Ha egyszer New York-ban elkezd esni az eső, akkor az
viszonylag mindig eltart pár napig. Sokan ilyenkor szabadulnának a városból
valami napfényes helyre. Így volt vele Rick Castle is, akinek épp kapóra jött,
hogy a 12-es őrs teljes felújításon esik át, és az átalakítás a
gyilkosságiakhoz is megérkezett, az ottaniakat pedig szabadságra küldték. Ha
egyszer rossz az idő, és még szabadságra is küldenek, miért maradnál New York-ban?
- Castle, ezt nem hiszem el!
- Kate, nem tudnál egy kicsit kikapcsolódni és élvezni ezt?
– szólt előre Lanie.
- Pontosan ezért nem szóltam egy szót sem. – folytatta
Castle és megfogta a nő kezét, ujjaikat összekulcsolta. - Tudtam, hogy
tiltakozni fogsz.
- Még jó, hogy tiltakozom! Legalább szólhattál volna, és nem
egyből a reptérre hozol.
- Kate, köztünk szólva: te maradtál volna ilyen időben a
városban? Egy ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. Hamptons-ban már idén
voltunk, ezért is választottam a Karib szigeteket.
Kate továbbra sem engedett az igazából, elkapta a tekintetét
a férfiról és az előtte lévő ülést bámulta. Igaza
van, de akkor is…
- Ne csináld ezt kérlek. Most egy hétig ilyen leszel? –
Castle csillogó szemekkel meredt a nőre. Olyan, mint egy nagy gyerek. Nem lehet
neki csalódást okozni.
- Jól van. De ajánlom, hogy jó legyen. – jelentette ki a nő.
Már a gépet látva is elámult. Kívülről kicsinek tűnt, amit a
belsejéről már nem lehetett elmondani. Tágas, kényelmesen ülhetnek a székeken,
nem érzi úgy, hogy össze lennének zsúfolva. Ha az nem lenne elég, egy
kisasztalt bármikor kihúzhatnak és a stewardess máris hoz valami frissítőt vagy
ennivalót. Még egy tv is gondoskodik arról, hogy a kényelem teljes legyen.
Kate ahogy még egyszer körbenézett a gépen, nem bírta ki,
hogy ne jegyezze meg:
- Miért nem volt jó a földi közlekedés?
Castle csak sóhajtott:
- Szerettem volna, ha minden klappol. És nem sokszor adódik
meg, hogy mindannyian el tudjunk szabadulni az őrsről. Csak lazulj el, és
élvezd. – nyomott egy csókot kedvese arcára.
Kate becsukta a szemeit, és megpróbált kikapcsolni. De még
mindig zavarta a dolog. Talán nem szólt volna, de mit csináljon, ha egyszer nem
szereti a meglepetéseket. Várjunk csak, meglepetés?
- Castle, pontosan mikor is kezdted el ezt tervezni? –
nézett a férfira, miközben felhúzta a szemöldökét.
- Hát… Tudod a polgármesterrel még a felújítás kezdete előtt
összefutottam és akkor szólt róla, hogy egy hét múlva várhatóan elkezdik a
munkálatokat…
- Egy hét alatt leszerveztél mindent? – kérdezte a nő, de
már a hangsúlyából világossá vált az író számára, hogy kedvese kételkedik. Forró nyomon van. Nemhiába lett zsaru. –
gondolta.
- Csak szerencsém volt.
- Igen, nagy szerencse. De azt tudtad, hogy Lanie ezelőtt
sosem hagyta el az országot?
Castle próbált meglepettséget színlelni:
- Tényleg?
- Tényleg. Tudod nagy családból származik, sok testvére van,
így nem volt rá pénzük, helyette az egyetemre gyűjtött. Vagyis eddig útlevele
sem volt. Szóval, mióta is tervezed ezt? – nézett az íróra dühösen, miközben
megcsípte a karját.
- Áu… Oké, már egy hónapja.
- És te nem mondtad el nekem?
A nő meggondolatlanul válaszolt, és tudta, hogy lebukott.
- Hé várjunk csak…Te azért vagy rám dühös, hogy nem szóltam
korábban, nem is azért, mert eljöttünk?
Kate karba tette a kezeit és ismét maga elé nézett:
- Mindkettő miatt.
- Kate sajnálom, meglepetést akartam.
- De tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket.
- Nem Kate, te csak azt nem szereted, hogy nem szólok róla,
de utána örülsz neki. Ha előre tudsz róla, akkor hol marad a varázs? – Rick már
kiskutya szemekkel nézett a nőre.
- És most ilyen alkalomból leptél meg?
- Három nap múlva lesz az évfordulónk.
- Rick, az májusban van.
- Igaz, de ez egy másik évforduló. – Csóválta a fejét, miközben
mosolygott. - Öt éve, hogy találkoztunk. Először.
Kate a szavak hallatára képletesen letette a fegyvert,
amivel azóta küzdött, hogy felszálltak a gépre, a férfihoz hajolt, és
megcsókolta.
- Nem hittem, hogy emlékszel rá… Ez nagyon édes.
Castle elmosolyodott:
- Na most nézz magadra, mint egy igazi lány.
- Egy lány, aki bármelyik pillanatban hátsón billenthet.
- Ez már a régi lány. – morgott Castle – De azért örülsz?
Kate még egyszer odahajolt hozzá és megcsókolta:
- Igen, nagyon örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése