Az új évad 13. rész

Castle és Esposito csendben ültek a cellában, mikor egy egyenruhás az ajtóhoz lépett, és kinyitotta azt.

- Szabadok. Mehetnek. – mondta a párosnak, akik értetlenül néztek rá.

- Hogy?

- Ejtettek minden vádat. – tűnt fel Gates a cella oldalánál és közelebb lépett a pároshoz. – És sokat köszönhetnek Beckett-nek, ő tanúskodott maguk mellett.

Castle szomorúan nézte a cella rácsait.

- Na mire várnak? Jönnek vagy maradnának? – kérdezte Gates.  

Erre a két férfi észbe kapott és kiléptek a helyiségből a kapitány után. Felvették a letartóztatásnál elkobzott holmikat, és nyugodtabban léptek ki a napsütésbe. Pedig „csak” egy napot kellett benn tölteniük. De ahogy mondják az orvos a legrosszabb beteg, ebben az esetben pedig a rendőr a legrosszabb rab.

- Esposito, magát várom az irodámba, de csak holnap, mára a csapat pihenőt kapott.

- Csapat? – szólalt meg egyszerre a két férfi.

- Igen, Beckett visszavonta a felmondását, hogy segíteni tudjon kihozni magukat. Így ha holnapig nem gondolom meg magam és még én leszek a kapitány, akkor magát is várom vissza. És persze maga is jöhet Mr. Castle, tudja utálok aktákat olvasni. – tette hozzá.

- Nem hiszem, hogy visszamegyek, de azért köszönöm.

- Maga tudja. – jegyezte meg Gates, és már tovább is állt.

- Mi az, hogy nem jössz vissza? És mi lesz Beckett-el?

Castle szomorúan nézett barátja szemébe:

- Eddig is megvolt, ezután is meglesz.

- Te nem vagy józan. Csak a düh és ez az egy nap beszél belőled. Menj haza és pihenj. – ütögette meg barátja vállát a nyomozó.

Castle beleegyezően bólintott és hazaindult. Otthon – nem kis meglepetésére - Martha várta.

- Richard, fiam végre. – ölelte meg az írót.

- Anya? Hazajöttél?

- Jó észrevétel, látom nemhiába töltöttél 4 évet a zsaruk mellett – viccelődött a nő. – Tudod Beckett felhívott, hogy már hazajöhetek és mindent elmesélt.

- Mindent? – húzta fel a szemöldökét az író.

- Na látod ez az, amiben nem vagyok biztos. Elég távolságtartóan beszélt, és furcsa is volt. Rick, nem akarsz beszélni róla?

Castle csak nagyot sóhajtott. Tudta, hogy ez a beszélgetés elkerülhető, de a hallgatás nem old meg semmit. Különben is, valakivel beszélnie kell erről, és az anyja mindig meghallgatta és segített neki a továbblépésben. Így hát pár mondatban beszámolt arról, hogy a nő eljött hozzá, és utána elmesélte Maddox ügyét is.

- Szóval szeret? – kérdezte Martha.

- Ebben nem vagyok biztos. Egyszer sem mondta.

- Szavakkal nem de amit tett, az másról tanúskodik. - Martha egy kis szünetet tartott, azt várta, hogy a fia mond erre valamit, de mivel ez nem történt meg, így folytatta: -  Figyelj kisfiam, Beckett elég zárkózott volt egész eddig, szerintem az is nagy előrelépés, hogy nem hagyta, hogy kiszállj az életéből. Nem gondolod? Ráadásul ha nem szeretne, akkor nem hozott volna ki a dutyiból. A kapitánnyal is beszéltem a kilátásaidról, mikor a börtönben voltál és mondta, hogy Beckett és az apja vallomás valószínűleg elegendő. De tudod, az FBI-osok nem adtak ki ilyen könnyen. Azért még megszorongatták a kérdéseikkel és megpróbálták felbosszantani. De állta a sarat. Érted. – fejezte be Martha, miközben Rick szomorúan nézte az összefont kezeit, amit az anyja megragadott.

- Nézd, fontos vagy neki. Lehet, hogy hazudott, de azt is érted. És felvetődik a kérdés, te veszélybe sodortad volna őt, ha te lettél volna ilyen helyzetben és ő nem rendőr?

Rick nem válaszolt, továbbra is némán hallgatta az anyját. Majd, mikor már megemésztette a hallottakat, felnézett:

- Azt hiszem igazad van. Elmegyek hozzá…

Castle 5. évad promo :)

Az új évad 12. rész

Kate gyorsan a kapitányság felé vette az irányt. Mikor megérkezett inkább a lépcsőt választotta, a liftet most túl lassúnak találta. Mikor feléért, gyorsan Ryan asztalához futott, ahol Gates is ült.

- Beckett, mondja, hogy talált valamit?

- Sajnos nem, csak annyit tudunk, hogy Castle lövése még nem lett volna halálos. De van egy ötletem.

- Mondja, most más választásom úgy sincs.

- Tanúskodhatnák mellettük. Ha elmondom, hogy életveszélyben voltam és azt, hogy Castle lövése a ballisztika szerint még nem lett volna halálos, akkor fel kell hogy mentsék őket.

- Ez mind szép és jó, de maga már túlságosan is benne van ebben az ügyben.

- Az lehet, de az apám nem. És vállalom a hazugságvizsgálatot is.

Gates csak rázta a fejét:

- Nem is tudom Beckett, az FBI nem fog kesztyűs kézzel bánni magával az biztos.

- Tud jobbat? – kérdezte a nő, bár tudta, hogy ez felesleges kérdés, mert mindannyian tudták, hogy nagy bajban vannak.

- Rendben. De magával megyek.

Az FBI vonakodva is, de beleegyeztek a kihallgatásba és a hazugságvizsgálatnál ők akarták a kérdéseket feltenni. Ezzel már Gates is tisztában volt, és tudta, hogy ez nem lesz könnyű menet.

- Beckett ezek a mocskok mindent elkövetnek majd, hogy kiforgassák a szavait. Semmiképp se hagyja, hogy maga felé kerüljenek.

- Menni fog kapitány. – ezzel be is lépett az ajtón.

- Ms. Beckett? – kérdezte az ügynök, aki már a számítógép mögött ült.

- Beckett nyomozó, ha kérhetem.

- Szóval már nyomozó, újra?

Kate látta az FBI-os szemében a gúnyt, de nem hagyta magát.

- Igen, de nem tudom minek játssza a tudatlant, hiszen maguk hamarabb tudomást szereznek bármiről, mint ahogy a szépen vasalt öltönyeik nyakkendőjét megigazítanák.

Az ügynök zavarában és persze mérgében azonnal a nyakkendőjéért nyúlt volna, de az előbbi kijelentés tekintetében gyorsan visszahúzta a kezét.

- Akkor kezdjük is el. Nagyon egyszerű lesz, igennel és nemmel kell válaszolnia. Még a rendőröknek is sikerült eddig, talán most sem lesz probléma. – viccelődött tovább.

- Hát még akkor egy gyilkossági nyomozónak. – felelte a nő, egy vigyor kíséretében.

Kate Beckett-nek, mint minden rendőrnek türelmesnek kellett lennie, ez alapszabály volt. Őt is csak egyszer hozták ki a béketűréséből, mikor az anyját nem szép szavakkal illették.

- Miután Cole Maddox felhívta, azonnal tudta, hogy volt kollégájához fordul segítségért?

- Nem.

- Azt viszont azonnal tudta, hogy az őrsön nem szól senkinek sem?!

- Igen.

- Ugyebár Mr. Castle az úgynevezett társa. Más viszonyt is folytatott vele?

- Először is, nem úgynevezett társam, hanem a rendes társam. Másodszor a mostani kérdésének semmi köze Maddox önvédelemből történő lelövéséhez, mert ugyebár arról kéne kérdeznie. És ha most a következő kérdése az lenne, hogy veszélyben volt-e az apám és én, arra a válaszom igen! És értékelném, ha végre szabadon engednék Mr. Castle-t és Esposito nyomozót.

Beckett az ügynökre pillantott, aki tátott szájjal bámult rá.

- Bocs, hogy közbe szólok, de nem a monitort kéne néznie?

Gates a rejtekszobából, a tükrön keresztül követte az eseményeket, ő is elámult Beckett válaszain.

- Tudtam én, hogy egyszer még kapitány lesz. – mondta magában.

Az új évad 11. rész

Castle és Esposito a cella falának támaszkodva ültek és néztek maguk elé.

- Nyugi, majd kitalálok valamit és lelépek. – jelentette ki Espo.

- Kösz, szóval itt hagysz…

- Tesó, ezt már egyszer megdumáltuk nem?! Különben is, akkor valaki megígérte neked, hogy ha ilyen helyzetbe kerülsz, akkor kihoz.

- Inkább ne jöjjön el… - jelentette ki Castle

Esposito meglepődött az előbbi kijelentésen, azonnal felkapta a fejét, és az íróra nézett:

- Most mi a bajod? Szereted nem? És ő is szeret. Akkor?

- Ez az amiben nem vagyok biztos, a szerelmében. Mindent egyedül akar megoldani. De ha valakivel összeköti az életét, akkor együtt kell az élet nehézségeivel megbirkóznunk.

- Most ugye viccelsz? Az is bizonyítja, hogy szeret, hogy nem kevert bele, nem akarta, hogy bajod essen.

- Helyette téged hívott. Remek. Ha mondjuk a gyerekszobát kell kifesteni, akkor is téged hív?

- Nem, akkor festőt. Ne legyél már féltékeny. Azért engem hívott, mert nekem van fegyverem és képzett lövész vagyok. Különben, belőled most csak a harag beszél, mert már gyerekekről regélsz itt nekem.

Castle csak rázta a fejét, Espo pedig biztos volt benne, hogy most hiába rágja a férfi fülét.

Gates most nem az irodájában ült, hanem a tábla előtt állva vázolta fel a helyzetet:

- Valahogy ki kell rángatnunk egy nyomozót és egy civilt egy gyilkosságból. Nem lesz könnyű dolgunk, mivel az FBI mindenhogy rá akarja húzni a vizes lepedőt a két lövészre. Maddox élve kellett volna nekik.

- Van ötlete, hogy hogyan csináljuk? – kérdezte Ryan.

- Először várom a hívást, amiből kiderül, hogy Esposito milyen fegyverrel lőtt. Aztán azt is meg kell tudnunk, hogy melyik golyó volt halálos Maddox számára.

Gates az utolsó mondatnál már elemelte a tekintetét Ryan-ről, és a nyíló liftajtóra nézett.

- Maga, kezdje a gépekkel, de először nézze meg, hogy hány kihallgató van. – magyarázott beosztottjának az egyik öltönyös.

- Tünés az irodámból! – nézett Gates az egyik férfire, aki épp készült benyitni a vaslady irodájába. Mit keresnek itt?

- Válaszokat! Válaszokat arra, hogy hogyan kerülhetett egy író kezébe fegyver, amivel ölt. A maguk fegyvere. – nézett végig az öltönyös a nőn.

A kapitány – aki már kezdte elveszteni türelmét – csak egy kérdést tett fel:

- Belső nyomozás?

- Pontosan! – felelte az FBI-os, és már fordult is a társaihoz – A gépeket inkább vigyük át a laborba.

- Azt nem hiszem. – felelte Gates, és a telefonjáért nyúlt.

Pár perc elteltével az FBI-os telefonja csörögni kezdett, és mikor felvette a készüléket, látszott az arcán, hogy nem igazán örül a hívásnak. Fanyalogva intett a többieknek és így üres kézzel szálltak be a liftbe.

- További szép napot maguknak is! – intett utánuk Gates. – Na most hogy 10 percemet elpocsékoltam ezekre az öltönyös majmokra, azt hiszem folytathatjuk. Beckett, maga menjen a hullaházba, Dr. Parish végzett a boncolással. Én pedig megyek telefonálni, megsürgetni az informátorokat, Ryan maga meg próbáljon találni valamit.

- Szia Lanie, mire jutottál?

- Szia. Hát nem tudom mennyit számít, de Castle lőtt először és ez még nem lett volna halálos, de Esposito lövése már igen.

Kate csak elködösült szemmel bámulta a ballisztikai eredményt, amit már Lanie felvázolt.

- Hé kislány minden rendben lesz. Nem szabad feladnod. – próbálta Lanie vigasztalni barátnőjét.

- Én nem adom fel, de egyenlőre semmilyen kiutat nem látok Rick számára.

- És, hogy viseli? Mármint a börtönt…

- Nem tudom. Minket be se engednek hozzá, de szerintem pillanatnyilag engem látni sem akar.

Lanie értetlenül fürkészte Kate arcát. Ilyennek még sosem látta. Egyszerre tükröződött a fájdalom, bánat és megbánás.

- Ezt miből gondolod?

- Ahogy nézett rám, miután lelőtte Maddox-t. Az ragyogás egyszerre eltűnt a szeméből, csak a mérhetetlen dühöt láttam, ami érthető is. A szemébe hazudtam.

Lanie csak mellé lépett és a vállára tette a kezét.

- Megoldod ezt is. Hidd el, végül az igazság győz most is.

Kate szeme felcsillant.

- Lanie, te zseni vagy! Köszönöm. – gyorsan megölelte barátnőjét, majd már futott is ki a boncteremből.

- Nem tudom, hogy mit köszönsz, de szívesen. – szólt utána.

Az új évad 10. rész

 

Kate a lövések hallatára automatikusan a földre feküdt, majd mikor felkelt, először az apját pillantotta meg. Felsóhajtott és egyben meg is könnyebbült, mert Jim sértetlenül feküdt a földön.

Majd Maddox-hoz sétált… Két golyó, két különböző helyen… Ezt egy ember nem lőhette, a bemeneti szög alapján sem. Felfigyelt a tetőre, ahol Esposito nézett a távolba. Beckett is felemelte a tekintetét, és amint megpillantotta a távolban a másik tüzelőt, csak ennyit bírt kinyögni:

- Castle…

A férfi földbegyökerezett lábakkal állt, nem mozdult, a fegyvert még mindig keményen markolta. Az arcáról csak egy dolgot lehetett leolvasni: mérhetetlen dühöt.

Mindannyian a helikopter búgó zajára lettek figyelmesek, ahogy a tetőn lévő Esposito fölé száll, és rávilágít:

- Itt az FBI, azonnal dobja el a fegyvert és feküdjön a földre!

Kate ekkor tért magához, de ezt követte a következő sokkhatás.

A gyárat mindenhol rendőrök lepték el, és Castle-t 4 fegyveres vette körül.

- Fegyvert eldobni, most!

Castle még pár másodpercig Beckett arcát pásztázta, majd lassan leguggolt, és a földre helyezte a fegyvert.

 ***

10 perccel korábban

- Abban az irányban lesz! – jelentette ki Ryan, ahogy leállította a motort.

- Miért vagy ebben olyan biztos? Mi van a másik irányban?

- Egy romos épület, de ez túl egyértelmű lenne. Ráadásul túszejtéshez nem épp a legjobb.

- Alábecsülöd…- jegyezte meg kedvtelenül Castle.

- Maga itt marad. Értette? – fordult az íróhoz Gates.

Castle csak a vállát vonogatta, és mikor látta a távolodó rendőröket, a kesztyűtartóból elővett egy fegyvert és elindult a másik irányba…

Ahogy bizonytalanul lépkedett a sötétben, egyszer csak megpillantotta Maddox-t, aki háttal állt, és Jim-et használta pajzsként. Közelebb araszolt és mikor látta hogy Kate elindul a fegyveres felé, egy pillanatig sem habozott, azonnal lőtt.

***

Castle-t azonnal megbilincselték és már vitték is a kocsihoz. Beckett szaladt utána, de Gates megállította:

- Marad. Nem mozdul egy tapodtat sem. Jön vissza velem az őrsre. Most! – jelentette ki dühösen.

- Remélem elégedett Beckett. Ügy félig lezárva, két emberem pedig FBI kézen. Mondja meg, mihez kezdjek magával? – dühöngött Gates.

- Szeretném helyrehozni a hibámat és kihozni őket a börtönből.

Gates csak a fejét rázta:

- Már hányszor könyörgött nekem, és még mennyiszer fog. Mutasson végre valami önállóságot. Vagyis mutasson máshol, mert mivel megígértem, hogy az ügy után a felmondási idejét törlöm, ezért így is teszek.

- Ne! – tiltakozott Beckett – De azt is mondta, ha meggondolom magam, akkor visszavesz.

- Igaz, de miből gondolja, hogy azóta nem gondoltam meg magam?

- Talán abból, hogy maga tartja a szavát…

Gates elgondolkodott. Tekintetét ismét a beosztottjára emelte, és úgy folytatta:

- Ez a különbség köztünk. Hogy döntéseimet átgondolom, és ha ez nem lenne elég, még meg is bízom az embereimben és merek segítséget kérni. Nem rohanok a végzetembe, nem hiszem, hogy képes vagyok egyedül világmegváltó dolgokra. Nőjön fel Beckett, és dolgozzon végre csapatban, mint régen. – fejezte be Gates, és átnyújtotta a jelvényt és a fegyverét Beckett-nek.

- Remélem, nem bánom meg…

- Nem fogja. És köszönöm…

Az új évad 9. rész

Míg Ryan a gépen próbált valami használhatót találni, addig Rick az aktákat bújta. Már annyit olvasott, hogy mikor lerakta a papírokat még akkor is betűket látott. Megdörzsölte a szemét, majd körbetekintett a kapitányságon.

- Kate elég sokáig marad. Megnézem jól van-e. - ezzel már fel is pattant a székről és a mosdó fele vette az irányt. Titkon attól félt, hogy szerelme megint kiborult, csak az előbb jól álcázta szomorúságát. Körbenézett a mosdóban, de sehol sem találta. Azonnal az automatához futott, azonban ott sem volt.

- Sehol sem találom, lelépett. – jelentette ki Rick, miközben öklével az asztalra csapott. - Tudtam, hogy valami történt, zaklatott volt.

Ekkor már a kapitány is kilépett az irodájából:

- Mi történt?

- Eltűnt, lelépett egy szó nélkül!

- Hogyan? De mi történt vele? – tekintete hol az íróra, hol a nyomozóra vándorolt.

- Elment kávéért, csak 15 perc múlva jött vissza, de akkor már furcsán viselkedett. De betudtam annak, hogy ideges az ügy miatt. Utána pedig elment a mosdóba, onnan már nem jött vissza. Ez a maga hibája. – fakadt ki a férfi.

- Nyugodjon meg, ha most elveszti a fejét, azzal nem segít. Ryan találtak már valamit?

- Találnánk, de túl lassan dolgozza fel a gép az információkat.

- Akkor miért nem ezzel kezdte? Hívom az informatikust. Közben meg kérem a kapitányság bejáratánál lévő kamera felvételét.

Gates nem tétlenkedett, a szakértő is megérkezett azonnal, 10 perc múlva már elkészült a szűkített lista.

- Itt a régi autógyártól északra működött régen egy illegális fegyvertelep abban az időben, mikor Maddox-nak nyoma veszett. Már évek óta üresen áll.

- A felvételek alapján Beckett is abba az irányba indult el. Most azonnal kimegyünk, én vezetem az akciót. – már Gates indult volna a lift felé, de ekkor megtorpant.

- Mr. Castle, ne csináljon semmi őrültséget – mondta.

7 előtt pár perccel Kate már meg is érkezett és a raktárépület elhagyatott területén sétált. Nem nagyon mert felnézni a tetőre, mert tudta, hogy Espo valahol onnan figyelhet…Nem kellett neki sokat mennie, mikor megpillantotta Cole Maddox-t, amint felé tart, és az apját használja pajzsként.

- Remélem egyedül jött.

- Engedje el… Engem akar nem?

Maddox csak gúnyosan mosolygott:

- Mily furcsa az élet. Magának talán sosem kellett volna meghalnia. De aki a feje után megy…

- Tudja valakit szerettek a szülei, és a gyermekük mindent megtenne értük.

- Ne tartson nekem lelki kiselőadást, nálam nem használ. De már így is túl sokat fecsegtünk, jöjjenek a tettek. – majd egy méterre ellökte magától Jim-et, de a fegyverét folyamatosan ráirányította. – Akkor, mire vár, jöjjön!

Kate lassan elindult, remélte, hogy elég sokáig húzta az időt ahhoz, hogy Esposito becélozza. Rajta már semmi sem múlt. Így belegondolva még annyi mindent tett volna. Levelet se írt Rick-nek, ami megmagyarázná a dolgokat. El sem búcsúzott tőle. Már nem tudta, hogy mit higgyen, a legrosszabbra gondolt. Elment a férfihoz, bevallotta neki az érzéseit, de egyszer sem mondta ki, hogy szereti. De talán jobb is így, talán így könnyebben továbbléphet, ha valami történne. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy már csak egy méterre áll a férfitól, aki fegyverét már rá szegezi. A következő pillanatban pedig két lövés dördült el szinte egyszerre…

Előzetes

 Következő fanfiction előzetes:

Olyan történik, ami talán soha többet: a 12-es körzet szabadságra megy. Castle keze is benne van természetesen, és már mindent megtervez a "váratlanul" jött szabadságra. Ennek az egész csapaton kívül csak Kate Beckett nem örül. Kezdetben. De ez a férfi kedvét ez nem szegi a terve megvalósításában. Vajon sikerül neki? Hisz bármi bonyodalom adódik, ők ott vannak egymásnak. Együtt. Together.

Az új évad 8. rész

 

Ahogy belépett a nő után a pihenőbe, a sapkája alá nyúl és feljebb tolja azt. Eddig gondosan ügyelt rá, hogy a szemét ne lássa senki.

- Elnézést, Kate Beckett? – kérdezte a férfi.

- Igen, miért?

- Csak az előbb egy őrült férfi adott nekem száz dollárt, hogy hozzak fel magának egy mobilt. Normális az ilyen? - hitetlenkedett a pasas -  Tessék, itt is van – nyújtotta át a készüléket Kate-nek.

A nyomozónő gyanakvóan nézte a mobilt, majd a postást.

- Milyen férfi?

- Nem tudom. Bőrszerkó volt rajta, csak azt mondta, akkor adjam oda, ha maga egyedül van, és hogy senkinek se szóljon a telefonról. Meg azt is mondta, hogy hamarosan hívja, maradjon egyedül… - mondta a postás és már lépett is ki a szobából.

Kate magára maradt. Sejtette, hogy ki lehet az a férfi, és azt is tudta, hogy valami nincs rendben. Nemsokára a telefon kijelzője világítani kezdett, tehát felvette:

- Mit akar?

- Na, na még azt se tudja, hogy miért hívom, nyugalom. – szólt bele Maddox.

- Sejtem, hogy nem a hogylétemről akar érdeklődni.

- Hm, miért is ne?! Hogy van?

- Figyeljen, ha most itt szórakozik velem, kinyomom.

- Nem hiszem, hogy ennek apuka örülne. – nevetett a férfi.

Kate majdnem kiejtette a telefont a kezéből, lábai is elgyengültek, halálsápadtan ült le a közeli székre.

- Hallom felfogta, hogy mi a tét.

- Hallani akarom, tudni karom, hogy nincs baja… - válaszolta kétségbeesetten.

Maddox letépte a férfi szájáról a ragasztót, majd odatartotta a telefont.

- Katie, kérlek, ne tegyél semmit… - Jim csak ennyit tudott mondani, mert fogvatartója visszarántotta a telefont.

- Szóval, ha meg akarja menteni apucit, eljön a régi autógyárhoz, ma 7-kor. Ne késsen, és ajánlom, hogy egyedül jöjjön.

Kate ezután már csak a telefon egyenletes búgását hallgatta még egy percig. Elmenni a gyárhoz egyedül öngyilkosság. Bevonni a rendőrséget szintén az. Mi tegyen? Nem hagyhatja ott az apját, de ha el is megy, biztos mindkettőjüket megöli. Odasétált az ablakhoz, és nézte Castle-t. Miért akkor történik valami, mikor már minden jóra fordult?

Nem mehet oda egyedül, de Castle-t sem avathatja be, sem Ryan-t, ő már így is teljesen kikészült. Ekkor jutott eszébe Esposito. ,,Ha segítségre lenne szükséged, bármiben, habozás nélkül hívj.”

Előkapta a mobilját, és már tárcsázta is a nyomozót:

- Szia Kate, nem gondoltam, hogy ilyen hamar hívsz.

- Még mindig komolyan gondolod, hogy segítesz bármiben? – kérdezte a nő aggódva.

Esposito azonnal észrevette a nő hangjában a félelmet.

- Persze. Mi történt?

- Maddox elrabolta az apámat. Nem szóltam senkinek, nem tudom mitévő legyek…

- Figyelj, először is szedd össze magad. Segítek. Mondta, hogy hova kell menned?

- Igen, a régi autógyárhoz, 7-re.

Javier kicsit habozott, próbálta összeszedni a gondolatait.

- Jó, figyelj, ne szólj senkinek, odamegyek, és valahol elrejtőzöm, hogy le tudjam lőni azt a mocskot.

 - De nincs is fegyvered!

- Emiatt ne aggódj. Megoldom, rendben?

- Köszönöm, nagyon köszönöm.

- Megoldjuk, most végleg. – mondta búcsúzóul a férfi.

Kate próbált erőt venni magán. 6 óra van. El kell szabadulnia az őrsről minél hamarabb. Visszatért a két férfi mellé, Castle csak kérdően nézett rá:

- Minden rendben?

- Igen, persze, miért?

- Zaklatottnak tűnsz. Kávéért mentél és nem hoztál. Nem kéne részt venned ebben. Nem kötelezhet rá.

Kate megfogta szerelme kezét:

- Rick jól vagyok, csak kicsit elegem lett a bezártságból. Jutottatok valamire?

- Igen – felelte Ryan – szűkítjük a kört, csak a számítógép elég lassú, de még ma meglesz a környék. Aztán elválik, hogy onnan mit tudunk meg.

Kate pár pillanatig nézte a két férfit, ahogy szemük a monitoron kígyózott. Mindent megtesznek, és én átverem őket. Megint.

Majd észbe kapott, hisz indulnia kell.

- Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök.

Rick válaszul csak mosolygott rá, ami nem tette könnyebbé az akciót.

Még belépett a mosdóba, de amint látta, hogy nem figyelik, azzal a lendülettel az öltöző felé vette az irányt. Mivel a bejáratot is őrzik, nem sétálhat ki egyszerűen. Felvett egy járőri egyenruhát, a kalapot próbálta minél jobban úgy a fejére helyezni, hogy az az arcát valamelyest kitakarja. Gyorsan a lépcső fele vette az irányt. Szerencséjére egy osztag épp akkor vonult ki egy helyszínre, így nem volt nehéz beleolvadni a tömegbe és észrevétlenül kislisszolni. Kocsiba ült, és már el is hajtott…

Az új évad 7. rész

A nyomozónő végzett a jelentésével, rápillantott az órájára és örült, hogy a még megadott intervallumon belül elkészült. Nem szeretett volna Gates-el még egyszer meccselni. Fogta a papírokat, összetűzte és felettese irodája felé ment. Még elment Ryan asztala mellet, ahol épp Rick-el dolgoztak az ügyön. Mikor Beckett elhaladt az asztal mellett, Castle gyengéden elkapta a kezét egy pillanatra és egymásra mosolyogtak. A nő még vett egy mély levegőt és belépett Gates irodájába. Szó nélkül odasétált az asztalhoz, és lerakta az aktát, és már hagyta is volna el az irodát.

- Beckett nyomozó, csak egy szóra.

Kate szó nélkül megállt és visszafordult, kérdően nézett Gates-re.

- Ez az utolsó ügye a felmondási ideje alatt. Amint megoldották, távozhat. – jelentette ki a vaslady – De ha meggondolja magát, akkor visszajöhet.

Kate már válaszolt is volna, de a kapitány megakadályozta:

- Nem most kérem a válaszát. Menjen csatlakozzon Ryan-hez és a firkászhoz. – legyintett Gates az ajtó felé.

- Firkász?– ismételte Kate, mikor leült a fiúk mellé.

- Mondtál valamit? – nézett rá kérdően Castle.

- Nem, dehogy. Csak gondolkodtam. De hogy állunk? – fordult Ryan-hez.

- Nem túl jól. Mindent átnéztem, de semmi. Biztos, hogy van álneve, amit használ. Bankkártyája is lehet több, így nem tudom lenyomozni.

- És a szülei?

- Nem élnek. Apja a katonaságban halt meg, anyja meg korán meghalt, Maddox állami gondozott volt.

Kate elgondolkozott. Szülei meghaltak, tehát már korán alkalmazkodnia kellett, hogy csak magára számíthat és nem támaszkodhat senkire sem. Felvetődik a kérdés: Mit tesz egy ilyen ember?

- Milyen iskolákba járt?

- Hát azt nem mondanám, hogy járt – folytatta Castle – inkább csak néha-néha benézett ebédre, meg télen beült. Különben ennyi volt. Munkahelye meg nem meglepő módon nincs bejegyezve.

- Bérgyilkos – nézett maga elé Kate – Tehát azt kell kitalálnunk, hogy hogyan és mikor vált bűnözővé.

- A köztes idő. – folytatta Rick – Utolsó adat róla, hogy 1995-ben többé nem jelenik meg az iskolában. Utána valahogy el kellett kezdeni. Rossz társaságba keveredik… Pénzre van szüksége, de gyorsan. Ilyenkor egy magányos embernek mindegy hogy hogyan jut hozzá, csak kapja meg a bérét…

- Mivel profi mesterlövész, ezt nem tanulja meg egy-két év alatt, és először fegyverhez kell jutnia.

- És persze valakinek kitanítania.

- Edzenie is kell, hisz jó kondiban van.

Ryan már csak ide-oda kapkodta a fejét Beckett és Castle között, nem tudott közbeszólni, tátott szájjal nézte őket, majd megszólalt:

- Azt hiszem, akkor az utolsó lakhelyéhez közeli, illegális helyeket kell keresni, ahol lőni is lehet, és a lepukkadt edzőtermek is szóba jönnek.

- Ez eltarthat egy ideig… Hozok kávét, kezdjétek el addig – mondta a nő és elindult az automatához.

Közben egy postás álldogált a lift előtt, látszólag a borítékokat nézte. Majd mikor meglátta, hogy a nyomozónő egyedül maradt, utána indult…