Alexis belépett a kollégiumi szobájába, és örült, hogy még a
szobatársa nem érkezett meg. Kicsit szeretett volna pihenni, és ez egy állandóan
csacsogó barátnő mellett nehéz lenne. Így elfeküdt az ágyon, és a zsebéből
előkotorta a telefonját. Az apja még mindig nem hívta. Kicsit neheztelt rá, mert
még egy üzenetet sem küldött, hogy épségben megérkeztek. Felült és a könyveiért
nyúlt és elkezdte bejelölni azokat az oldalakat, amiket még reggelig el kell
olvasnia. Mikor végzett, a távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a tévét.
Fáradtan meredt a képernyőre, majd a főcímet látva felhangosította a
készüléket…
Ma egy repülőgépnek
meg kellett volna érkeznie a Karib szigetekre, de információnk szerint viharba
keveredett, és azóta nem adott hírt magáról. A keresés nagy erőkkel folyik, és
egy informátorunk szerint a gépen utazott a híres krimiíró, Richard Castle is…
A lány az adás többi részére már nem figyelt, hangos
zokogásban tört ki.
***
Már besötétedett, mire Rick valamelyest megnyugodott, így
felkeltek a nyirkos homokról. Kate belekarolt a férfiba, és még mielőtt
elindultak volna, arcon csókolta.
Rick elhúzódott és rámosolygott a nőre, így tértek vissza a
géphez. Mikor Kate elmondta neki, hogy a fiúk ételt keresnek a gépen, akkor
jött rá, hogy már reggel óta nem evett.
A fiúk egy tál gyümölccsel jöttek le a gépről. Miután
elfogyasztották, csendben ültek egymás mellett. Ugyanaz a csend uralkodott,
mint mikor arra vártak a gépen, hogy az eső elálljon. Castle úgy érezte, hogy
valamit mondania kellene. Legalább bocsánatot kérnie. De nem tudott
megszólalni. Egy író, aki nem találja a szavakat…
Csak ültek szó nélkül, és nézték, ahogy a hold fénye az
óceánon tükröződik. Kate elkezdett remegni és a kezét dörzsölni.
- Fázol? – kérdezte halkan Rick.
- Csak kicsit hideg van.
Castle nem tétlenkedett, magához húzta a nőt, átkarolta és
szorosan ölelte magához.
- Nem tudunk tüzet gyújtani? – kérdezte.
- Tüzet – ismételte Kate – Igen, meg kell gyújtani. Mi van,
ha most is keresnek minket, vagy egy hajó jön erre és…
- Megtalálnak minket. – fejezte be Rick a mondatot.
Mindenki felpattant és a sziget fele futottak. Gyorsan
ágakat és gallyakat kezdtek gyűjteni, és egy helyre dobálták őket.
Lanie, ahogy letett egy nyalábbal a kupac tetejére, egyszer
csak megállt.
- Várjunk. Hogy fogunk tüzet gyújtani?
- Nos az ötödik regényemben…
- Castle! – szólt rá erélyesen Esposito, de mikor meglátta a
férfi szomorú tekintetét, folytatta:
- Nem akartalak megbántani, de a táskámban van egy öngyújtó…
- Te egy öngyújtót hoztál magaddal, ez komoly? –
értetlenkedett Lanie.
- Nos – mutatott körbe a szigeten Espo – Sosem tudhatod,
hogy mikor lesz rá szükséged…
- Azt próbálod nekem bemesélni, hogy elővigyázatosságból
hoztál fel egy öngyűjtőt a repülőgépre? – gúnyolódott Lanie.
- Most miért csinálsz mindenből felhajtást?
- Én nem csinálok mindenből felhajtást!
Castle csak sóhajtott, tudta, hogy ez még egy darabig el fog
tartani. Kate mellélépett és a fülébe suttogott:
- Nem akarsz sétálni? Elmenekülni innen?
Castle elmosolyodott és kezét nyújtotta a nőnek:
- De igen, menjünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése