2012. augusztus 23., csütörtök

Az új évad 11. rész






Castle és Esposito a cella falának támaszkodva ültek és néztek maguk elé.
- Nyugi, majd kitalálok valamit és lelépek. – jelentette ki Espo.
- Kösz, szóval itt hagysz…
- Tesó, ezt már egyszer megdumáltuk nem?! Különben is, akkor valaki megígérte neked, hogy ha ilyen helyzetbe kerülsz, akkor kihoz.
- Inkább ne jöjjön el… - jelentette ki Castle
Esposito meglepődött az előbbi kijelentésen, azonnal felkapta a fejét, és az íróra nézett:
- Most mi a bajod? Szereted nem? És ő is szeret. Akkor?
- Ez az amiben nem vagyok biztos, a szerelmében. Mindent egyedül akar megoldani. De ha valakivel összeköti az életét, akkor együtt kell az élet nehézségeivel megbirkóznunk.
- Most ugye viccelsz? Az is bizonyítja, hogy szeret, hogy nem kevert bele, nem akarta, hogy bajod essen.
- Helyette téged hívott. Remek. Ha mondjuk a gyerekszobát kell kifesteni, akkor is téged hív?
- Nem, akkor festőt. Ne legyél már féltékeny. Azért engem hívott, mert nekem van fegyverem és képzett lövész vagyok. Különben, belőled most csak a harag beszél, mert már gyerekekről regélsz itt nekem.
Castle csak rázta a fejét, Espo pedig biztos volt benne, hogy most hiába rágja a férfi fülét.


Gates most nem az irodájában ült, hanem a tábla előtt állva vázolta fel a helyzetet:
- Valahogy ki kell rángatnunk egy nyomozót és egy civilt egy gyilkosságból. Nem lesz könnyű dolgunk, mivel az FBI mindenhogy rá akarja húzni a vizes lepedőt a két lövészre. Maddox élve kellett volna nekik.
- Van ötlete, hogy hogyan csináljuk? – kérdezte Ryan.
- Először várom a hívást, amiből kiderül, hogy Esposito milyen fegyverrel lőtt. Aztán azt is meg kell tudnunk, hogy melyik golyó volt halálos Maddox számára.
Gates az utolsó mondatnál már elemelte a tekintetét Ryan-ről, és a nyíló liftajtóra nézett.
- Maga, kezdje a gépekkel, de először nézze meg, hogy hány kihallgató van. – magyarázott beosztottjának az egyik öltönyös.
- Tünés az irodámból! – nézett Gates az egyik férfire, aki épp készült benyitni a vaslady irodájába. Mit keresnek itt?
- Válaszokat! Válaszokat arra, hogy hogyan kerülhetett egy író kezébe fegyver, amivel ölt. A maguk fegyvere. – nézett végig az öltönyös a nőn.
A kapitány – aki már kezdte elveszteni türelmét – csak egy kérdést tett fel:
- Belső nyomozás?
- Pontosan! – felelte az FBI-os, és már fordult is a társaihoz – A gépeket inkább vigyük át a laborba.
- Azt nem hiszem. – felelte Gates, és a telefonjáért nyúlt.
Pár perc elteltével az FBI-os telefonja csörögni kezdett, és mikor felvette a készüléket, látszott az arcán, hogy nem igazán örül a hívásnak. Fanyalogva intett a többieknek és így üres kézzel szálltak be a liftbe.
- További szép napot maguknak is! – intett utánuk Gates. – Na most hogy 10 percemet elpocsékoltam ezekre az öltönyös majmokra, azt hiszem folytathatjuk. Beckett, maga menjen a hullaházba, Dr. Parish végzett a boncolással. Én pedig megyek telefonálni, megsürgetni az informátorokat, Ryan maga meg próbáljon találni valamit.


- Szia Lanie, mire jutottál?
- Szia. Hát nem tudom mennyit számít, de Castle lőtt először és ez még nem lett volna halálos, de Esposito lövése már igen.
Kate csak elködösült szemmel bámulta a ballisztikai eredményt, amit már Lanie felvázolt.
- Hé kislány minden rendben lesz. Nem szabad feladnod. – próbálta Lanie vigasztalni barátnőjét.
- Én nem adom fel, de egyenlőre semmilyen kiutat nem látok Rick számára.
- És, hogy viseli? Mármint a börtönt…
- Nem tudom. Minket be se engednek hozzá, de szerintem pillanatnyilag engem látni sem akar.
Lanie értetlenül fürkészte Kate arcát. Ilyennek még sosem látta. Egyszerre tükröződött a fájdalom, bánat és megbánás.
- Ezt miből gondolod?
- Ahogy nézett rám, miután lelőtte Maddox-t. Az ragyogás egyszerre eltűnt a szeméből, csak a mérhetetlen dühöt láttam, ami érthető is. A szemébe hazudtam.
Lanie csak mellé lépett és a vállára tette a kezét.
- Megoldod ezt is. Hidd el, végül az igazság győz most is.
Kate szeme felcsillant.
- Lanie, te zseni vagy! Köszönöm. – gyorsan megölelte barátnőjét, majd már futott is ki a boncteremből.
- Nem tudom, hogy mit köszönsz, de szívesen. – szólt utána.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése