és a desszerttel?

-         Mindent csak szépen sorjában nyomozó. Minden tökéletes lesz.

-         Akkor hozzá is kezdhetnénk cicuskám, már nagyon várom. – felelte, majd mosolyogva húzta maga után a férfit…

 Vége!

5x10 Significant Others

4. rész

Mikor visszaértek az őrsre, Kate azonnal a pihenő felé vette az irányt, de Espo-t nem tudta ilyen könnyen lerázni.

-         Jobb lenne, ha hazamennél. Ki kell pihenned magad!

-         Espo, tudod, hogy a lakásomra nem mehetek, hozzá pedig biztos, hogy nem fogok. – jelentette ki nemes egyszerűséggel.

Javi fejcsóválva hagyta el a pihenőt, ám kisvártatva Lanie lépett be a nyomozónő nem kis meglepetésére.

-         Kislány, neked pihenned kéne, most pedig ülj le ide. – mutatott a kanapéra.

Kate nem ellenkezett, jobbnak látta, ha egyből engedelmeskedik, így jó néhány felesleges kört megúszhat, mert jól tudta, hogy barátnője nem adja fel.

-         Espo mindent elmesélt, amíg téged egy gyakornok összefoltozott.

-         Ez komoly?! Lenyomozta a srácot, hogy mióta mentőzik?

-         Csak aggódik érted, ahogy én is és Castle is… - ejtette ki a szavakat lassan, egymás után.

Beckett azonnal elfordította a fejét, de tekintete Lanie komor arca után a kávéfőzőn állt meg. Mindenről ő jut eszembe? A szemem is vonzza a hozzá kapcsolódó dolgokat?– gondolta.

-         Róla inkább ne beszéljünk.

-         Kate, meddig akarod még egyedül nyalogatni a sebeidet? – kérdezte a kórboncnok.

-         Lanie, nem tudod, hogy mi történt… - válaszolta a nyomozó, majd pár pillanatnyi szünet után hozzátette: - Láttam, hogy Meredith megcsókolta.

A nő csak a fejét csóválta:

-         Szóval erről van szó. És visszacsókolt? – kérdezte Lanie, aki a hangjából ítélve biztos volt a dolgában, hisz már a másik érintettől ismerte a szituációt, de ebbe nem akarta beavatni a barátnőjét.

Kate egyre jobban elbizonytalanodott, hisz az ő fejében is hasonló kérdések kavarogtak.

-         Nem tudom, mert kiejtettem a táskát a kezemből. – a nyomozónő barátnőjére nézett, aki biztatóan rámosolygott. – Mi az, te tudsz valamit?

-         Kate, én csak azt tudom, hogy az a fiú nem azért tepert érted 4 évig, hogy utána egyszerűen eldobjon. Szeret téged! És ezt mielőbb tisztáznotok kell.

-         Lanie, én nem akarok oda visszamenni! Ki nem állhatom azt a nőt, ezek után meg pláne.

-         De neked pont oda kéne menned, és megvédeni azt, ami a tiéd. Te már oda tartozol, az írófiú mellé. És ne hagyd, hogy egy ilyen nőcske elrontsa az életed. – fejezte be a gondolatait a nő, majd magára hagyta batárnőjét.

Gates először egy hét kényszerpihenőt akart elrendeli nyomozójának, míg Kate nagy nehezen meggyőzte, hogy pár nap is elég lesz. Ezután visszament a pihenőbe, ahol ledőlt a kanapéra pihenni, mert érezte, hogy nincs túl jól. Azt, hogy nem lett komolyabb sérülése annak köszönheti, hogy a rádőlő szekrény üres volt, és a másik szekrény megtartotta azt, így nem dőlt rá a fejére. Viszont a feje ennek ellenére is fájt, hisz beverte, mikor elugrott a karját súroló golyó elöl.

Próbált ellazulni amennyire a kényelmetlen kanapé engedte, de Lanie szavai akkor is ott peregtek az agyában. Lehunyta a szemét és nagyot sóhajtott. Nem tudta, hogy mitévő legyen. Barátnője felajánlotta neki, hogy hozzá is mehet, ha ma nem akarna beszélni a férfival. És a makacssága felülkerekedett, mert esze ágában sem volt elmenni hozzá. Legalábbis ma nem. Kicsit ki kell tisztulnia a gondolatainak és az eseményeket meg kell emésztenie amennyire csak tudja.

Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy észre sem vette, hogy valaki belépett a szobába, leült mellé, majd finoman megsimogatta az arcát.

Nem kellett kinyitnia a szemét, tudta, Rick az, hisz már az érintésébe beleremegett, majd jólesően szívta magába a férfi parfümének illatát. Pár pillanatig csak élvezte a férfi gyengéd simogatását, majd lassan kinyitotta a szemét…

5x10 Significant Others

3. rész

-         Nem gondolod, hogy a fickó már rég lelépett? – kérdezte Kate már a kocsiban ülve.

-         Otthonról biztos, de két ingatlan fut a neve alatt, az egyik a megboldogult feleségé. – felelete Esposito.

-         Meghalt? Komolyan ez az ügy szeretőkről, férfiakról, exekről és halálról szól. Mire minden szálat kibogozunk…

-         Talán ez lesz a fő szál! – bizakodott a férfi.

-         Lehet… - válaszolta Beckett, de már nem is az ügyön jártak a gondolatai.

Esposito már egy ideje gyanakodott, hogy valami nem stimmel, de egészen eddig nem mert rákérdezni:

-         Minden rendben?

-         Mi? Igen, persze…

-         Kate, nyomozó vagyok, látom, hogy valami nem stimmel mióta visszajöttél az ebédszünetről. Nekem bármit elmondhatsz, és igaz, hogy nem vagyok nő, így nem tudunk együtt sírni és bonbont majszolni a bánatra, de talán tudok segíteni.

Kate arcára mosolyt csalt társa poénja, miközben azt is tudta, hogy komolyan gondolta a szavait.

-         Castle és az exek, ők a problémáim.

-         Tudhattam volna, hogy az írófiúnak köze van a dologhoz. Ha szeretnéd az ügy után kinyuvasztom. És az exek? Mind az 100?

-         Most csak egy… Meredith…

-         Castle első felesége? Alexis anyja? Az a nő nem komplett.

-         Így is fogalmazhatunk. – válaszolta keserűen.  – Megérkeztünk. Inkább koncentráljunk az ügyre. – majd már nem is látva Javi fejcsóválását, kipattant a kocsiból és elindult a ház felé.

-         Hátulról vagy elölről? – kérdezte a nyomozó.

-         Megyek elöl. – válaszolta.

Kate először benézett az ablakon, de nem látott senkit. Mikor a kilincshez ért, érezte, hogy az ajtó nyitva van, így lökött egyet rajta, így az nyikorogva beljebb tolódott. Kibiztosította a fegyverét, majd lassan belépett és körbenézett. Mivel jobbra egy konyha volt és nem volt más kijárata, ezért előre indult el. Lassan haladt, miközben próbált hallgatózni. Az egyik helyiségből neszt hallott. Belépett a szobába, ahol lefóliázott bútorok voltak. Az egyik szekrény mellé érve csörömpölésre lett figyelmes a háta mögött. Ösztönösen megfordult, és azonnal tudta, hogy kelepcébe sétált, hisz valaki csak a figyelmét akarta elterelni egy mögé dobott tárggyal. Mire visszafordult, támadója már a pisztolyát rászegezte, és kisvártatva el is sütötte azt… Nem tudott időben félreugrani, a golyó súrolta a karját, majd amint a földre zuhant, a férfi rálökte a szekrényt…

Espo szélsebesen a hang irányába futott és amint belépett a szobába, nem tétlenkedett, beleeresztett egy golyót a gyanúsított lábába. A férfi ordítva a földre rogyott, a nyomozó pedig lefegyverezte és megbilincselte.

A következő pillanatban már a szekrényt emelte fel az eszméletlenül fekvő társáról.

-         Kate, hé hallasz? – szólongatta a nőt, miközben ellenőrizte a pulzusát és a karján lévő sebet.

A nyomozónő lassan magához tért, Espo pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-         Hívom a mentőket és szépen bemész velük a kórházba. – mondta Espo, és már elő is vette a mobilját.

-         Nem! Kutya bajom, nem megyek be! – ellenkezett a nő.

-         Márpedig megnézeted magad, ha nem a kórházban, akkor a kiérkező mentősökkel. Ebből pedig nem engedek! – válaszolta a férfi, és Kate a hangjából tisztán kivehette, hogy komolyan gondolja, ezért beleegyezően bólintott.

Míg a kiérkező mentősök a két sérültet ellátták, addig Esposito félrevonult, és kezében a telefonnal azon gondolkozott, hogy Ryan után melyik barátját hívja fel. Majd nem törődve a következményekkel, Lanie számát kereste ki elsőként…