....
Crowell csak a szemét forgatta, és mind a négyen elindultak
az alagútba. Molly haladt leghátul és mikor egy már egy 10 perce haladtak, egy
nagyobb csörömpölésre, majd egy halk puffanásra lettek figyelmesek.
Kate hátranézett, majd mikor látta, hogy Crowell a földön fekszik, Molly pedig elégedetten vigyorog, nem is tudta mit mondhatna, helyette Ryan hajolt le az ügynökhöz:
- Molly, neked elment az eszed, ezt meg mi a fészkes fenéért
csináltad?
- Nyugi Kevin, nem lesz semmi baja, csak már az agyamra
ment.
A nyomozó még mindig Crowell fejét vizsgálta, de nem látott
külsérelmi nyomokat.
- Csak elájult, és amúgy is akadályozott volna minket. –
mondta Kate, ahogy magához tért a döbbenettől.
- És most? Nem hagyhatjuk itt. Ha felébred akkora hisztit
levág itt nekem.
- Egyszerű: Ryan maradj itt vele, mi tovább megyünk. Úgyis
pontosan tudjuk, hogy ez a jó alagút. – nézett Molly a testvérére.
- Na azt hiszem, most vesztetem el a fonalat. – sóhajtott a
férfi.
- Csak kivettem egy papírt azokból, amiket a bácsika adott
az alagútról. Abból világosan kiderül, hogy ez az alagút, ami nekünk kell. Nem
nagy ügy.
- Nem nagy ügy? Molly, most ütöttél le egy FBI ügynököt és
eltérítetted a csapatot!
- Nyugodj meg Ryan. Nem egyedül csinálta. Igaz Crowell
elintézése nekem is meglepetés. De nincs sok időnk. Maradj itt vele Kevin.
- Ketten mire mentek? – kérdezte reményvesztve a férfi.
- Többre, mint egy vagon FBI-os. – mondta Molly.
Ryan végül beleegyezően bólintott:
- Hozzátok ki őket! Ezt meg majd elintézem – pillantott le
az eszméletlen nőre.
A két nyomozónő szótlanul ment tovább az alagútban.
Kate próbált koncentrálni, de ez csak többé-kevésbé sikerült
neki. Castle járt a fejében. Bármennyire is megbántva érezte magát, szerette a
férfit. És arra gondolt, hogy ő hogyan lehet megbántva, mikor ő is hazudott Rick-nek. Igaz már bevallotta neki, hogy hallotta a vallomást, de ezt csak a
már amnéziás férfinak. Szíve mélyén már alig várja, hogy magához ölelje az írót.
A gondolataiból végül Molly zökkentette ki:
- Szóval?
Kate értetlenül nézett rá, Molly pedig nagyot sóhajtott,
majd folytatta:
- Mi történt Castle-vel? Láttam, hogy valami megváltozott.
Ráadásul mielőtt eljöttünk az őrsről nagyon kiakadtál rá…
- Hazudott nekem. Nem hagyta abba az ügyet, és most hol
tartunk? Az én ügyem miatt van ő veszélyben.
Molly megállt egy pillanatra:
- Nem csak az ő hibája volt, én is benne voltam.
- Figyelj, neked az édesanyád volt, neki nem.
- Az lehet, de téged viszont szeret, jó lenne, ha belátnád
végre.
- Beláttam – suttogta.
Molly nem tudta leplezni örömét:
- Ez azt jelenti?
Kate beleegyezően bólintott:
- Elmondtam neki azt is, ami a temetőben történt, azt hogy
emlékszem.
- Ez remek, csak tudod, jó lenne, ha majd annak a Castle-nek
mondanád el, aki emlékszik is rá.
- Bárcsak már ott tarthatnánk. – ahogy ezt kimondta, egy
könnycsepp gördült végig az arcán. Bele sem mert gondolni, hogy mi lehet a
férfival.
- Itt volnánk. – néztek fel egyszerre a csapóajtóra.
- Igen, már csak az a kérdés, hova jutunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése