Kate a lövések hallatára automatikusan a földre feküdt, majd
mikor felkelt, először az apját pillantotta meg. Felsóhajtott és
egyben meg is könnyebbült, mert Jim sértetlenül feküdt a földön.
Majd Maddox-hoz sétált… Két golyó, két különböző helyen… Ezt
egy ember nem lőhette, a bemeneti szög alapján sem. Felfigyelt a tetőre, ahol Esposito nézett a távolba.
Beckett is felemelte a tekintetét, és amint megpillantotta a távolban a másik
tüzelőt, csak ennyit bírt kinyögni:
- Castle…
A férfi földbegyökerezett lábakkal állt, nem mozdult, a
fegyvert még mindig keményen markolta. Az arcáról csak egy dolgot lehetett
leolvasni: mérhetetlen dühöt.
Mindannyian a helikopter búgó zajára lettek figyelmesek,
ahogy a tetőn lévő Esposito fölé száll, és rávilágít:
- Itt az FBI, azonnal dobja el a fegyvert és feküdjön a
földre!
Kate ekkor tért magához, de ezt követte a következő
sokkhatás.
A gyárat mindenhol rendőrök lepték el, és Castle-t 4
fegyveres vette körül.
- Fegyvert eldobni, most!
Castle még pár másodpercig Beckett arcát pásztázta, majd
lassan leguggolt, és a földre helyezte a fegyvert.
***
10 perccel korábban
- Abban az irányban lesz! – jelentette ki Ryan, ahogy
leállította a motort.
- Miért vagy ebben olyan biztos? Mi van a másik irányban?
- Egy romos épület, de ez túl egyértelmű lenne. Ráadásul
túszejtéshez nem épp a legjobb.
- Alábecsülöd…- jegyezte meg kedvtelenül Castle.
- Maga itt marad. Értette? – fordult az íróhoz Gates.
Castle csak a vállát vonogatta, és mikor látta a távolodó
rendőröket, a kesztyűtartóból elővett egy fegyvert és elindult a másik irányba…
Ahogy bizonytalanul lépkedett a sötétben, egyszer csak
megpillantotta Maddox-t, aki háttal állt, és Jim-et használta pajzsként.
Közelebb araszolt és mikor látta hogy Kate elindul a fegyveres felé, egy
pillanatig sem habozott, azonnal lőtt.
***
Castle-t azonnal megbilincselték és már vitték is a
kocsihoz. Beckett szaladt utána, de Gates megállította:
- Marad. Nem mozdul egy tapodtat sem. Jön vissza velem az
őrsre. Most! – jelentette ki dühösen.
- Remélem elégedett Beckett. Ügy félig lezárva, két emberem
pedig FBI kézen. Mondja meg, mihez kezdjek magával? – dühöngött Gates.
- Szeretném helyrehozni a hibámat és kihozni őket a
börtönből.
Gates csak a fejét rázta:
- Már hányszor könyörgött nekem, és még mennyiszer fog.
Mutasson végre valami önállóságot. Vagyis mutasson máshol, mert mivel
megígértem, hogy az ügy után a felmondási idejét törlöm, ezért így is teszek.
- Ne! – tiltakozott Beckett – De azt is mondta, ha
meggondolom magam, akkor visszavesz.
- Igaz, de miből gondolja, hogy azóta nem gondoltam meg
magam?
- Talán abból, hogy maga tartja a szavát…
Gates elgondolkodott. Tekintetét ismét a beosztottjára
emelte, és úgy folytatta:
- Ez a különbség köztünk. Hogy döntéseimet
átgondolom, és ha ez nem lenne elég, még meg is bízom az embereimben és merek segítséget
kérni. Nem rohanok a végzetembe, nem hiszem, hogy képes vagyok egyedül
világmegváltó dolgokra. Nőjön fel Beckett, és dolgozzon végre csapatban, mint
régen. – fejezte be Gates, és átnyújtotta a jelvényt és a fegyverét
Beckett-nek.
- Remélem, nem bánom meg…
- Nem fogja. És köszönöm…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése