A rendőrőrsön Castle és Molly is azt vallotta, hogy fogalmuk
sincs kik lőhettek. Igazából tisztában voltak vele, de nem akartak szólni.
Mindegyikük fejében az zakatolt, hogy a másik vajon mit is tudhat az ügyről.
Alig várták, hogy kiszabaduljanak a kapitány irodájából és megbeszélhessék a
történteket. Kate furcsállta a dolgot, hogy a helyszíni jókedv után, mintha a
két érintettet kicserélték volna. Végül ő is arra a magyarázatra jutott, mint
Gates kapitány: Valószínűleg, egy nemrég szabadult rab akart végezni Molly-val
vagy valakivel a kávézóból. Ezen a nyomon akartak elindulni. Gates utasította
Castle és Molly-t, hogy ők ma már ne vegyenek részt az ügyben és menjenek haza.
Kate erősködött, hogy hazaviszi őket, de ők ettől teljesen elzárkóztak és végül
ketten indultak el. Addig egy szót sem szóltak egymáshoz, míg le nem értek a
garázsba:
- Szóval- törte meg a csendet Molly- te is nyomoztál?
- Igen, még akkor kezdtem, miután idekerültem. Majd mikor
Kate nagyon beleásta magát és lelőtték, tudomásomra jutott, hogy van néhány
eltitkolt akta az üggyel kapcsolatban.
- Miféle aktákat?
- Nevekkel és számokkal. Nagyon sok eltusolt ügylet, amire
az édesanyátok rájött, de már késő volt. Még mielőtt számon kért volna pár
embert, ezeket az iratokat biztos helyre vitte.
- És tudni ebből, hogy ki adta ki a parancsot anyánk
megölésére? – a lány hangjából hallatszott, hogy teljesen megtört, mikor erről
kellett beszélnie.
- Több név is szerepel, mint lehetséges ember.
- Az ilyen nem ember! Hogy lehet hidegvérrel kiadni egy
parancsot valaki megölésére?! – a lány most teljesen kitört magából, sírni
kezdett. Castle odahúzta magához és átölelte.
- Sh, nyugalom, elkapjuk! – a lány e szavakra elhúzódott
tőle.
- Neked nem kéne ebben részt venned! Nem a te ügyed…
- Ne kezd te is! Ezt már Kate-tel egyszer megbeszéltük.
- Jó figyelj, Kate erről nem tudhat meg semmit, érted?
- Én se akartam belekeverni, ezért sem szóltam neki az
iratokról.
- Én voltam a célpont- suttogta a lány.
- Miért vagy ebben olyan biztos, én is lehettem.
- Téged eddig sem bántottak, valószínűleg nem tudják, hogy
nálad vannak az iratok.
- Igazából nem nálam vannak, hanem másnál.
- Másnál? Kinél?
- Egy bizonyos Smith-nél. Montgomery kapitány neki küldte el
a halála előtt.
- És őt hol találjuk?
- Ez a baj, nem tudom. Ő hív, ha akar valamit.
- Jó, kideríttetem, hogy hol él.
- Ez nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Ha tényleg te vagy a
célpont, mindenhova követni fognak. – az író elgondolkodott: - És te mire
jutottál?
- Lockwood-ig eljutottam, és azokhoz, akik ott voltak a
gyilkosságnál.
- Óvatosnak kell lenned.
- Tudok vigyázni magamra, neked viszont családod van, éppen
ezért külön megyünk haza. Talán így téged nem fognak követni. .
Castle minden porcikája sajgott, egy mozgalmas napon volt
túl. Ahogy belépett az ajtón, a hűtőhöz ment és kivett egy doboz tejszínhabot
majd letelepedett a kanapéra.
- Végre, egy kis nyugalom – de amint ezt kimondta,
megcsörrent a telefonja – Igen?
- Mr. Castle. Smith vagyok.
- Tudom, hogy ki maga…- Castle felállt, mintha a férfi
előtte lett volna.
- Sok dolog történt Mr. Castle, aminek nem szabadott volna.
– a férfi kis szünetet tartott majd folytatta: - Azt biztosra veszem, hogy már
mindkettőjüket nem tudja kordában tartani. És már késő is lenne hozzá.
- Hogy érti, hogy késő? – az író teljesen ledöbbent.
- Úgy, hogy már nem tehet semmit. Nem lehet ezekkel az
emberekkel játszadozni.
- Akkor miért is hívott?
- Hogy figyelmeztessem. Nincs senki sem biztonságban. A
Beckett testvérek sem és maga sem. Csak egy kiút van…Ha messze elkerülik New
York-ot.
- Ez lehetetlen. Nem csaphatom őket a vállamra és vihetem el
őket egyszerűen.
- Tisztában vagyok vele, de azt akartam, hogy tisztán
lásson.
- Köszönöm, ezzel igazán sokat segített. – jegyezte meg
cinikusan Castle.
- Figyeljen, a maguk oldalán állok, ha nem így lenne, már
fogtam volna az aktákat és elégetem, magát pedig soha sem hívom fel.
- Igaza van, sajnálom. De akkor is mit tehetek?
- A családját biztonságos helyre kell küldenie.
- Mégis hova? Megtalálnák őket…
- Emiatt ne aggódjon. Holnap 7-re küldök egy taxit a háza
elé. Egy barátom fogja vezetni. Ő kiviszi őket a reptérre.
- Követni fogják a kocsit.
- Bízzon bennem Mr. Castle. Elintéztem mindent, nem vagyok
amatőr. Nem esik bajuk. Magának is egyszerűbb lesz maradni, ha tudja, hogy ők
biztonságban vannak. De maga is vehet velük…
- Kizárt, nem hagyom itt őket. Be akarom fejezni a csatát.
- A háborút kell befejeznie, Mr Castle. A háborút….
Castle szíve majd megszakadt, mikor búcsút kellett vennie
lányától és anyjától. Alexis nagyon megijedt, mikor apja este felkeltette őket
és elmondta nekik, hogy el kell menniük. Nehezen rávette őket, hogy így lesz a
legjobb és hamarosan úgyis visszajöhetnek. Az író nem akart sokáig búcsúzkodni.
Amint a taxi elszáguldott, ő azonnal a kapitányságra indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése