Rick igazi gavallérként viselkedett. Érezte, hogy fontos
számára a nyomozónő, még akkor is, ha most kezdi újonnan megismerni. A kettejük
közötti kémia működött és ezt érezte is. Ahogy Rick házába beléptek, a férfi
ragaszkodott hozzá, hogy a nő üljön le, míg ő főz.
- Áu! A fenébe, fránya kés.
- Gyakorlott szakács, mi? – lépett oda a férfihoz Kate.
- Jól van, ezt nem fogom az amnéziára, bevallom, hogy máskor
is előfordult már.
- Akkor gondolom van ragtapaszod is itthon.
- Egy rakattal. Itt a fiókban, ne kelljen messzire menni
érte. – mosolyodott el a férfi.
Kate elő is vette, és elkezdte bekötni a férfi elvágott
ujját.
Rick a szabad kezével a nő álla alá nyúlt, és felemelte a
fejét. A férfi látta a nő szemében a ragyogást. Az író nem gondolkodott azonnal
cselekedett: odahajolt a nőhöz és lassan megcsókolta. Kate nem tudta, hogyan
kéne neki erre reagálnia. A fejében bekapcsolt a vészvillogó, de Rick csókja
erősebb volt és mással nem tudott törődni, így visszacsókolt. Mikor ezt a férfi
megérezte, kezei a nő derekára vándoroltak, szorosabban tartva őt, és
lehetetlenné tette így a menekülést. De Kate-nek esze ágában sem volt
elmenekülni. Nem volt ereje hozzá. És azt is tudta, ha most is ellöki magától a
férfit, az talán soha nem bocsát meg neki. Így ő is átkarolta a férfit, és
lassan a hálószoba felé vették az irányt.
Másnap először Kate ébredt fel. Először nem merte kinyitni a
szemét, mert nem tudta, hogy a fantáziája játszott vele, vagy a tegnap este
tényleg megtörtént. Ahogy ezt a gondolatot elhessegette, érezte, hogy a derekán
nyugszik a férfi keze. Lassan kinyitotta a szemét, és megpillantotta az írót,
aki még édesdeden aludt. Mivel nem akarta felkelteni, átadta magát a
megnyugtató ölelésnek.
Nem tudta mennyi idő telhetett el, de arra lett figyelmes,
hogy Rick is felébredt és őt nézi.
- Nagyon elgondolkoztál, mi a baj? – kérdezte és kezével
végigsimította a nő haját.
Kate egy mosolyt erőltetett az arcára:
- Semmi.
- Kate, lehet, hogy nem emlékszem rád, de érzem, hogy nagyon
fontos vagy nekem, érzem, hogy…..szeretlek. – fejezte be a mondatot végül.
Szeret. Már másodszor
mondja ezt nekem, én pedig arra sem méltatom, hogy elmondjam neki az igazat?
- Figyelj… Amikor megkértél, hogy beszéljek rólunk, valamit
nem mondtam el…Pedig fontos lett volna…
Castle-nek fogalma sem volt, hova akar kilyukadni…
- Mikor meglőttek a temetőben, te…Szóval bevallottad, hogy
szeretsz. És mikor később rákérdeztél, hogy mire emlékszem arról a napról, azt
mondtam, hogy semmire…
Rick teljesen összezavarva érezte magát…Nem is tudta, hogy
mit mondhatná, de a nő folytatta.
- Elzárkóztam teljesen, talán azért is, mert nem akartam,
hogy, annak, aki fontos nekem bármi baja essen.
- És már nem félsz ettől?
- De félek…De rájöttem, hogy ha túlságosan féltelek, akkor
is elveszíthetlek…Mert nem várhatom el tőled, hogy örökké várj rám.
Rick még mindig nem tudta, mit is mondhatná, de a nő
megkönnyítette a helyzetét:
- Kérlek bocsáss meg nekem. Szeretlek.
Rick közelebb húzta magához és megcsókolta:
- Olyan dolog miatt nekem nem kell haragudnom, amire nem
emlékszem. – mosolyodott el és ismét megcsókolta: - De köszönöm, hogy őszinte
voltál velem és elmondtad.
Kate felkelt megkereste a telefonját, és döbbenten látta,
hogy vagy 50 nem fogadott hívása van….
- Molly ki fog nyírni. – mondta miközben próbálta
visszahívni húgát.
- Ha ez megnyugtat engem is... Ó engem csak 49-szer hívott.
- Nem veszi fel. Menjünk be az őrsre.
- Jó, de mivel a vacsorából nem lett semmi, előbb ennünk
kéne.
- Igaz, de a desszert viszont nagyon jóra sikeredett. –
felelte a nő, mire mindketten elmosolyodtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése