Ahogy belépett a nő után a pihenőbe, a sapkája alá nyúl és
feljebb tolja azt. Eddig gondosan ügyelt rá, hogy a szemét ne lássa senki.
- Elnézést, Kate Beckett? – kérdezte a férfi.
- Igen, miért?
- Csak az előbb egy őrült férfi adott nekem száz dollárt,
hogy hozzak fel magának egy mobilt. Normális az ilyen? - hitetlenkedett a pasas - Tessék, itt is van – nyújtotta át a
készüléket Kate-nek.
A nyomozónő gyanakvóan nézte a mobilt, majd a postást.
- Milyen férfi?
- Nem tudom. Bőrszerkó volt rajta, csak azt mondta, akkor
adjam oda, ha maga egyedül van, és hogy senkinek se szóljon a telefonról. Meg
azt is mondta, hogy hamarosan hívja, maradjon egyedül… - mondta a postás és már
lépett is ki a szobából.
Kate magára maradt. Sejtette, hogy ki lehet az a férfi, és
azt is tudta, hogy valami nincs rendben. Nemsokára a telefon kijelzője
világítani kezdett, tehát felvette:
- Mit akar?
- Na, na még azt se tudja, hogy miért hívom, nyugalom. –
szólt bele Maddox.
- Sejtem, hogy nem a hogylétemről akar érdeklődni.
- Hm, miért is ne?! Hogy van?
- Figyeljen, ha most itt szórakozik velem, kinyomom.
- Nem hiszem, hogy ennek apuka örülne. – nevetett a férfi.
Kate majdnem kiejtette a telefont a kezéből, lábai is
elgyengültek, halálsápadtan ült le a közeli székre.
- Hallom felfogta, hogy mi a tét.
- Hallani akarom, tudni karom, hogy nincs baja… - válaszolta
kétségbeesetten.
Maddox letépte a férfi szájáról a ragasztót, majd
odatartotta a telefont.
- Katie, kérlek, ne tegyél semmit… - Jim csak ennyit tudott
mondani, mert fogvatartója visszarántotta a telefont.
- Szóval, ha meg akarja menteni apucit, eljön a régi
autógyárhoz, ma 7-kor. Ne késsen, és ajánlom, hogy egyedül jöjjön.
Kate ezután már csak a telefon egyenletes búgását hallgatta
még egy percig. Elmenni a gyárhoz egyedül öngyilkosság. Bevonni a rendőrséget
szintén az. Mi tegyen? Nem hagyhatja ott az apját, de ha el is megy, biztos
mindkettőjüket megöli. Odasétált az ablakhoz, és nézte Castle-t. Miért akkor
történik valami, mikor már minden jóra fordult?
Nem mehet oda egyedül, de Castle-t sem avathatja be, sem
Ryan-t, ő már így is teljesen kikészült. Ekkor jutott eszébe Esposito. ,,Ha segítségre lenne szükséged, bármiben,
habozás nélkül hívj.”
Előkapta a mobilját, és már tárcsázta is a nyomozót:
- Szia Kate, nem gondoltam, hogy ilyen hamar hívsz.
- Még mindig komolyan gondolod, hogy segítesz bármiben? –
kérdezte a nő aggódva.
Esposito azonnal észrevette a nő hangjában a félelmet.
- Persze. Mi történt?
- Maddox elrabolta az apámat. Nem szóltam senkinek, nem
tudom mitévő legyek…
- Figyelj, először is szedd össze magad. Segítek. Mondta,
hogy hova kell menned?
- Igen, a régi autógyárhoz, 7-re.
Javier kicsit habozott, próbálta összeszedni a gondolatait.
- Jó, figyelj, ne szólj senkinek, odamegyek, és valahol elrejtőzöm,
hogy le tudjam lőni azt a mocskot.
- De nincs is
fegyvered!
- Emiatt ne aggódj. Megoldom, rendben?
- Köszönöm, nagyon köszönöm.
- Megoldjuk, most végleg. – mondta búcsúzóul a férfi.
Kate próbált erőt venni magán. 6 óra van. El kell
szabadulnia az őrsről minél hamarabb. Visszatért a két férfi mellé, Castle csak
kérdően nézett rá:
- Minden rendben?
- Igen, persze, miért?
- Zaklatottnak tűnsz. Kávéért mentél és nem hoztál. Nem kéne
részt venned ebben. Nem kötelezhet rá.
Kate megfogta szerelme kezét:
- Rick jól vagyok, csak kicsit elegem lett a bezártságból.
Jutottatok valamire?
- Igen – felelte Ryan – szűkítjük a kört, csak a számítógép
elég lassú, de még ma meglesz a környék. Aztán elválik, hogy onnan mit tudunk
meg.
Kate pár pillanatig nézte a két férfit, ahogy szemük a monitoron
kígyózott. Mindent megtesznek, és én
átverem őket. Megint.
Majd észbe kapott, hisz indulnia kell.
- Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök.
Rick válaszul csak mosolygott rá, ami nem tette könnyebbé az
akciót.
Még belépett a mosdóba, de amint látta, hogy nem figyelik,
azzal a lendülettel az öltöző felé vette az irányt. Mivel a bejáratot is őrzik,
nem sétálhat ki egyszerűen. Felvett egy járőri egyenruhát, a kalapot próbálta
minél jobban úgy a fejére helyezni, hogy az az arcát valamelyest kitakarja. Gyorsan
a lépcső fele vette az irányt. Szerencséjére egy osztag épp akkor vonult ki egy
helyszínre, így nem volt nehéz beleolvadni a tömegbe és észrevétlenül
kislisszolni. Kocsiba ült, és már el is hajtott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése