Comeback 1. rész

Egy gyilkosság, ami látszólag hétköznapi. Majd mikor a profi gyilkos elkövet egy hibát, minden megváltozik. A páros szétszakad, külön-külön, mégis a másik segítségével próbálják megoldani az ügyet és a bűnöst rács mögé juttatni. Örökre.

Tengerpart, pálmafák, koktélok. Ez egy sikeres írónak mindennapi esemény lehetne, de ha ehhez társul a világ legszexibb múzsája, akkor tényleg minden tökéletes. Még ha ez csak egy álom is, és pár másodperc múlva a telefon búgó zaja félbeszakítja.

A nő már nyúlna is érte, de egy erős kar megakadályozza benne és még jobban magához húzza.

- Rick, kérlek. Úgysem hagyja abba, csak felesleges köröket futunk.

A férfi durcásan engedett az ölelésen, majd kinyitotta a szemét: igaz, hogy nincs tengerpart, de a gyönyörű szerelme így is mellette van, és csak ez számít.

- Csak hogy tudd, azért engedtelek el, mert ott van a fegyvered is az éjjeliszekrényen. – mondta álmosan, miután a nő már lerakta a készüléke.

- Csak nem félt Mr. Castle, hogy esetleg bántom?

- Attól nem félek, de ha ez fegyverrel történik, akkor már igen. – incselkedett a férfi.

- Látom, ma is fel vagy húzva.

- Mint a búgócsiga. – mosolygott továbbra is.

Kate odahajolt hozzá és lágyan megcsókolta. Castle pedig gyorsan átkarolta a nőt és már húzta is le magával a lepedők közé.

- Rick mennünk kell. – mondta szomorúan a nő.

- Ne, ne. Így hogy akarhatod, hogy egész nap közömbös legyek hozzád?! Nem fogom kibírni.

A nő csak mosolygott. Imádta mikor előjött szerelméből a durcás kisgyerek, de mikor a kapcsolatuk titokban tartásáról volt szó, akkor tudta, hogy a kisgyerek igencsak követelőző tud lenni.

- Majd kárpótollak.

Erre a szóra Castle szeme felcsillant és jóleső érzéssel nyugtázta, hogy fontos helyet foglal el a nyomozónő szívében.

- De most már tényleg induljunk, így is késésében vagyunk.

Rick, mint akinek visszaadták a játékát, rögtön felpattant és újult erővel belevetette magát a reggeli készítésbe. Kate – mikor még egyedül élt – ritkán reggelizett. De mióta együtt van az íróval - mindegy, hogy épp kinek a lakásán töltik az éjszakát - a férfi minden reggel készít valami finom harapnivalót. A jóhoz könnyű hozzászokni, így Kate sem bánta, hogy reggel nem üres hassal indul munkába. Gyorsan elkészülődött, és az író már lent is várta az aznapi finomsággal: friss pirítós, egy kis rántotta és narancsdzsúz. Mint egy reggelinél sem, a kávé most sem hiányozhatott.

- Most már biztos, hogy elkésünk. – jelentette ki Kate, miután már a kocsiban ültek és a tetthely felé igyekeztek.

- Majd rám fogod, hogy szöszmötöltem, mielőtt felvettél.

- Tudod, hogy a magyarázkodással lehet a legkönnyebben lebukni. – fordult a férfi felé. – És ha együtt akarunk dolgozni, akkor titokban kell maradnia.

- Tudom, tudom. Majd világgá kürtölöm, ha már nyugdíjasok leszünk.

Kate először csak elmosolyodott a kijelentésen, majd mikor eljutott az ágyáig a mondat jelentése, elgondolkodott. Már most úgy beszél, mintha évek óta együtt lennénk? Nyugdíjasok? Tényleg velem akar maradni életem végéig?

Annyira belemerült saját gondolataiba, hogy már csak azt vette észre, hogy agya vitte el a megadott címre, nem is emlékezett rá, hogy hány lámpánál álltak meg, vagy hogy meddig tartott az út.

- Sziasztok. – köszöntötte őket Espo, és elkezdte felvázolni az eddig megtudott információkat. – Szóval 34 éves férfi, neve Marrill Harris, és egy irodaházban dolgozott informatikusként.

- A halál oka? – guggolt le a nő Lanie mellé.

- Egy lövés közvetlen közelről, de úgy tűnik, hogy előtte már elkaphatták, mert a kezén és a lábán kötéltől származó nyomokat találtam. Plusz még meg is kínozták. Többet csak a boncolás után tudok mondani.

- Kösz Lanie. Szóval, nagyon úgy néz ki, hogy barátunktól valamit meg akartak tudni.

- Informatikus volt, talán hacker is, és lehet, hogy valamibe beleütötte az orrát.

- Ez nem rossz feltevés, ezen el lehet indulni, megyek is a munkahelyére kérdezősködni. – köszönt el a párostól a nyomozó.

- Mi pedig menjünk be az őrsre. – fordult Kate az író felé.