2012. július 8., vasárnap

A minden lében kanál húg 23. rész

A minden lében kanál húg

 

 

- Miért beszélnék? – kérdezte a Főnök, miközben az előtte járkáló férfira pillantott.
Smith csak rázta a fejét:
- Maga ilyen naiv? Ha nem adja fel magát önként, amint a papírok a rendőrök kezébe jutnak, a maga cimboráinak annyi. Tudja, véletlenül egy börtönbe kerülhet velük vagy együttműködik, vádalkut köt és a főnökeit esetleg az öregek otthonába láthatja. Persze, ha megélik. Mert az FBI külön fegyenceknek kialakított helye is a börtön, de ha oda bekerül…
A földön ülő férfi nyelt egyet, majd helyeslően bólintott…
Smith visszatért a Főnökkel karöltve.
- Magára szükségem lesz – bökött Molly-ra – Beckett nyomozó pedig maradjon itt vele.
Molly a fegyveréért nyúlt és mielőtt kiléptek volna a terembe, még egyeztettek:
- Maradjon mellettem, és fedezzen, hogy ne tudjanak lelőni. A többit bízza rám. A lány bólintott, majd Smith kilépett:
- Mindenki marad! Fegyvereket szépen lassan eldobni, vagy a főnöküknek annyi.
Az össze rendőr döbbenten kapta fel a fejét a férfira, nem is beszélve a túszejtőkről. Gates és Esposito tekintete hol Smith-re hol a mellette álló Molly-ra vándorolt. Hogy került ő ide?
Smith kihúzta a Főnök szájából a ruhát, és az beszélni kezdett:
- Tegyétek le, vége van. – mondta.
Az összes fegyveres tanácstalanul nézett egymásra, majd az egyikük lerakta a fegyvert, ezután követte őt a többi is. Smith bólintott, Molly pedig szépen lassan araszolva összeszedte a gépfegyvereket, majd elkezdte kioldozni a nyomozókat.
- Én most kimegyek rendőrökért és orvosért, Espo kérlek menj hátra Kate-hez.
A nyomozó bólintott és azonnal hátrarohant.

1 perc múlva fegyveresek hada lepte el a kapitányságot, és vezették ki a túszejtőket. Majd egy hordággyal mentősök siettek hátra a cellákhoz. Rögzítették az író nyakát, majd felrakták a hordágyra a még mindig eszméletlen férfit. A zokogó Kate-t Esposito húzta fel a földről és próbálta nyugtatgatni. Ahogy kiléptek az őrsről, Crowell haladt feléjük tajtékozva.
Amíg Kate a mentőbe szállt be, addig Molly a mentő és Crowell közé állt. Ezt most neki kell megoldania.
- Ezt mégis hogy képzelte? – lépett Crowell a nyomozónő elé.
Fallon és Gates sietett oda:
- Valami baj van?
- Tudja azt maga jól – nézett dühösen Fallon-ra.
- Nem tudom miről beszél. Egy fáklya a fejére esett és ezért Beckett nyomozót okolja?
- Inkább lehetne óvatosabb – folytatta Gates - Felelőtlenség FBI-os létére sisak nélkül levinni az embereket. És az akció sikeres lett, csak azt bánhatja, hogy nem villoghat a főnöke előtt. De sebaj, majd máskor.
Crowell szó nélkül tovább állt, az arcáról mindent le lehetett olvasni.
- Szép munka nyomozónő, de azt hiszem az egész sztorit jobb ha nem hallom – bökött Crowell után a vaslady, majd elsétált.
- Magának is csak azt tudom mondani, mint a testvérének, örülök, hogy megismertem – nyújtotta a férfi a kezét Molly-nak. Azért még a kórházba benézek, remélem nem súlyosak Castle sérülései.
- Én is, főleg a feje miatt aggódunk, mert legutóbb mikor beütötte, amnéziás lett…
Fallon értetlenül nézett a nőre:
- Jöjjön, útközben elmesélem.

Ahogy Fallon és Molly beléptek a kórházba, Kate-el találták szemben magukat.
Kate reményvesztve nézett húgára, Fallon pedig intett, hogy keres egy kávéautomatát.
- Mi történt? – kérdezte Molly miközben belekarolt a nővérébe és leültek egy közeli székre.
- Én ezt nem tudom megcsinálni.
- Mégis mit?
- Miattam van ott, megint! Nem tudok a szemébe néni.
- Kate ne hülyéskedj velem. Most komolyan itt akartad hagyni?! Ezt nem hiszem el, ő életed szerelme, te meg egyszerűen itt hagynád? Nem értelek.
- Nem is kell. Az én ügyem miatt van itt, ráadásul Martha és Alexis már halálra lehet rémülve.
- Nincs olyan, hogy a tied. Ha valakit szeretsz akkor nincs én és enyém. Csak mi és miénk van.
Kate-nek könnybe lábadt a szeme, és átölelte a húgát.
- Köszönöm.
- Tudod néhanapján valakinek seggbe kell billentenie, hogy észhez térj – nevette Molly és egy zsebkendőt nyújtott át testvérének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése