Molly és Kate egymásra nézett, majd egy kis habozás után
óvatosan lenyitották a kissé korhadt faajtót. Felette egy vékony
falréteg volt. Elkezdték óvatosan leütni, majd látni lehetett a műpadlót is.
Először egy kis darabot szabtak ki belőle.
- Ha jól látom az a régi barna. Ilyen már csak a
bizonyíték-raktárban van. – állapította meg Kate.
Elkezdték feltépni a műpadlót, majd Molly óvatosan
kikukucskált.
– Tiszta a levegő.
Óvatosan kimásztak és leporolták magukat.
- Gondolkozzunk. Szóval innen a csak cellákat lehet megközelíteni anélkül, hogy az asztaloknál látnának minket.
- Fallon! – suttogta Kate. – Talán a hőtérkép alapján tud
nekünk mondani valamit… Előhúzta a mobilját és már hívta is a férfit.
- Beckett nyomozó, mi történt? – szólt bele a férfi. – Ezek
szerint nincsenek már az alagútban, ott nem lenne térerejük.
- Nem, már bejutottunk – mondta halkan – A segítségére van
szükségünk. Az alagútból a raktárba jutottunk, innen a cellákhoz tudunk
eljutni. De tudnunk kell, hogy van-e ott valaki.
- Várjon – nézett a hőtérképre Fallon – Négy ember van ott,
abból kettő van mozgásban. Akkor kell ott túsznak is lennie. De, ha engem
kérdez, ketten vannak… - felelte a férfi csalódottan.
- Ezt honnan veszi? – kérdezte Kate.
- Az előbb beszéltem azzal a szeméttel – kezdte – valakit
megvertek, és a rácsos ajtónak csapták…Hallottam…
Kate nyelt egyet, azonnal Castle-re gondolt. Fallon érezte,
hogy el kell terelnie a nő gondolatait, mert így önfejűen fog cselekedni…
- Lehet, hogy Smith az…
Kate nem habozott:
- Akkor hátramegyünk, leszereljük a két fegyverest, és a két
túszt kihozzuk, majd szép sorjában a többit is kiiktatjuk.
- Várjon, várjon…A kettő csak találgatás. Lehet, hogy hárman
vannak, ezt nem tudni. És van nekem is egy ötletem. Az egyik mindig előrejön,
mikor telefonálok. Felhívom őket és maguknak is könnyebb dolguk lesz. Tényleg
hányan vannak odabent?
Kate tétovázott. Most kezdje el mondani, hogy az egész FBI-t
félrevezették, Crowell-t leütötték és ketten hősködnek a húgával?
- Mark, kérem hívja fel az őrsöt és legyen vége ennek a
rémálomnak – felelte, mire az ügynök nem késlekedett tovább, elkezdte a hívást.
- Az egyikük mozgásban van, az asztalhoz megy a telefonért.
Most mehetnek…
Molly óvatosan kinyitotta az ajtót, majd kikukucskált rajta.
Nem láttak senkit sem. Lassan kiléptek és a cellák felé vették az irányt. Minden
egyes lépést megfontoltak. Mikor a sarokhoz értek még jobban megmarkolták a
fegyverüket. Kate lépett ki először, testvére fedezte. Meglátták az egyetlen
őrt. Smith amint meglátta a nyomozókat – elterelésképpen – a túszejtőhöz szólt:
- Te gyáva kutya! Velem nincs merszed kiállni mi?
Bobby vigyorogva lépett a férfi elé, de mielőtt még bármit szólhatott
volna, Kate lassan odasétált és a fegyverével tarkón ütötte. Bobby azonnal a
földre zuhant. A nő körülnézett, döbbenten vette tudomásul, hogy Castle
eszméletlenül fekszik a földön. Azonnal odarohant hozzá és a hátára fordította.
- Rick, Rick szólalj meg kérlek.
Smith látva a nő kétségbeesését, Molly-hoz fordult.
- Oldozzon ki kérem. Segíthetek kiiktatni őket.
Molly bólintott, levágta a kötelet a férfi kezéről a és
Bobby fegyverét átnyújtotta a férfinak.
Smith ismét az eszméletlenül fekvő íróra pillantott és a
mellette halkan zokogó nyomozónőre, majd összeszorított ököllel folytatta:
- Én leszerelem ezt a tahót, ha visszajön, addig kösse be
annak a másiknak a száját.
Molly nem sokat késlekedett, még elővigyázatosságból
odabilincselte a rácsos ajtónak is a túszejtőt, majd testvéréhez lépett.
- Be kell kötöznünk a sebeit, főleg a fején lévőt. Gyerünk
Kate, mindjárt kivisszük innen, nyugalom.
Az író elég rosszul festett. A fejét is bevágta a rácsba és
felszakadt a bőr.
Molly telefonja megrezzent a zsebében, megnézte az üzenet
tömör és rövid volt: ,,Megy”
Smith felkészülve várta a Főnököt, amint belépett, az
kilépett az ajtó mögül és leütötte.
- Legszívesebben egy tárral beleeresztenék a mocsokba –
sziszegte – vagy a puszta két kezemmel verném agyon, ismerje csak meg az
érzést.
- Ki kell vinnünk – térdelt le Molly ismét az író mellé.
- Nem lehet! Bordája is törhetett, ráadásul eszméletlen,
jobb lenne, ha nem mozgatnánk.
De – folytatta Smith – felkeltem ezt az ostobát és
leszereljük a többit is. Elkezdte pofozgatni a Főnököt, aki nagy nehezen
magához is tért, de mozdulni és kiabálni sem tudott.
- Most lennél nagylegény te szerencsétlen. Na idefigyelj! Segítesz
nekünk a többi kis csicskádat elküldeni.
A Főnök csak rázta a fejét.
- Így is jó – folytatta – hátraviszem abba a cellába, elbeszélgetünk
kicsit.
Smith eltűnt a Főnökkel a hátsó cellába, addig Castle feje
alá ruhákat tettek. Kate vagy ezerszer végignézett a férfin, és mindannyiszor
könnybe lábadt a szeme, ahogy a csukott szemeire pillantott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése