Anyám ügye. Castle vallomása…A testvérem…
- Molly – nyögte erőtlenül Kate, és lassan próbált magához
térni.
- Shh Kate, pihenned kell még. – suttogta Castle, aki a nő
ágya mellett ült. –Szükséged van valamire?
- Inkább valakire…- felelte Kate, ahogy az emlékek sokasága
ismét elárasztotta.
- Kint vár…Nem akarja, hogy felzaklasd magad.
- Felzaklatni? – tette fel a kérdést ironikusan Kate. - Felzaklatni?
Erre gondolt volna akkor miután lelépett.
- Kate, kérlek. Pont ezért nem jött be.
- Castle, még őt véded?
- Én nem védem, csak…
- Csak? Rick, tudod egyáltalán, hogy mi történt?
- Nem. Csak azt, hogy a testvéred és aggódik érted. Szeret
téged!
- Szeretnék beszélni vele…
- Nem gondolom, hogy ez jó ötlet lenne…
- Nem róla, vagyis nem rólunk, az ügyről – felelte üveges
tekintettél Kate és Castle-re nézett:
Kérlek!
- Jó, behívom, de ne vessz vele össze!
- Nincs min összevesznünk már…- meredt maga elé.
- Kate – lépett be az ajtón Molly. A nő, aki 3 évvel
lehetett fiatalabb nővérénél, szinte kiköpött hasonmása volt. Még most is: Kate,
aki a vérveszteségtől és kimerültségtől volt fáradt és sápadt, húga pedig a
megviseltségtől. A tegnapi nap és 10 év megviseltségétől...
- Az üggyel mi lett? Elkaptatok mindenkit?
- Igen, Ashley Parker, ahogy ti ismeritek, ügynökünk volt,
és beépült a maffiába. Még nem tudjuk, hogy ki ölte meg, de a maffiacsoportot
kellő információ gyanánt letartóztattuk.
- Szóval a tettes még nincs meg? – kérdezte Kate, aki
próbált minden érzelmet kizárni, és úgy beszélt testvérével, mintha egy idegen
lenne.
- Nincs, de ez a mi ügyünk, nem szabadott volna ott lenned,
Kate.
- Mi ügyünk? Nem, ez egy gyilkossági ügy és én gyilkossági
nyomozó vagyok, ha nem tudnád. És azt meg pont te ne akard nekem megmondani,
hogy hol szabad lennem.
- Nem így értettem- szabadkozott Molly, de Castle, aki idáig
döbbenten nézte az eseményeket, gyorsan közbeavatkozott:
- Molly, szerintem most jobb ha mész. Jobb lesz így
mindkettőtöknek- de az utolsó mondatot Rick már csak úgy jegyezte meg, hogy
Kate ne hallja.
A lány szomorúan bólintott, majd kilépett a szobából..
A nyomozónőt apja vitte haza, miután az orvos elengedte.
Másnap viszont már az őrsön ült ismét a tábla előtt, ami már szépen megtelt
bejegyzésekkel.
- Beckett – döbbent meg Castle - Te mit keresel itt? Még
pihenned kéne.
- Van egy ügyünk, amit szeretnék lezárni…
- Remélem nem a testvéredére gondolsz. – amint ezt Castle
kimondta, meg is bánta talán, nem akart fájdalmat okozni imádott múzsájának, de
tudta, hogy jobban fog fájni neki, ha nem beszél róla…
- Erről nem szeretnék beszélni- felelt ridegen ismét a
nyomozónő.
- Apád tudja, hogy itt van?
- Nem, nem mondtam el neki. Majd ő elmondja, ha akarja. -
Kate tartott egy kis szünetet, mire újra megszólalt: - Folytathatnánk az ügyet?
- Igen, természetesen.
- Hogy áll a nyomozás?- szakított félbe a páros beszélgetését
Gates kapitány.
- Hölgyem, talán akkor juthatnánk valamire, ha
kihallgathatnánk a maffiavezért.
- Ez nem lesz egyszerű, nyomozó! Na jó telefonálok egyet!
20 perc múlva két ügynök hozta a maffiavezért,
megbilincselve vezették a 12-es körzet folyosóján.
- Ezt meg, hogy csinálta? – nézte Castle, ahogy a
kihallgatóba vezették a férfit.
- Mindegy a lényeg, hogy itt van, menjünk.
- Mr. Bell, Ashley Parker-ről szeretnék önnel beszélni.
- Igen, tudom meggyilkolták és engem gyanúsítanak vele. Még
mit mondhatnék? Ha megölök valakit azt nem hagyom egy parkban.
- Biztató – jegyezte meg Castle.
- Figyeljen én arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan került
képbe.
- Korábbi jobb kezem mutatta be, méltó utód volt.
- Azt nem furcsállta, hogy nem vesz részt gyilkosságokban?
- Nem, nem azért vettem magam mellé. Meg különben is mit
gondolnak rólam, én csak ilyen ügyletekkel foglalkozok? – förmedt rá Bell
Castle-re az előbbi kérdésért.
- És mikor látta utoljára? Milyen volt a viszonya a többi
emberével? – kérdezte higgadtan Beckett.
- Csütörtökön, 3-kor láttam, akkor mondta, hogy dolga van.
Nem balhézott egy emberem se vele.
- És miért rúgta ki Luis Smith-t? – Castle már a fejében
összerakta a képet és nem tévedett.
- Mert meglopott. Nem tűröm, ha meglopnak. El is menekült,
helyesen tette…- majd elgondolkozott- De várjunk csak! Hiszen Parker-re akarta
rákenni az egészet, de lebukott.
- Ezt nem mondta Smith! Azt hiszem megvan a gyilkos! –
nézett egymásra a páros.
- Rossz hír Beckett! – lépett a pároshoz Ryan- a fickó
lelépett mikor vitték a bíróságra.
- Ez mikor volt?
- Úgy fél órája, valószínűleg el akar menekülni.
- Ahhoz valami pénz is kéne…- kezdte a gondolatmenetet
Castle, mire Kate tovább gondolkodott:
- Vagy fuvar.
- A kikötő! A gyár mellett! – fejezte be a páros egyszerre a
mondatot.
Beckett és Castle, amilyen gyorsan csak tudott ment a
kikötőhöz. Közelebb érve a hajókhoz, megláttak egy jachtot- ami nagy
valószínűséggel a maffiavezéré volt- aminek a láncát szétlőtték.
- Ez lesz az! Fegyver van nála, és nagyon veszélyes! Castle,
most maradj itt kérlek.
- A fenét! Tegnap lőttek meg, itt sem kéne lenned, ha ezt
Gates megtudja…de a lényeg, hogy nem hagylak magadra.
- Castle, kérlek! Nem szeretném, ha bármi bajod lenne…
- Én sem…- aggódva néztek egymásra, majd zajt hallottak a
hajóról.
- Jó rendben, menjünk. – sóhajtott Beckett, Castle pedig
egyetértően bólintott.
Csendben felosontak a hajóra, kabinról-kabinra mentek, majd
meglátták Smith-t, aki egy fülkébe ment be egy szerszámosládával.
- Ott van! – súgta halkan Beckett, majd odalépett az ajtó
mellé és az ujjával háromig számolt.
- Fel a kezekkel! – lépett be az ajtón nyomozónő, de
Smith-nek is jó reflexe volt azonnal rászegezte ő is a fegyverét.
- Nem gondolta volna, hogy rájövünk igaz? – kérdezte a
nyomozónő.
- Nem így kellett volna lennie- dühöngött a férfi- én voltam
a jobb keze, miután ez a fazon képbe került, háttérbe kerültem.
- Tegye le a fegyvert, most!
- Nem adom fel ilyen könnyen!
- Állj! Tegye le a fegyvert! – hallatszott egy a hang hátulról.
Ekkor két lövés dördült el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése