Az új évad 12. rész

Kate gyorsan a kapitányság felé vette az irányt. Mikor megérkezett inkább a lépcsőt választotta, a liftet most túl lassúnak találta. Mikor feléért, gyorsan Ryan asztalához futott, ahol Gates is ült.

- Beckett, mondja, hogy talált valamit?

- Sajnos nem, csak annyit tudunk, hogy Castle lövése még nem lett volna halálos. De van egy ötletem.

- Mondja, most más választásom úgy sincs.

- Tanúskodhatnák mellettük. Ha elmondom, hogy életveszélyben voltam és azt, hogy Castle lövése a ballisztika szerint még nem lett volna halálos, akkor fel kell hogy mentsék őket.

- Ez mind szép és jó, de maga már túlságosan is benne van ebben az ügyben.

- Az lehet, de az apám nem. És vállalom a hazugságvizsgálatot is.

Gates csak rázta a fejét:

- Nem is tudom Beckett, az FBI nem fog kesztyűs kézzel bánni magával az biztos.

- Tud jobbat? – kérdezte a nő, bár tudta, hogy ez felesleges kérdés, mert mindannyian tudták, hogy nagy bajban vannak.

- Rendben. De magával megyek.

Az FBI vonakodva is, de beleegyeztek a kihallgatásba és a hazugságvizsgálatnál ők akarták a kérdéseket feltenni. Ezzel már Gates is tisztában volt, és tudta, hogy ez nem lesz könnyű menet.

- Beckett ezek a mocskok mindent elkövetnek majd, hogy kiforgassák a szavait. Semmiképp se hagyja, hogy maga felé kerüljenek.

- Menni fog kapitány. – ezzel be is lépett az ajtón.

- Ms. Beckett? – kérdezte az ügynök, aki már a számítógép mögött ült.

- Beckett nyomozó, ha kérhetem.

- Szóval már nyomozó, újra?

Kate látta az FBI-os szemében a gúnyt, de nem hagyta magát.

- Igen, de nem tudom minek játssza a tudatlant, hiszen maguk hamarabb tudomást szereznek bármiről, mint ahogy a szépen vasalt öltönyeik nyakkendőjét megigazítanák.

Az ügynök zavarában és persze mérgében azonnal a nyakkendőjéért nyúlt volna, de az előbbi kijelentés tekintetében gyorsan visszahúzta a kezét.

- Akkor kezdjük is el. Nagyon egyszerű lesz, igennel és nemmel kell válaszolnia. Még a rendőröknek is sikerült eddig, talán most sem lesz probléma. – viccelődött tovább.

- Hát még akkor egy gyilkossági nyomozónak. – felelte a nő, egy vigyor kíséretében.

Kate Beckett-nek, mint minden rendőrnek türelmesnek kellett lennie, ez alapszabály volt. Őt is csak egyszer hozták ki a béketűréséből, mikor az anyját nem szép szavakkal illették.

- Miután Cole Maddox felhívta, azonnal tudta, hogy volt kollégájához fordul segítségért?

- Nem.

- Azt viszont azonnal tudta, hogy az őrsön nem szól senkinek sem?!

- Igen.

- Ugyebár Mr. Castle az úgynevezett társa. Más viszonyt is folytatott vele?

- Először is, nem úgynevezett társam, hanem a rendes társam. Másodszor a mostani kérdésének semmi köze Maddox önvédelemből történő lelövéséhez, mert ugyebár arról kéne kérdeznie. És ha most a következő kérdése az lenne, hogy veszélyben volt-e az apám és én, arra a válaszom igen! És értékelném, ha végre szabadon engednék Mr. Castle-t és Esposito nyomozót.

Beckett az ügynökre pillantott, aki tátott szájjal bámult rá.

- Bocs, hogy közbe szólok, de nem a monitort kéne néznie?

Gates a rejtekszobából, a tükrön keresztül követte az eseményeket, ő is elámult Beckett válaszain.

- Tudtam én, hogy egyszer még kapitány lesz. – mondta magában.