Kate már Rick ágya mellett ült a kezét szorongatva. A férfi
sebei nem voltak súlyosak, ellátták és bekötözték őket. Az orvos is csak a sérült
feje miatt aggódott, enyhe agyrázkódása volt, de a múltkori balesetet is
belekalkulálva már nem lehetett enyhének nevezni.
Kate a szabad kezével végigsimított a férfi arcán és egy
könnycsepp gördült le a sajátján. Fájt neki így látni a férfit.
- Szeretlek – suttogta – hallod szeretlek!
Rick lassan
kinyitotta a szemét, majd felemelte a kezét és letörölte a könnycseppet a nő
arcáról.
- Én is – nyögte erőtlenül – tehát nem álmodtam. Ha ezt
előbb tudom, már bevállaltam volna egy ütést a fejemre.
- Ne hülyéskedj, inkább pihenj.
- De tényleg, az amnéziás énem sokkal tökösebb. –
viccelődött tovább.
- De én még így is össze tudtam vele veszni, szóval igazából
két ütés kellett, és ismét az én kedvenc íróm mosolyog rám – mondta Kate, majd
odahajolt a férfihoz és szenvedélyesen megcsókolta. – Ugye akkor megbocsátasz
nekem? A lövés…
A férfi nem hagyta, hogy folytassa, ismét magához húzta és
megcsókolta.
- Szeretném, ha mostantól a jelenre koncentrálnánk. És a
jövőre, a kettőnk jövőjére, amit együtt írunk meg. – felelte.
Egymás kezét szorongatták, mikor Alexis tört be az ajtón
kitűnő örömmel.
- Apa, apa – rohant az ágyhoz és átölelte az édesapját.
- Rick – lépett be az ajtón Martha is – végre, istenem már
úgy aggódtunk. Fiacskám ebből nem csinálsz rendszert, most pedig elmesélitek,
hogy mi is történt.
Elérkezett a nap, mikor Castle elhagyhatta a kórházat, mikor
kiléptek Fallon-ba „botlottak”.
- Huh, örülök, még épp időben. – lihegte az ügynök. – Látom,
már jól van Castle.
- Igen és köszönöm, amit értünk tett.
- Én is örülök, hogy látom! – folytatta Kate - Azt hittem
már elment és nem volt alkalmam megköszönni, a segítségét. Maga nélkül…
- A húga oroszlánrészt vállalt az ügyből, az alagút, Crowell
”kiiktatása”, majd maga. – az utolsó szót a férfi már mosolyogva mondta, ahogy
lenézett Rick és Kate összekulcsolt kezeire.
- Molly-tól hallottam, hogy már beiktatta az sms-t, mint figyelmeztető-rendszert, elég célszerű, örülök, hogy megfogadta a bombás eset óta a
tanácsomat! – viccelődött az író.
- Igen látom már teljesen rendbe jött. Most az lett volna
igazán nagy tragédia, ha a humorát veszíti el.
- Vagy magára nem emlékeznék! – nevette az író. - Tényleg
Kate, hol a te minden lében kanál húgod? – kérdezte Castle.
- Az FBI-nál jelentést tesz az ügyről, én is oda igyekszem.
– felelte az ügynök
- Akkor jobb ha siet, még Crowell-el összefutnak.
- Gates is vele ment, a biztonság kedvéért.
- És mi lett az üggyel?
- Lezártuk, csak magunk között szólva - vagyis Castle, nem
szeretném ezt a könyvében viszontlátni – pár ember, aki beleszólt az ország
mindennapjaiba, másodállásban drogbáróknak adtak engedélyt behozatalra vagy
éppen megszerveztek pár terrortámadást is.
Kate és Rick az utolsó mondat tekintetében nem is kérdezett
semmit az ügynöktől, tudták ez fájdalmas emlék a férfi számára, hisz feleségét
is így veszítette el.
- De most már tényleg indulok én is. Nem lenne szép, ha pont
az akció vezetője késne. Crowell biztos megjegyezné. - Fallon csak mosolygott,
majd kezet ráztak és elbúcsúztak.
- És most vezethetek?
– kérdezte ajakbiggyesztve az író.
- Rick most engedtek ki a kórházból, én vezetek – jelentette
ki Kate – Te inkább élvezd, hogy a nők körbeugrálnak.
- Nők? Mi ez a királyi többes Beckett nyomozó?
- Alexis és Martha. Édesanyád épp egy fenséges vacsorával
vár otthon.
- Jaj ne! Nem akarok visszakerülni a kórházba.
- Ne legyél gonosz! Lex és én is segítettünk neki.
- Akkor a hullaházban kötök ki – sóhajtott a férfi, de
közben persze csibészesen mosolygott.
Kate csak vállon legyintette:
- De gonosz vagy!
- Ne haragudj, tudod, hogy csak viccelek. – de a mondat
végét már alig lehetett hallani, mert közben szenvedélyesen megcsókolta a nőt,
majd kézenfogva indultak a kocsi irányába…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése