4. rész
Mikor visszaértek az őrsre, Kate azonnal a pihenő felé vette
az irányt, de Espo-t nem tudta ilyen könnyen lerázni.
-
Jobb lenne, ha hazamennél. Ki kell pihenned magad!
-
Espo, tudod, hogy a lakásomra nem mehetek, hozzá pedig
biztos, hogy nem fogok. – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
Javi fejcsóválva hagyta el a pihenőt, ám kisvártatva Lanie
lépett be a nyomozónő nem kis meglepetésére.
-
Kislány, neked pihenned kéne, most pedig ülj le ide. –
mutatott a kanapéra.
Kate nem ellenkezett, jobbnak látta, ha egyből
engedelmeskedik, így jó néhány felesleges kört megúszhat, mert jól tudta, hogy
barátnője nem adja fel.
-
Espo mindent elmesélt, amíg téged egy gyakornok
összefoltozott.
-
Ez komoly?! Lenyomozta a srácot, hogy mióta mentőzik?
-
Csak aggódik érted, ahogy én is és Castle is… - ejtette
ki a szavakat lassan, egymás után.
Beckett azonnal elfordította a fejét, de tekintete Lanie
komor arca után a kávéfőzőn állt meg. Mindenről
ő jut eszembe? A szemem is vonzza a hozzá kapcsolódó dolgokat?– gondolta.
-
Róla inkább ne beszéljünk.
-
Kate, meddig akarod még egyedül nyalogatni a sebeidet?
– kérdezte a kórboncnok.
-
Lanie, nem tudod, hogy mi történt… - válaszolta a
nyomozó, majd pár pillanatnyi szünet után hozzátette: - Láttam, hogy Meredith
megcsókolta.
A nő csak a fejét csóválta:
-
Szóval erről van szó. És visszacsókolt? – kérdezte Lanie,
aki a hangjából ítélve biztos volt a dolgában, hisz már a másik érintettől ismerte
a szituációt, de ebbe nem akarta beavatni a barátnőjét.
Kate egyre jobban elbizonytalanodott, hisz az ő fejében is
hasonló kérdések kavarogtak.
-
Nem tudom, mert kiejtettem a táskát a kezemből. – a
nyomozónő barátnőjére nézett, aki biztatóan rámosolygott. – Mi az, te tudsz
valamit?
-
Kate, én csak azt tudom, hogy az a fiú nem azért tepert
érted 4 évig, hogy utána egyszerűen eldobjon. Szeret téged! És ezt mielőbb
tisztáznotok kell.
-
Lanie, én nem akarok oda visszamenni! Ki nem állhatom
azt a nőt, ezek után meg pláne.
-
De neked pont oda kéne menned, és megvédeni azt, ami a
tiéd. Te már oda tartozol, az írófiú mellé. És ne hagyd, hogy egy ilyen nőcske
elrontsa az életed. – fejezte be a gondolatait a nő, majd magára hagyta
batárnőjét.
Gates először egy hét kényszerpihenőt akart elrendeli
nyomozójának, míg Kate nagy nehezen meggyőzte, hogy pár nap is elég lesz.
Ezután visszament a pihenőbe, ahol ledőlt a kanapéra pihenni, mert érezte, hogy
nincs túl jól. Azt, hogy nem lett komolyabb sérülése annak köszönheti, hogy a
rádőlő szekrény üres volt, és a másik szekrény megtartotta azt, így nem dőlt rá
a fejére. Viszont a feje ennek ellenére is fájt, hisz beverte, mikor elugrott a
karját súroló golyó elöl.
Próbált ellazulni amennyire a kényelmetlen kanapé engedte, de
Lanie szavai akkor is ott peregtek az agyában. Lehunyta a szemét és nagyot
sóhajtott. Nem tudta, hogy mitévő legyen. Barátnője felajánlotta neki, hogy
hozzá is mehet, ha ma nem akarna beszélni a férfival. És a makacssága
felülkerekedett, mert esze ágában sem volt elmenni hozzá. Legalábbis ma nem.
Kicsit ki kell tisztulnia a gondolatainak és az eseményeket meg kell emésztenie
amennyire csak tudja.
Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy észre sem vette, hogy
valaki belépett a szobába, leült mellé, majd finoman megsimogatta az arcát.
Nem kellett kinyitnia a szemét, tudta, Rick az, hisz már az
érintésébe beleremegett, majd jólesően szívta magába a férfi parfümének
illatát. Pár pillanatig csak élvezte a férfi gyengéd simogatását, majd lassan
kinyitotta a szemét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése