5x10 Significant Others

5. rész

Eddig sem tudta, hogy mit mondhatna, de Rick szemébe nézve megszólalni sem tudott. A férfi kék szeme a bánattól és az aggódástól együttesen csillogott, és tekintetét egy pillanatra sem vette le a nyomozóról.

-         Nagyon fáj? – kérdezte halkan, miközben már a nő bekötözött karját vizsgálgatta.

-         A fájdalomcsillapító sok mindenre képes, de egyes sebeket az nem tud begyógyítani. – válaszolta kissé sértetten.

-         Sajnálom. Ez az én hibám. Ha erélyesebben viselkedem, akkor ez nem történik meg.

-         Rick, ez nem a te hibád. Több évnyi tapasztalattal érzelmeket kizárva, rendőrként kellett volna viselkednem.

-         Ami az én hibám. Akaratlanul is fájdalmat okoztam neked. De hinned kell nekem, hogy nem történt volna semmi. Nem tudnálak megsebezni.

Rick másodpercekig tanulmányozta a nő arcát, aki halványan elmosolyodott:

-         Tudom. – mondta, majd megszorította a férfi kezét.

-         Akkor megbocsátasz? – kérdezte reménykedve, majd finoman ő is megszorította a nő kezét. – Kiengesztellek. – tette hozzá, majd egy kis mosoly kíséretében a nyomozóra kacsintott.

-         Hát… mit tud felajánlani Mr. Castle? – ment bele a játékba a nő.

-         Először is hazajössz velem, vacsorázunk, készítek neked egy habfürdőt, majd megmasszírozlak. – válaszolta, és közben úgy csinált, mintha a fejében listát készítene a teendőkről. – Megfelel?

-         Azt hiszem kezdetnek jó lesz. Segítesz? – nyújtotta a kezét a férfi elé.

Rick finoman átkarolta a nőt, és segített neki felkelni.

Hazafelé vettek egy kis kínait, hisz már elég későre járt ahhoz, hogy vacsorát főzzenek. Mikor beléptek az ajtón, nem várt személlyel találták szembe magukat.

-         Sziasztok…

-         Meredith, te meg mit keresel még itt, azt hittem elég világos voltam, nem? – szegezte a kérdést a nőnek Rick, és már kész volt kihajítani a lakásból a volt feleségét.

-         Ú sajnálom, ami történt, de tényleg! Megígértem Alexis-nek, hogy megnézünk egy filmet, mert holnap nekem már jelenésem van Los Angelesben. – mosolygott a nő. – Mi az ott a kezedben Rick?

-         Ez? – mutatott a zacskóra – semmi.

-         Nekem a kínai étterem táskájának tűnik.

-         Nem hallottál még a táska újra felhasználhatóságáról? – kérdezte felháborodottan.

Maredith nem szólt semmit, majd Kate törte meg a már kínossá váló csendet.

-         Te menj és várj meg a hálóban, majd megyek. – mondta a férfinak, aki rémülten rázta a fejét, de Kate válaszul szemével a háló felé intett.

-         Tudod tisztázni akartam a helyzetet. – kezdte Meredith, mintha már előre tudta volna, hogy ezt a beszélgetést nem ússza meg…

-         Beszélni? Nem tudom, hogy mi újat tudnál nekem mondani. – válaszolta, majd a fegyverét leemelte az oldaláról és a pultra helyezte azt.

Meredith a jelenetet látva nyelt egyet, igaz tisztában volt vele, hogy a nyomozónő biztos nem bántaná, de belegondolva magát a helyzetébe, kicsit elbizonytalanodott.

-         Beszéltem Alexis-sel és mondta, hogy jól megvagytok. De ez azután történt, hogy én bepróbálkoztam. – tette hozzá.

Kate nem szólt semmit, csak leült a nővel szemben.

-         És azt is tudom, hogy elég aljas dolog volt kikezdeni Richarddal, már bánom az egész dolgot.

-         Ennyi? Végeztél? – kérdezte, majd felállt és fegyverét ismét a kezébe vette.

-         Holnap már megyek is el, és ha nem bánod, most megyek lefeküdni. – mondta zavartan és sietősen ment fel a lépcsőn.

-         Meredith, csak még egy szóra. – szólt utána Kate, mire a nő félve megfordult. – Tudod dühösnek kellene lennem, de nem vagyok. Volt egy félelmem, mielőtt belevágtam volna ebbe a kapcsolatba és neked köszönhetően ez elszállt.

Meredith halványan elmosolyodott, majd Beckett komor hangjától az arcáról azonnal eltűnt a mosoly.

-         De azért meg nem fogom köszönni… - mondta, majd sarkon fordult és a hálószoba felé vette az irányt…

Amint belépett a szobába Rick azonnal felugrott az ágyról:

-         Már azt hittem, hogy nem is jössz.

-         Ó persze… Az ígéretedet be fogom hajtani rajtad. – mondta, miközben a karját a férfi nyaka köré fonta, aki válaszul lágyan megcsókolta.

-         Kicsit éhes lettem.

-         Mitől nyomozó? – kérdezte pajkosan a férfi, majd újra megcsókolta.

-         Talán a mézédes ajkaidtól… - suttogta halkan.

-         Hm, az első fogást feltálaltam, amit a habfürdőben ellazulva fogunk elfogyasztani egy pohár bor társaságában.

-         Jól hangzik… És mi lesz a kényeztető masszázzsal és a desszerttel?

-         Mindent csak szépen sorjában nyomozó. Minden tökéletes lesz.

-         Akkor hozzá is kezdhetnénk cicuskám, már nagyon várom. – felelte, majd mosolyogva húzta maga után a férfit…

 Vége!