Ahogy Smith összeesett Beckett előtt, a nyomozónő döbbenten
fedezte fel, hogy későn lőtt…Molly hason feküdt sápadtan, résnyire nyílt
szemekkel.
- Uramisten – ahogy Kate leguggolt mellé, gyorsan hátára
fordította és mellkasára szorította a kezét: - Tarts ki, kérlek!
- Kate, hívd a mentőket gyorsan, majd én elszorítom a sebet-
lépett oda Castle és egy rongyot gyorsan a mellkasára nyomott, majd a zakóját a
lány feje alá helyezte.
- Azonnal itt vannak, tarts ki- szólongatta ismét Kate, de a
lányból az erő kezdett kifogyni.
- Ne engedd, hogy elveszítse az eszméletét, beszélj hozzá!-
az író próbálta a sebet még jobban elszorítani, amiből csak úgy ömlött a vér.
- Nem hagyhatsz itt hallod?! Most nem! Még egyszer nem! –
erősködött Kate. Molly még egy pillanatra kinyitotta a szemét :
- Sajnálom, mindent nagyon sajnálok – súgta halkan, majd
elvesztette az eszméletét.
A kórház folyosóján Kate fel-alá járkált, míg Rick a széken
ült. Az egyik pillanatban a férfi megragadta a nő kezét majd a székre ültette:
- Próbálj meg megnyugodni! – de ahogy Rick e szavakat
kiejtette, érezte, hogy ez most kicsit sablonosra sikeredett.
- Még is, hogy nyugodhatnák meg?! – tette fel a kérdést
jogosan Kate, majd a férfira meredt:
- Sajnálom, nem akartam veled kiabálni, tudom, hogy csak
segíteni akarsz, de úgy érzem ez most az én hibám.
- Miért lenne a te hibád?
- Elküldtem, ha akkor nem küldöm el…
- Ez te sem gondolhatod komolyan! Kate, mikor téged
meglőttek, én is hibáztathattam volna magam és joggal.
- Ez nem igaz Rick. Az teljesen más volt, nem a te hibád.
- Hidd el, hogy nem volt másabb, mint ez. Ki kell zárnod ezt
a gondolatot.
- És te hogyan birkóztál meg vele?
Az író elgondolkozott, milyen jó lenne neki csak annyit
mondani, hogy mert „Szerettelek”, és nem tudtam elképzelni, hogy milyen lenne
az életem nélküled. De helyette ezt felelte:
- Fontos neked Kate! Nem adhatod fel! Ott leszel mellette és
éreznie kell, hogy ott van mellette egy testvér, aki nagyon szereti.
A nyomozónő egy ideig csak meredt maga elé és csak később
felelt:
- Tudod, mikor elment, bele sem gondoltam, hogy miért tette,
mármint, hogy miért menekült el. Csak egyszerűen belém rögzült, hogy magamra
hagyott.
- Sosem beszéltél róla… - gondolkodott el Rick.
- Haragudtam rá. Eltűnt, és ekkor döntöttem úgy, hogy
teljesen kizárom az életemből. Mikor anyánk meghalt, egyszerűen elment. Egy szó
nélkül. Apám az alkoholhoz nyúlt, egyedül maradtam, hogy őt megmentsem. – pár
könnycsepp legördült az arcán, az író odanyújtott neki egy zsebkendőt.
- Köszönöm Castle, mindent nagyon köszönök!
- Bármikor.
Az ismerős szó egy kis mosolyt csalt Kate arcára, ekkor
lépett eléjük az orvos.
- Hölgyem, sikeresen eltávolítottuk a golyót, de a testvére
sok vért vesztett, viszont a nehezén már túl van. Egy kis időre bemehet hozzá,
de csak öt percre, pihennie kell.
- Köszönöm! – hálásan nézett a már távozó orvos után, majd
Castle felé fordult:
- Menj csak, megvárlak és majd hazaviszlek. – felelte az író
és visszaült a székre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése