Az új évad 4. rész

Később már Castle ébredt fel először és ránézett az órára, ami fél hatot mutatott. Végigsimított Kate arcán, amire most a nő ébredt fel.

- Lassan fel kell kelnünk. – mondta Castle.

- Köszönöm. – felelte a nő.

- Mit?

- Mindent, ezt az éjszakát és hogy mellettem vagy.

- Nem kell megköszönnöd. Ez természetes, hisz szeretlek.

Felöltöztek és lassan a nyomozók is szállingóztak be az őrsre. Ryan is megjött, de még ő sem tette túl magát a történteken. Biccentett a kávéautomatánál álló párosnak, majd ment is az asztalához.

- Beszélnem kéne Ryan-nel. Magát hibáztatja. – fordult Kate Rick-hez.

Rick odalépett hozzá és átölelte. Ekkor lépett be Lanie a kis szobába, aki az első döbbenettől szóhoz sem jutott, majd megköszörülte a torkát.

- Zavarok?

Rick és Kate azonnal szétlibbent, mint akiket az óvónéni csínytevésen kapott volna. Castle szólalt meg először:

- Én megnézem Ryan-t, hogy mire jutott.

A férfi elhagyta a szobát, Kate pedig leült a kanapéra:

- Most azért jöttél, hogy fejmosást tarts? – fordult a kórboncnokhoz.

- Hát eredetileg igen. De szándékaim megváltoztak, miután megláttalak az írófiúval. Szóval mi történt? – kérdezte mosolyogva.

- Megadtam magam az utolsó pillanatban.

Lanie csak tovább mosolygott:

- Kate Beckett ez rád vall! Halálközeli élmény kell, hogy bevalld az érzéseidet? Csak hogy tudd, ha nem így tettél volna, most épp futhatnál előlem.  – a kórboncnok egy kis szünet tartott, majd folytatta: - De akkor is felmondasz, normális vagy?

- Na ez már a régi Lanie. Akkor ez tűnt a leghelyesebb döntésnek, de mint tudod még mindig rendőr vagyok, csak most rab minősítésben.

Lanie csak csóválta a fejét, végül Kate törte meg a csendet:

- Espo-ról tudsz valamit?

- Nem semmit. Próbáltam hívni, de kinyomja. Jobbnak láttam, ha nem keresem meg.

Kate teljesen letört. Most tudatosult benne igazán, hogy a csapatát is tönkretette. Ahogy kipillantott az ajtón és látta Ryan és Castle próbál keresgélni Maddox után, látta a nyomozón, hogy most nem úgy dolgozik, mint máskor. Most nem a tűz hajtja, hogy megtalálja a bűnöst, hanem automatikusan, érzelmeket kizárva keresgél.

- Kate ez nem a te hibád. Gondolj bele, ti egy nagy családdá nőttetek össze az évek során. – próbálta Lanie vigasztalni.

- Igen családdá, amit tönkretettem.

- Nem. Ők mindig megtettek érted mindent, ahogy te is. Ha megkérdeznéd Espo-t ő is ezt mondaná. Ha te kerültél volna ilyen helyzetbe és megkérdeznék, hogy megbántad-e, mit mondanál?

- Természetesen nemet. De Ryan ésszerűen gondolkodott és most elvesztette a legjobb barátját.

- Minden rendbe fog jönni. Ha Gates visszaveszi, akkor megbeszélik.

Egy jó ideig még beszélgettek, majd Lanie elindult dolgozni. Kate is munkához látott. Leült az íróasztalához és az ott heverő papírokat nézegette, majd az e-mail fiókját. Castle lépett oda hozzá és leült a szokásos helyére.

- Mit dolgozol?

- Visszatérésem örömére, még írhatok egy jelentést az utolsó ügyemről…

- Megírhatod később is, van rá három hónapod. – próbálta jobb kedvre deríteni az író.

- Nehogy azt gondold, hogy három hónapig itt fogok senyvedni. Főleg nem e fölött a jelentés fölött – mutatott a papírokra. – Gondolni sem akarok rá.

- Akkor gondolj az utána lévő dolgokra – mondta egy huncut mosollyal Castle.

Most már Kate is mosolygott:

- Akkor viszont ezzel nem végzek.

Egy darabig még egymást nézték, de a kapitány megzavarta a pillanatot:

- Beckett, az irodámba! Most!