A kórboncnok válasza nem sok jót ígért. De ő maga is
tisztában volt vele, hogy azonnal orvosi segítségre lenne szükségük.
Castle úgy érezte, hogy órák teltek el, mióta szerelme eszméletlenül
feküdt a karjaiban. Mindegy egyes másodperc elteltével azt gondolta, hogy Kate
nem fog felébredni. Egyszerre rémes érzés kerítette hatalmába. Szörnyű
gondolatok cikáztak a fejében. Miért most kell minden szörnyűségnek
megtörténnie? Mintha minden a boldogságuk ellen szólna. Gyengéden simogatta a
nő arcát, miközben suttogva kérlelte, hogy térjen magához. Mikor az író úgy
gondolta, hogy ezt már nem bírja tovább elviselni, Kate keze alig érezhetően
megmozdult. Próbált mondani valamit, de még félig mindig öntudatlan állapotban
volt.
- Shh, Kate – suttogta, miközben kezét az ajkaira
tapasztotta. – Shh.
- Mi történt? – kérdezte nagyon halkan, és közben próbálta
kinyitni a szemét. Mozdulatai nagyon lassúak voltak, ám mikor megpillantotta a
napfényt, azonnal le is csukta a szemét.
- Megcsúsztál. – válaszolta halkan. – És beverted a fejed.
- Kate, ne aludj el. – guggolt le mellé Lanie, miközben a
fején lévő sebet vizsgálgatta.
- Nem fogok. – suttogta egy sóhaj kíséretében.
Kate tanulva az előbbiekből, most előbb óvatosan oldalra
fordította a fejét, majd lassan kinyitotta a szemét.
- Fel tudsz ülni? – kérdezte Rick.
- Segítenél?
Castle az egyik kezét a nő háta mögé csúsztatta, a másikat
pedig a derekára helyezte. Mikor lassan megemelte a hátát, Beckett arca azonnal
eltorzult. Éles fájdalmat érzett, miután a fejét felemelte a férfi öléből.
- Kate?
- Jól vagyok. – mondta, miközben próbált egy pontra
koncentrálni és azt nézni. Nagyon fájt a feje, de túl makacs volt ahhoz, hogy
bevallja. – Egy kis víz most jól esne.
Miközben Esposito a kiöblített sörösüvegbe töltött vizet,
addig Kate Rick mellkasának támasztva pihentette a fejét. Miután ivott, az eget
kezdte kémlelni.
- Jól vagy? – simított végig a nő arcán az író.
Kate válaszként az ujjait Castle ajkaira nyomta és továbbra
is az eget kémlelte. – Ti is halljátok?
Rick is fülelni kezdett, de semmit sem hallott:
- Biztos, hogy jól vagy?
- Nem, igaza van! – ugrott fel Jenny. – Én is hallom!
- Egy motor! – kiáltott fel Kate.
Hirtelen mindenki talpra ugrott és a hang forrását keresték.
Egy repülőgép motor hangja volt a távolból, de már egyre jobban hallották.
Castle a kezeiből tölcsért formált, kiszűrve így a nap sugarait. Majd
megpillantották a repülő fehér körvonalait a kék égen.
Kate azonnal megszorította szerelme kezét, aki válaszul
mosolyogva nézett rá.
A repülő - mikor a sziget felé ért - háromszor is tett egy
kört felettük, jelezve, hogy észrevették őket.
Castle megkönnyebbülten sóhajtott, majd Kate felé fordult és
egy csókot adott a homlokára.
Miután megérkeztek a reptérre, mindegyiküket kórházba
szállították kivizsgálásra, de Kate-re különösen figyeltek. Castle egy percre
sem engedte el a kezét, és mikor a kórházban voltak, akkor sem akarta. Kate csak
nagy nehezen tudta meggyőzni, hogy addig ő is menjen el a kivizsgálásra és
utána találkoznak.
Miután Rick végzett, azonnal megkereste szerelme kórtermét.
- Szia. – lépett oda hozzá, miután látta, hogy Kate ébren
van. – Hogy érzed magad?
- Már jobban. Kaptam fájdalomcsillapítót, de estére bent
kell maradnom megfigyelésre. És te?
- Nekem kutya bajom. Pár karcolás, horzsolás.
- És beszéltél Alexis-sel és anyukáddal?
- Igen, nagyon örültek, hogy jól vagyunk. Apukádat is
felhívtam.
- És hogy van?
- Jobban, mióta megtudta, hogy semmi bajod. És persze
kérdezte, hogy már Mrs. Castle-t kell-e a nővérpultnál keresnie. – mosolygott a
férfi.
- Hogy már apám is tudja Mr. Castle? – kérdezte pajkosan
Kate.
- Miért Ön szerint kitől kértem el a lánya kezét? – felelte,
majd egy lágy csókra odahajolt szerelméhez.
Kate összeszorított fogakkal dőlt vissza a párnára. Rick ezt
azonnal észrevette és arckifejezése azonnal megváltozott.
- Mi a baj? – kérdezte Kate, miközben megszorította a férfi
kezét, majd válaszolt a saját kérdésére. – Nyugalom, jól vagyok. Csak még nem
hatott a fájdalomcsillapító.
- Tudom. Csak…
- Csak, mi? – Kate kíváncsian fürkészte a férfi arcát.
- Olyan, mintha az univerzum ellenünk lenne. Mióta
felszálltunk a gépre.
A nő egy pillanatra elgondolkozott, majd folytatta:
- Két éve azt mondtad nekem, hogy az univerzum küldött egy
jelet, hogy együtt kell megoldanunk azt az ügyet.
Rick az emlékek hatására újra elmosolyodott, majd Kate
folytatta:
- Most is meg kell oldanunk egy ügyet, és itt vagyunk együtt, épen és egészségesen. Félig-meddig.
– tette hozzá nevetne Kate, miután Rick a nő fején lévő kötésére pillantott.
- Igazad van. Szeretlek és semmivel sem tudnak
megakadályozni, hogy elvegyelek. Sok mindent átéltünk már…. együtt.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése