- Szóval itt maradsz – mosolyodott el Castle, ahogy a lányra
pillantott.
- Igen, úgy tűnik. Nem szeretnék megint elmenni. Főleg, hogy
Kate-tel minden rendben.
- Igen, először mindig kemény, de tudtam, hogy majd végül
megenyhül. – Castle álmodozva meredt maga elé.
- Igen, látom teljesen bele vagy habarodva. – de a mondat
végét Molly már csak elköszörülte, de Rick persze hallotta az egészet.
- Mi? Én?- Castle-t váratlanul érte a gyanúsítgatás.
- Igen, te!
- De… - de a lány ismét beléfojtotta a szót.
- Ne, most minek magyarázkodsz? A vak is látja csak te nem…
- Hát nem csak én. – felelte Castle kissé elszontyolodva.
- Ez igaz, de te is le akarod tagadni…Kate meg honnan jönne
rá?
- Onnan, hogy már bevallottam neki, hogy mit érzek…
- És erre ő mit felelt, elutasított? – kérdezte Molly kissé
meglepetten.
- Mondjuk úgy, hogy nem volt a legalkalmasabb a helyzet
mikor elmondtam neki.
- Na ebből semmit sem értek! Rébuszokban beszélsz!
- Jó, meghívlak egy kávéra és elmesélek mindent.
- Jó, de előbb leadom a jelentést, mert első nap fejemet
veszi.
- Szerintem ez nem jó ötlet, ha leadod, ad új feladatot.
- Nem hiszem, még hivatalosan ügynök vagyok és még pár napig
terepre sem mehetek ki.
- Jó, akkor utána induljunk.
New York utcáin hideg uralkodott, az emberek inkább kávéházakba
menekültek. Castle is kedvenc helyére ment Molly-val. Az író mindent elmesélt
attól kezdve, hogy a kapitányságra került, de inkább csak egy igazán fontos
napra tért ki. Mikor a lövés eldördült és a vallomás elhangzott. Erről igazán
nehezen tudott beszélni. De a fejében csak két jelenet ismételgette magát: az
első, mikor úgy érezte elveszítheti élete szerelmét, a másik pedig mikor
tudatosult benne, hogy a lány hazudott neki. Ekkor úgy érezte, mintha egy tört
döfnének a szívébe.
Molly döbbenten hallgatta az eseményeket, és nagyon sajnálta
a férfit, mert el sem tudta képzelni, mit érezhetett az, akinek ezt át kellett
élnie…Pár pillanat múlva mégis megszólalt:
- Ha nem a testvéremről lenne szó, most azt mondanám, hogy
eddig miért nem öntötted le egy vödör hideg vízzel, hogy észhez térjen.
- És mivel róla van szó, így mit mondasz?
- Azt, hogy átérzem a fájdalmát. Mindegyikünket
megváltoztatott anyánk halála, én elmenekültem és neki kellett itt maradni, és
apánknak támaszt nyújtani. És ez a lövés. Csodálom, hogy engem még nem találtak
meg.
- Téged? –Castle teljesen ledöbbent.
- Igen, én is elkezdtem nyomozni, mikor visszatértem New
York-ba. Eddig nem gondoltam, hogy a tűzzel játszom.
- Igen, valószínűleg az ügy kihat a jelenre is.
Jelentőségteljesebb, mint gondoltam.
- Gondoltad? – Molly is meglepődött az egyes szám hallatán.
- Igen valamiről nem beszéltem…- Rick ujjait tördelte, nem
is tudta, mit mondjon.
A következő pillanatban valami fény elvakította a szemét és
egy lövést hallottak. A kávézó ablaka betört a golyó célt tévesztett.
- Mindenki a földre! – ugrott fel Molly és a földre lökte az
írót, amikor is egy telepjáró száguldott el az utcán, és a kávéházra tüzeltek.
10 percen belül az utcát lezárták és próbáltak szemtanúkat
keresni. Beckett nyomozó is értesült arról, hogy a helyszínen tartózkodott húga
és az író, ezért amilyen gyorsan csak tudott a helyszínre ért és azonnal őket
kereste. Az egyik mentőnél megtalálta őket, pár horzsolást szereztek a
becsapódó üvegszilánkoktól.
- Istenem a frászt hozzátok rám!
- Hozzuk? – kérdezte Molly incselkedve.
- Igen, ti aztán jól egymásra találtatok, ha szabad
mondanom! Mindegyikőtök vonzza a bajt!
- Beckett nyomozó látom aggódott értünk - Castle folytatta a
gúnyolódást.
- Jól van, látom jól vagytok. Gyógyszert is kaptak, hogy így
reagálnak arra, hogy majdnem szitává lőtték őket?- fordult a mentősökhöz Kate,
de választ már nem kapott, ugyanis megjelent a kapitány:
- Az irodámban várom magukat és kíváncsi vagyok milyen
magyarázattal tudnak szolgálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése