3. rész
-
Nem gondolod, hogy a fickó már rég lelépett? – kérdezte
Kate már a kocsiban ülve.
-
Otthonról biztos, de két ingatlan fut a neve alatt, az
egyik a megboldogult feleségé. – felelete Esposito.
-
Meghalt? Komolyan ez az ügy szeretőkről, férfiakról,
exekről és halálról szól. Mire minden szálat kibogozunk…
-
Talán ez lesz a fő szál! – bizakodott a férfi.
-
Lehet… - válaszolta Beckett, de már nem is az ügyön
jártak a gondolatai.
Esposito már egy ideje gyanakodott, hogy valami nem stimmel,
de egészen eddig nem mert rákérdezni:
-
Minden rendben?
-
Mi? Igen, persze…
-
Kate, nyomozó vagyok, látom, hogy valami nem stimmel mióta
visszajöttél az ebédszünetről. Nekem bármit elmondhatsz, és igaz, hogy nem
vagyok nő, így nem tudunk együtt sírni és bonbont majszolni a bánatra, de talán
tudok segíteni.
Kate arcára mosolyt csalt társa poénja, miközben azt is
tudta, hogy komolyan gondolta a szavait.
-
Castle és az exek, ők a problémáim.
-
Tudhattam volna, hogy az írófiúnak köze van a dologhoz.
Ha szeretnéd az ügy után kinyuvasztom. És az exek? Mind az 100?
-
Most csak egy… Meredith…
-
Castle első felesége? Alexis anyja? Az a nő nem
komplett.
-
Így is fogalmazhatunk. – válaszolta keserűen. – Megérkeztünk. Inkább koncentráljunk az
ügyre. – majd már nem is látva Javi fejcsóválását, kipattant a kocsiból és
elindult a ház felé.
-
Hátulról vagy elölről? – kérdezte a nyomozó.
-
Megyek elöl. – válaszolta.
Kate először benézett az ablakon, de nem látott senkit.
Mikor a kilincshez ért, érezte, hogy az ajtó nyitva van, így lökött egyet
rajta, így az nyikorogva beljebb tolódott. Kibiztosította a fegyverét, majd lassan
belépett és körbenézett. Mivel jobbra egy konyha volt és nem volt más kijárata,
ezért előre indult el. Lassan haladt, miközben próbált hallgatózni. Az egyik helyiségből
neszt hallott. Belépett a szobába, ahol lefóliázott bútorok voltak. Az egyik
szekrény mellé érve csörömpölésre lett figyelmes a háta mögött. Ösztönösen
megfordult, és azonnal tudta, hogy kelepcébe sétált, hisz valaki csak a figyelmét
akarta elterelni egy mögé dobott tárggyal. Mire visszafordult, támadója már a
pisztolyát rászegezte, és kisvártatva el is sütötte azt… Nem tudott időben
félreugrani, a golyó súrolta a karját, majd amint a földre zuhant, a férfi
rálökte a szekrényt…
Espo szélsebesen a hang irányába futott és amint belépett a
szobába, nem tétlenkedett, beleeresztett egy golyót a gyanúsított lábába. A
férfi ordítva a földre rogyott, a nyomozó pedig lefegyverezte és
megbilincselte.
A következő pillanatban már a szekrényt emelte fel az
eszméletlenül fekvő társáról.
-
Kate, hé hallasz? – szólongatta a nőt, miközben
ellenőrizte a pulzusát és a karján lévő sebet.
A nyomozónő lassan magához tért, Espo pedig megkönnyebbülten
sóhajtott fel.
-
Hívom a mentőket és szépen bemész velük a kórházba. –
mondta Espo, és már elő is vette a mobilját.
-
Nem! Kutya bajom, nem megyek be! – ellenkezett a nő.
-
Márpedig megnézeted magad, ha nem a kórházban, akkor a
kiérkező mentősökkel. Ebből pedig nem engedek! – válaszolta a férfi, és Kate a
hangjából tisztán kivehette, hogy komolyan gondolja, ezért beleegyezően
bólintott.
Míg a kiérkező mentősök a két sérültet ellátták, addig
Esposito félrevonult, és kezében a telefonnal azon gondolkozott, hogy Ryan után
melyik barátját hívja fel. Majd nem törődve a következményekkel, Lanie számát
kereste ki elsőként…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése