- Tudom, hogy ezt már egyszer megbeszéltük és ha nem akarod, én azt is megértem.
- Rick, hagynál végre
engem is szóhoz jutni?
A férfi kérdő
tekintettel fürkészte a nő arcát. Már egyszer felvetette neki az összeköltözés
lehetőségét, de akkor Kate ezt még túl korainak érezte. A nyomozónő azt mondta,
hogy ha elérkezettnek látja az időt, akkor lehet róla szó. Castle pedig nem
bírta ki, szerette volna az ötletet újra feldobni, de igazából nagyon félt a
választól, az újbóli elutasítástól.
- Igen, már egyszer
ezt megbeszéltük, és mondtam, hogy szólak, ha készen állok… - kezdte a nő, mire
Rick csalódottan lesütötte a szemét.
- De úgy érzem, hogy
nem várhatunk az örökkévalóságig. Különben is, így is majdnem együtt laktunk,
csak hol nálad, hol nálam...
- Ez igent jelent? –
ujjongott Castle.
Kate látta, hogy az
író szemébe visszatér a csillogás, miközben úgy mosolyog, mint egy kisfiú.
Válaszul mosolyogva hajolt közel a férfihoz, egy lágyan megcsókolta.
- Castle…Castle!!!
Az író zihálva tért magához, ahogy a nevét hallotta. Először
aludt pár órát, mióta Kate-nek nyoma veszett, de most is a nővel álmodott.
Eszébe jutott az a kisebb „vita” a költözésről, ami még az első próbálkozásánál
adódott. Azt hiszem ez volt a legkisebb problémánk. – gondolt vissza az álomra,
majd a pihenőbe belépő Esposito-ra emelte a tekintetét.
-
Bocs haver, hogy felkeltettelek.
-
Azt hiszem jobb is. Találtatok valamit?
-
Igen, Sophia bűntársainak a listáját leszűkítettük egy
emberre.
-
Volt lista? – kérdezte döbbenten Castle. – Mióta
aludtam?
-
Csak két órát. És azért nem keltettelek fel eddig, mert
amilyen állapotban voltál, nem vettük volna sok hasznodat. Szóval egy
bevándorló fiú – Tom Sabbagh – részt vett az FBI kiképzőprogramjában, és Sophia
volt a kiképzője is. Ám mikor a nő „meghalt”, hősünk lelépett nyomtalanul. Valószínűleg
már ő segített neki eltűnni és most is vele van.
Castle próbálta megemészteni a hallottakat, miközben érezte,
hogy az alvástól egyáltalán nem érzi magát pihentebbnek.
-
És hogy találjuk meg?
-
Dolgozunk rajta, de nem egyszerű. De ha már egyszer
hibázott, másodszor is fog.
-
Nem bízhatunk ebben… Valamit ki kell találni… -
tanakodott a férfi, de rájött, hogy Kate nélkül nem is olyan egyszerű…
-
Igaza van mikor azt mondja, hogy nem vagyok
rendőr…Sosem értettem, hogy miért olyan lényeges ez, de most rájöttem…Csak
fekszek itt és nem teszek semmit, tehetetlen vagyok. Nem tudom őt megmenteni,
csak egy szerencsétlen író vagyok, aki zsarut játszik.
-
Castle, ez már kezd átmenni önsajnálatba. Haver egy jó
tanács: szedd össze magad, és állj elő valami lehetetlen ötlettel. Az kell most
ide. – mondta Javi, és együttérzően megveregette barátja vállát.
Az író csak keserűen bólintott, majd követte a nyomozót
vissza Ryan asztalához.
-
Mi tartott ilyen sokáig? – csattant fel Sophia,
miközben a belépő Tomra szegezte dühös tekintetét.
-
Nem egyszerű árnyékként mozogni New Yorkban. –
válaszolta szemrebbenés nélkül.
-
Mindegy. Sikerült?
-
Igen, minden eltüntetve.
-
Lehetne nem előtte? – mutatott a nyomozónőre.
-
Előtte kérdezted. – válaszolta higgadtan.
Sophia mérgében elmosolyodott, jelezvén, hogy nem kíván
reagálni társa előbbi szemtelen válaszára.
-
Most maradj, elmegyek. Még pár részlet hiányzik.
Miután a nő elhagyta az épületet, a férfi egy pohárral a
kezében a nyomozóhoz sétált. Letette a poharat mellé, és a zsebéből egy kést,
valamint egy gyógyszeres dobozt vett elő. Levágta a nő kezéről a kötelet.
-
Gondolom így már be tudja venni.
Kate kérdően nézett a férfira.
-
Miért segít nekem?
-
Nem segítek, de nem akarom, hogy valami baja essen. Én
nem bántok senkit, erre tanított még az édesapám is.
Miután Kate bevette a gyógyszert, csak azután válaszolt:
-
Akkor miért segít ennek a szörnyetegnek? Tudja, hogy
mire készül? Ártatlan emberek fognak meghalni, és ez a maguk lelkén szárad! –
fakadt ki a nő. Már nem tudta visszafogni magát, kikívánkozott belőle az
igazság.
Tom elgondolkozva hallgatta a nő előbbi monológját, majd egy
ragasztóval betapasztotta a száját…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése