Comeback 11.rész

-         Csak arra gondoltam, hogy Beckett múltkor is nyomott hagyott nekünk. Mi van, ha most is így tett?

A nyomozónő végtagjai már teljesen elgémberedtek, minden erejét összeszedve tűrte a fájdalmat és a fáradságot. Egyetlen reménye is szertefoszlott, hisz a nyomozók nem érkeztek meg mielőtt ők elindultak volna a raktárból. Ráadásul esélye sem volt a szabadulásra, miután Sophia a kezeit még egyszer átkötözte, fegyverét pedig a gerincéhez nyomva vezette.

-         Megérkeztünk. – mutatott az előttük lévő vasajtóra. – Na, mire vársz? – kérdezte, majd lökött egyet a nyomozón.

Beckett vonakodva, de bedörömbölt az ajtón. – NYPD!

Pár másodperccel később egy öltönyös férfi tárta ki azt.

-         Ez egy zártkörű rendezvény. Csak meghívóval. – tette hozzá mosolyogva.

-         Itt a meghívóm. – szegezte a fegyverét az őrre, aki engedelmesen kijjebb tárta az ajtót.

Bent a teremben félhomály uralkodott. Egy kerek asztal körül ült három férfi pókerlapjaikat tanulmányozva.

Sophia nem is értette, hogy hogyan játszhatnak szinte teljes sötétségben. De agya ezzel a részlettel már nem törődött. Biztos volt a siker elérésében, és mosolyogva biztosította ki a fegyverét.

-         Uraim, a partinak vége. Szép lassan álljanak fel!

A teremben ebben a pillanatban kigyulladtak a lámpák, a három férfi pedig egyszerre vette elő a fegyverét és szegezte a nőre.

Sophia ösztönösen Beckett fejéhez emelte a fegyverét, tekintete pedig döbbenten cikázott a két rendőr és az író között.

-         Tegyék le, különben lelövöm! – sziszegte a nő.

A teremben tapintható volt a feszültség. Esposito, Ryan és még Castle is egyenes háttal, mozdulatlanul markolták a fegyvert. Mindhárman Sophia-t nézték, Rick nem mert Kate szemébe nézni. Bármennyire is vágyott már arra, hogy tetőtől-talpig végigmérje és meggyőződjön testi épségéről. Tudta, hogyha ránéz, akkor vagy teljesen elgyengül, vagy fejét elvesztve lő Sophia-ra.

-         Ismétlem, tegyék le, mert lelövöm. Nem viccelek.

-         Nem lesz rá módja…

A nő összerezzent a mondat hallatán, hisz a hang nem előle, hanem mögüle jött.

A következő pillanatban pedig már csak egy kattanást hallott, amiből leszűrte, hogy Gates kibiztosította a fegyverét.

-         Ha most a helyében lennék, feladnám. Egyetért Beckett nyomozó?

Kate egy pillanatra megérezte a nő bizonytalanságát és azonnal ki is használta a helyzetet. Lábával kihúzta Sophia jobb lábát, aki egyensúlyát vesztve zuhant a földre.

-         Okosnak hitte magát, de egy ilyen szakállas trükknek bedőlni! Mire várt, hogy Beckett majd válaszol egy költői kérdésre?! – mondta a kapitány, miközben megbilincselte a nőt. – Erre a kérdésre sem várok választ! – tette hozzá cinikusan.

Ryan és Esposito felhúzta a földről a nőt, miközben Beckett annak fegyverét vette fel, és szegezte a nőre.

-         Rossz áldozatot választott! – mondta, és hangja újra határozottan csengett.

Gates és a két nyomozó is együtt érzően nézte a nyomozónőt, tudták, hogy ha nem is mutatja, akkor is megviselte ez a pár nap…

A két férfi most látta elérkezettnek az időt, hogy kivezessék Sophia-t a teremből, Beckett pedig átnyújtotta a fegyvert a kapitánynak, aki beosztottjai után indult.

Kate megfordult és Castlel találta szembe magát. Az író nem tétlenkedett szorosan magához ölelte kedvesét.

-         Meg fogsz fojtani! – suttogta a nő.

-         Nem akarlak elengedni soha többé!

Kate a gyönyörű kék szempárból szomorúságot és aggódást olvasott ki. Finoman végigsimított a férfi arcán, és olyan közel hajolt hozzá, amennyire csak tudott.

-         Nem fogsz elveszíteni. – felelte. –Különben olyan voltál, mint egy macsó, ahogy a fegyvert tartottad.

-         Inkább egy nyuszi, akinek megmondták, hogy jól markolja meg a répát, mert kiesik a kezéből.

-         Akkor már inkább mint egy elszánt kisfiú. Tudod, mint a kis ovisok, akik mihamarabb megakarnak tanulni biciklizni, hogy lenyűgözzék a kislányokat.

-         Na megint óvodás… Ezt már Gates-től is megkap… - de nem tudta befejezni a mondatát, mert Kate egy csókkal elhallgattatta.

Amíg csókolták egymást, minden rosszat elfelejtettek, csak egymásra koncentráltak. Mikor ajkaik elváltak egymástól, Rick homlokát a nőéhez illesztette:

-         Szeretlek, és nem is tudom, hogy mi lett volna, ha…

-         Nincs ha, Rick… Miért kínozzuk magunkat tovább olyan gondolattal, ami nem következett be? Itt vagyunk egymásnak, és ez a legfontosabb! Én is nagyon szeretlek!

Castle kezét a nő fele nyújtva szólalt meg:

-         Akkor menjünk végre haza!

Kate válaszul csak a férfire mosolygott és megfogta a kezét.

-         Biztos csak ennyi? – kérdezte a férfi, csodálkozást színlelve.

Kate oldalba bökte a férfit, mire az a nő keze után nyúlt, és magához húzta.

-         Még egy ok, amiért örökre velem maradsz. – mutatott a csomagokra.

-         Csak ezért? – húzta fel a szemöldökét.

-         És nem mellékesen azért, mert szeretlek! – duruzsolta, már a nő ajkainak. – Akkor kapj fel egy bőröndöt és indulás!

-         Mégis hova? – kérdezte meglepetten.

-         Oh de feledékeny vagyok! Elfelejtettem, hogy Gates kapitány egyetértett velem abban, hogy ad egy pár hét szabadságot neked. Tudod azt hiszem kezd megkedvelni. Bár nem tudom, hogy mit értett azon, hogy korlátlan mennyiségű szabadságom van az ő nyugdíjazásáig. – idézte a kapitány szavait.

-         És hova megyünk? – mosolyodott el a nő.

-         Meglepetés, de ígérem, hogy nagyon jó lesz!

-         Ha már te mellettem vagy, az csak jó lehet!

Vége

 Nem szeretnék ígérgetni, mert tudom, hogy az elkövetkező időszakban is kevés időm lesz, de még a hétvégén felkerül az új történet első fejezete, melyből egy részletet itt tudtok elolvasni:
 Részlet