A minden lében kanál húg 2. rész

 

- Hát persze! – ugrott fel reggel, mintha egész éjszaka csak ezen zakatolt volna az agya! Minden itt van előttem: egy középkorú pasi, múltjáról semmit sem tudni, nincs ujjlenyomata, ami alapján lehetne azonosítani, se egy hitelkártya, hogy az anyagi helyzetét megtudjuk. Csak egy ember törölheti ki ennyire a profilját! Egy maffiatag , egy bűnöző, méghozzá egy igazi profi. Közben felhívta Beckett-et és elmagyarázta az elméletét neki, és mondani sem kell a nyomozónő nem díjazta túlságosan. Gyorsan felöltözött és sietett a kapitányságra, ahol Beckett-et találta a tábla előtt ücsörögni:

- Jó reggelt! – köszöntötte széles mosollyal Rick, miközben átadta neki a szokásos napi kávét.

- Talán ilyen szörnyen festek? – nézett a nyomozónő az íróra, aki előbbi arckifejezését kezdte magyarázni:

- Nem úgy néz ki, hogy sokat aludtál.

- Hát nem igazán. Idegesít, hogy nincs egy gyanúsított se.

- Nem csak téged – jelent meg Espo, kezében egy fecnivel.

- Van valamitek? – és Castle már kapta is ki volna a fecnit Espo kezéből, aki sejtve a szándékot félrehúzta.

- Igen, tegnap egy pince-kocsmában voltunk Ryan-nel, egy régi haveromtól kaptam fülest, hogy ott kutakodjunk. A csapos ismerte látásból, azt mondta, hogy egy nagyobb kutyának dolgozott, ha érted mire gondolok.

- Khm. Szóval én és az elméleteim. – de amint Kate ránézett az íróra, tudta, jobb lett volna, ha most az egyszer hallgat.

- És tudott pár nevet adni, akikkel látták. Utánuk néztem: mondanom sem kell, hogy mind elítélt, és mindegyik képzett gyilkos. Nem lesz könnyű elkapni, nincs törzshelyük, mindig máshova mennek.

- Nem baj legalább van valamink amin elindulhatunk.

- Jobb is van – jelent meg Ryan- Telefonáltam pár havernak, és megígérték ha lesz valami szólnak. Az egyik ürge- Luis Smith- épp a 71. utca sarkán lévő boltból menekül, amit kirabolt. Északra tart, az ottani egység már követi.

- Remek, akkor indulás – és mind a három nyomozó, plusz az író, a lift fele vette az irányt.

New York utcáin forráság és tömeg uralkodott, és egy képzett bűnöző természetesen kihasználja a helyzetet és próbál elvegyülni a tömegben. A nyomozók szétváltak, ott ahol utoljára látták a gyanúsítottat.

- Na Castle, szerinted hol lehet?

- Most rám hagyatkozik detektív? – mosolyodott el Castle, de ismét egy gyilkos nézés volt Beckett válasza. – Hát mivel úgy 15 percet futott, plusz vesszük a hőséget, biztos elfáradt. Szerintem beült egy kávézóba, hogy pihenjen, mi meg még loholjunk vagy 10 utcát a semmiért.

Körbenéztek, megláttak egy kávézót.

- Van fényképed a hapsiról?

- Van, Espo elküldte a telefonomra.

- Nézd csak! – mutatott egy férfira Castle. Felettébb sem gyanús, az arcát nem látni, mert szétnyitott egy újságot.

- Hm, ő lesz az, nézd a szék mögött van egy fekete hátizsák.

- Luis Smith? Elvinnénk egy hűvösebb helyre, na nem bánná. – vigyorodott el Castle és Beckett már bilincselte is meg a férfit.

- Szóval Luis Smith. –lépett be a kihallgatóba Beckett és Castle.
A férfi úgy 30 éves lehetett és már profinak mondaható a szakmájában.

- Pontosan – mosolyodott el a férfi, de Beckett-et nem lehetett kizökkenteni….

- Emberölések sora van az aktában…

- Csak a bökkenő az, hogy egyiket sem bizonyították rám…

- Nem késő elkezdeni. – felelte Castle.

- Ismerte ezt a férfit?

A férfi hosszasan nézte a fényképet, amit a nyomozó elé rakott még fel is emelte, hátha a fényben jobban látszik.

- Nem igazán ugrik be.

- Akkor segítek: Ashley Parker, és valószínűleg közebbről ismerte, mert egy golyóval találtuk meg a mellkasában.

- Bizonyítékok van? – dobta vissza a képet az asztalra Smith.

- Éppenséggel egy szemtanú látta magát az áldozattal.

- Ez még nem bűncselekmény, igaz?

- Nem, de a hatóság munkájának akadályozása igen, ha nem kezd el végre dalolni.

- Láttam egyszer- kétszer egy pub-ban, és?

- És? Én is arra várok, hogy végre egy összetett mondatot képes legyen kinyögni.

- Hé Beckett, egy percre- intett Esposito.

- Van valamitek?

- Igen azt hiszem megtudod szorongatni. Az emberünk épp a lelépését tervezte az országból, mert egy repülőjegyet foglalt le a bolt kirablása előtt Hawaii-ra. És a lakásában is mindent felszámolt maga után.

- Akkor menekült…

- Valószínűleg. – folytatta Espo. És mivel nem igen akar beszélni, és menekül, mikor egy gazdag maffiavezérnek dolgozik? Valami nem klappol.

- Megyek és megizzasztom. – a nyomozó visszalépett a kihallgatóba, az arcról nem lehetett semmit sem leolvasni, nem játszott nyitott lappokkal a bűnözők előtt..

- Szóval – úgy döntöttem, hogy távozhat.

- Mi? – Castle és a gyanúsított egyszerre lepődött meg, persze ki-ki a maga módján.

- De- kezdett bele Beckett- vendégem egy fuvarra vissza a főnőkéhez, ha nem bánja.

- Erre semmi szükség – egyszerre zavar költözött a gyanúsított arcára.

- De-de ragaszkodom hozzá. Bizonyára már égre földre keresi…

- Jól van. Ismertem a férfit, együtt dolgoztunk. Nem rég jött LA-ből, legalább is ezt mondta. Profi volt az ürge, az egyszer biztos.

- Miben vettek részt? Gyilkosság?

- Nem, nem a fickó nem az a fajta volt…Ő inkább a háttérinfókat szerezte egy-egy balhéhoz, lenyomozta a célszemélyeket, meg beszerzett egy-két kütyüt.

- Kütyüt? Fegyvereket? – kérdezte Castle.

- Nem, mágnáskártyát, drótkötél, füstbomba…

- És miért halt meg? Vele is megromlotta a főnök viszonya? – nézett rá Beckett, de más válaszra számított…

- Erről viszont fogalmam sincs, a főnök kedvence lett az ipse hamar. Nem kérdezett, tette a dolgát rendesen.

- Mióta dolgozott neki és hogy került képbe?

- Úgy éve lesz lassan, hogy itt van, és egy korábbi tag ajánlotta.

- Ki?

- Oscar Silva. De már nem dolgozott a főnöknek, akkor ment el „nyugdíjba”, kiöregedett.

- És hol találom meg a bandát? – kérdezte Beckett. – Akik ismerték az áldozatot.

- Mindig máshol vannak…

- Tudom, éppen ezért kérdezem, hogy hol lesznek ma.

- Ha elmondom halott ember vagyok…

- Ha nem mondja el, akkor lesz halott ember, mert benttartom és viszem a vissza a bandavezérhez információért cserébe.

- Hogyan vinne hozzá? Most mondta, hogy nem tudja hol van!

- Őt nem tudom, de van pár nevünk, aki még magával dolgozott. Őket egyszerűen kézrekerítem és majd nekik átadom magát.

- Ezt nem teheti… - Smith egyre idegesebb lett, látszott rajta a félelem, Beckett tudta, hogy most megtörheti.

- Figyeljen!- kezdte Beckett, aki most higgadtabbra vette a figurát- Nem tudok magára bizonyítani semmit. Amennyiben nem maga tette, mondja el amit tud!

- Jól van, már úgyis mindegy…Ma 10-kor lesz egy találkozó a régi gyárépületek déli részén. Én még így tudtam, azóta változhatott…

- Nem hiszem- szólalt meg Castle – egy ilyen bulit nem könnyű leszervezni és egyeztetni.

- „ Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet!” – elmélkedett Rick - Ez erre a fickóra ez nem igaz, az egyszer biztos. Akkor ma megyünk akcióra? – fordult oda Beckett-hez.

- Ha végre megakarunk tudni valamit, akkor ott a helyünk.

- Tényleg ezzel a fickóval mi lesz? Elengeded?

- Nem, megy át a rablásiakhoz, nem a mi ügyünk többé. – Kate az órájára pillantott- Huh ideje indulni.

Fél 10 volt mikor a raktárépületekhez értek. Pár utcával arrébb parkoltak le a biztonság kedvéért. Beckett és Castle elindult hátulról megközelíteni az épületet. Sötét volt mindenütt, az utcai lámpák égői le voltak szerelve. Ahogy közelebb értek hangokat hallottak, ahogy odaértek az épület oldalához egy nagy fényszóró gyulladt ki előttük. 10 fegyveres ember állt a raktár előtt, a fényszórók pedig FBI-os kocsik voltak távolabbról, előttük pedig 20 ügynök állt.

Mivel a bűnözőknek nem volt más választásuk, Beckett-ék felé kezdtek futni. A nyomozónő Castle-t félrelökte, és lőni kezdett, de rá is elkezdtek lőni, amint megpillantották. Mivel golyóállómellény volt rajta, így a kezét találta el az egyik menekülő.

Az ügynökök gyorsan kapcsoltak és elfogtak mindenkit.

- Kate, Kate – szólongatta a nőt Castle és a ruhájából kitépett darabbal nyomta el a sebét.

A nyomozónő ragyogó szemekkel meredt az íróra, majd egyszer csak a háta mögé nézett.

- Kate? Te vagy az? – lépett közelebb egy ügynök.

- Molly? Molly Beckett? – suttogta halkan, majd magával ragadta a sötétség…