Az új évad 1. rész

Egy éjszaka nem old meg semmit. Nem oldja meg a fent álló problémát, azt, ami elől már évek óta menekül az ember. És mi van akkor, ha a probléma mát túlnő rajtad? Ha nincs hova futnod, utolér, nincs más választásod: szembe kell nézned vele…Ami újabb harcokat követel, rosszabb esetben áldozatokat. És ha az áldozat életed szerelme vagy egy számodra fontos személy? Magadat hibáztatod, de rájössz, ez most nem segít. Győzhetsz, ha a félelmet és aggódást erővé alakítod. De időben sikerül?

Fájdalmat érez, egyre növekvő fájdalmat. És nem csak fizikai, hanem lelki fájdalmat is. Ahogy a földhöz csapódik, szerelme képe jelenik meg lelki szemei előtt. Ez két dologra ösztönzi: Álljon fel és küzdjön vagy maradjon a földön. Előbbi ésszerűbbnek tűnik, és ha már nem hallgatott a szívére, ebben a helyzetben már badarság lenne feladni. Újra feláll, nekirugaszkodik és ráveti magát, de a következő pillanatban már a falba kapaszkodik. Támadója közelebb nép, megvetve néz rá. Már nem foglalkozik vele. Itt a vég. De nem tudja, hogy még a papírok megmentik az életét. Cole Maddox elsétál. De nem tudja felhúzni magát és már tartani sem. Csak rá tud gondolni. A férfira, aki négy éven át kísérte hűségesen mindenhova, aki megmentette mindentől, de most nincs itt, hogy segítsen. Ujjai már nem bírják, elengedi a falat és a mélybe hullik…

Zihálva tér magához, Castle próbálja nyugtatgatni. Körbenéz, ekkor fogja fel, hogy hol van és mi történt valójában. Még szorosabban bújik a férfihoz, aki a fejét simogatja, majd az arcán simít végig, letörölve a könnycseppeket. Kezeibe foglalja a nő arcát, aki még mindig szorosan öleli:

- Minden rendben van, csak egy álom volt. Csak egy rossz álom… - újra átöleli a nőt és a fejük ismét a párnára ér…

Reggel Castle a nap sugaraira ébred. Ahogy kinyitja a szemét, első pillantása a karjaiban fekvő nőre esik, majd újra lecsukja a szemét és elmosolyodik. Egyszerűen nem hiszi el. Nem képes felfogni, hogy ő végre az övé. Tudja, hogy a fal még nem teljesen omlott le, de azon már át tudott lépni és az övé lett. Újra kinyitja a szemét, megigézve nézi őt. Nem tudja megállni, hogy kezét ne simítsa végig rajta. Négy évig, mindennap arra várt, hogy ha csak egy kicsit is megérinthesse őt. És most már nem akadályozza meg ebben semmit. Ujjai végigjárják a nő testét. Kate is felébred, ahogy meglátja a férfi szemében a csillogást, még közelebb bújik hozzá. Rick csak ekkor veszi észre a nő kezén és vállán lévő zúzódásokat, lila foltokat.

Újra lehunyja a szemét és a tegnap estére gondol. Mikor a nő megjelent az ajtajában, csak annyit mondott, hogy téged akarlak. Neki pedig nem volt másra szüksége, de most tudnia kell, mi vezette el hozzá a nőt. Tudnia kell, hogy min ment keresztül.

- Mi történt azután, hogy elmentem tőled? – kérdezte lesütött szemmel.

Kate sóhajtott egyet:

- Megtaláltuk azt az embert, aki lelőtt engem.

Rick a nő összes szavában a fáradságot és a bánatot fedezte fel. Megcsókolta a homlokát, majd bűnbánóan nézett rá:

- Sajnálom. Veled kellett volna lennem.

Kate az ujját a férfi szája elé rakta, ezzel is csendre intve:

- Ez nem a te hibád. És most már minden rendben, Ryan megmentett.

Castle kicsit elhúzódik, de csak azért, hogy a nő szemébe tudjon nézni:

- Megmentett?

- Mikor megtaláltuk a férfit, az leütötte Javi-t és elfutott, de én utánamentem. A tetőn mikor kerestem, nekem ugrott. A következő pillanatban pedig már az épület oldalán lógtam.

Kate becsukta a szemét, Castle pedig a kezét ismét a sebhelyre helyezte. A nő mély levegőt vett, majd folytatta:

- És Ryan az utolsó pillanatban megmentett. Azt hittem ott vagy, de nem voltál…

Castle ismét közelebb hajolt, homlokuk összeért. A férfi érezte, hogy fáj a nőnek erről beszélni, ezért megcsókolta, így is enyhítve a bánatán.

 - Csak nagyon megijedtem. Négy évig mindig mellettem voltál, és most nem. Akkor láttam be, hogy mit tettem. Mindig féltem közel engedni magamhoz, és erre eltaszítottalak…

Rick ismét odahajolt és megcsókolta:

- És mi történt azután?

Kate ismét lehunyta a szemét és mély levegőt vett. Érezte, hogy Rick végigsimít az arcán, majd folytatta:

- Gates irtó dühös volt. Espo-t és engem felfüggesztett, de én felmondtam.

Castle nem tudta leplezni a meglepettségét, tátott szájjal nézett a nőre:

- Felmondtál?

- Igen. Úgy éreztem, hogy választanom kell. És nem akartalak elveszíteni.

- És megbántad?

- Nem. Egyáltalán nem. – felelte határozottan.

A férfi boldog volt, hogy őt választotta, de egyben sajnálta is a nőt, amiért ekkora áldozatot hozott.

- Rick? Mi lesz, ha nem megyek vissza ha nem leszek többé nyomozó?

Castle látta a nő szemében a kétségbeesést, gyorsan elmosolyodott, majd megnyugtatta:

- Lehet, hogy egy nyomozóval ismerkedtem meg, de én Kate-be szerettem bele. És különben is 50 könyvre elegendő anyagom van. – viccelődött a férfi. – És én is csak téged akarlak.

Erre a nő is elmosolyodott. Boldog pillanatukat Castle telefonjának csörgése szakította félbe.

- Szia Ryan miújság?

- Szia. Azonnal be kell jönnöd az őrsre – hadarta a férfi – Az ügy nem tűr halasztást.

Castle-nek fogalma sem volt, hogy miről lehet szó:

- Valami baj van?

- Nem telefontéma, kérlek mihamarabb gyere be. – és ezzel bontották is a vonalat.

Az író meglepetten tette vissza a telefont az éjjeliszekrényre, persze Kate figyelmét sem kerülte el az előbbi párbeszéd:

- Mi történt?

- Nem tudom, be kell mennem az őrsre, de nem tudom, hogy miért. – a férfi kicsit tétovázott – Bejössz?

- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne…De, én hazaugrok addig, átöltözök és készítek valamit ebédre. Hogy hangzik?

- Mint egy remek ötlet! – felelte és odahajolt a nőhöz megcsókolta, majd felkelt és elkezdett felöltözni.

- Én pedig készítek reggelit és utána bemegyek.

A nő tanácstalanul nézett rá, majd körbenézett az egész szobában.

- Véletlenül nem tudod, hogy hol vannak a ruháim?

Rick elmosolyodott:

- Hm, nem tudom, de akkor pontosítsunk a terven: előbb ruhakeresés, aztán reggeli.