2. rész
Látszólag a két férfinak nem tűnt fel a nyomozónő érkezése, így Beckett a torkát megköszörülve hívta fel magára a figyelmet:
-
Zavarok? Mert akkor visszajövök… - mondta, de nem tudta
befejezni a mondatot, a következő pillanatban az egyik ajtó kicsapódott és a
„szökevény” után egy fiatal járőr iszkolt.
Beckettet váratlanul érte a jelenet, így mikor a kutya
üdvözlésképpen ráugrott, azonnal hanyatt is vágódott.
- Royal, hát te vagy az? – tápászkodott fel a földről és
barátságosan megpaskolta a kutya oldalát.
A fiatal járőr már hajolt volna le a pórázért, de Royal
azonnal megérezte a szándékát, megfordult, majd rávicsorgott.
A férfi ijedtében ugrott egyet, Kate pedig alig tudta
elrejteni a mosolyát.
- Majd én ügyelek rá.
- Biztos nyomozó? Hívhatok valaki szakembert, aki elviszi. –
ajánlkozott készségesen a járőr.
A nő a „szakember” szón ismét jót derült, de így már
megértette Ryan és Perlmutter beszélgetését, miszerint az eb nem csak a járőrt
viccelte meg.
- Erre semmi szükség, már ismerem, mint a rosszpénzt. De
hogy is kerülsz ide? – mosolygott a kutyára, Ryan pedig készségesen válaszolt:
- Az áldozaté volt.
A férfi látva felettese csodálkozó tekintetét, folytatta:
- A korábbi gazdája – Ms. Cappuccio - Európába költözött,
Royal pedig így is nehezen mozdult ki a városból, mióta előző gazdája meghalt.
Jamie Thomson – az áldozat - pedig jó viszonyt ápolt Cappuccioval, így ráhagyta
Royalt.
Ahogy Beckett jobban szemügyre vette a kutyát, látta hogy a
pórázon egy piros kereszt volt.
-
Hát ez? Ilyen nem a vakvezető kutyáknak szokott lenni?
-
De, igen. Az áldozat vak volt, a korábbi kutyája pedig
már öreg volt, így mikor Royal hozzá került, azonnal elkezdték a kiképzését. –
magyarázta Ryan.
Castle Esposito oldalán lépett be a szobába, Royalnak pedig
több sem kellett, mikor megpillantotta számára másik kedves arcot, azonnal
kilőtte magát.
-
Micsoda kellemes meglepetés! – örült meg az író – Ma
teljesen másra számítottam, mikor felkeltem. – beszélt a kutyához, aki az első tappancsait
még mindig az író mellkasán pihentette. – Hé kis haver! Hogy kerül ide? –
fordult Espo fel, aki válaszul vállat vont:
-
Én is csak most jöttem, kérdezd Beckett-et.
Castle-nek nem fűlt a foga hozzá, hogy a nővel beszédbe
elegyedjen. Inkább eleresztette a füle mellett Javi utolsó mondatát és Kevin
mellé lépett.
-
És te tudsz valamit?
Ryan bosszúsan nézett az íróra, ugyanis ő észrevette, hogy
kerüli Beckett-et. Nem akart balhét, így gyorsan beszámolt a férfinak is a
történtekről, míg Beckettet Perlmutter tájékoztatta.
-
Akkor induljunk vissza a kapitányságra! – mondta
Beckett, és már indult is a kocsija felé.
-
Gyere Ryan, én is itt állok az épület melletti utcában.
– szólt társának Esposito.
-
Royal ki mellett szeretnél ülni? Szeretnél ’sito
mellett ülni az anyósülésen? – mosolygott a kutyára, mire Espo rémülten fordult
meg:
-
Neked nem Beckettel kéne menned? – kérdezte
reménykedve, de mikor meglátta az író nem igazán szándékozik így tenni, más
módszerhez folyamodott. – Hé kis haver, te kivel szeretnél egy kocsiban utazni?
– kérdezte Royal-tól és imádkozott, hogy megértse.
Royal tekintete az író és a már távolodó rendőrnő alakja
között cikázott, majd gyorsan döntött és megfordult.
-
Na látod velem akar! – jelentette ki diadalittasan az
író, de a következő esemény váratlanul érte. Royal megragadta a zakója alját és
elkezdte Beckett után húzni.
-
Hé, mit csinálsz?
Javi jót derült a látottakon, és magában elkönyvelte, hogy a
kutya talán újra összehozhatja az írót és a nyomozót.
