- Kate, Kate! Kate, kérlek.
Egy gyenge hangot hallott, ahogy őt szólongatja. Próbált
magához térni, és a szemét kinyitni. Nem volt könnyű, hisz minden porcikája
fájt. Lassan összpontosított és megpillantotta a felette hajoló Castle-t, aki a
karjaiban tartja.
- Oh Kate. Hál’ Istennek. – fújtatott a férfi.
Miközben a nő észlelte, hogy a földön fekszik, azonnal
próbált felülni, de Castle óvatosan lefogta a karjait, majd az egyik kezével
végigsimított szerelme arcán.
- Ne, maradj fekve. Lanie először megvizsgál.
- Mi történt?
- Nem… nem emlékszel?
Kate csak rázta a fejét, de tettét azonnal meg is bánta,
mert hasogató fejfájás tört rá.
- Ne mozogj Kate. – lépett közelebb Lanie, és leguggolt
mellé – Ellenőriznem kell, hogy nincs-e agyrázkódásod.
- Mi történt? – kérdezte ismét, de Lanie nem foglalkozott
vele, csak csöndben vizsgálta barátnőjét.
- Mi a foglalkozásod?
- Nyomozó vagyok és ha most itt lenne a fegyverem, lelőném
Castle-t. – válaszolta.
Lanie felállt mellőle és Rick-re nézett:
- Jól van. De azért a következő órákban még megfigyeljük.
- Felkelhetek? – kérdezte Kate, miközben tekintete Rick és
Lanie között vándorolt.
Lanie bólintott, mire Castle megfogta a nő kezét és lassan
felhúzta. Beckett fájdalmasan nézett végig a karján, amin lila foltok
díszelegtek.
- Szóval, valaki elmondaná végre, hogy mi történt?
- A gép rázkódni kezdett, majd belecsapott egy villám és a
pilótának még volt annyi lélekjelenléte, hogy letegye a gépet.
A fejében lassan lepörögtek a nap eseményei és vele együtt
az emlékei is lassan kezdtek visszatérni, majd félve megkérdezte:
- És a többiek? Ugye jól vannak?
- Igen, mindenki jól van. A te biztonsági öved kiszakadt és
a fejed beverted az ülésbe. És mikor megláttalak, hogy fekszel és percek óta
csak szólongattalak… - az író nem bírta a befejezni a mondatot.
Kate odalépett hozzá és átölelte:
- Jól vagyok. –
nyugtatgatta a férfit – Még a gépen vagyunk, ez biztonságos?
- A jobb szárny és a gép orra károsodott, és a pilóta – Tom
– nem észlelt szivárgást, így nem vagyunk veszélyben. Különben kint szakad az
eső, ezért is vagyunk itt bent, nem tudunk sehová se menni
- Miért hol vagyunk?
- Nem tudjuk, egy szigetre tette le a gépet Tom.
- Ugye most csak álmodom? Azt álmodom, hogy mi vagyunk a
LOST szereplői, ugye?
Rick csak rázta a fejét.
Órákon keresztül ültek a gépben és hallgatták, ahogy kint
szakad az eső. Kate összekuporodott Rick ölében, aki pedig átölelte és így nézték,
ahogy a víz folyik le az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése